Mi a véleményetek arról, ha valaki fiatalon (16-23 évesen) szül? (beszélgetős fórum)

Vagy annak látszanak.

Nem rég volt fórumon, hogy mennyire unatkozik a 20 éves kapcsolatában. Nincs már közös téma a férjével.

ahhoz komolyan kell venni

pl ha nagyon jól megcsinálod az alapképzést és mész művtörire és ott is szuper vagy,utána kutatni kezdesz, phd-zni,előadni stb,akkor viheted valamire,de ehhez az kell, hogy életed-szenvedélyed legyen és ne 2-esre legyen meg a ba

régészet ugyanez ,volt éfvtárs,aki ide ment, először lazult, meg tök jó ,btk, majd felébredt,hogy vagy bedobja magát,vagy nincs értelme,azóta már dr phd, elismert szakember,de ehhez az kellett, hogy nagyon komolyan odategye magát

De nem mindenki ilyen, van,aki fiatalom sem és öregen sem hiányzik neki.

Több nőt ismerek,akik 18-20 éves koruk óta ugyanazzal a férfival vannak ,40+ évesek és köszi,boldogok.

A fiatal pályakezdő hagyjám, de a " fiatal gazda " 40 éves koráig kapja az idevonatkozó támogatást, arról nem beszélve,

hogy faluhelyen a 40 éves már sok esetben nagyszülő.

Munkahelyen is megkérdik, hogy aztán van e aki vigyázzon a gyerekre?Jó,nem lehet,de megkérdik.

Iskolapad..iskolapad:egy államigazgatási fősuli megvan 21 éves korra pl.

Aztán nem kell és nem is lehet mindenki phd,meg mester.

Persze sokan 10 év alatt végzik el az egyetemet,aztán ugye még 30 évesen is csak pár év tapasztalatuk van.Unokahugom is szabadbölcsi BA-t végzett,utána kitalálta, hogy jogász lesz, na ott csúszott picit, majd elment dolgozni hivatalba,aztán kitalálta, hogy ő mégis ügyvéd lesz,elkezdett bojtárkodni előbb 0 fizuért,majd minimálbérért(futotta a papa apanázsából), majd most a szakvizsgák is nyögvenyelősen mennek, úgyhogy lehet az sem lesz meg határidőre,de ha meg is lesz, lehet mégsem lesz ügyvéd,mert macerás,inkább beül a papa cégébe,amit most már javarészt a bátyja vezet. 33 éves.De még mindig ott tart,hogy kitalálja magát.

Pedig az sem rossz. Hülye lettem volna évekig magam lekötni. Minek? :D

Aki tetszett, azzal lefeküdtem. Egyedül éltem huszonêvesen és nem akartam senkivel élni. Szex meg nyilván kellett. Minek tartottam volna egy egész disznót a kolbász miatt? ;)

Igen, 20%, ez persze a 30-35 éveseknél van 30% is.

Az albérlettel én is így vagyok. Sosem laknék albérletbe. Remélem nem is kell kipróbálnom soha...

20% csak? Az kevés.

Az albérlettől kiráz a hideg, sosem fogom megérteni, hogy alsó hangon 60-80 ezer egy bérlés, miért nem lehet abból hitelt törleszteni saját lakásra?!

Igen, ismerem, van létjogosultsága, de annyi tényleg nem elég hogy elvégzi valaki, aztán jónapot.

Nekem van ami tetszene, de max. éhen halnék vele annyira nincs meg a képességem az érvényesülésre. :/

Szabad bölcsésznek lenni egyébként isteni dolog, ha nincs sok konkrét terved.

Volt évfolyamtársam, aki a felénél felébredt, hogy oké, de mit lehet ezzel dolgozni?

Azért pár dolognál ez az alapképzés nem árt, be lehet vele sétálni komolyabb mesterképzésekre is. Csak éppen nem az a tipikus "hamar letudom az egyetemet" szak.

Én veled értek egyet sok mindennel.

Mondom ezt úgy, hogy én ugyan 22 éves voltam, amikor szültem, de a férjem 33. A korkülönbségünk a gyereknevelésben is nagy különbséget generál. Nagyon jó a kapcsolata a férjemnek a fiúnkkal, de én sokkal lazább vagyok, jobban tudom tolerálni a generációs különbséget, és ennek ellenére én vagyok a "mumus", mert én következetes is vagyok. Én is aggódós és ragaszkodó vagyok, de pl. a férjem sokkal inkább.

Tehát, szerintem jobb ha fiatalon vállal valaki gyereket.

23 évesen simán, 16 az elég hardcore szerintem. :)

Egyébként ha a diplomát nézzük, BA megvan max. 22 éves korára, ha rögtön érettségi után belevág, és nem a minimál krediten tengődik, meg melegedni jár be a Campusra. Szakma szintén. Munkaviszony valóban neccesebb, de az sem lehetetlen.

(a szabadbölcsin felnyihogtam, az tényleg olyan bölcsész úri huncutságnak tűnik:))

Nekem nincs és nem is volt nagyon a környezetemben olyan, aki ennyire fiatalon szült, de nem is lettek volna érettek rá.

Az én szüleim 63 és 67 évesek, szeretik az unokáikat, de ha napokig ők vigyáznak a gyerekekre, utána kell a regenerálódás. Teljesen mások a mai kicsik, mi simán elmolyoltunk fél délutánt a homokozóban, nekik állandó figyelemre van szükségük.

Az, hogy nagyszülők vigyáznak az unokára nem jelenti azt, hogy más hátán élnek.

Én már kezdek berendezkedni arra, hogy egyszer csak lesznek unokáim és jönnek majd hozzánk pl. nyári szünetbe, stb.

Más hátán élni, más nyakába vállalni a gyermeket?

Persze, tudom, hogy minden nagyszülő nagyon örül az unokának, de valahol azért mégsem arra készül senki, hogy még az unokát/unokákat is neki kell felnevelni.

Sziasztok! :)

Bár én nem anyaként látom a helyzetet, remélem, hogy hozzá tudok tenni bármi hasznosat a témához. :)

Legjobb barátnőm 19 évesen szült, most lesz 2 éves a pici augusztusban. Nincsen szakmája, viszont van hová visszamennie dolgozni szeptembertől, illetve folyamatosan képzi magát a baba mellett is - elkezdett angolul tanulni, egyéves informatikai képzést végez, tervben van a jogsi is a későbbiekben. Szóval abszolút nem rekedt meg egy tipikus “gyerekem van, le van kötve az életem 25 évre, amiben nem tudok személyesen fejlődni”. Nem gondolom, hogy elrontaná az életét azzal, hogy felcseréli az “élet kötelező mérföldköveit”. Illetve a hátrányok mellett lehet pozitív oldala a későbbiekben annak, hogy az átlagnál fiatalabban vállalt gyereket. Elvégre fiatal asszony lesz még, mire a kisfia betölti a nagykorúságot, rugalmasabb időbeosztásban is dolgozhat, stb... Ezenfelül rendkívül olvasottá vált a filozófia és a gyereknevelési szakirodalom területén. Elmondható, hogy a kisfiú ritka kiegyensúlyozott, erősen pozitív kisugárzású már most, “friss hajtás” korában. Nagyon ütősen képesek összhangba kerülni, amihez nyilván barátnőm türelme, nyitottsága is hozzájárul.

Bár nyilvánvalóan ez nem feltétlenül gyakori példa.

Másik oldalról idős szülő gyermekeként tudok nyilatkozni. A személyiség beláthatóan képes módosítani az alaphelyzeten, viszont amit én személyesen tapasztaltam:

- Sem fizikailag, sem szellemileg nem képesek a progresszivitásra.

- Azt ember azt hinné, hogy idősebb korban megjön az ember türelme, azonban én ezt sem tapasztaltam... Inkább afféle nyugtalan, unalomszülte rátelepedést az utódokra.

- Gyakoribbnak tartom a “gyerek van értem”, mint az “én vagyok a gyerekért” habitust, pont a pszichés fejlődés hiánya (vagy esetleg éppen a pszichés hanyatlás miatt) okán. Képtelenség a berögződéseiket illetően jobb belátásra bírni őket.

- Illetve igen, itt van az egó kérdése is... 19 éves érzékeny lányként nagyon frusztrálóan érint, amikor azt hiszik, hogy édesapám felesége vagyok, mikor ránézésre is már az unokája lehetnék.

/////// Senkit nem szeretnék anyai-apai mivoltában megbántani. Nyilván nem tudok teljes mértékben objektíven nyilatkozni a témában. ////

Pont erről beszélek.

kb. 20% a diplomás a teljes lakosságból, azaz nem kell felhozni a diplomát, ha gyerekvállalásról van szó.

A lakást sem, hiszen nagyon sokan albérletben élnek szinte egész életükben.

Régen és mostanság is sokan szülnek úgy, hogy nincs diplomájuk vagy lakásuk vagy egyik sem.

Nekem 2 általános iskolai osztálytársam van, akik 16 évesen szültek. Szuperül elvannak. Van férjük, lakásuk. Az egyik megállt 1 gyereknél, a másik szült még hármat, azaz 4 gyereke van. Ráadásul úgy, hogy a szülők egészségügyesek, azaz nem túl sok a fizetésük se...