Mi is valójában a szerelem? (beszélgetés)

Legszívesebben összezárnálak NaBumm-mal egy hétre, aztán versenyezhetnétek, hogy ki a pesszimistább, ki tudja jobban sajnálni magát, és melyikőtök tud jobban ellenállni annak, hogy szerelmet és párt találjon magának.

Korábban írtam (ma már nem) a "Tényleg nem kellek" című fórumtémához, de miután őt is menthetetlennek tartottam, befejeztem a lelke ápolgatását.

Te hoztad fel a koromat. XD Na mindegy. Vagyis akkor érzelmileg fejletlen vagyok... XD Áh, kit izgat, legalább tudok gondolkodni és nem veszi el az agyamat az úgynevezett "szerelem". XD

Tök mindegy, túl nagy szívem volt anno, de ezen változtattam, szóval mostmár nincs nagy szívem... XDDD

Hát jó, akkor örök magány! XD Mindenben van valami jó, még ebben is! XD

Ez nem az én igazam, vagy igazságom.

Ezt az élet írja.

Tudod, én se produkáltam általában a mindent elsöprő szerelem jeleit tán még soha, és azt gondoltam sokáig, mint Te. Azzal a különbséggel, hogy én csak kérdezgettem magamtól, hogy akkor én most szerelmesnek vagyok mondható vagy sem. De...

Később azért bebizonyította az Élet, hogy amit érzek az kétségkívül szerelem. Az évek során tapasztalhattam, hogy voltak időszakok, amikor kifejezetten magasívű, máskor mélyre szálló volt.

Persze sokszor magam is tudtam szerelemnek gondolni azt, ami nem volt az, de fordítva is előfordult, egyszerűen nem ismertem fel, csak később jöttem rá, hogy az volt.

Ilyen bonyolult ez. Semmi sem fehér vagy fekete, ittm eg aztán meg van a teljes szín-arzenál. Nincs könnyű dolgunk vele, de ez is rendjén van.

"A kor nem érdem, hanem állapot!"

Abból, hogy ki hány "nyarat ért meg" nem következik az, hogy az életkorának megfelelő a "szellemi/lelki fejlettsége"

(Vannak örök ifjak, gyermetegek, stb.)

Azzal, hogy "sajnálatból" barátkoztál, saját magadnak több kárt okoztál, mint hasznot.

Egyrészt elvetted magadtól annak lehetőségét, hogy tiszta, őszinte barátságot, netán szerelmi kapcsolatot alakíthassál ki.

Ezt aztán rögzült is benned, és talán a környezetedben is.

Ha ebből nem tudsz kitörni, akkor valóban legjobb lesz, ha berendezkedsz a megkeseredett szingli életmódra.

Bár mennyire is próbálod magaddal elhitetni (mással úgy sem fog sikerülni) hogy nem rajtad múlik a szerelem kérdése, nincsen igazad.

Valóban távol tudja magától tartani bárki. Ezt nem vitatom.

Ehhez elegendő az, ha nem szereted magad.

Ekkor bizony mások se fognak szeretni.

Azt pedig senkitől nem várhatod, hogy erőszakkal próbálja ezt a felfogásod megváltoztatni.

Nem tudom, mennyi idős lehetsz, mert nem emlékszem, hogy beszéltünk volna itt, vagy máshol bővebben eddig.

Kettőt tippelek.

Vagy még nagyon fiatal vagy, esetleg nagyon öreg.

Ez utóbbi nem lehetsz, mert nem jellemző, hogy 80 és a halál közötti nők járnak ide.

Tehát marad a nagyon fiatal.

Azt most nem részletezném, miért ezek a feltételezéseim.

A szerelem akkor csap le, amikor nem is számítasz rá!

Várd csak az érzést, mert sose tudod mikor esel bele a szerelem őrült bugyrába:)

Mintha én tehetnék arról hogy eddig nem voltam képes szerelmet érezni... XD Nem azért nem voltam még szerelmes mert eldöntöttem hogy nem leszek. :D

Figyelj, hát jöjjön az a szerelem! XD De úgyse jön, akkor most mit csináljak? XD Zokogjak? XD Zokog a halál, akkor inkább teszek rá. XD Van jobb dolog is az életben mint a szerelem! XD Szóval... :)

Mindenki annak örül - saját magával kapcsolatban - aminek csak akar.

Ha ez a "különlegesség" megér neked annyit, hogy cserébe kiirtod magadból, még a lehetőségét is, akkor csak tegyed és örömködjél. :)))

Így lehet... ha kétszer is előfordult, hogy nem emésztetted meg a történteket.

De ez az "emésztési nehézség" nem csak a szerelmi életünk miatt tud bekövetkezni.

szerelem=elragadtatottság

a szerelem egy különleges, irigylésre méltó lelkiállapot. az eddigi hozzászólások alapján sokan irigylik is, csak nem merik bevállalni, inkább fikázzák :-D