Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Mi nyomaszt? fórum

Mi nyomaszt? (beszélgetős fórum)


1 2 3
74. 3d787b167a (válaszként erre: 69. - Syria)
2017. jan. 25. 18:24

Kastélyok, tengerparti nyaralok, részvények, több millió lekötött pénz svájci számlákon?


Hagyd rám! :)

Sok embernek segítek belőle. :)

2017. jan. 25. 18:23
Semmi, hála Istennek. ☺
72. access
2013. márc. 25. 05:27
a ......
71. gigi>
2013. márc. 24. 15:29
az igazságtalanság
2013. márc. 24. 15:19
semmi
69. syria
2010. nov. 27. 07:23
hogy mi lesz az örökségem sorsa
2010. nov. 25. 20:37
A drága kedves alkoholista édesanyám...hu de szépen fejeztem ki magam...nem igy szeretném...csak én belül élem meg az érzéseket...csoda...ha fáj a hátam annyi terhet cipelek...le szeretném végre tenni.
2010. nov. 23. 08:10
a színvonal
66. syria
2010. nov. 23. 08:10
hogy elbocsátanak, vagy nem bocsátanak el :(
2010. nov. 23. 06:44
egy megoldatlan probléma
2010. nov. 22. 22:39
Engem a házasságkötésem előtt 1 héttel hagyott ott a vőlegényem.... A mai napig nem tudtam feldolgozni
63. Johannia (válaszként erre: 58. - 7717d911a9)
2010. nov. 21. 15:37

Szia,


köszi a hozzászólást.

Lelkileg szét vagyok esve. Ez igaz. Viszont most már van munkám, és már nem érzem magam olyan mélyben. Nagyon rosszul viselem azt, ha anyagilag függő helyzetbe kerülök. Most, hogy van munkám, kezdek rendbejönni. Nekem fontos, hogy hasznosnak érezzem magam a világban, hogy napi szinten közösségi életet éljek. Míg nem volt pénzem, még kimozdulni sem tudtam, mert a közlekedés is pénzbe van... Borzasztóan rossz érzés, amikor a pénz hiánya miatt egy idő után a négy fal közé szorul be az életed. Ingerszegény környezet...

Most, hogy dolgozok, ismét el tudok járni jógázni, be tudok ülni teázni a barátaimmal, vagy én meghívni őket egy kör italra, sütire, mert van pénzem. Itthon hallgattam jó kis zenéket, meg tornáztam, csináltam teát, sütit is stb... Négy fal között... és az nem olyan, mint kimenni emberek közé, beülni valahová. Remélem érted, vagyis jobb örülök annak, ha nem érted, mert az azt jelenti, hogy nem voltál még ilyen helyzetben. De ne is legyél, mert borzasztó érzés! Főleg egy olyan típusú embernek, akinek igen fontos a társasági élet, kommunikáció, pezsgés. Ez az itthon ülés felért egy kisebbfajta halállal annak ellenére, hogy a jógának köszönhetően már megtanultam a "befelé figyelést", önreflexiót.


Meg lehet szokni a magányt: ingerszegény környezet, elmagányosodás, haszontalannak érzés, szomorúság, depresszió, pszichoszomatikus tünetek, kisugárzás elvesztése stb. ördögi kör. Ebből nehéz kilépni, de nem lehetetlen.

62. 7717d911a9 (válaszként erre: 54. - Katinkaboszi)
2010. szept. 24. 01:20
Fontos hogy teljes szívedből szeresd anyukádat és azt aki érintett a bajban. Ha kell, sírd ki magad egymagadban, add át magad a problémának. De fontos hogy ezek után megtisztultan tudd érzékelni a szeretetet. Személyes tapasztalataim alapján, nagyon nagy erő ez. Időn és téren túl létezik és építi a másik embert. Ezenkívül kérd Mihály(védelem) vagy Rafael(gyógyítás) arkangyalt hogy vigyázzanak rád és a környezetedre. Ha kell gyújts egy mécsest egy aznapi kívánsággal. Kérj áldást az életedre, életetekre. Köszönj meg minden apróságot ami eszedbe jut.
61. 7717d911a9 (válaszként erre: 57. - 16a8a73351)
2010. szept. 24. 01:04

Túl sokat "agyalsz"! Adj teret az érzéseidnek, hallgass a szívedre, élj szívből, szeresd magad.


Ezenkívül mindennap relaxálhatsz egy kellemes, nyugatató zenére, vagy magára a csendre. Csak lazulj el.


A citromfű remek stressz és görcsoldó. Napi 3 bögre ajánlott mézzel.


Légzőtechnikának ajánlom a tudatos kilégzést.

A hangsúly a kilégzésen legyen. Fújd ki magad.

Remek stresszoldó ez is.


Hát ilyeneket tudok ajánlani... :)

60. 7717d911a9 (válaszként erre: 56. - Tadzs_mahal)
2010. szept. 24. 00:56

Szia!


Van egy szamuráj mondás:


"Nincsenek barátaim, a lelkem a barátom."


Ez azt jelenti hogy először önmagadat kell szeretni, a saját egyéniségedet, utána jöhet a többi ember az életedben.


Ez majd begyógyítja a lelki sebeidet.


Beszélj mindenkivel őszintén arról amit érzel.


Ha megértik akkor az egy jó kapcsolat.


Mindig arra koncentrálj amit el akarsz érni, ne arra amit nem.


Bízzál benne hogy minden megoldódik.

59. 7717d911a9 (válaszként erre: 52. - Kingi7)
2010. szept. 24. 00:40

Szia!


Jelenleg ennyit tudok veled közölni:


Mit választasz? Magányt vagy egyedüllétet??


A magány, amikor másokat keresünk önmagunk helyett.


Az egyedüllét, amikor magunkat keressük mások helyett.


Lehet hogy társaságkedvelő vagy, de ne legyél függő. Lehet hogy túlságosan kapaszkodsz és a helyzet leráz téged.


Az első kapcsolat önmagaddal kezdődik.


Ezenkívül ha letisztul minden és bízol, akkor minden helyre jöhet...

58. 7717d911a9 (válaszként erre: 51. - Johannia)
2010. szept. 24. 00:16

Szia Johanna!


Az élet gyakran tükröt tart, hogy meglássad azt amit eddig nem vettél észre! Elképzelhető hogy teljes kényszerképzeted van affelől hogy megfelelj mások elvárásának és folyamatosan bizonyíts a munkáddal.


Ez a kényszerképzet az elmédben található, teljesen belédivódott. Viszont lehet hogy a lelked szabadság, béke és pihenés után kiállt.


Amikor semmit nem csinálsz, az valóban kellemetlen, de csak az elmédnek.

A saját rögzültségeid kezdenek szétesni. Ilyenkor úgy érzed mintha megőrülnél, de voltaképpen nem.


Egy idő után meg lehet szokni. Ugyanez történik egy mély relaxáció vagy meditáció formájában.


Ezek többnyire átmeneti állapotok hogy szedd össze magad egy kicsit lelkileg is.


Az elméddel már eleget foglalkoztál.


Bízzál abban hogyha eljön a megfelelő idő akkor teret nyersz.


Addig is örülj a párodnak, élvezzétek ami megmaradt, örüljetek a hétköznapoknak, a jelen pillanatnak.


Jusson eszedbe hogy mások tán még rosszabb helyzetben is lehetnek!!


Sose légy elégedetlen...

2010. szept. 23. 21:34
A fejfájás!
2010. szept. 23. 21:09

Ha én mind felsorolom, bele fog jojózni a szemetek. :)

De néhányat kiemelek.

Jelenleg én is munka nélkül vagyok, ahogy azt előttem Johannia is említette. Csak küldöm a pályázatokat tömegével, 50-ből talán kétszer ha visszahívnak. Egy fizetésből élünk amiből alig bírjuk eltartani magunkat.


Bp-re költöztem egy jobb élet reményében a párommal, de változatlan a helyzet. Ráadásul itt senkim sincs akivel összeülhetnék egy kávéra míg a párom dolgozik. Nincs barátnőm akivel beszélhetnék egy jót és elmennénk sétálni egyet, beülni egy cuki kis kávézóba és eltrécselni a napot. Kezdek megzavarodni a négy fal között a magányba, távol a barátoktól, a családtól, azoktól akiket szeretek.


Aztán hogy még ne legyen vége a bajoknak, a családom széthullik, és félek nem tudom őket majd összetartani. Ugyanis anyu a barátjával külföldre utazik 1-2 hónapra, amibe a karácsony is beleesik. KARÁCSONY CSALÁD NÉLKÜL? ANYA NÉLKÜL? Megkért hogy utazzak haza és vegyem át a helyét, de a párom sem hagyhatom itt egyedül annyi időre, hiszen már ő is a családom. Rettegek hogy megszakad a kapocs közöttünk és én majd nem tudok mit csinálni.

Nincsenek barátaim. És ha családom sem lesz? Fogalmam sincs mit csináljak.


Bocs hogy hosszú lett. De legalább kiadhattam magamból. :)

55. kingi7 (válaszként erre: 53. - Katinkaboszi)
2010. szept. 23. 13:04

Nem ilyen egyszerű, tudom, ennél nagyobb bajom sohase legyen :)

A terhességünk elejétől egy csapat voltunk, minden gyerkőcről tudtunk, mi van és ki kicsoda.

nem tudok visszamenni, ahol vannak, mert zárt klubban vannak így olvasni sem tudom őket, azt hiszik különbek, holott emberileg és értelmileg egy nagyot csalódtam bennük, civakodnak és keresik a rosszat a másikban, holott édesanyák! Milyen minta az ilyen? Mitől érzik magukat különbnek? Miben másak? Én egyiket sem bántottam soha! Megtanulom,hogy miért jártam így? Nem hiszem,hogy van oka! Legalább is részemről... nem is akarom már megtudni, az, hogy én kommunikálni próbáltam velük és még válaszra sem méltattak, az nem engem minősít... de szégyen, és nem nekem, hogy mással összekapcsolnak és az egyik kitalált valamit és terjeszti mint az igét... talán már nem is érdekel :)))

2010. szept. 23. 10:56

Hogy mi?

sajnos ebben az évben sok baj jutott ki az egész családomnak. Betegség betegség hátán, és ennek folyományaként eltávozás örökre.

Most is egy ilyen előtt állunk. :(

A másik, anyukámat műteni fogják, szerencsére belement, de aggódom, már 82 éves, bár egészséges, de azért féltem.

na és remélem, ebben az évben már nem lesz semmi több rémség nálunk :)

53. Katinkaboszi (válaszként erre: 52. - Kingi7)
2010. szept. 23. 10:54

szia :)


ne aggódj, tudom rosszul esik, de van nagyon sok más babás fórum, vagy ahhoz hasonló, ahol megbeszélheted a gondjaidat.

Nézz körbe ezen a téren és néha azért menj vissza a fórumodra, mert lehet akad 1-2 bajt kavaró ember, ilyen mindenhol akad, és egy idő után megunják, és elmennek.

Addig csak olvasd a régi társaid hozzászólásait.

Közben sokat megtudhatsz miért jártál így.

52. kingi7
2010. szept. 23. 10:20

Jelenleg?

Az ahogy a 2009 Júliusi babák anyukái hisztiznek-kedves anyukák klubja-,és vakok, nem látnak a hegyen túl, ahogy ok nélkül megbántanak embereket és nem tudom kivel megbeszélni a babás problémáimat... Egy csapatként indultunk, olyan jól beszélgettünk, segítettünk egymásnak...egyszer csak arra jöttem vissza, hogy kirekesztettek, nem tudom miért és a MIÉRT ami bosszant! Azt tudom, hogy voltak valami konfliktusok, de hogy mi azt nem.

Nem nagy ügy tudom, de fájó, hogy másfél év után ezt kapom igazságtalanul...:( hova társuljak baba ügyben???


Bocsánat, ha offoltam :)

2010. szept. 23. 08:01

Sziasztok!


Engem sok minden nyomaszt, vagyis egyvalami köré csoportosulva sokminden. Ez pedig a munkanélküliségből fakadó függőségi, kiszolgáltatottsági érzés, valamint az álmokról való lemondás a szerelmemért.


BAZ megye megyeszékhelyén tengetem napjaimat, folyamatosan pályázok állásokra (felsőfokú német nyelvtudás, angolból társalgási, jó kommunikációs készség, némi gazdasági ismerettel és kicsivel kevesebb mint egy év munkatapasztalattal). Sehonnan nem kapok még csak visszajelzést sem, ha igen, akkor sajnálják, de nem én vagyok a nyerő. Egy helyre felvettek volna, de sajna a szervezetem nem bírja a többműszakozást, akármennyire is szeretném :( Németországba többször pályáztam, mindig felvettek volna (call centeresnek, ügyfélszolgálatosnak vagy titkárnőnek), de párom miatt mindig lemondogatom, mert ő nem akar külföldre költözni, mert neki itthon nagyon jó munkája van, jól keres és szereti. Én lassan becsavarodok itthon, folyamatosan külföldről álmodozom, barátnőm most megy ki komoly állásba és nem az hogy irigylem tőle, de magam alatt vagyok amiatt is, hogy ő mer menni annak ellenére, hogy barátja van. Igaz ő inkább karrierista mint családcentrikus. Mi már 8 éve vagyunk együtt kedvesemmel, lassan 3 éve élünk együtt, egyébként minden heppi. Csak kezdek kikészülni és elveszíteni az önbizalmam, hogy itthon dekkolok, folyamatosan elutasítanak.

Szóval ez nyomaszt.

2010. szept. 23. 01:40
49. gesztenye57 (válaszként erre: 48. - 7717d911a9)
2010. szept. 23. 01:32
Rendi:):)
48. 7717d911a9 (válaszként erre: 47. - Gesztenye57)
2010. szept. 23. 01:30
Ez így van, de a szív legyen mindig a dominánsabb...
47. gesztenye57 (válaszként erre: 45. - 7717d911a9)
2010. szept. 23. 01:27
nem mindig lehet "csak" a szívre hallgatni néha muszály az elmére is!!!
46. gesztenye57 (válaszként erre: 43. - Devilsandy)
2010. szept. 23. 01:24
Okés:)
2010. szept. 23. 01:10
Igazából sokszor meg kell kockáztatni hogy követed a szívedet, de vigyázni kell mert vannak ellenlábasok is természetesen akik az elmédre akarnak hatni. Ők sose fogják tudni hogy igazán mi a jó neked. Aki szeret az megengedi hogy úgy élj ahogy akarsz!! Pontosan azért mert SZERET!
1 2 3

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook