Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Mi a lelkiterror? Beszéljünk róla, és segítsünk egymásnak! fórum

Mi a lelkiterror? Beszéljünk róla, és segítsünk egymásnak! (beszélgetős fórum)


1 2 3 4
36. Cinka (válaszként erre: 35. - 1a50c86bb0)
2007. jún. 12. 00:54
Biztosan, mit tudom én. De nem akarom azért ennyire részletesen itt tárgyalgatni ezt, nyilván rám sütötték a tüzes bélyeget így is.
35. 1a50c86bb0 (válaszként erre: 34. - Cinka)
2007. jún. 12. 00:51
Az apjanak van ebben valami szerepe?
34. Cinka (válaszként erre: 32. - 1a50c86bb0)
2007. jún. 12. 00:50
Mert bántom és megalázom.
33. Cinka (válaszként erre: 30. - 1a50c86bb0)
2007. jún. 12. 00:50
Persze hogy szeretem, csak nem úgy, ahogy az neki jó. Ennek ellenére ő nagyon ragaszkodik hozzám, de én tudom, miket követek el ellene, amiket ő majd később fog tudatosítani magában .((
32. 1a50c86bb0 (válaszként erre: 31. - Cinka)
2007. jún. 12. 00:49
Akkor miert van kozel a lelki terrorhoz az, amit a lanyoddal csinalsz? Persze csak ha nem gond, hogy kerdezek. Nyugodtan lojj le, ha igen.
31. Cinka (válaszként erre: 30. - 1a50c86bb0)
2007. jún. 12. 00:46
Sose akartam önmagamat megvalósítani a gyerekeimben.
30. 1a50c86bb0 (válaszként erre: 29. - Cinka)
2007. jún. 12. 00:42

Biztosan szereted a lanyodat.

Minden uj nappal uj lehetoseget kapsz arra, hogy meg jobban kimutasd ezt, es valtoztass valami aprosagon, ami esetleg hozzad is nott vagy nehez, de nem remenytelen, amig mindig van uj nap.

Minden szulo gondolom a legtobbet almodja meg a gyerekenek es a gyerekerol, aztan szembesulniuk kell vele, hogy az a gyerek csak egy gyerek, nem az almaik megvalositoja, hanem majd a sajatjae.

Ha mar ezt megfogalmaztad, az azt jelenti, hogy latod, miben hibazol. Ez hidd el tobb, mint ameddig a legtobb ember valaha is eljut az eleteben, ha hibazol valoban, ha nem.

29. Cinka
2007. jún. 12. 00:37
Amit én csinálok a nagyobbik gyermekemmel, az néha jól benne van ebben a kategóriában. De segítség nincs, ha beszélek erről őszintén, néznek rám, mint a véres ingre, és elütik pár közhelyes jótanáccsal! a gyerekem meg szenved tovább.Szar ez a társadalom,képmutató és álnok.
2007. jún. 11. 23:40

Vagy masik eset. Meg a masik orszagban eltunk, es ott megszokott dolog, hogy a gyereket 3-4 honaposan beadjak oviba a csecsemok koze, es onnantol az egesz napot a gyerek ott tolti (ott szolal meg, all fel eloszor stb). En dolgoztam ilyen gyerekekkel egy idot, jott este anyuka, hogy adjam mar neki oda a gyerek cumisuveget, mert nem tudja melyik az. En kb. 40 cumit es cumisuveget tartottam fejben, melyik kie, jo helyre menjen. Hogy mennyit rangattak a gyerekeket, kiabaltak veluk, azt nem is ragozom.

A dobbenetes viszont az volt, hogy az apukak, azok viszont ugy bantak a gyerekeikkel, mintha az anyjuk lennenek. Megfesultek a kislany hajat ha a a kis copf kocos volt, olyan gyongedek voltak altalanossagban a gyerekeikkel, amilyenek az anyak sosem. Mintha megfordultak volna a szerepek.

27. 1a50c86bb0 (válaszként erre: 26. - E71af41436)
2007. jún. 11. 23:35

Ne sajnalj, valoszinuleg oka volt ennek, es miertje, es igy lettem olyan, amilyen vagyok, es remekul erzem ettol fuggetlenul magam a boromben.

Igen, a sajat elet, erre eleg sok tippem van, csak ez bennem nem osszeegyeztetheto az anyai erzesekkel.

Nemreg az Ikeaban hallottam, hogy egy anya azt kiabalta a gyerekenek, hogy "baz..meg", persze a sajat nyelvukon. 3 gyerekkel volt az anya, a legkisebb babakocsiban, a kislany pedig lehetett 6 eves, vagy picivel fiatalabb.

A ferjem ledobbent, en meg legszivesebben szajon vagtam volna a not. Olyan eletet elnek az emberek, hogy semmi turelmuk a gyerekeikhez, es azt sem ertem, miert szulnek ilyenek gyereket. A sajat utodaikat mergezik ezzel.

26. e71af41436 (válaszként erre: 24. - 1a50c86bb0)
2007. jún. 11. 23:03

valószínűleg a saját élete vetítődik ki a nevelésre...


sajnálom,hogy ilyen volt a gyerekkorod...

25. f124753f33 (válaszként erre: 24. - 1a50c86bb0)
2007. jún. 11. 22:57
:(
24. 1a50c86bb0 (válaszként erre: 23. - Mili461)
2007. jún. 11. 22:55

Nem tudom, rosszabb-e vagy jobb. Egy valami biztos, sajnalok mindenkit, akinek ez jutott, mert ettol sosem lehet szabadulni, nekik nem szamit, ha felnott a gyerekuk. A modszerukon csak finomitanak.

Gyerekkent inkabb csak olyan dolgokat mondott, amiktol jol a foldbe dongolt.

Megkaptam a "ne gondold, hogy szep vagy"-tol kezdve a "nem lesz beloled semmi, csak egy melos"-on at az "ugyanolyan vagy, mint az apad, es senki nem fog tudni veled elni hosszu tavon"-ig (finomakat emeltem csak ki).

A hab a tortan az volt, amikor eloszor talalkozott a ferjemmel, szidott, es bizonygatta, hogy nyugodtan valjon el tolem, ok meg fogjak erteni, nincs harag. A ferjem legjobb baratja meg egyenesen azt mondta, hogy nem 100-as, mert arrol beszelt neki, hogy hogy tud engem elfogadni a ferjem, majd jol megbanja. Ezt az aknamunkat egesz eletemben csinalta, nekem pedig mindig letagadta.

Sosem jottem ra, miert. Ez az hatso tevekenyseg csokkent, miota a ferjem rondan kiosztotta, maradt a sajnaltatas, trucc.

Biztos szeret, de ahogyan, hat abbol legszivesebben nem kernek, de nincs valasztas.

Egyebkent meglepoen sok embernel tapasztalom ezt, nem ertem, hogy sok no, aki ilyen anya lesz, miert szul gyereket?

2007. jún. 11. 22:21

Lelki terror? Szerintem ez az ütés nélküli bántalmazás, ami sokkal rosszabb egy pofonnál, és valóban a szülők részéről a leggyakoribb. Szerintem egyik formája a lelki zsarolás. Kedves Antea és Kleca, nekem az anyukám a lelki terror művésze, de nem bántani akar.

De akkor is nehéz elviselni az ilyet. Nem mondhatod meg a véleményed, mert akkor rosszul esik neki, tehát szégyelld magad. Ha nem az a véleményed ami az övé, mert máshogy látod a világot, akkor megint csak szégyelld magad hogy nem fogadod el az ő véleményét, hiszem ő csak segíteni akar, jót akar neked.És gyerekkoromban, ahogy rámnézett, nem is szólt semmit, elég volt a nézése ha valami szerinte rosszat vagy nem illőt tettem, és a föld alá tudtam volna süllyedni, teljes megsemmisülés érzés vett rajtam erőt. Ez már akkor is tudtam lelki terror, ami szerinte hatásosabb a pofonnál, de szerintem sokkal kegyetlenebb. Ti is hasonló dolgokon mentetek keresztül, vagy sokkal rosszabbon?

Mert engem az anyukám ettől függetlenül tudom hogy szeret, csak hát a módszerei....

22. 1a50c86bb0 (válaszként erre: 21. - Ec63a7fc29)
2007. jún. 10. 18:03
Szerintem ok eleg nagy buntetesek sajat maguknak. Sosincs nyugtuk.
21. ec63a7fc29 (válaszként erre: 20. - 1a50c86bb0)
2007. jún. 10. 17:57
...és ezt sehol, senki nem bünteti.
20. 1a50c86bb0 (válaszként erre: 19. - Ec63a7fc29)
2007. jún. 10. 17:56
:( Igazuk van a gyerekeidnek, en apamon csodalkozom folyton, hogyan tudja elviselni. Tulajdokeppen ha belegondolsz, egy ember mi jogon olyan, hogy a korulotte elok eletet pokolla tegye. Egy rendkivul onzo dolog.
19. ec63a7fc29 (válaszként erre: 18. - 1a50c86bb0)
2007. jún. 10. 17:48

Annyira sűrű életet élek, hogy nem foglalkozok vele. Inkább én hívom fel, amikor nyugodtabb vagyok, minthogy megvárjam az ő hívását. Ha hív, egy bántó mondat a részéről, s már le is teszem a telcsit, de előtte megmondom neki: " Most megint megbántottál, ezt fejezzük be. " s már nyomom is ki. A távolság nagyon jó.

A gyerekeimnek szoktam erről mesélni, ők tündérek, s gyakran kérdezgetik: Anya, hogy bírtad ezt ki, amíg felnőttél?

18. 1a50c86bb0 (válaszként erre: 17. - Ec63a7fc29)
2007. jún. 10. 17:21

Gondolom ha leszereled, olyan helyzetbe hozza magat, hogy lelkifurdalast erezz.

Sokat gondolkodtam, mi lenne a jo. Talan az, ha tudnam, hogy minden rendben van veluk, de soha tobbe nem kellene beszelnunk. Ez tenne boldogga.

Hogyan eled ezt meg a mindennapjaidban, ki tudod zarni a gondolataidbol? (vagy tenyleg csak az elmulas hoz majd valtozast?)

17. ec63a7fc29 (válaszként erre: 16. - 1a50c86bb0)
2007. jún. 10. 17:17

A kedvenc kicsi fiát bántani? Nem gondolod.


Csak engem szeret kínozni. Ebben leli az örömét.

16. 1a50c86bb0 (válaszként erre: 15. - Ec63a7fc29)
2007. jún. 10. 17:08

kimergelodom magam, es atlepek rajta. Amikor pedig kapok egy sms-t, osszeugrik a gyomrom (az egyik telefonomat csak miattuk tartom), es piszok csalodott vagyok, hogy csak ennyi ideig tartott a truccolas.

Akkor nemikeppen hasonlo a szitu, csak az en ocsem mindig anyu szoknyaja mellett akar elni, es sosem akar megnosulni (nem akarja ezt kinoni).

Egyebkent mindketten skorpiok, lehet azert tudja az anyjat elviselni.

Mindenesetre ha nosulni fog, en reszvetemet fogom nyilvanitani a lanynak.

Megis miert hivogat az anyukad, ha van a kozeleben is ember, akit nyirhat?

15. ec63a7fc29 (válaszként erre: 14. - 1a50c86bb0)
2007. jún. 10. 17:03

Nekem öcsém van, ő a kedvenc. Otthon lakik, nem érti én miért költöztem el. De most neki is teli van a mindene a felmenőkkel. S szegény felesége is nehezen veszi az akadályokat velük.


Mit csinálsz, amikor jól akarod érezni magad? Ki tudod kapcsolni ezt a témát?

14. 1a50c86bb0 (válaszként erre: 13. - Ec63a7fc29)
2007. jún. 10. 16:48

van, de o a kedvenc, aki a kozelben van, es aki kozolte vele, hogy majd oregkoraban fizeti a gyogyszereit :D altalaban akkor szokott a truccolasok kozott felhivni vagy sms-t irni, ha eppen vele van haragban, vagy nagyot csalodott benne :DDDD

Kesz Muppet show :D

13. ec63a7fc29 (válaszként erre: 12. - 1a50c86bb0)
2007. jún. 10. 16:44

Van testvéred?

Egyedül kell vele küzdened, vagy van akivel megosztjátok a terheket?


Amikor akkora miattuk a nyomás, akkor Humorista szemüvegen keresztül kezdem nézni őket, hát egy egész estés műsor kijönne az előadásukból! Azt figyelem, mit hogyan lehetne kifigurázni.:DDD

12. 1a50c86bb0 (válaszként erre: 11. - Ec63a7fc29)
2007. jún. 10. 16:40

Ez tetszik, kis fekete humor :D

Ilyen a csaladomban akkor volt, amikor a dednagymamam kijelentette, hogy a koporsojat nem rakhatjak a nagyapame melle, ugy rakjak, hogy kozepre majd a mama keruljon kozejuk :DDD

Az anyam amiatt szokott csak sirni, hogyha megoregszik, majd adok-e neki gyogyszerre penzt meg ilyesmi. Egyebkent meg a ferjem mar rohog a sok sertodes miatt, allitolag ilyet csak gyerekek csinalnak. En nem tudom, egesz eletemben ez volt.

A legtutibb azert az, amikor kozli, hogy toroljem a szamat, es tobbe ne keressem. Persze sosem en keresem, de ilyenkor legalabb van 1-2 nyugodt honapom, amig truccolas van.

Neha rettegek, mi lesz, ha megoregszik, milyen oregasszony lesz, es mit fog akkor muvelni. :(

11. ec63a7fc29 (válaszként erre: 10. - 1a50c86bb0)
2007. jún. 10. 16:34

Ez a kitagadósdi jó móka a részükről.

Néha meg kell kérdeznem, amikor felhívom valami hivatalos miatt, hogy most melyik verzióban vagyunk? Ki vagyok tagadva, vagy sem? Már nem tom komolyan venni. Mivel ők elváltak, azzal szoktam idegesíteni, h ha rajtam múlik, akkor úgyis egy kriptába kerülnek, akkor már nem szólhatnak bele...

10. 1a50c86bb0 (válaszként erre: 9. - Ec63a7fc29)
2007. jún. 10. 16:30

Neha, amikor latok egy filmet, amiben csalad is van, elgondolkodom, hogy ilyen is letezik? Hogy egy szulo tenyleg jot akar a gyerekenek, kiall mellette, nem csak hatraltatja es kieli rajta a sajat frusztraltsagat.

Tenyleg rossz erzes megbantani oket, de szerintem ok ezt hasznaljak ki.

Altalaban ki vagyok tagadva, es ezt remekul birom is, sosem en kuldom az elso uzenetet. Mintha mi sem tortent volna, kb ugy.

9. ec63a7fc29 (válaszként erre: 8. - 1a50c86bb0)
2007. jún. 10. 16:11
Nagy rutinnal kezelem az sms törlésgombját. A telefont is le lehet tenni. Csak nagyon fáj, s bizony irigykedek arra, akinek normális család jutott:((((
8. 1a50c86bb0 (válaszként erre: 7. - Ec63a7fc29)
2007. jún. 10. 14:48

De ismeros, es mennyi aldozatot hoztak ertunk.

En tobb ezer km-re lakom toluk, de ez is keves, olyan helyre kellene koltoznom, ahol nem lehet sms-t fogadni, sot a terkepen sincs rajta.

7. ec63a7fc29 (válaszként erre: 6. - 1a50c86bb0)
2007. jún. 10. 14:41

Biztosan nem leszel ilyen szülő. Én sem lettem olyan, pedig remek kis képzést kaptam a családi terroristától. Igyekeztem is jó messzire költözni tőle.


A legszebb, amikor évente kb 1x találkozunk, s elkezd story-zni hogy ő milyen jó apa volt.:(((

Akkor azért szoktam neki mondani, h örülök, h így látja, én másképpen éltem meg.

1 2 3 4

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook