Miért csak Mi küzdjünk Értük?! (beszélgetős fórum)

A cikk nagyon tetszik :)

a hozzászólással meg egyetértek.

nekem attól száll el az agyam, h az jön le, hogy ma egy csaj akkor jó, ha huszonéves, és szilikonos, meg játsza a butalibát. És akkor benneleszekatévében.

hogy ez mennyi tininek rombolja az énképét...és lesznek anorexiások ( mert azt senki nem mondja, h a tévé kövérít...nem gyengén) az meg kutyát nem érdekli. ráfogják a szülőre, h nem figyel a gyerekére...

Múltkor láttam valaki "hírességet"... hát élőben ijesztő volt...a tévében meg nem.

Erről ennyit.

Aki pedig nem dől be ezeknek, és megmarad egyéniségnek...azt nagy eséllyel - tisztelet a kivételnek - lenézik, átnéznek rajta, vag cikizik.

Ettől meg hogy legyek önmagam, vagy legyen önbizalmam?

hozzáteszemm, nem tartom magam szépnek, de bányarém se vagyok.

nincs nagy mellem, néha és kicsit sminkelek, hajam-körmöm magam ápolom. és nem hordok magas sarkút, és szoknyát is csak nagy melegben.

de ettől még nőies vagyok...

és igenis ő küzdjön értem...

nem csak azzal kell vagdalkozni, h mi elhagyjuk magunkat. az ő sörhasukkal mi van? érdekes módon az csak nős pasiknak van (általában).

igenis ő is tartsa karban magát.

ma már mi is tarthatunk fiatalabb pasit :)

nagyon jó a cikk, én is hasonlót akartam írni, mert nekem is ez az észrevételem. Hiába igyekszik egy nő, ehhez két személy kell.

Ismerek több olyan férfit is, aki úgy gondolja hogy kell egy kapcsolatban a kompromisszum és az odafigyelés, odaadás...igen, ez szép és jó, de sajnos a gyakorlatban nem alkalmazzák, vagyis úgy, hogy mindez csak a nő dolga. Persze nem mondják ki, de ez így lesz.

Van személyes tapasztalatom. Én mindent megbeszéltem vele, de ő annyira önző volt, hogy menthetetlen...így gyorsan vége lett.

Sajnos a férfiakat nem tanítják arra, hogyan kell egy nőt boldoggá tenni, vagy egyáltalán hogyan kell megtartani.

Úgy veszik ezt, mintha egy férfinek mindegy lenne, hogy a kapcsolat tartós és boldog lesz -e vagy sem. Pedig nem mindegy. Szerintem sok férfi kíváncsi is erre. Csak hát úgy jön ki, hogy a nőnek kell mindenért megdolgoznia...tisztelet a kivételeknek, ahol a férfi intelligens, és fontos neki a másik. Mert ha ezek közül egyik is hiányzik, akkor úgysem lesz jó a kapcsolat.

Remélem ezügyben változás áll be egyszer.

Amúgy az én véleményem, hogy nagyon magas elvárásaik vannak a férfiaknak a nőkkel szemben!

Úgy látom nem olvasod a mondataim. Nem akarom rád verni a balhét, pláne nem a férfiak védelmében, mindenki védje csak meg magát, ha szüksége van rá.

Én csak annyit írtam, hogy a saját kapcsolatodért két ember felelős, te és a másik. És nem az egyik miatt romlik soha, de olyan jó ezzel takarózni.

A megcslja B-t B szenved, mondja A hibás, mindent elrontott.

Ez csak részigazság, mert A valahogyan eljutott oda, hogy ezt meg tudta tenni és abban bizony B-nek is része volt.

Mindenki olyan magazint olvas, ami az érdeklődésének megfelel. Képzeld, én férfinak érzem magam, mégse érdekelnek a motorok, se a kaszinók, de még csak el sem ájulok ha meglátok egy meztelen nőt pózolni. Természetesnek tartom, és nem vennék egy magazint csak azért, mert abban a nők pucérak.

Viszont én magam is olvastam olyan cikkeket amik direkt a pasiknak szólnak arról, hogy hogyan kell a nőt beindítani. Mert ugye nem fog felizgulni attól, hogy ledobom magamról a gatyámat!!

De hogy valami döbbenetes dolgot is írjak, én sem izgulok fel csak attól, hogy felvesz magára csini fehérneműt, és leveszi azt, elém állva tök meztelenül. Biztos nem vagyok egy tökös férfi, de nekem több kell a látványnál.

Nem tartom rossz dolognak, hogy a magazinok ezzel a tippekkel vannak tele. Nők írták, nőknek. Mellesleg sokkal hitelesebb lenne, ha ezeket férfiak írnák a nőknek, mert gondolom egy férfi jobban tudja, hogy mi a jó neki, szexuálisan.

A tizenéves fiúk szerintem nem a tanulás miatt nézik a pornót, hanem kíváncsiságból. Tanulni majd a barátnővel fognak, egymást rávezetve arra, hogy mi a jó, hogy a jó stb...

Itt meg a példa, hogy rám akarod verni a balhét. :))) A Férfiak védelmében. :)

Ez csak azért nem bánt, mert én tudom, hogy mit tettem meg. Érte.

:)

Váltani meg azért nem fogok, mert Ő többet ér nekem annál, hogy csak úgy "letegyem" a többi közé.;)

Még annyit megjegyeznék, hogy még csak azt sem lehet rám mondani, hogy rövid pórázon van tartva... Mert nem. Sőt. :)

Értékelem, mint embert, tudom, hogy szabadságra van szüksége: megkapja. És még sokkal többet is, amennyiben erre van szüksége. Éppen ezért nem értem a reakcióját.

Reméltem, hogy mint Férfi, majd Te kielemzed. ;)

Azért köszönöm, hogy elbeszélgethettem Veled. :)

Én meg az egész fórumot elolvastam a cikk mellé, és az a véleményem, hogy intelligens emberek inkább a párjukkal üljenek le megbeszélni ha valami nem stimmel. Mindenki el tudja szerintem mondani, hogy mit szeretne, hogyan szeretné, mit vár el a párjától. És ha azután sem tud a férfi megváltozni, változtatni, akkor lehet tűrni tovább, vagy keresni tőle alkalmasabbat.

Szóból ért az ember, és ezt csak az adott pár tudja, hogy mit várnak el egymástól, mire vágynak stb..

A másik téma meg, hogy nem igaz, hogy csak a nők figyelmét hívják fel a szexpraktikákra, vagy hogy fogalmazzam! Mindenki olyan cikket, olyan újságot olvas ami az érdeklődésének megfelel. Ha a nők többnyire a szexuális praktikákkal törődnek, akkor azért nem a cikkírókat, és a férfiakat kellene hibáztatni.

Igen, de nem vicces! Most leírtad, hogy te miért nem akarsz változtatni.

Ezt írtam én is. Egyszer felmentem a kifogás.com oldalra....az szinte végtelen, el sem tudtam olvasni. :)

Hát akkor jó "miért nekünk kell tenni a férfiakért" játékot kívánok a jövőben is.

És egy kis támaszték: "Nem vagyok az az ember, aki belenyugszik vagy folyton háborog azért, mert a sors ilyen keresztet tett a vállára." Azt a keresztet le lehet ám tenni.

Persze mondhatnék akármit jönne a cáfolat, hiszen még egy tanács sem érdekelt... (nem csak tőlem)

Nem kényelmes... Mert ha tudom, hogy gáz van/lesz, nem tudom elengedni magam.

Látod, nem is ismersz. :)

Nem álltam be a "sorba" hogy Titeket, Férfiakat szidjalak. Egyébiránt nem a Férfiakkal van bajom, ahogy ki is fejeztem valahol. Nem vagyok az az ember, aki belenyugszik vagy folyton háborog azért, mert a sors ilyen keresztet tett a vállára. Tenni akarok a kapcsolatunkért, és ezzel tulajdonképpen visszafordultam oda, ahonnan elindultam: miért csak Én küzdjek Érte? :)))

Nálunk közel s távol nem lehet fellelni olyat, hogy párterapeuta. Nem tanyán lakunk, csak minden értelmes településtől távol. Emellett nem tudom, hogy állna hozzá a srácom, ha hazajön a melóból, sík ideg a hüle főnökei miatt, én meg elé állok, hogy menjünk párterápiára... :D

Jól látod, elviccelem a helyzetet. De hát ilyen vagyok én. Minden sz@rból próbálom kihozni a poént! :)))

Szerintem keress gyorsan egy párterapeutát. Én nem írnék többet, mert egyrészről nem tisztem, de úgy vélem menj el, először a háta mögött. De vigyázz, mert rögtön a "te" részed kerül majd elő...

Hogy tehetsz-e az állapotról? Persze... ketten kelletek hozzá.

Miért van annyi hozzád hasonló? Mert ez a könnyebb út. (miért van sok szegény és kevés gazdag, miért van sok sikertelen és kevés sikeres)

Ehhez még annyit, jó érzés, ha megerősítenek abban hitben, amiben vagy és ezt a sorstársaid meg is teszik, innen van a "mi" amiről az előbb írtam.

Az életed kapitánya te vagy, ha lemész a kantinba, vagy a játékterembe a hajód sodródik, de, ha a kormányhoz lépsz irányt vált, ha akarod és van erőd kormányozni. A kantin kényelmesebb.

Régen más volt. Pörgött, játszott, élvezte az életet.

Igen, rengeteget dolgozik, fáradt. Mégsem tudom kibillenteni ebből az állapotból, azt meg képtelen vagyok begyökereztetni magamba, hogy fogadjam ezt el így ahogy van. 26 évesen olyan szinten ki van égve, hogy nem emberi... Sokat csalódott az életben (nem nőkben), és állandóan oltani kell az önbizalmát, amit rendszeresen meg is teszek, kiállok érte/mellette bármilyen szituációról legyen szó.

Nem vagyok egy tipikus nőies személyiség, elmondhatom magamról minden büszkeség nélkül, hogy "az élet nagy harcosa" vagyok.

Ugyanezt a szituációt már eljátszották velem azelőtt, de felnőttem a "feladathoz": nem kefélek félre, ha kezelhetetlennek találom a problémát, nem hisztizek (csak ha nagyon muszáj). Ezzel szemben igyekszem küzdeni a kapcsolatért. Igaz, hogy nem annyira eltúlzott módon, mint ahogy ebben a kis szösszenetben leírtam, de azért hidd el, beleadok apait-anyait.

Páromat havonta felrázom, akár egy elnyűtt, lapos párnát, hogy újra "használható" legyen. Igen, havonta...

Ha kiöltözök, és "normálisan" nézek ki: nem udvarol, még annyit se mond, hogy jól áll rajtam a ruha, vagy "hűha"...

Tudod hiányzik, hogy nőnek érezhessem magam.

Ezzel a cikkel természetesen nem oltogatni akartam a lányokat, de azért van benne valami, ha már ennyien reagáltak rá, nem?

Kicsit azt vettem ki a soraidból, hogy azért egy picit rám is akarod verni a balhét, hiszen "benne van az én részem..." Ha megteszek neki mindent de mindent (minden tekintetben), hol lehet benne az én részem?

Egyébiránt meg párom nem beszél túl sokat, szóra bírni is nagyon nehéz... Értem ezt komoly dolgokra. Én azt a következtetést vontam le eddigi életünkből, hogy beleunt mindenbe, ami körülötte folyik. Ez ellen mit tehetnék? Szereti a fiát, és állítólag engem is, elmenni nem akar, és tulajdonképpen én sem akarom, hogy elmenjen. Persze ha menni akar: megteheti. Szeretem annyira, hogy elengedjem. Ha velem nem boldogul, legalább mással lehetne boldog, vagy akár egyedül, ha neki úgy a jó... Fiatalon lett apa, mindössze 21 évesen. Hat év van köztünk, én 32 vagyok... 8 éve vagyunk együtt. Mindezt azért írtam le, hogy kicsit tisztábban láss.

Hogy miért nem válunk szét, miért nem adom ki az útját én magam, ha nem bírom ezt a szituációt?

Vele másképpen ismerkedtem meg, mint az előtte lévő partnereim bármelyikével. A LELKÉBE szerettem bele... Küzdöttünk egymásért, a szó szoros értelmében véve is.

Hát ezért küzdök ÉN érte, mind a mai napig is.

Nagyon furcsa ember ő, gondjait inkább magába zárja, mint elmondaná...

Szerintem biztos tudnék még írni erről, de egyelőre ennyit reagáltam a "diagnózisodra". :)

Bocs, ha hosszú voltam. :)

"Ha vissza is megkapnánk ugyanezeket a kérdéseket, akkor lehet, hogy nem merülne fel bennünk az első sorodban leírt kérdésözön. :) "

A kulcs: Kapnánk, bennünk.

Ne haragudj, de számomra ez a két szó (és a szövegkörnyezetben betöltött szerepük) azt sugallja, hogy te csatlakoztál (természetesen lélekben) a hozzád hasonló cipőben járó nőkhöz, így megjelentek az "ők" és a "mi" az "én" és "ő" helyett.

Ez tipikus hiba az emberi viselkedésben, mert ilyenkor az emberek el kezdik élvezni sorstársaik empátiáját és kielégíti őket lelkileg az, hogy ilyen "pót" lelki simogatásokat kapnak, mert jól tudják otthon nem kapják meg és már feladták a harcot, mert ez így kényelmes, hiszen meghozza magfelelő lelki kielégülést és így remek, hogy otthon pont egy ilyen férj van.

Ez már kicsit pszichológia, de a leírtakból kitűnik. A megoldás akkor lenne, ha valóban megelégelné az ember a helyzetet és lépne vagy így, vagy úgy, ahelyett, hogy azt mondaná különböző köntösökben, hogy "de hát én minden megteszek, ő meg nem hajlandó semmire"

Ha visszajönne egyszer az"ő" és "én" akkor meg lehetne próbálni valóban a gondokra összpontosítani. Az élet túl rövid....

Diagnózis?

Hiszen ezt neked kell tudni. Te ismered a párod. Milyen volt régen? Gondolom nem ilyen, akkor valamiért megváltozott. Vagy ilyen volt? Akkor semmi gond, hiszen így fogadtad őt el. Fltékenység= önbizalomhiány. Régen is féltékeny volt? Nem? Igen? Ha nem akkor valami történt. Meghízott, rondább lett, vagy te lettél csinosabb, vagy a te viselkedésed is megváltozott és erre ez az ő reakciója. De ezt nektek kell szemtől szemben megbeszélni. Nem akarja? Akkor gyáva, fél...elmondani valamit. (sajna a férfiak gyávábbak a nőknél)

Ha fél, nem fogod kihúzni harapófogóval, de...hívd el egy étterembe, romantika kilátásban, vacsi megrendelve....és hirtelen tedd fel az összes kérdésed. Ja és ne feledd el az önvizsgálatot sem, mert mindig két emberen múlik a kapcsolat így biztos, hogy te is "sáros" vagy. Ezt nehezebb felfedezni, mert az ember magán nehezen veszi észre , vagy nem is akarja. De akkor jól figyelj a párod szavaira, ha beszél, mert benne van a te részed...

A diagnózist pedig kettőtöknek kell felállítani....

Szerintem....

Nagyon szellemes:)) Kár, hogy nem ismered fel az (ironikus) túlzást az írásomban, azt a félét, amit a cikk írója is alkalmazott(pl vödör síkosító stb..)

Azt hiszem a nők többségének fogalma sincs, hogy mit vár el a férfitől, milyen legyen a Férfi. Írtok, panaszkodtok, magasztaltok, vagy éppen leszóltok, de a valóságban is ilyenek vagytok?

Te például retardáltnak érzed magad, amikor törődik veled(testeddel, lelkeddel, érzéseiddel) a férjed? És ugyan nem folyamatosnak kéne lennie a törődésnek egy egészséges párkapcsolatban?

Túl negatív egyes nők hozzászólása és hozzáállása. Gyanítom a való életben ez nem így van, de sokan azért olvassák a fórumot, hogy valós képet kapjanak a gondolkodásotokról. Nem kéne félrevezetni egymást - szerintem.

Igen, azt látom. :P

Oda is kicsit több "használati utasítást" mellékelj! :DDD Bár lehet, hogy a Pierre Woodman klipek jobban fogják vonzani az látogatóidat... ;)

Köszönöm, hogy "terjeszted az igét"! :D

Ha vissza is megkapnánk ugyanezeket a kérdéseket, akkor lehet, hogy nem merülne fel bennünk az első sorodban leírt kérdésözön. :)

Felvázolok neked egy történetet:

két ember, jó ideje együtt, gyerek van. Férfi azt mondja, hogy szeret, segít a házimunkában, a saját munkáján felül is.

Érzelmileg viszont olyan sivár, mint egy üres kút... Semmit nem mutat kifelé: szeretet, rajongást, féltést... semmit. Egyetlen érzelmet tud tisztán kimutatni, és az a féltékenység. A nő mindent megad, ami egy férfinak kellhet: szép ruhák, izgis fehérneműk, ápoltság alap, és még ki is mutatja, hogy a férfi mennyire fontos neki. A férfit lelkileg támogatja mindenben, folyamatosan erősíti az önbizalmát (míg az övé leamortizálódik), visszafelé semmi.

Diagnózisod? :)