Miért csinálja ezt velem a sors? (beszélgetős fórum)

Nagyon helyes, csak így tovább!

És tudod: kutyaharapást szőrével...

Igaza van annak aki olyasmit írt: el fog jönni az idő, amikor nem igazán fogod érteni, hogy most mi is fáj annyira. :)

Örülök, hogy nem búslakodsz mindig.

Jönni fog majd az a valaki...ha már nem leszel szomorú! :-D

Kedves Guruljka!

Nagyon szépen köszönöm a kedves és bíztató szavakat! Anyukádnak teljesen igaza van, most már én is reálisabban látom a dolgokat. Sajnos a kapcsolatunk végére eléggé elbillent az a mérleg...

Csak olyan rossz, hogy tudom, hogy kettőnknek ez már soahsem fog működni, és mire megnyugszom, mindig történik valami, ami felkavar. Jöhetne egy szélvihar és iderepíthetné már azt a Valakit :D

(Egyébként megsúgom, hogy tegnap volt a salsa tanfolyam első órája, és nagyon szuper volt. Folyamatosan fülig ért a szám, nagyon élveztem, a végén még a tanár is megdícsért, hogy ügyes vagyok és megölelt ott mindenki előtt :D Jót tett az önbizalmamnak, egy kicsit kimozdult a béka feneke alól :D)

Anyukámnak nem mindig volt igaza, de ebben valószínűleg igen:

Egy kapcsolat mindig 100%. Mindkét fél egyenlő mértékben, 50-50%-kal járul hozzá, így a mérleg egyensúlyban van.

Ha bármelyikük többet ad bele, a másik annyival kevesebbet fog, és billen a mérleg! Mert a 100% nem változhat.

Ezt egyébként nem a sors "csinálja veled", ezt szerelemnek hívják, és elmúlik idővel, még akkor is, ha az ember ezt nem akarja elhinni...

Szerencsés, aki megélheti, mert én találkoztam olyannal (ismerős nő), aki soha nem érzett így.

Érző és érzékeny kis kedves lány lehetsz, akinek most fáj a szíve, tán még a lelke is. El fog múlni... :-D Behegednek a sebek, és talán icipicikét tompa is lesz majd a seb helye, de lesz majd, és kívánom Neked nagyon, hogy egyszer elmúljon majd ez a zsibbadtság, és megint megálljon minden körülötted, míg a karjaiba futsz annak a Valakinek, akit most még nem ismersz, de már sodródtok egymás felé!!!

Tudom, hogy az lessz. :-)

Kitartás!

Gondoltam. :-)

Majd egy kis időután csak nevetnifogsz magadon, hogy mennyire elvette az eszed ez az érzés.

Ne búsulj, fogod ezt még érezni másiránt is. :-)

Nem biztos, hogy nálad annyi lessz.

Ez mindenkinél más és más.

Rengeteg tényező befolyásolja.

De nyugodj meg, teljesen normális. :-)

Első szerelem?

Köszönöm szépen a hozzászólásodat! :)

Lehet van benne igazság, abban, amit írtál, mert hiába fogtam fel ésszel, hogy ez a kapcsolat már soha nem fog működni, a szívemnek elég gyenge a felfogóképessége :D Valahol talán a tudatalattim még mindig reménykedik. Nem tudom.

Mindenesetre remélem, az idő tényleg segíteni fog, bár hogy őszinte legyek a 3 év kicsit aggaszt :))

De kis aranyosvagy. :-)

Tudod szerintem nagyon benned él még az emléke.

Szeretnéd magadat meggyőzni, hogy nem véletlen, hogy találkoztatok. Az agyad folyamatosan keres minden velekapcsolatos információt amit úgy értelmezhet, hogy igen is ti egymásnak vagytok teremtve. Ezért látod őt egyszerű dolgokban.

Én a volt barátnőmet 3 évig ugyan így láttam mindenhol. Amikor majd lecseng benned ez az érzés akkor fog elmúlni. Ugyan úgy megfognak ezek történni, csak már nem váltanak ki belőled különösebb érzelmi reakciókat, és nem tulajdonítasz majd semmi jelentősséget neki. :-)

Szia!

Ne haragudj, hogy ezt mondom, de kicsit megnyugtat, hogy nem vagyok egyedül ezzel a problémával :)

Örülök, hogy sikerült találnod valamit, ami kikapcsol és eltereli a figyelmed, így biztos könnyebben megy a felejtés. Remélem most már végre nekem is összejön valami :)

További kitartást kívánok magunknak! :))

Szia!

Én 8 hónapja járok ugyanebben a cipőben,eltelnek hetek úgy,hogy nem gondolok az exemre,aztán mindig történik valami,ami miatt napokig meg vagyok zavarodva...Én is megszakítottam minden kapcsolatot,pedig ő szeretett volna "jóban" lenni velem,de akkor sosem tudnék megnyugodni.Ebben tényleg csak az idő segít,nekünk úgy tűnik, több idő kell:-) Az jó, ha elfoglalod magad, kikapcsolódsz, én konditerembe kezdtem el járni,azóta is kitartó vagyok:-)Megismerkedtem új emberekkel, akik nem köthetők az exhez, ez is sokat segített.

Jól teszed! :)

Azt mondom, ha úgy érzed, így jobb, akkor okosan döntöttél, hogy nem kezdted újra! Nagyon keveseknek van ehhez ereje. Teljesen felesleges egy kapcsolatban szenvedni.

Köszönöm szépen a hozzászólásodat, egyet értek Veled, az a mondat, teljes mértékben igaz.

Nagyon szerelmes voltam, talán túlságosan is, de sajnos a kapcsolatunk utóbbi részében annyi sérelem ért, hogy képtelen voltam tovább folytatni vele.

Próbálok pozitívan gondolkodni, és remélem, hogy egyszer majd jobb lesz, de most még egy kicsit fájnak ezek a dolgok.

Mindenesetre a héten indul pár tánctanfolyam, amikre szeretnék eljárni. Ha "cuki hapsit" nem is találok, kikapcsolódásnak, szórakozásnak mindenképpen jó lenne :)

Tegnap kaptam ezeket a szavakat:

"talán ha az embert még szerelmesen hagyják el, akkor mintha ez az érzés a fájdalommal konzerválódna"

Tudom, hogy Te szakítottál Vele, de bizonyára még nagyon szerelmes voltál. Én úgy gondolom, aki írta, annak teljes mértékben igaza volt.

Próbálj meg ismerkedni, találni egy "cuki hapsit" (ezt is Ő írta :D). Talán az lesz a gyógyír a problémádra. :)

Elég bonyolult volt a kapcsolatunk. A csodálatos két évet, egy nagyon rossz időszak követte, több szakítással. Aztán beláttuk, hogy ez így nem megy tovább és végleg lezártuk. Bár azóta egyszer ő fekeresett, folytatni akarta, de én már nem mentem bele. Eléggé megváltozott.

Egyébként amikor szakítottunk, akkor is általában úgy történtek a kibékülések, hogy véletlenül összefutottunk a buszon, vagy látott a városban :)

Egyetértek azzal, aki azt írta, hogy én sokkal jobban szerettem, mert ez tényleg így volt, visszagondolva már én is így látom, és talán ezért is fordítok jelentőséget ezekenek az apróságoknak, de már kicsit kezd elegem lenni ezekből a "véletlenekből" :)

A fél év, az számokba kifejezve, csak 6 hónap, annyi idő alatt nem lehet kitörölni az emlékeidből és lehet még tartoztok egymásnak valamivel.

Jó lenne tudni, te szakítottál és miért?

Vagy ő lépett és azért nehéz.

Köszönöm szépen a hozzászólásokat, remélem az idő tényleg segíteni fog :)

Kedves martini64! Teljesen igazad van, csak amíg együtt voltunk, sosem történtek olyan "véletlenek", hogy összefutottam volna bárkivel is az ismeretségi köréből, most pedig 2-3 hetente mindig felbukkan valaki :) De most már kezdek hozzászokni :))

Szia!Megbocsátok:))

Miért van ez?Mert szereted!

Majd elmúlik,idővel.

Mert EMLÉKEZEL.

Majd ha másra koncentrállsz, nem lesz ez.

Nagy mágus az idő....

Sziasztok!

Először is ne haragudjatok, ha kissé elcsépelt témában indítok fórumot, de kíváncsi vagyok a véleményetekre :)

kb. fél éve szakítottunk a barátommal, és azóta folyamatosan "kísért" az eméke. 2-3 hetente mindig történik valami, ami mindig eszembe juttatja. Pl. a buszon találkozok a munkatársával, összefutok a hugával, meglátom egy paroklóban a kocsiját, nem rég kaptam egy hülye reklámot az e-mailemre az ő nevével, most pedig épp a város honlapját nézegettem és az ő képe vigyorgott rám (egy rendezvényen lépett fel, amin közel száz fellépő volt még rajta kívül...), és még sorolhatnám.

Pedig megszakítottam vele minden kapcsolatot, facebook-on is letiltottam, nem keresem a társaságát, de így vagy úgy mégis mindig felbukkan, és így nehéz őt elfelejtenem.

Szerintetek, miért lehet ez?