Mi a lelkiterror? Beszéljünk róla, és segítsünk egymásnak! (beszélgetős fórum)

Amiben en elek... :(

Gyerekkoromban az apukam miatt szenvedtem sokat.Alig vartam,hogy felnott legyek es a sajat "talpamra alljak".Gondoltam "nagynak" lenni jo!Most meg... Csodorbol vodorbe... Vagy meg rosszabb...

Hasonlo a szituacio,mint a kedves Estrellnel.

Sziasztok!

Tanácsot kérnék, mit tehet az ember, ha ilyen helyzetbe kerül. 38-éves diplomás férfi vagyok, aki 3-rom éve egy betegség folytán elvezstettem a teljes testszőrzetemet, amiből most kezdek kigyógyulni. Sajnos két pszichopata ember egy 22-éves srác és egy 25-év körüli nő rámakaszkodott,

akik nem csak hogy csúfolnak és mindenfelé megpróbálnak lejáratni a hátam mögött, de szabályosan üldöznek is és pszichikailag próbálnak kicsinálni. Ez az eset már lassan egyéve tart, szemtől-szemben

nem mernek nekem támadni, hanem a tömegben elvegyülve, másokat felbújtva csoprtosan próbálnak nyomást gyakorolni rám, aminek az a célja, hogy lelkileg kikészítsenek, sajnos

hiába költöztem el a régi élakhelyemről ahol közvetlen alattam lakó albérlők voltak, az új lakhelyemre is követtek és fenyegetőznek, általában a hangjukat lehet csak hallani, bár

mindkettővel már találkoztam személyesen is, de nem lehetett velük értelmesen beszélni.

Jelenleg kertesházban lakom és valamelyik szomszédos kertesházban laknak egy ismerősüknél, ahonnan rálátnak a házamra és a kertemre, így tudják mikor hova megyek és tudnak követni

akár gépkocsival akár közlekedési eszközzel. Probálnak a háttérben ismeretlenül maradni, hogy

ne legyen kézenfogható bízonyítékom ellenük, mert akkor feljelenteném őket!

Éjjel-nappal hallgatoznak, trágár megjegyzésekkel illetnek még az otthonomban sincs igazán nyugtom így tőlük, ami azért elég borzasztó dolog! Hogyan tudnám az ilyen beteg pszichés zavarban szenvedő embereket leszerelni? Nem vágynék másra mint nyugalomra!

Egyedül nem vagyok képes lefülelni őket, így a mindennapjaimat keseríti el ez a két elmebeteg ember! Sajnos édesanyám kicsit nagyot hall vele élek együtt, de őt is féltem, mert nem tudom, hogy az ilyen beteges emberek meddig képesek elmenni?!

Ha tudnának megoldást javasolni, nagyon megköszönném, mivel az életem jelenleg így egy pokol!

Várom válaszotokat!

Csaba /nick70@citromail.hu/

Idézetek Bohács Krisztina:

Családi fasizmus c. írásából:

"Sokunkban él az a meggyőződés, miszerint az erőszak, a brutalitás, a fenyegetettség elsődleges színtere az utca vagy a szórakozóhelyek, ahol bármikor kirabolhatnak, leüthetnek vagy kést döfhetnek belénk. Ha azonban fellibbentjük a magyar családok életmódját gyakran elleplező fátylat, elszomorító kép tárul elénk."

"...A férjem pontosan úgy bánik velem, mint a kutyánkkal. Ugyanazokat a kifejezéseket is használja velünk, ugyanolyan hangsúllyal. A párom mindkettőnkkel úgy van, hogy az egyik percben simogató és kedves, aztán ezt megunva, kilöki az ajtón a kutyát vagy engem, amelyikünkkel éppen játszott. Valamelyik nap is egészen normális volt velem, aztán egyszer csak megunt, ingerült lett és kilökött hálóingben a küszöbre. Nagyon fáztam és féltem, kértem hadd mehessek vissza. Erre kikiabált, hogy »Kinn maradsz!« – pontosan úgy, ahogy a kutyánknak szokta mondani."

Morvai Krisztina, a családi agreszszió témájának legnagyobb hazai szaktekintélye az alábbiakban határozza meg az agresszió tartalmát: "Az agresszió nem más, mint az egyik ember hatalomgyakorlása és uralkodása a másik felett."

A köztudattal ellentétben tehát a feleségbántalmazás nem egyszerűen feszültségből vagy hirtelen indulatból bekövetkező cselekmény. A bántalmazás és a családon belüli terror folyamatos, rendszeres és célzatos tevékenység. Fő célja pedig nem más, mint hogy a bántalmazó az áldozatát uralma alatt tartsa; az állandó megalázással, félelemben tartással alárendeltségbe és a totális kiszolgáltatottság állapotába taszítsa. "

..."A verésnél is rosszabbul esett, hogy folyton azt mondogatta, én úgysem lennék képes egyedül élni, nélküle én mindenre alkalmatlan vagyok... Mindig azt üvöltötte, hogy én egy senki vagyok és örüljek, hogy valaki megtűr maga mellett."

"További jellegzetes módszer még a társ állandó bizonytalanságban tartása: olyan légkör kialakítása, amelyben teljesen lehetetlen azt tudni, hogy a következő percben mi lesz. Ezt a kommunikáció teljes megvonása, a rendszeres hallgatásba való burkolózás előzi meg. Ilyen eszköz még a fenyegetés, amikor tényleges bántalmazás nem történik ugyan, csak például egy kés vagy egyéb eszköz felemelése, amivel sokszor nagyobb rettegést lehet előidézni, hiszen soha nem lehet tudni, mikor válik az esemény valóban tettlegessé.

Hosszan lehetne még folytatni az emberi lealacsonyítás tárházának ismertetését és annak hatásait. A sokkoló lelki terror hallatlan mélységekbe tudja taszítani áldozatát."

[link]

"Ne juthassanak el arra a következtetésre,hogy folyamatosan átvágják őket,formálják őket,és olyanná alakítják amilyenné épp csak akarják! "

Egyetértek, ez abszolút nyomonkövethető folyamat!

Bár engem a szüleim elfelejtettek terrorizálni, csodás gyermekkorom volt, és nem a vallás, hanem a hit volt az, ami kiszakított a "nagy tömeg"-ből.

És az újjászületés valóban csodálatos érzés, még két szemmel is:)

Na de a viccet félretéve valóban a "birka" réteg kitermelése a cél, akiknek nincs ereje v. kedve az önnálló gondolkodásra, mert ha valaki után lehet menni, akkor a "vezéré" a felelősség, a nyáj meg csak bééééé-get néha, az épp aktuális vezénylés szerint...

engem is lelki terror alatt tart az anyósom. nem merek ki menni a saját udvaromra mert félek, hogy megint beszól. Félek a férjem családjával való találkozástól mert tudom, hogy anyósom miket mondtott rólam nekik.

Most még a gyereket anyira nem féltem, de mi lessz ha már megérti mit vág a fejemhez a nagymamája. rettegek a tavasztól és nem akarom bezárva tartani eggyik gyereket sem. de jó lenne láthatatlanul megtenni néhány km-t, hogy anyunál megint elbújhassak:(

Az egyik legszörnyűbb dolog, mert nehezen utolérhető, elkapható.

Ha mindezt a "neked akarok jót" mázába csomagolják, akkor még nagyobb a zűrzavar, ami, ha nem kezelik, egy életre megnyomoríthat. És megy tovább nemzedékeken át, akár felismerjük, akár nem.

Az egész társadalom,arról szól,hogy értékes,hatékony embereket neveljen,akik tudnak dolgozni,de inteligenciájuk ne legyen.Ne juthassanak el arra a következtetésre,hogy folyamatosan átvágják őket,formálják őket,és olyanná alakítják amilyenné épp csak akarják!

A szüleink,a vallás ,az iskola....mind mind arra való,hogy beálljunk a nagy tömeg közé,és még élvezzük is ,hogy tartozunk valahová!

Ezért terrorizálnak bennünket a szüleink is,mert úgy érzik ezzel tesznek jót,így válhatunk csak boldog,hasznos felnőtté!!!!

A probléma csak akkor adódik,ha valakinek kinyílik a harmadik szeme ,és átlát mindenféle manipuláción.Persze ez csak a többségnek gond,akinél ez megtörténik,az épp újászületik!!!

Csodálatos érzés!!!!

Kitől szeretnél segítséget?

Szerintem azzal,hogy ezt belátod és elismered már elindultál valamerre.Vannak erre szakemberek,vannak nevelési tanácsadók,esetleg simán pszichiáterhez el lehet menni. Amit teszel,igen megvetendő,de elismered és akarsz rajta változtatni.Mert ugye akarsz? Járj utána,hogyan tudnál változtatni.Vagy kérj meg valakit,hogy érdeklődjön ő utána dolgoknak...ha neked esetleg kínos...

Nálunk azért ennyire nem volt rossz a helyzet.

Az álltalad leír és átélt dolgok bizony borzalmasak lehettek.

Nálunk is engedélyt kellett kérni mindenért,még akkor is ha beakartunk menni a szobába mesét nézni.

Én mindig elnyomva éreztem magam.Egy duci kislány voltam szemben az Öcsémmel akire mindig büszkék voltak,hogy Ő milyen jól sikerült.

Nem mintha Ő nem érezte volna a mindennapos lelki terrort.

A 8.-on laktunk és mikor hallottuk,hogy jön a lift már rohantunk a szobánkba mert féltünk Apámtól,hogy milyen állapotban jön haza.

Ha egy percet késtünk már megvert.Az Öcsémet 9 évesen vesén rugta ez miatt.Így akarta megtanítqani a pontosságot nekünk.

A lelki terror bizony a legtöbbet ront a személyiségen.Önbizalomhiányt okoz és kihat egész életünkre.

Mostmár eljutottam odáig,hogy megtanuljam elfogadni Önmagam,határozott lettem,és tudok nemet mondani ha kell.

De bizony ezért nagyon megkellett "dolgoznom" magam.

Engem is lelki terrorba tartot mostoha apám és anyám meg nem tett ellene pedig tehetet volna szerintem! A lényeg hogy vérszerinti apám meghalt és mostoha apám nevelt 13 évig!És iszonyatossan megalázott állandóan mások előtt...ezt élvezte...ha engem össze törhet! Antea ismerősek a beszólások "sosem lesz belőled senki", pl. engem állandóan Kellynek hívot...a Rémrendes családból...mivel szerinte én is olyan buta vagyok...de persz...negyed olyan szép sem...mindig azt mondta hogy és kis "csufika" vagyok...nyilvános helyeken is így hívot...nem beszélve arról hogy sokszor a semmiért szobafogságba voltam és wcre is engedéllyel mehettem csak...sokszor olyanokat kellett mondani neki hogy hihetetlen...királyom, úram...stb!!!

Lehet ezek miatt is alakult ki bennem a tesképzavar! Még ma is megpecsételi ez az életem nem is fog elmúlni! De az biztos hogy én a gyerekeimet soha nem fogom megalázni...soha nem fogok velük olyat éresztetni hogy nem kellenek!!! Tanultam a dologból sokat...csak sajnos...még mindig megvannak a nyomai!!!

Kedves Antea!

Az én anyám soha nem alázott meg más előtt, meg sehogy sem. Az ő módszere a lelki terrorhoz a bűntudat felébresztése volt, amit szerintem életem végéig fogok nyögni, mert olyan depis vagyok mint a nagyágyu, és gyógyszer nélkül nem tudom hol lennék, lennék-e.

Terroriozálni így szeretettel "jóságosan" is lehet.

Én félek tőle nehogy az ő módszerét kövessem, és bizony inkább kiabálok egy sort a fiukkal, minthogy így terrorozáljam őket.

Amit veled csinált az anyukád, hát az borzasztó. Inkább nem is mondok erre semmilyen jelzőt, mert szépet nem tudnák. De nem is értem, belegondolt-e valaha mennyire árt evvel Neked. Valahogy rá kéne bírni (ha ugyan lehet) hogy gondolkozzon el ezen. Csak azt tudom nehezen elképzelni, hogyan tudod anyáknapján jószívvel felköszönteni.

Azt hiszed masnak nincsenek ilyen kis onzo hibai? Mindenkinek vannak. Vagy elfojtjuk, vagy titkoljuk.

Meg kell kuzdeni veluk, ezek a keresztek.

Egy gyerek sem tokeletes anyat var. Az anyjat minden gyerek tokeletesnek tartja.

Ezert amit mondasz neki, azt o sokaig nem fogja megkerdojelezni.

Nagy felelosseg egy gyerek. Felek, nem csinalnam jobban anyamnal. Ezert is szogeztem le mar elore itthon is, hogy akkor csapjanak agyon, ha olyan leszek.

En nem sutottem rad idaig sem, es ezutan sem fogom. Ertem egyebkent kb, ahogy olvastam a tortenetedet a hozzaszolasaidban.

Nem hiszem, hogy masnak kell megmondania, mi a helyes es mi nem, biztosan tudod, arrol pedig nem tehetsz, hogy Neked is van meg feldolgoznivalod. A gyerek mindig a szeretet miatt tur es bocsat meg.

Szep csaladod van, a lanyod pedig nem az apjae, a Tied, az anyjae igazan a gyerek.