Mi a véleményed az egészségügyről? (beszélgetős fórum)
De az nem manapság volt, gondolom...
Akkor még nem léptek le az eü. dolgozók ennyien.
Nem is tudom... van még? :(
Elmaradtak az érsebészeti műtétek kedden a Fiumei úti traumatológiai intézetben, mert nincs elég műtőssegéd
Tegnap reggel műtétre betolták az első beteget, majd műtét nélkül kitolták. A második beteget már be sem tolták a műtőbe. A helyzet rosszabb, mint amilyennek februárban tűnt.
Az egyik beteg hozzátartozójának egy ápoló annyit mondott, hogy nem tudják elvégezni a mai operációkat, és szerda reggel érdeklődjön, akkor kiderül, hogy aznap lesz-e műtét. Megkérdezte, hogy ennek mi az oka, nincs-e orvos vagy műszer, amire az ápoló azt felelte, hogy a műtőssegédek egymás után mondanak fel.
Most valószínűleg odáig jutottak, hogy a tervezett műtéteket sem tudják ellátni.
A Fiumei úti intézményben van például gyermektraumatológia, idegsebészet, általános érsebészet, ezért ha tartósan nincs elég műtőssegéd az intézetben, az akadályozza ezen osztályok működését is. Vagyis más műtéteket is leállíthatnak, nem csak az érsebészeti beavatkozásokat, hanem akár akut baleseti ellátásokat is.
Most nyugdíjba megy sok doki, a többit elüldözték. Szüljenek a fiatalok, de orvosi ellátás nuku. Pénzért, magánban. Sírjak, vagy még jobban sírjak? :(
Sajnálom a tisztességes eü. dolgozókat, akik még itt maradtak.
Néhány helyen még működik.
Van, ahol csak sok pénzért. :(
Egy beteg (és az egészségügy) kórtörténete
Élt egyszer egy gondtalan asszonyka egy falusi házban,közel a városhoz. Szót fogadott háziorvosának, rendszeresen bejárt a városi kórház nőgyógyászához, aki híres neves orvos volt. Talált is problémát az egyik vizsgálaton. Vállalkozott rá, hogy majd ő elejét veszi a gondoknak, műtéttel eltávolítja a beteg alkatrészeket. Neki is látott, szabott, varrt,végül elkészült an remekmű. Az asszony rákos alfeléből amit lehetett kirámolt,büszkén kijelentette, ilyen profi munkát más nem is tudott volna csinálni. A férj ugyan kicsit csodálkozott, mikor visszakapta asszonykáját, mert a neki is fontos nyílás helyett csak egy szúk lyukacskát talált, amibe semmit sem lehet dugni. Ennek ellenére örültek, és hálásak voltak (már amennyire tudtak) a doktor úrnak, aki kijelentette, hogy most már teljes a gyógyulás, semmilyen kezelésre nincs szükség. Vidult a házaspár, még a házaséletet is pótolni tudták trükkökkel, végülis van más sokkal fontosabb a világon.
Negyedévente visszatért kontrollra az asszony, rendszeresen kifejezte háláját (amennyivel tudta), majd egy évig nem is volt baj. Néha az ultrahangon, egyszer a CT-n is mutatkoztak holmi ciszták, de ezekkel senki sem foglalkozott, az szinte mindenkinek van. Amint letelt az esztendő, egy eddig ismeretlen betegség támadta meg az asszony bal oldalát, orbáncos lett (késöbb a Korányi orvosa bizonygatta, hogy ez már a baloldalt érintő rák előjele volt). Fel is vették vele a korházba, az okát senki nem firtatta , telenyomták az asszonyt antibiotikumokkal. Annak rendje és módja szerint az orbánc elmúlt, de a bal láb ödémája megmaradt. A férj feladata lett a mindennapos masszírozás, fáslizás, egyéb próbálkozások csodakencékkel. Semmi nem használt. Ezt is megoldotta a házaspár, ugyanabból a cipőből vettek egy harminchetes párt, meg egy harminckilencest, és fél párt használtak. Közben a ciszták nőttek, de érdemben senki nem foglalkozott vele, kísérlet sem történt a gyógyításra. Másodszor is orbáncos lett, (később a Korányiban elárulta egy doktor, hogy ez már a rák következménye volt) ismét ugyanaz a gyógymód, rengeteg antibiotikum és semmi más. Amint elmúlt az orbánc, ismét haza került az asszony, mindenféle javallat nélkül. Annyira azért bántotta a dokik lelkiismeretét az eset, hogy nyakra főre küldték ultrahangra, röntgenre, CT-re, ahol konstatálták, hogy romlott a helyzet. Már szinte tapintható volt, hogy a bal oldallal valami baj van, mikor elhatározták az orvosok, hogy megbizonyosodnak a nyilvánvalóról, mintát vesznek a tüdőből. A hölgy egyszerűen nem bírta lenyelni a műszereket, és itt megállt az orvostudomány! Megsértődtek! Eszükbe nem jutott volna az az egyszerű eljárás, amit a Korányiban egyből tudtak, vagyis hogy altatni kell a művelet alatt. Inkább kitették a szűrét a kórházból, még csak kísérlet sem történt valamilyen gyógykezelésre. Hát hol itt az eskü? Hol van bármiféle etika?
Az asszonyka egyre roszabbul lett, a férj tisztában volt vele, hogy baj van a bal tüdejével, később a bal csípőcsontja is fájni kezdett,ez utóbbi később járásképtelenséget okozott. Elkezdte hordani jobb hírű korházakba, abban a reményben, hátha tudnak segíteni. Az idő mindenütt könyörtelenül haladt, a honvéd kórházban két hét múlva fogadták, a doktornő aki ott vizsgálta, tovább utalta a Korányiba, ott újabb két hét múlva fogadták,befektették, diagnózist adtak, elvégezték a mintavételt is a szövettanhoz, de aztán ők is hazaküldték. Az állapota csak rosszabbodott, a férj vett neki egy tolószéket, azzal vitte a korházi orvoshoz. Új, fiatal ambíciózus dokihoz került,aki már csak a férjjel tudott kommunikálni, az asszony annyira rosszul volt, hogy beszélni is alig tudott. Megbeszélték a kezelés további menetrendjét, de semmi nem lett belőle. Másnap be kellett szállítani az asszonyt a sürgősségire, annyira rosszul volt. Az ott lévő orvosnő megvígasztalta a férjet, hogy már csak egy-két napja van az életből hátra a társának, erre a férj is majdnem rosszul lett,csak nyelte a könnyeit. Felvették az asszonyt az egyik belosztályra, a férj másnap ment látogatásra. Szomorú látvány fogadta, az asszony az ágyhoz volt kötözve négyfelé. Megérdeklődte, miért van erre szükség, közölték az ápolók, hogy rájuk támadott. A férj békésen beszélgetett nejével, nyoma sem volt agressziónak. Tény hogy néhányat kiáltott az asszony, a szüleit hívta, de aztán elszégyellte magát és újra normális lett. Egy hét után ( emlékeztetőül a felvételt intéző doktornő napokat jósolt csupán)a férj hazavitte, mondván nem gyógykezelik, ápolni meg ő is tudja. Közel egy hónapig ápolta otthon az asszonyt, szellemileg teljesen rendben volt, csak járásképtelensége miatt tisztába kellett tenni, fürdetni, meg ilyenek. Amikor már az oxigén adagolás is kevésnek bizonyult, légzési problémák léptek fel, ismét be kellett vitetni a korházba. Ott ugyanoda került, ahol kikötözték, adtak neki infúzióban mindenféle nyugtatót
Ujra egyenletes lett a lélegzete, a férj hazament. Másnap látogatóba ment, egyből feltűnt neki, hogy az oxigént elzárták, az asszony szaporán lélegzik. Rögtön kinyittatta az oxigént, és vizsgálatot követelt, hogy ki és miért zárta el az oxigént. Persze nem sikerült kideríteni, ráadásul nyilvánvaló hazugságokkal próbálkoztak:biztos valamelyik beteget zavarta, az zárhatta el. Hárman feküdtek a kórteremben, az egyik mozdulni sem tudott, a másik ugyanúgy oxigénen élt, kizárt hogy ők intézték volna. Valószínűbb hogy akivel első alkalommal összeveszett, bosszúból az zárta le az oxigént, esetleg egy olyan ápolónő, aki unta már a pelenkázást. Mikor látta megnyugodni feleségét, a férj is hazament. Este kapta a telefont, hogy meghalt a neje. A fájdalmon túl amit érzett felsejlett benne az is, hogy amint kilépett a kórteremből, a fekete angyal visszaosont és megint lezárta az oxigént. Végül is bele kellett nyugodnia, mert a daganat már látható volt kívülről is szabad szemmel, ebben a stádiumban természetes úton is bekövetkezhet a halál.
Az eset súlyos gondokat vet fel az egészségügy terén. Az itt maradt (nem kivándorolt ) orvosok mindenben a rutinra hagyatkoznak, kreativitásuk messze alul marad az elvárható szintnél. A felelősség vállalása tőlük idegen, a diagnózist nem merik kimondani, mindig a könnyebb utat választják, tologatják a beteget egymás felé, főleg ha az nem kecsegtet nagy haszonnal. Jelen esetben a beteg úgy halt meg, hogy végig semmilyen kezelést nem kapott, legalább próbálkoztak volna immunerősítéssel, vagy akár melyik ígéretes kuruzslással a sugártól a nagy dózisú C vitaminig, rontani már nem tudtak volna a helyzeten. Amikor a férj megpróbálta beszerezni a netről a biztató terápiát jelentő kanabisz olajat, a rendelés utolsó fázisában letiltották, nyilván ez is a gyógyszerlobbi hatása. A beteg ellenkezésén megsértődni
meg nyilvánvaló dőreség, meg kell keresni az alternatív lehetőségeket, mint ahogy a Korányiban tették. Sajnos bebizonyosodott, hogy morálisan és szakmailag van mit rendbe tenni az orvosok fejében. Az ápolónők teszik a dolgukat, de látni kell hogy ők az éjszaka urai, bármit megtehetnek a korházban, nincs olyan kontroll amivel utolérhetők a szándékos szakmai hibák. Tenni kéne már valamit…
Hirtelen ezt az alatt találtam.
Otthoni majd megpróbálok a pubmeden rákeresni.
Az sok egy kicsit, remélem túlzás...
2018-07-07 07:37:16 FORRÁS: Orvosok Lapja
Világszerte ugyanis évente 1,5 millió embert érint kórházi fertőzés. Európában 37 ezer főre tehető azok száma, akik kórházi fertőzés következtében kerültek súlyos állapotba.
Bocs, ez az előbb lemaradt.
2016-ban Európában ez a számon 2,5 millió volt.
Már most is nagy probléma, és ki tudja meddig fajul...
Több ezren haltak meg 2017-ben kórházi fertőzésekben
Az MRK-fertőzések gyakorisága az elmúlt években folyamatosan nőtt, a jelentés szerint közel 5000-en voltak azok, akik a multirezisztens baktériumok által terjesztett fertőzést el is kapták.
.... Hihetetlen... :(
Még büntethetik...
Lejtmenetben van, és messze még az alja :(
Egyre több orvos hiányzik, a segélykérők 9 százaléka fél óránál is tovább vár a mentőre
A lassulás okairól mentősök azt mondták, nincs elég ember és autó a feladatok zökkenőmentes teljesítéséhez.
168óra
Amíg mindent lenyelünk, ez így is fog maradni.Az emberek meg menni fognak...
A nyögdíjasok pedig húsvétkor megint le lesznek kenyerezve! :( Zsozsó áll a házhoz, mert esemény lesz! ;)