Mi a véleményetek azokról a szülőkről, akik a fogadott lelkiismeretes orvosnak nem adtak borítékot, csak szóban köszönték meg és hazamentek? (beszélgetős fórum)

Lindus!Nagyon sajnálom ami a gyermekeddel történik és egyet értek veled.Hihetelen hogy pénz kell ahhoz hogy ugy törődjenek valakivel ehogy ez elvárható lenne egyébként is.Dehát ilyen világban élünk.

Kivánom,hogy mindig tudd támogatni a gyermekedet és legyen sok erőd végigcsinálni mindent.Annál rosszabb nincs amikor egy szülő nézi a gyereke szenvedését főleg ha nincs pénze hogy olyan orvoshoz eljusson aki segiteni is tud nem csak igérgetni!

Én most hogy kórházban voltam nagyon aranyosak voltak velem a nővérkék.Mindig kérdzték van e valami fájdalomcsillapotóra szükségem a fejfájásom miatt,meg ilyesmi.De nem csak velem mindenkivel törődtek.Éjjel egy nővér volt mindannyiunkra és a friss műtétesek bizony adtak munkát neki mivel fájdalamaik voltak.

Szóval én csak azt akarom mondani,hogy én ugy fejeztem ki hálámat nekik,hogy adtam egy doboz bonbont meg egy csomag kávét.Szerinem tényleg örültek,hogy gondoltam rájuk és megköszöntem a munkájukat.

Eszembe jutott két különböző történet a munkám révén. Én is nővérként dolgozom...

Egyszer egy tehetős beteg fia kutyfuttában a nővérpultra dobott (szinte szó szerint) egy tízezrest nekem a "szolgálataimért". Hiába vittem utána, ment tovább, hogy ezt "nekem szánta", de se köszönöm, se puszi, se pá, szóval semmi szép szó, pár perc megállás, csak adta, ami szerinte "jár". Nagyon elcsodálkozott, amikor a következő alkalommal visszakapta a főnökömtől a pénzt lezárt borítékban és persze mellé a pár soros üzenetemet...

Aztán a másik történet... Idős betegünket naponta látogatta a fia. Próbálkozott pénzzel, de nem "jött" be neki, amit erőszakkal otthagyott a nővérszobában, vettünk az édesapjának rajta édességet. Aztán egy alkalommal vigyorogva jött és egy doboz fagylaltot hozott. Elmondta, hogy kihallgatta véletlenül, hogy nekem az a kedvencem, szeretné, ha elfogadnám. Azt elfogadtam :-D

Én, mint nővér, szívesebben nézek tükörbe, ha valaki nem egy borítékot dugdos a zsebembe, hanem szán rá pár percet, hogy azt mondja, "nővérke, köszönöm a munkáját, jó, hogy itt van".

Köszönöm, hogy megírtad.

A gyermeknek jobbulást kívánok, Nektek, szülőknek pedig kitartást és sok-sok erőt.

Nincsen. Autoimmun beteg, pikkelysömörből kifejlődött fiatalkori reumája van. Két éve beteg, amúgy nem látszik rajta, csak ha sántít. Vándorol az izületi gyulladás a testében, most a bokái vannak soron, a térdéről húzódott. Mindig csapolgatni kell és szteroid injekciókat kap. Állítólag ez az aktív időszak eltarthat 8-9 évig is, de utána egy időre kihűlnek az izületek. Aztán majd kezdődik megint.

Egyébként nagyon elégedettek vagyunk a kezelőorvosával, de azért el kell ismerni, hogy a magyar egészségügyben minden a pénz körül forog. A férjem mondja, hogy mindenki nagyon profi, kedves, megértő, segítőkész, de még nem volt senki a két év alatt, aki abszolút visszautasította volna a borítékot. Azért ez kicsit lesújtó...

Még kicsi a kisebbik gyerkőc, úgyhogy a férjem hordja a nagyot a kezelésekre fel, sokat mesél, milyen a kórházban. Én egyszer voltam még utolsó idős terhesen, az első vizsgálaton, amire vittük fel Balázst, megláttam a váróban a gyerekeket, akik ugyanúgy sántítottak vagy rosszul mozogtak és elkapott a sírás. Mostanában már inkább úgy érzem, hogy a helyünkön vagyunk velük...

Az a szomorú, hogy szerintem odáig fajultak a dolgok, hogy a teljes, maximális ellátást kapod meg pénzért, ha az nincsen, akkor minden immel-ámmal megy. Tudom, hogy a szülés nagy dolog, de képzeljétek el mindezt a gyerekeknél!

Mondjuk akinek nincsen plusz borítékra pénze, annak a gyereke tovább fog sántítani (a mi példánkkal élve)?

Volt egy érdekes történet, még a kórházban a szobatársnőm mesélte. A lényeg, hogy fiatal házasok voltak, albérletben laktak, semmi pénzük nem volt, így orvost sem fogadott. Behozta a mentő szülni, és az ügyeletes dokihoz került. Aki ott, a szülőszobán feltette a csajnak a kérdést, hogy megogadja-e őt. A csaj nem is értette, hisz ügyeletes doki. Mire a doki kifejtette, hogy csak azért kérdi, mert neki várhatóan a szülés közben fog lejárni a műszakja, és akkor át kell adnia az érkező kollegának. Mondta a csaj, hogy oké, akkor adja majd át őt.

Fura, mi?

De amúgy nem volt semmi komplikáció, egyik doki elkezdte, a másik befejezte, pénzébe meg nem került.

Sajnos ezzel egyet kell értenem, de nem a szülésemkor tanultam meg.

Van egy beteg fiam, reumás, Pestre horjuk kezeltetni kéthavonta és évente többször be kell feküdnie a kórházba. Egy adjunktusnő kezeli, akit a férjem megfogadott. Egy vizsgálat 20-30 eFt a borítékba, plusz bentfekvéskor a gyógytornásznak, a kezeléseket végzőknek az ajándék és a pénz. Tavaly nyáron kéthetes kúra (na jó, voltak egyszer délután a Vidámparkban) 250 eFt-ba került. Ebben benne foglaltatik, hogy a kezelésekre nem kell várni, odamegy az ajtó elé a gyerek, beszól és hívják; a gyógytornász csoportos terápián is az őmellette áll végig és igazítja, hogy maximálisan jól tornázzon; izületi csapoláskor pedig a férjem bent lehet a gyerekkel, aki a jobbik szteroid injekciót kapja és az adjunktusnő akkor is bemegy elbúcsúzni tőlük elbocsátáskor, ha nem dolgozik aznap. De mindez pénz, pénz, pénz... Nekünk az az első minden egyes hónapban, hogy legyen megtakarításunk, hogy bármi történik, legyen pénzünk a gyerek kezeltetésére. Sokszor félelemmel gondolok bele, mi lenne, ha egyszer nem lenne pénz? A férjem szerint ebbe ne is gondoljak bele, látta, hogy azoknak a gyermekeknek, akiknek a szülei nem tudnak borítékot adni, egész más az ellátásuk.

Nekem is ugyanilyen "szép" emlékeim vannak a szülés utáni pár napról.

A nővérek tőlem sem láttak egy vasat sem, a Rókusban szültem, de olyanok voltak, mint a lópokróc. Az én kicsikém besárgult, de még az is az én "bűnöm" volt. Kitörölném a kórházban töltött 8 napot az életemből, nagyjából a szülés utáni reggeltől a hazamenetelig.

Aki böszme és szemét, az tőlem sem kap pénzt.

Egyetértek. Az, hogy ad-e pénzt az ember az őt ellátó orvosnak, szíve joga. A fogadott orvos azonban más. A szituációt az iskolai tanár és a magántanár közti különbséggel lehetne érzékeltetni. Ha valaki felkér egy orvost, majd nem fizet, az pont olyan, mintha a magánóráról fizetés nélkül távozik. Azok az érvek, hogy az orvos amúgy is ezért kapja a fizetését, enyhe csúsztatások, ugyanis ha valaki orvost fogad, az azt jelenti, hogy a szabadnapján vagy a szabadságát megszakítva is be fog menni az orvosa.

Ha ez a rendelkezésre állás nem valósul meg (sajnos hallottam ilyenről) természetesen nem jár a boríték. Más esetben viszont arcátlanság a fogadott orvossal szemben, ha nem honorálják. Én egyébként akkor is illőnek tartom a borítékot ha lelkiismeretes bánásmódban részesül valaki az egyébként nem fogadott orvostól. Nem kell százezreket adni, a gesztus a lényeg.

Igen, ha valami gondja van az embernek akkor lehet normális emberi hangon kérni. De egy ismerősöm pl valamiért jól kiosztotta a nővérkét, olyan stílusban hogy "mit képzel! jöjjön már! csinálja már ezt meg azt! majd szólok a főnővérnek aztán megnézheti magát! stb" Ha valaki cselédként kezeli a nővéreket és az orvosokat akkor persze hogy nem lesznek utána kedvesek, sőt a következő 5 beteget is idegesen látják el. Persze ők már nem tehetnek semmiről és nem is értik miért bunkók a kórházi dolgozók.

Jó lenne ha mindenki egy kicsit türelmesebb és megértőbb lenne a másikkal.

Igazad van a túlterhelést illetően.Amikor én szeptemberben a lányomat szültem ,nagyon sok kisbaba született.A nővérek dolga volt,hogy valahogy,-az persze senkit nem érdekelt hogy hogyan- 32 helyre legalább 45 kisbabát és anyukájukat helyezzék el.Nem tudták eldönteni a dokik sem ,hogy kit küldjenek haza,a még gyenge császáros anyukát a kisbabájával vagy a besárgulni készülő kisbabát anyukájával...Persze nagy felelősség.Eközben állandóan hívogatták őket a császáros őrzőből,hogy mikor tudnak átvenni beteget az újszülöttosztályra mivel már ott is teltház van.Volt olyan nap,hogy 32 császár volt.Mindenki túl volt terhelve,a feszültséget vágni lehetett.

Persze amikor a riadt első gyerekes anyukára,-mint én voltam -flegmáznak és morognak a nővérkék,akkor ez őt nem érdekli...