Mi lenne a helyes?Segítsetek!!! (beszélgetős fórum)
Az élet már csak ilyen!Mindenki máshogy gondolja a dolgokat,de még ez a szerencse mert mi lenne velük sok egyforma ember láttán!?
De minden kompfliktushoz két ember kell!A válaszaitokból rájöttem arra,hogy sokkal jobban fog fájni az,ha nem foglalkozom vele mintha foglalkoznék vele!Had egye a penész ha már ilyen velem,hogy lepattan rólam bármit is mondd!Legalábbis kívülről lássa ezt!!! :)
Igazatok van, de csak részben. A gyermek személyiségét max 3 éves koráig lehet alakítani. Az, hogy később kiből mi lesz, azt már nem a szülők döntik el... Ha valaki jó vagy rossz ember, azt csak magának köszönheti. Persze a külső tényezőket is figyelembe kell venni, de nem az a döntő.
Pl. fiú testvérpár ahol totál egy kaptafára lettek nevelve. A kicsi volt a kedvenc, és egy hatalmas papucs lett belőle. Pedig, ugyan azok a szülők, egyazon neveltetés.
Igazad van, Zsóka!
Az a véleményem, hogy ahelyett, hogy sokan az anyóst "áztatják" , inkább köszönjék meg, hogy olyan Fiút nevelt, akibe ők beleszerettek :)
Nekem is vannak anyóssal összezördüléseim, néha égnek áll a hajam a dolgoktól, amiket mond vagy tesz, de megtanultam kezelni.
Eleinte engem sem szeretett, de idővel rájött, hogy jó hatással vagyok a fiára, szeretjük egymást és nem akarom elvenni tőle a fiát.
Kompromisszumot kell kötni.
Én szeretem a leendő menyemet!
Tudom, hogy jó feleség és anya lesz belőle!
Tudom, szeret és tisztel ezért a stramm fiatalemberért, akit felneveltem!
Valahol egy kicsit örülök annak ha ilyent olvasok. Tudjátok mindig azt hiszem, hogy az én esetem egyedi, de most már látom, hogy NEM. :)
Nálunk is az volna az alap, hogy mindig mindenben segítsünk, de nem kérnek meg soha. Ha nem csináljuk a célzásokra akkor duzzogás van. Tudni kell, hogy hol a határ, és azt jó élesen meg kell húzni. Ez általában fájdalmas szokott lenni, ezt jobb minnél előbb elkezdeni, mert később már fájdalmasabb. Te mindig legyél kedves, ne legyen rajtad fogás, és valóban az lesz a legjobb ha a párod saját maga tapasztalja, hogy mi a helyzet. Legyél mindig mosolygós és kedves. Egy durcás anyós, vagy egy kedves, melegszívű lány... Te melyiket választanád a párod helyében? :) Csak ügyesen, kitartást!!!
Kommunikálni kell!
Ez a megoldás.
Eleinte nálunk is ez volt a helyzet, majd mikor én mindent megtettem, de láttam, hogy Anyósom semmit, akkor egyszerűen befejeztem mindenféle kontaktust. Aztán Ő kért elnézést.
Valahol meg kell Neked is értened, hogy 100%-ig úgysem fog elfogadni, hiszen "elvetted" a fiát. Emiatt azonban nem kell rosszul érezned magad, ez a természetes.
Mosolyogva, de tessék bebizonyítani Mindenkinek, hogy igenis Te vagy a legjobb választás.
Én szeretem anyósomat, pedig elég kemény napjaink voltak. Nehezen értettem meg vele, hogy a szűk család már MI 3-an vagyunk..(A fia, a kisunokája és Én).
De ettől függetlenül igyekszem kedvesnek lenni vele, érdeklődőnek és segítőkésznek :)
"Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel :) "
Ne így állj hozzá!
Elmész, ott leszel, és pont.
Ühüm.
Reálisan, nyugodtan, nem azt adni, amit kapsz!
Te légy jobb!
Bocs!
Választott, és nem Téged!
Mindent lehet, csak akarni kell....
Tehát nem ő volt az 'igazi'!
Még ha fáj is, de ezt kell mondanom.
A lehetett volna: az semmi.
Ne haragudj, próbálok neked segíteni... De!
Először amit tenned kellene: lélekben lezárni az előzőleg történteket, és nem mindig visszafelé nézni. Lényegében az akkor történteket vetíted magad elé újra.