Mi van velem? (beszélgetős fórum)
Hát ez az, nem tudom, hogy én akarom-e még ezt a kapcsolatot.
Mint említettem leszámítva a felsorolt rossz tulajdonságait, nem panaszkodhatom rá,mert ő tényleg olyan férfi akit sok nő szeretne. Mindenben segít, igen megértő (bár mióta megromlott közöttünk a kapcsolat ez nem jellemző rá), támogató, nem jár el itthonról, nem iszik, nem dohányzik. Nem tudom, hogy meddig lehet ezt még tartani..... Nagyon sokat kaptam tőle az életben, de nem vagyok már olyan boldog vele, mint régebben. Nem megy....
Pedig megérne 1-2 beszélgetést,hiszen magától nem biztos,hogy rájön,hogy valami baj van.Vagy,ha érzi is,lehet ő is ugyan így van vele mint te,hogy nem mer lépni.
Ha elkezdtek róla beszélgetni,akkor máris világosabbá fog válni a dolog.Hidd el!
Sokkal könnyebb lesz,....az a baj,hogy az ilyen dolgot hiába húzza-vonja az ember,előbb utóbb úgyis kibukik.
Nekem is voltak problémáim a kapcsolatba,de sikerült megoldani....de ahhoz beszélni kellett és tenni is érte.
És még annyi,hogy sok ember fél kilépni egy kapcsolatból,hiszen elveszíti a biztonságot nyújtó másik felét.Jön az ismeretlen,egyedüllét....
Vajon jól döntöttem-e...?!!
Ha szétmentek és mégis összetartoztok,akkor ez úgyis világossá fog válni.:)
Édesanyám ugyanez...ő már 25éve lesz együtt édesapámmal és tisztelem,becsülöm hogy lemondott dolgokról,ahogy írod a párodat apukám majdnem ugyanolyan,csak neki haverok sincsenek,mert elvette Anyum terhesen és onnan csak a család...ami jó dolog valahol....de és itt jön az,hogy szerintem ezen lehet változtatni úgy,hogy ne kelljen szétválnotok.
Pont ezért kéne leülnöd vele szerintem,hogy elmeséld ezt az érzésedet és hogy szeretnél kicsit mozgalmasabban élni egy darabig :) Ott vannak a csajok (barátnők) elmész velük bulizni, vagy bármi kareoki stb. Mindig hívhatod őt is, kedvesen fogadod ha nemet mond, ok semmi baj drágám,pihizz stb...
Lehet,nem fog örülni neki,de mindig éreztetni kell vele,hogy nem megcsalni mész stb. Az szerintem nem baj,ha ő volt az első vagyis nem tudom,megcsaltad e de ha nem,akkor is csak biztosítani tudlak,hogy semmi újat nem ad egy másik pasas..ha ilyen téren is kiváncsi lennél. Az életkorod nekem nem mondja azt hogy ne lehetne baba...én 24leszek és fiam meg 1éves jövő hónap elején :D de ha tehettem volna már 18évesen szültem volna.... ez inkább attól függ,hogy te hogy látod,nem vagy ehhez érett vagy még nem akarsz egyszerűen,kicsit később...mondják,hogy a gyereknél kiderül mit bír a kapcsolat,van akiket széthúz de nekem minden pénzt megért és minket összekovácsol úgy érzem...
Félek a beszélgetéstől. Nem merem neki elmondani, hogy már nem úgy szeretem, mint régen.
Minden nap eltervezem,hogy este vacsora után beszélgetést kezdeményezek ezekről a dolgokról, de sosem jön össze. Nem merem. Attól tartok, hogy nagyon sajnálnám őt, csúnya ilyet mondani, de úgy érzem ez tart vissza.
Hiszen szép kapcsolatunk volt, csak egy ideje valami megváltozott bennem....
Sosem gondoltam volna, hogy egyszer is ilyen helyzetbe kerülök, hogy döntésképtelen leszek kapcsolat terén.
Nem vagyok már boldog, de valami mégis visszatart....
Szerintem próbáld megbeszélni vele ezeket a problémákat és közösen akarjátok megoldani.Új programok,néha egy kis szórakozás,szex téren is biztos be lehet még vetni vmi újat.:)
Ha nem megy,akkor legalább nyugodt lelkiismerettel fogsz tudni kilépni a kapcsolatból.Az biztos nagyon nehéz lenne,de ami nem megy,azt már nem kell eröltetni.
Ez a hozzászólás áll legközelebb a bennem lévő érzelmekhez.
Így vagyok én is. Egyrészt félek kilépni, valami visszatart, másrészt most is vagyok nem igazán boldogan, unalmas kapcsolatban, ha kilépek, lehet, hogy egy idő elteltével jön más aki megint boldoggá tudna tenni és ezt a párom feléről is így gondolom. Ő is őrlődik velem, miattam, lehet hogy más lánnyal boldogabb lenne.
Én ezt nem így fognám fel, hogy a következőt is lecseréled 9 év után....
Te tudnál úgy együtt élni egy férfivel, ha jobban érzed magad ha nincs otthon, ha nem kívánod szex terén és a többi és a többi.
Tudod... gyereken még nem gondolkodunk ugyanis én alig vagyok 23, párom 27.
14 elmúltam mikor összeismerkedtem vele, azóta egy pár vagyunk.
Lehet, hogy ez is az oka annak, hogy elhidegültem tőle?
Sok minden kimaradt az életemből, ő teljesen más személyiség mint én. Sosem jártunk bulizni, max. mozi kettesben. Nyáron egy-két kirándulgatás kettesben. Én szeretem a társaságot, szeretek beszélgetni, ismerkedni,barátkozni. Ő nem igazán. Nem azt mondom, hogy nincsenek barátai, csak ő nem olyan eljárós típus. Sok mindenről lemondtam miatta, érte.
Ezt hívják ellaposodásnak. Azt nem tudom,hogy normális dolog-e, meg létezik-e sírig tartó szerelem..:D
Szerintem a házasságok nagy része egy idő után ide jut... Lehet váltogatni, de szerintem felesleges.. a következőt is "lecseréled" 9 év után?:)
Szia!
Mindenki változik, és 9 év alatt pláne sokat változik az ember... Lehet már nem egy irányba változtok. Lehet ezt érzed.
Persze simán lehet, hogy csak fel kell melegíteni az egészet közös programokkal, egy romantikus vacsorával,... Ha ezt már nem szeretnéd, vagy ha nem segít, akkor szerintem mindenképpen meg kellene beszélnetek a dolgot, hogy a párod hogy éli meg ezt az egészet, hogy Neked úgy tűnik, kezdtek "elhidegülni",...
Én ezt tenném... Persze nem vagyok jó tanácsadó szingliként... :)
ilyen egy házasság-kapcsolat...egyidő után elmúlik a szerelem. Ez teljesen normális, szerintem. Ezért jó ha egy házasságban jön a gyerek is, főleg 9év után (szerintem)
Mindenesetre le lehet ülni vele erről beszélni, hátha kitalál/tok programokat vagy kis romnatika stb ami feldobja újból egy kicsit a párkapcsolatot.
Ha fontos az a 9év, akkor tovább léptek. Sosem lesz sírig tartó szerelem hiába jön egy újabb pasi,azt is egy idő után megszokja az ember :)
Sziasztok.
A párommal már kilencedik éve vagyok együtt, három éve lakunk együtt.
Nyáron valami megváltozott bennem....
Kevésbe "szeretem" őt, ha szabad ilyet megfogalmazni.
Olyan se veled se nélküled állapotban van most a kapcsolatunk.
Rengeteget veszekedünk, szinte a legapróbb gondon is úgy összevesszünk, hogy aztán órákig tőmondatokban szólunk egymáshoz.
Nehéz nekem, mert nem mondhatom, hogy nem szeretem, de már nem vagyok belé annyira szerelmes, mint mondjuk egy éve. Nem tudom mi van velem. Nem merek lépni, csak toporgok egy helyben. Majdnem kilenc évet nehéz "eldobni". Kiszerettem belőle? Nem tudom......