Miért csapod be magad? (beszélgetős fórum)

Na, hogy visszakanyarodjunk az eredeti témára én igen is be szoktam csapni magam, méghozzá azért mert ez nekem roppantul kényelmes.

Fogadjunk, hogy az eddig hozzászólók között is, sőt az egész világon is jópár ember ezt teszi.

Nos én nem vagyok egy nagyon szép nő már nem Korábban annak tartottak. Szültem 2 gyereket akik már elég nagyok, rengeteget tornáztam tanultam, és dolgoztam. Időközben a férjem munkanélküli lett. Már nem jutott időm tornára mivel reggeltől estig melózom és ha van egy kis időm akkor rohanok másod állásba. közben főzök mosok takarítok. Az a kikapcsolódás ha el tudom vinni a kutyám sétálni.Az is ki kapcsol ha fürdés közben be jön lányom és csicsereg ameddig ki nem megyek, majd a konyhában a fiam vitatja meg velem az élet nagy dolgait.Kezdek gyűrött és fáradt lenni. A férjem belefásult a tehetetlenségbe, és abba hogy látja lassan belerokkanok ebbe az egészbe.Ő rákapott az italra. Azóta nevelem a gyerekeim, megteremtek mindent amit bírok. Mindig tiszta és rendezett vagyok.Az állmom még mindig hogy lefogyok, de sajna azt az időt amit ráfordíthatnék a tornára én alvással töltöm.Teljesítenem kell másnap is.

Ennyi.

csajok!!! STOP!!!

:)))

Az emberek különbözőek. Mindenkinek más az értékrendje, más a fontossági sorrend, és a jó élet más - más felfogását vallja. Az eltérő preferenciák nem feltétlenül rosszak. A hangsúly a máson van. Az ésszerű pluralitásba az is vígan belefér, hogy ki milyen kinézetet, testsúlyt, halyszín tart elfogadhatónak a maga számára.

Ha meg akarjuk mondani, hogy mindenki mit tartson egyedül elfogadható preferenciának, ha meg akarjuk határozni, hogy mi lehet csak a jó élet, akkor ez tulajdonképpen a diktatúrák velejárója. A nagyfokú uniformalizálás nem érdeke a társadalomban.

És a másik probléma ezzel: kinek van joga meghatározni a jó élet, az értékes lét, a jó kinézet ismérveit? Ki rendelkezik ekkora hatalommal mások fölött? És ő mi alapján dönt? Miért értékesebb az ő döntése másokénál?

A kinézet csak egy szelete ennek a meghatározósdiak. Ezután jön, hogy hogyan él, mit dolgozik, mit olvasson, mit szeressen, mit lásson szépnek, mit ítéljen el..... Tényleg ezt akarjuk? Mindenki elgyen egyforma, mert van valaki, aki bölcsebb milliárdoknál, és megmondja, hogy milyennek kell lenni? Mindenkinek?

A végére egy nagyon vicces, ugyanakkor félelmetes példa: A stepfordi felelségek című film. Ajánlom mindnekinek, aki az egyformásításban hisz. Kicsit talán elrettennek. Ha nem, akkor az már megint egy érdekes eset...

Még egy apróság: kutatási anyag bizonyítja, hogy 50 évvel ezelőtt a mai méretezés szerinti 42-es nők hordtak 36-os ruhákat. nem érdekes ez? És ez csak ötven év. Ahogy a ruhadivat is vissza - visszatér, 100 évvel ezelőtt, 200 évvel ezelőtt a súlyideál sem ez volt, lehet, hogy az is visszatér? Ugyanis egyre több nő utasítja el a rákényszerített soványság kultuszt. Különben sem ez egy ember értékmérője.

Uff. Beszéltem. :)))