Miért csak Mi küzdjünk Értük?! (beszélgetős fórum)

Ez így van!!!!!!!! :D

Ja, ami talán kimaradt a cikkből: a haverok.

Pl: ha én vitázom a pasimmal, a barátnőim rögtön azzal jöjjek, hogy engedjek, beszéljük meg a dolgokat, kössek kompromisszumot.

Szerintetek az ő barátai is ilyeneket mondanak? Kizárt! Sőt! Inkább, hogy hagyjuk az egészet a fenébe, lesz másik, aki majd elfogadja az ő akaratát.

Így van, erre kívántam rávilágítani a cikkemmel. :/

Köszönöm a hozzászólásodat!

Valóban úgy tűnik a magazinokban lapozgatva, hogy a nőknek be kell dobni mindent annak érdekében, hogy fenntartsák a pasi érdeklődését. Közbe ők lehetnek sörhasúak, unlmasak és eszük ágában sincs (tisztelet a kivételnek) erőfeszítéseket tenni.Ennek okaként a következőket látom:

A férfiak jelentős rásze a nőnemű lény meghódítása után kipipálj a dolgot, gondolván megvan amit akartam, kész.

De ha Magyarország férfilakosságát nézzük (pl. a bugyuta reklám, hogy alig múlt 40 és szó szó impotens, amire bogyót ajánlanak) akkor tényleg siralmas a helyzet...elhanyagolják magukat, ellustulnak és nem sokat tesznek a kapcsolatért.

Éppen ezért meglepődve tapasztalják sokan, hogy előnytelen külsejű férfiak lábai előtt hevernek a nők, mert azon kevesek közé tartoznak akik tudnak bánni a nőkkel...

Micsoda érzelmekkel teli cikk lett :)

Valóban igaz,hogy a média nemigazán foglalkozik a férfiak kiokosításáról szóló cikkekkel..valószínűleg,mert nem annyira lenne rá kereslet...

Mi nők a playstation helyett leülünk egy újsággal,és ez a kikapcsolódás, ezért olvasunk rengeteg olyan cikket amiben tanácsokat osztogatnak számunkra,és ha veszik akkor van kinek megéri,hogy megírja őket...

De ha valaki annyira szeretne ott az internet,nő vagy férfi bátran olvasgathat..de nem biztos,hogy szükség van erre. Attól mert megírják, nem kell elolvasnunk, és főleg nem megfogadnunk az ott lévő tanácsokat.

Nem csak férfi és nő van,van okos-buta, szép-csúnya, ápolt-ápolatlan EMBER.

Alapból nem lennék olyan férfivel,aki ápolatlan, vagy önző, de sok dolog van amin lehet csiszolni időközben.

Én pl a törődést nem azért adom a páromnak,mert félek,hogy elhagy,vagy mást keres helyettem,hanem azért mert ez szívből jön. És lehet,hogy egy ritka pasira találtam de szerencsére viszonzásra is talál.

Kicsit általánosításnak érzem ezt a leírást,és igen biztos vannak ilyen férfiak,de nem mindegyik.

A párom helyes, ápolt, odafigyel magára,de nem nagyképű. Munka után lenyírja a füvet,ha kell főz és takarít(még nem élünk együtt). Mindig próbál a kedvemben járni,ha segítségre van szükségem segít, ahogy én is neki.

5éve vagyunk együtt,és a szexuális életünk is nagyon jó,imád velem lenni, anélkül,hogy táncot lejtenék neki fehérneműben :) De ha kérni ezt is megtenném, mert szeretem. Nem papucs,sőt nagyon nagyon makacs természete van,de az hogy valaki igényes,és oda figyel arra akit szeret, nem nem függő,és nem kerül semmibe.

A végére még annyit írnék,hogy ez a cikk íródhatott volna azokról a nőkről,akiket csak a pénz érdekel, és kihasználják a férfiakat, mert ugyanez a téma, de egyik esetben sem lehet általánosítani...

Egy kapcsolat két ember nélkül nem működik,ha valaki rossz emberre talált lépni kell..

Hát persze, igazad van, viszont 8 évig éltem egy pasival, aki nem volt tisztában a női nemi szerv anatómiájával... Huszonakárhány éven keresztül meg volt róla győződve, hogy a lányok a hüvelyükön keresztül pisilnek. XD

Szerinted...? XDDD

Hát valamiből meg kell élniük a lapoknak is. Én is olvasgatom ezeket, mert néhány jó tipp akadhat bennük, de ha nincs meg az egymásra hangolódás, akkor ott a piócás ember sem segít (Indul a bakterház idézet).

Volt páromnál "megtanultam", ha nincs kedve a szexhez, akkor inkább hagyjuk. Ha meg volt, akkor ott az ösztönök dolgoztak, nem a "tudomány".

A cikkemet elég sokan félreértették egyébként. Tulajdonképpen a szexuális oda-visszaédesgetésen lett volna a hangsúly; hogy a nők (ki)oktatásába mennyi energiát feccölnek bizonyos női magazinok, weblapok...stb...stb...

Ettől eltekintve felüdülés volt olvasgatni a hozzászólásaidat, a továbbiakban is örömmel várom őket!

Azt hittem tételesen cáfolod majd agymenésemet, de ez kellemes meglepetés volt. Azt hiszem megértetted, hogy nem a pasik piedesztálra emelésem volt a cél, hogy mi csak áldozatok vagyunk.

De visszatérve az eredeti cikkre, küzdés szerintem ott van, ha az egyik fél kevesebbet érez/akar, mint a másik. Nem sok sikeres és hosszú kapcsolatom volt, de azokban mind volt egy közös: a dologok szinte maguktól haladtak előre. Egyáltalán nem kellett küzdeni, csak kicsit odafigyelni a másikra.

Sokan vélik azt hogy egy kapcsolatért meg kell küzdeni. A fentiekből következően ezzel egyáltalán nem értek egyet. Ha én akarom és ő is akarja (és nincsenek extrém körülmények) akkor az menni fog.

Jómagam is úgy érzem, hogy nagyon sok dolog nyomja a vállamat. Ezzel szemben ha időm engedi, behordom a párom helyett a fát és a szenet a kazánházba, nem várok érte dicséretet vagy hálálkodást, mert tudom, hogy rengeteget dolgozik és mindent megtesz a fiunkért és értem. Gyújtóst is vágok ha kell, havat lapátolok, kocsit mosok-takarítok, és még hosszan sorolhatnám.

Azonban tényleg szeretek "szenvedni", ha rossz napom van, akkor az égadta világon akárkibe belekötök okkal, ok nélkül, így a páromba is! Ezt próbálom olyan dolgokkal ellensúlyozni, hogy nem kötöm "pórázra" egyetlenemet, nem hisztizek elfelejtett dátumok miatt; sőt, néha magam is elfelejtek dátumokat, tehát egálban vagyunk. :) Ha segíteni akar, hagyom, nem piszkálom hogy piszmog, netán kis maszatot hagy a tányéron mosogatás közben... Kiveszem a kezéből, szó nélkül elöblítem a cuccot, és nincs vita. Nemrég sütit csináltam a közreműködésével; épp az ő erős kezére volt szükségem a tésztakészítéshez! :)

Ha segítség kell, olyan dolgokat bízok rá, amit biztosan tudom, hogy kifogástalanul elvégezhet, férfiúi büszkeségének sérülése nélkül.

Nem adom a bankot hogy ideális nő vagyok, mert nem vagyok az. Hisztis, durcás, makacs vagyok, aki folyton lázad. De kevés olyan pasi van, aki hozzám hasonló, alkalmazkodó nővel rendelkezik... Olyan dolgokat megcsináltam már, ami talán másnak mindennapos, azonban hiszem és tudom, hogy nem mindenkinek fűlne hozzá a foga. Mindezt szeretetből, törődésből. :)

Próbálok valamennyire reagálni néhány hozzászólásodra, természetesen a saját tapasztalataimból és a saját párkapcsolatomból merítve az ihletet!

Nálunk se volna hátrány a páromnak szerintem, ha nekem egyetlen barátom, barátnőm se lenne. Neki alig vannak barátai, azelőtt sem volt sok, nem is értem, hogy miért. Nem szereti az embereket, és úgy is nyilvánul meg feléjük.

Én viszont szeretem az embereket, és nem engedtem leépíteni egyre szélesedő baráti körömet! Próbálom bevonni őt is, több, de inkább kevesebb sikerrel. Én szeretném, ha lennének barátai, de sajnos nem tart igényt rájuk. :(

Mártíromság felvállalása!

Több nőnél tapasztaltam a környezetemben, hogy szeretnek szenvedni. Úgy érzik, hogy a párkapcsolat terheit egyedül nekik kell cipelni. Nekik kell főzni, mosni, takarítani, gyereket nevelni és még sorolhatnám. Ezzel pedig szinte minden terhet levesznek párjuk válláról. Jó példa 3 gyerekes munkatársnőm, aki néha keserűen megjegyzi, hogy férje sörikével tv-zik, miközben ő viszi a háztartást. Sajnos mosásnál összekeveri a ruhákat, főzéshez béna, olyan lassan vágja a füvet, hogy rossz nézni stb. de a kedvencem: mosogatástól kiszárad a keze. Mire felvetettem, hogy mi lenne ha felvetetne vele egy gumikesztyűt? Hát erre gyorsan témát váltottunk.

Volt párkapcsolatomban párom szinte rögtön kivágott a konyhából pedig én mentem oda segíteni. Ugyanis lassan pucolom a krumplit, ne úgy keverjem a szószt és 10 percen belül még mondott valamit, mire nálam betelt a pohár és "elmészteapicsába" beszólás keretében párkapcsolatunk végéig nem is próbálkoztam újra.

Egy volt kapcsolatomban hazaértem és páromra nézve láttam hogy valami nagy baj van: kiderült hogy nővére összeveszett a pasijával. Megverte, nyílvánosan "lekurvázta" vagy mi? kérdeztem. Pasi elfelejtett vmi évfordulót! Nála pl. többször tapasztaltam , hogy ha nincs baj, akkor keres egyet.

Csak a bíztatásodra vártam drága Tigris!

Következő agymenésem tárgya tehát a baráti kör leépítése!

A környezetemben nagyon sok lánynak/barátnőnek/asszonynak egyáltalán nincs igazi barátnője, a párkapcsolati évek előrehaladtával pedig ez a kicsi is elhal. Miért baj ez? Igazából nincs kivel megosztani az örömöt, ha pedig gáz van, akkor nincs kivel kidumálni a szemét pasi dolgait. A nő tehát úgy érzi magára maradt, így még jobban "rátelepszik" a férjére. Mellette zabos a férj barátaira, mert úgy érzi elrabolják tőle párját! Apró kis trükkökkel lassan eléri, hogy a férj inkább otthon marad, mert nem kell neki az otthoni balhé. Ekkor indul be a tévézés előtti sörözés és pár év alatt kész is a pocakos, lusta pasi.

Rossz oldalról tapasztaltam meg, hogy a baráti kör megtartása létfontosságú egy jól működő párkapcsolathoz. Van is egy olyan mondás, hogy barátairól ismerszik meg az ember.

Itt van rögtön egy kapocs az előző megismerés részhez. Ismerjük meg párunk barátait, szervezzünk velük közös programokat. Ezzel rengeteget nyerünk a későbbiekben és közben még jól is érezzük magunkat.

Hol a leépítés? :) Még mindig várok. :)

Vagy leépítettél? :)))

Odafigyelés, megismerés hiánya legfőképp a nők részéről:

Hogy kezdődik egy párkapcsolat? Hát a pasi udvarol a nőnek. Ez gyakorlatban és dióhéjban azt jelenti, hogy a pasi kinyalja a nő fenekét. A nő persze a fellegekben jár, mert ez róla szól.

Van persze pár zavaró dolog, de erre jön a jól bevált szöveg, jaj megváltoztatom.

A másik szintén fontos, a szülőkkel, családdal való kapcsolat feltérképezése. Haverokkal beszélgettünk minap arról, hogy akarva-akaratlan az otthonról kapott és örökölt minták mennyire jelen vannak bennünk, legyen az jó vagy rossz. Ha azt látja egy nő, hogy pasija pl nem segíti a szüleit, amikor szükség lenne rá, hát az nem sok jóval kecsegtet a saját kapcsolatában sem. Persze eleinte a franc sem kiváncsi az anyós/após jelöltre, de erre érdemes rá kis időt szánni.

Szóval az udvarlás rózsaszín felhője amilyen jó tud lenni, akkor pofára esés lehet belőle később.

Természetesen a pasi is nagy hibát követ el, ha "másmilyennek" adja ki magát, mert az hosszú távon nem tartható.

Hát erről most több nem jut eszembe, holnap jön a baráti kör leépítése "rész".

De az ellentétek néha vonzzák egymást...

Várom a továbbiakat! :)

Először is le kell szögeznem, hogy én az a típus vagyok, akinek eléggé meg kell "küzdenie" a nőért, pedig nem a jó értelemben vett modelltípus az ideálom.

Tehát az irreális elképzelések:

Teljesen természetes hogy akinek több lehetősége van az a jobbat választja. De a jó kiválasztásához ismerni kell az embernek saját magát. Ha pl otthonülő típus vagyok, akkor egy pörgős ember nem jó választás. Ha a szex nem annyira fontos, akkor nem a falu bikáját kell betörnöm. Ha fontos a tanulás/karrier, akkor nem azt kell lépten nyomon hangoztatni, hogy mennyire szeretnék már gyereket. Ez utóbbira egy saját példa. Munkahelyen egyik kolléganővel kialakult egy munkakapcsolat. Miután megtudtam barátja van, gondoltam tipli, de hát az agyam már a gatyámban volt. Kiderült, így meg úgy nem jó a pasijával, mert nem figyel rá, nem kedveskedik neki, mindíg csak ígérget, de a legfőbb hogy nem akar gyereket. Lényeg a lényeg egyre sűrűbben találkoztunk, beszélgettünk, szex is jó volt és többször hangoztatta mennyire boldog. Egyszer séta közben felvetette, mi lenne a teherbe esne? Mondtam neki, hogy én is szeretném, de legalább pár hónapot éljünk már együtt. Erre szeme kikerekedett és azt mondta, hogy ő még be akarja fejezni a főiskolát (munka mellett csinálta és akkor még 2 éve volt), aztán le kell tennie a nyelvvizsgát és csak akkor lehet róla szó. Na ettől kezdve csak nőtt a távolság és nagyon rövis időn belül vissza a régi pasihoz, akinek ugye az egyik legfőbb baja az volt hogy nem akar gyereket.

Az odafigyelős rész egy kicsit később.

Most olvastam végig a cikket és a hozzászólásokat. Elég szórakoztató és jó téma, bár pasiként persze részrehajló vagyok. Hogy alakul ki a pocakos, lusta pasi? Már a kezdet kezdetétől Hölgyeim:

- Irreális elképzelések: ilyen legyen, meg olyan, ja és még az is.

- Odafigyelés, megismerés hiánya: bedőltök a bókoknak, élvezitek a kényeztetést, de egyáltalán figyeltek oda az intő jelekre.

- Saját baráti kör leépítése.

- mártíromság felvállalása.

és már kész is a pocakos, lusta pasas.

Persze ez csak az én véleményem és azért írtam ennyire sarkosan, mert nem akartam több oldalt írni.

Niké: köszönöm!

Akasha: ...csak egy kidolgozott, sima, illatos testecske, felül pedig egy okos fejecske. :)

Jaaaj, ez nagyon jó! XDDD

Igen, tulajdonképpen ez volt a lényeg, amit mondani szerettem volna a cikkel. :)

én inkább kocsit szerelek,minthogy fözzek.pffááájjjj

nincs csinosabb egy kötényes pasinál:)