Miből van a lélek? (beszélgetés)
Szinte egész éjjel ezen járt az agyam! Nyugtatóval és altatóval tudtam hajnal felé elaludni! Ha tudnák, hogy az ilyen gyermeki tevékenységek milyen lelki fájdalmat okoznak, nem viselkednének így! Lehet, neki is fáj, ha erre gondol, mert ez is lehet az infarktus kialakulásának egyik alapja. De, nagyon makacs típus!
Pszihiátriai kezelés kellene neki! Azt szeretném, ha elmondaná mit "vétettem", meg lehetne beszélni! Gyanítom, valami vélt baja van, ha végig gondolja rájön, nem volt semmi gonoszság bizonyos megtörtént dolgok mögött!! Mindig megbeszéltem, megindokoltam mindkét gyerekemmel és az unokámmal is ha valamely kérésük nem volt teljesíthető.
Globus #15 bejegyzését olvasva akartam írni éppen a születéskori állapotunkra. Úgy születünk, mint bármelyik emlős. Tudatlanul, tapasztalatok nélkül a világról.
Az ikrek esetében ők már az anyabében tudták, hogy nincsenek egyedül. Olvastam valahol, hogy már magzat korban sem ritka, hogy az egyik elnyomja a másikat.
Azt gondolom, hogy az anyag, a felépítés (bocsánat!) ugyan az, de az idegrendszer mégis különbözik.
Ezek a különböző idegrendszerek ha ugyan azok a hatások is érik őket másként fogják kiértékelni azokat. Más személyiségek lesznek.
Nem! Egészen biztos úgy bántál vele ahogy a legjobbnak gondoltad. A gyerekünket nem csak az formálja kizárólagosan ahogy neveljük.
Engem csak megdöbbentett hogy nem szoktál találkozni vele, nem is telefonáltatok már egy hónapja? Eszembe nincs ítélkezni, lehet ennek bármi oka.
Egy tesztelést megérne velük végigvinni
"Szóval semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy olyan dolog, mint a lélek létezne."
Két évig tanultam vallástörténetet. Csak kíváncsiságból, nem vagyok vallásos ember, még egyik vallás sem tudott meggyőzni.
Nem írok "okosságokat" melyik vallás mit gondol a lélekről, írtad is jogosan, ott van a neten.
Arról írok, ami elgondolkodtatott. Van a családban egypetéjű ikerpár, olyannyira egyek, hogy egy burokban, egy placentán osztoztak. Ennek a neve: monoamniotikus-monochoriális ikerterhesség.
Egypetéjű ikrek – egyforma test. Teljesen egyforma arc.
De különböző döntések, különböző értékrend, más-más öröm, harag, félelem.
És felteszem a kérdést. Ha minden anyag azonos, honnan jön a különbség?
A születésüktől az egyik a gondolataiba mélyülő, komoly, a másik mosolygós. A mosolygós baba, segítőkész csacsogós kisfiú, a másik csendes elmélázós, lehet mondani egoistább.
Egy hatás érte a méhben őket nagyjából, ugyanazt a nevelést kapták, mégis olyan mintha más-más személyiséget, (lelket) kaptak volna. :)
Már írtam a Hoxán erről, mert volt már téma ez, akkor összeollóztam kik próbálták megismételni, de nem jártak sikerrel.
Több elképzelés volt, de egy sem járt bizonyítható eredménnyel.
Ha egy településen éltek, a menyed miatt gondoltam, hogy így lehet. Valami már régen elromolhatott.
"Miért nem mondta el? Miért nem akarta, hogy tudjál róla?"
A válasz erre, a kapcsolat távolsága lehet.
Amikor valaki úgy dönt, hogy még egy súlyos betegség hírét sem osztja meg, még az elmúltával sem, annak általában oka van, és ez az ok néha a múltban gyökerezik, abban, ahogy egymás felé fordultatok, vagy éppen elfordultatok.
Nem bántani akarlak, csak arra biztatni: merj visszatekinteni, őszintén és szeretettel. Nézd meg, hogyan alakult ez a kapcsolat, mit érezhetett a fiad, és miért gondolhatta úgy, hogy nem akar aggodalmat kelteni, vagy éppen közelséget.
A kapcsolat mindig két ember műve. Néha az újraközeledéshez egyiknek kell előbb kinyújtania a kezét akkor is, ha a másik már felnőtt. Mert a szeretet nem veszik el, de néha kell utánanyúlni, és muszáj újrakezdeni. Ha szóban nem megy, írj egy levelet az érzéseidről, de semmiképpen ne szemrehányóan.
Amíg élünk, sosem késő újrakezdeni. Adj magatoknak esélyt! Drukkolok.
Igazad lehet.
(Van a mai fiatalokban egy olyan "világlátás", hogy "kíméletből" nem mondják el a rossz hírt, az élet kellemetlenségeit az "ősöknek". Meg is van ez ideologizálva: "amiről nem tudnak, azon nem idegeskednek" - mondják. Azaz színtiszta jószándék van a titkolózás mögött. Szerintük.)
Ez nem beszólás, hanem vélemény.
A hírek többsége rossz hír.
Veled később tudatták, mert az már jó hír volt.
Megkiméltek a rossz hírtől.
Biztos vagyok benne, hogy ha meghalt volna, azt tudatták volna veled.
Köszi!
AI nálam is van.:)
Arra lettem volna kíváncsi, hogy az emberek tudják-e miről beszélnek vagy csak a vallásuk, a hitviláguk, a hagyomány az, amire hagyatkoznak?
Szóval semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy olyan dolog, mint a lélek létezne.
Pontosan így vagyok ezzel én is! Reggel óta ezen töprengek...
S eszembe is jutott valami!
Pogány őseink nem voltak materialisták, hittek a lélekben. Különböző hiedelmek máig fennmaradtak. Utána fogok nézni kicsit alaposabban, mert egyelőre csak annyi rémlik a folklorisztikai tanulmányaim nyomán, hogy volt egy olyan elképzelésük, hogy mikor alszik valaki, a lélek el tudja hagyni a testet, mégpedig légy alakjéban, az orron keresztül. Ugyanazon az úton tér is vissza a testbe, még mielőtt valaki felébred.
Ezt írja erről az okosság, ami természetesen fent van az interneten amit több cikk is taglal:
"A lélek fizikai súlyához kapcsolódó 21 grammos elképzelés Duncan MacDougall amerikai orvos 1900-as évek elején végzett kísérletéből ered, aki hat haldokló páciens testsúlyát mérte meg közvetlenül haláluk előtt és után. MacDougall azt tapasztalta, hogy az egyik páciens halálakor a testsúly hirtelen 21 grammal csökkent, és ebből arra következtetett, hogy a lélek ennyit nyom. Ezt az eredményt azonban csak egyetlen esetben tudta pontosan mérni, a többi mérés pontatlan vagy érvénytelen volt.
A tudományos közösség azóta is erősen vitatja MacDougall kísérletének eredményeit. A mintaszám nagyon alacsony volt, a mérési módszerek nem voltak elég precízek, és az eredmények sem egységesek. A későbbi elemzések szerint a halál pillanatában tapasztalható súlyvesztésnek számos más, fizikai oka lehet, például a testhőmérséklet változása miatti párolgás vagy a tüdő leállásával kapcsolatos folyamatok. Ezek a tényezők magyarázhatják a súlyvesztést anélkül, hogy a lélek fizikai tömegéről kellene beszélni.
A jelenlegi tudományos álláspont szerint tehát nincs bizonyíték arra, hogy a léleknek lenne mérhető fizikai súlya, és a 21 grammos legenda inkább egy vitatott, hibás kísérletből eredő tévhit, semmint tudományosan igazolt tény. Ha a lélek nem anyagi természetű, akkor a fizikai mérleggel való kimutatása elvi akadályokba ütközik."
Ebben a percben néztem rá, vajon mit ír. 7 interneten található cikkből állította össze a választ. Rendkívül érdekes.
Én örülök hogy fel lett téve ez a kérdés, ezen a téren is tudtam bővíteni az ismereteimet.😉
Miből lehet? Az én változatom.
Nem grammokban mérhető. Nem mutatja ki mérleg, nem látja orvos. Mégis, amikor valaki meghal, mintha valami eltűnne belőle, ami addig ott volt. Nem a légzés, nem a szívverés, hanem az, ami őt igazán emberré tette.
A lélek lehet a kimondatlan szó, az ölelés melege, a tekintet, amelyben otthonra leltünk. Néha nehéz, mikor bűntudattal vagy fájdalommal van tele. Máskor könnyű, mikor szeretünk, vagy megbocsátanak nekünk.
A lélek nem mérhető, de érezhető, ha szeretünk valakit, hiányzik, az aki ő volt, amit nekünk jelentett. És ez a legtöbb, amit tudhatunk róla.....szerintem.
Ez egy jó kérdés. Mindent kétséget kizáróan (sőt, úgy egyáltalán) a tudomány, a teológia, az asztro-ezo-tudásanyag, a keleti filozófiák stb.sem tudták megválaszolni.
De majd mi! 😄💪