Miért a feleség dolga a takarítás, főzés? (tudásbázis kérdés)

mert a férfi napi 8 órát dolgozik amíg az asszonyka otthon van. Szegény urunktól nem várhatjuk el, hogy miután ő dolgozott, és mi csak otthon ültünk egész nap, még segítsen is takarítani. Ezért cserébe eltart minket!

ja bocs, már nincs is így! Akkor a férfinak is be kell segíteni a házi munkában! :D

Na most meg nincs sapkám

:)

Azért mert düdörgök, még segitek

A többi, hogy kit keressek hol maradjak, már nem jácc :)

De mondok egy példát

Kihúzzuk a kinyitható ágyat a barátnőmnél. Azonnal kapja a partvist, hogy jaaaj de kosz van mögötte, merthogy egyedül nem szokta kinyitni

És? Idáig is ott volt, nem zavart mert nem láttad

Nem úgyvan az!

Ha a nyaralóban 2cm-nél magasabb a fű vagy nem áll megfelelően a buxus ága, azonnal vágni, igazitani kell

Nem francia kert az!

Én el tudom nézni ha ferde is

Szerencséje/szerencsém van, mert nem élünk együtt

:)

Az anyukák rontják el a pici fiaikat. "

Ez igy van esetemben is, de csak most látom milyen nagy volt Ő (:

Nem irom le, milyen dolgokért düdörögtem és hogy kiszolgált fiatal koromban

Pont ez jutott eszembe a témával kapcsolatban.

Az anyukák rontják el a pici fiaikat.

Az én anyósom (nagyon rendes amúgy, szeretem), gyakorlatilag egy robot. Három műszakban dolgozott, mellette minden nap főzött, patika rend persze. A fiúk megszokták, hogy koszosan levetik a ruhát, legközelebb a szekrényben látják viszont, tisztán, illatosan. Az étel magától az asztalon terem, a rendért nem kell tenni semmit.

Hozzáteszem, anyósom mára egy roncs, már nem bírja, de azért csak csinálja, csinálja. Kivan testileg, lelkleg. Magára, a saját jólétére, neadjisten hobbijára sose fordított egy percet se. Köszönöm szépen, én ebből nem kérek. Az önkéntes rabszolgaság nincs a tervek között.

"Én ugyan segitettem, de morogva, mert utálom a házimunkát "

Hát ja. A nők meg imádják, azért csinálják. Kifejezetten kikapcsoló a napi 8-10 óra főállás mellett hazamenni, és nem pihenni, hanem nekiállni még takarítani, vasalni, főzni, stb.. (direkt nem írtam a mosást, mert a gép mos.. igaz, azért bele kell tenni, meg ki kell szedni, mert a rohadék ruha nem akart még sosem belemászni, meg ki)

Nagyon helyes!

Sírnak mindenért, oszt van szavazati joguk is, de csak düdörögnek mindig

Csapj az asztalra néha, nehogymá' ne legyen megfelelő hőmérsékletü a sör ha lerogysz a tv elé.

Hajaj!

Én ugyan segitettem, de morogva, mert utálom a házimunkát

Viszint visszanézve a múltba , látom hogy anyám mennyit gürizett otthon a napi cselédsége után és akkor még a mosógép is nagy szám volt

Mosógép?

Még mentem vele a mosókonyhába és segitettem a fateknő lecipelésében és a padlásra teregetni. Nem, nem József A. vagyok

Apám a padló felkefélésben és a piaci cipekedésben segitett csak, aztán azok is elmaradtak

Tehát morgok magamban, de anyám melói jutnak az eszembe ez esetekben

Ugyanakkor, nem lebecsülve a nők otthoni munkáját, gondoljatok bele, mennyivel könnyeb ma, mint volt vagy 40-50 éve.

Na ezért kezd elegem lenni nekem is. Tegnap vagy 500 km-t levezettem, ügyeket intéztem. Hazaértem, nekiálltam főzni, kaja kész, elmosogattam, mentem fürdeni. Őurasága hazajött, megvacsorázott, és ment pihenni, mert ő mindig rohadt fáradt. Reggel síri hangon közli, hogy nem mostam fel a konyhát tegnap főzés után, így megjelentek a hangyák. Mondom neki, te is nyugodtan felmoshattad volna.

Amúgy én dolgozom, nem tart el, nem is kell.

Mégis a közös munkák 80%-át én csinálom. Ez van, végülis szeretek dolgozni:D De az már több a soknál, hogy még kritizáljon is.

Mert így szoktattad hozzá. Nálunk pl mindent az csinál meg, aki ráér a meló mellett.

Ha pedig hagyod, hogy ezt csinálja, hogy nem csinál semmit, elég sokszor lesz önsajnálós napod.

nallam mindennek csillogni villogni kell minden egyes pillanatban, a gyerek nem verheti be a fejet, nem ordithat, kuss kell, hogy legyen mire haza erek, a kutya setaltassa meg magat, vegyen a boltban maganak konzervet (meg kellene erre tanitani, de felesegem egy onzo dog)...soroljam?

Semmi sem ugy alakul ahogy terveztem...es ez teljesen kiborit

Na ilyenkor szoktam belerugni egyet felesegembe, lehetoleg ott ahol a legjobban faj neki.

Miutan kihisztizte magat "hogy faj", akkor hajlando nekem steaket sutni, hercegno burgonyaval...a kutya rugja meg

Nehez a sorsom

Mindenki annyit enged meg magának, amennyit megengednek neki.

Egyébkén nyilván nem vagy egyedül. Sőt.

Más pasiknál is van ilyen elvárás? vagy csak az én pasimnál?

Minden nap mindennek rendben kell lenni!

(persze ő ezért semmit nem tesz)

Csak megértést, türelmet... valami hasonlót vártam, semmi többet.

Soha semmilyen segítséget nem kérek (anyós mosson, főzön, takarítson). Mindent megcsinálok, ha kell, hajnalban kelek. Párom az itthoni meló 99%-ban nem segít. Ezt tanultam én is otthon, hogy a nő dolga "minden". Nincsenek ilyen elvárásaim. Csak ma... amikor én is sajnálni akartam magam... amikor nem éreztem, hogy ha a budi nem lát domestost, akkor vége a világnak... csak a mai napom lehetett volna "pihenő nap"

... és "kikaptam"...

Igazad van, nem is szerettem volna panaszkodni. Viszont ezt neki hiába mondom. A mai (rendetlen) napom talán arra volt jó, hogy meglássa, így is lehet élni. "Becsülje meg, ami van" :)

Tényleg szeretem, de 6 év után ez volt az első nap, hogy nem a rend, tisztaság, kész vacsora várta. Kiborult, és én is érzékenyebb voltam ma.

Ha soha nem segített, akkor mit vársz most?

A pároddal kéne leülnöd megbeszélni, hogy ez így Neked sok, mit tudna átvenni.

De azt kell mondjam, hogy általában ez a felállás.

Munka után miénk a második műszak, szerencsésebbeknél egy kis férfiúi segédlettel.

GYES mellett dolgoztam, de már lejárt (szabadságokkal, munknélküli segélyekkel együtt)

:(

Jó volt a sorrend, mindegy, hogy szándékos vagy véletlen.

Őrjöngtem, tomboltam és "riszáltam"- lenyugodtam!

:)

Köszi,

H