Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Mi a lelkiterror? Beszéljünk róla, és segítsünk egymásnak! fórum

Mi a lelkiterror? Beszéljünk róla, és segítsünk egymásnak! (beszélgetős fórum)


1 2 3 4
2014. febr. 18. 12:48
van!
2014. febr. 18. 09:55

Sziasztok!

Nem tudom van-e ere valaki?!

94. d1e807c461 (válaszként erre: 90. - Vikicy)
2014. febr. 2. 14:05
vagyunk!
93. d1e807c461 (válaszként erre: 89. - Giza2)
2014. febr. 2. 13:57
úgy lehet tenni ellene, hogy elhiszed magadról, hogy igenis erős vagy, tiszteletet érdemelsz, és eltűnsz egy ilyen embernek a közeléből örökre!!!!
92. marlenka70 (válaszként erre: 90. - Vikicy)
2014. febr. 2. 12:41
Mondjad, többen is figyelnek ha van új bejegyzés. Nagyon sok nőt érint ez a probléma,csak kevesn vállalják fel mások előtt.Ismerősök előtt meg szinte lehetetlen mert úgy sem hiszik el.
91. d1e807c461 (válaszként erre: 1. - 5a5c6c6a02)
2014. febr. 2. 11:09
nem ütnek, de megfélemlítenek. megaláznak. nem egyszer, nem kétszer, hanem rendszeresen. elhitetik veled, hogy nem vagy jó semmire. kritizálnak, dúrván beszélnek veled, ordítoznak. a gyengesédeidet folyton kihangsúlyozzak. a te véleményed nem számit. csak azt hallod, hogy te milyen hülye vagy, értéktelen, téged nem lehet tisztelni, szeretni, te nem érdemelsz semmit, alacsonyabbrendű vagy másoknál.
90. vikicy
2014. jan. 22. 21:38
Valaki nincs itt véletlen, akivel lehetne beszélgetni...?
89. Giza2
2012. ápr. 18. 17:56
Ki tud egy jó módszert a lelki terror ellen? Mi a megoldás ha a Rendőrség és a Bíróság sem segít? Miért van az, hogy én bármit mondok, az hazugság, Ő bármit mond, az igaz? Hogyan lehet ennek véget vetni?
88. fdd7be0684 (válaszként erre: 85. - Andi0102)
2011. okt. 7. 01:23

Sziasztok!

Én lennék az az ex, akit emleget a "hölgy".

Nem is tudom miért nem akart vele maradni a 14 éves leánya? Talán mert hazudozott neki az anyuka? Esetleg nem jött be neki, hogy kiderült az anyuciról a szextelefon szolgáltatás? Esetleg keveset foglalkozott vele?

A kisfiú is kezd nyitott szemmel járni!

A fiam mondaná: Anya kitesz suli után a focipályára! Esetleg minden nap el kell menni a mamához, mert anyuci nem tud nélküle élni! Nézhetek pornót a neten! Átmehetek a kocsmába (8 évesen), mert itt van mellettünk! Nem alkoholt iszok, lehet mást is venni!

Az anya(?): Elmegyek a volt férjem házához patáliázni! Feljelentem mondvacsinált indokokkal, amikor neki meg tanúja van rá! 2010 decemberében beszedek egy rakás gyógyszert! 2011 márciusában már egészséges vagyok! Majdnem zéró! Ráfogom az exemre! Anyuciék nélkül senki vagyok! És majdnem minden jelentős társkeresőn beregisztráltam, megtalálva az igazit! Néha azért még fellépek! És ne számítsátok bele, hogy első nap megcsaltam a férjem! Ez nem számít! Az se számít, hogy 4 terhességből 2 maradt meg, mert anyuval így beszéltük!

RÖVIDEN ennyi! Gratulálok az ilyen anyának! Anyának????

87. 4d316e5bd5 (válaszként erre: 83. - Csigusz11)
2011. szept. 6. 20:23

Szia Csigusz!

Igy 60 évesen egyet tudok mondani neked. Azonnal kapd össze magad, mielőtt még egy gyerek is becsúszik, s hagyd ott ezt a srácot. Nem teheted ki magad annak, hogy egész életedre fakír legyél,s a végén egy depressiós öregasszony. Ez az ember nem fog megváltozni. Pláne ilyen fiatal vagy, van még bőven srác a "halpiacon")))). Puszillak

86. 274c9996b8 (válaszként erre: 85. - Andi0102)
2011. aug. 23. 18:31
Mindenkeppen,mielöbb fogadj ugyvedet es ecseteld a helyzetet, az ugyved megtudja mondani mit tehetsz es mit nem ! Az sem baj ha van hangfelvevöd,bejatszod hogy betudd jatszani amikor az apuka uvöltözik veled...
2011. aug. 23. 18:26
Sziasztok. Valaki segítsen nekem abban, hogy hová forduljak a problémámmal. Pár hónapja váltam el a férjemtől. Két gyermekünk van. A férjem az utolsó évekeben össze-vissza csalt, játszott az érzelmeimmel. Hol Én- hol a kis barátnője kellett neki. Sajnos a nagyobbik gyermekemet annyira behálózták már a házasságunk utolsó éveiben ,hogy ő az apjánál szeretett volna maradni. Én pedig nem akartam erőszakkal magamhoz kötni-így végülis beleegyeztem,hogy ott lakjon velük. Viszont az exemnek ez nem elég,most a bírósági végzést figyelmenkívül hagyva-a célja az,hogy mindenféle ígérgetéssel-a kicsit is magához próbálja édesgetni. Közben folyamatosan ellenem hangolja a gyerekeket. Én beleegyeztem a rugalmas láthatásba-de miután a gyereket rávette,hogy menjenek el a családsegítőhöz és mondja el ő ott jobban érzi magát-ott szeretne lakni.Mindezt persze a hátam mögött. És most a nyári szünetben engedtem,hogy a szabadsága alatt 2 hetet vele legyen-vissza sem akarta adni a gyereket-mondván-a gyerek itt akar maradni. S miután elmentem a kicsiért természetesen nem tetszett a dolog neki ,hogy egyenlőre nem akarom visszaengedni hozzá, ezért ott az utcán elkezdett k..vázni-a biciklimet rugdosni, telefonomat majd a táskámat eldobta- hát szegény gyerek is elkezdett sírni. (És ez sajnos már nem az első eset amikor ilyen indulatokkal közeledett felém).De még mindíg én vagyok a rossz és majd ő elveszi tőlem akkor is a gyereket -kiabálta nem pont ezekkel a kifejezésekkel.Próbáltam a keresőben valamiféle elvált anyák érdekvédelmi képviseletéről tájékozódni-DE! mindenütt csak elvált apukák segítségére próbálnak sietni. Pedig ugyanannyira kivan téve jó pár elvált Nő is az "apuka" kegyetlenségének, lelkiterrorának. Szóval köszönöm mindenkinek aki elolvasta ezt a pár sort és ha valaki még segíteni is tudna-azt nagyon megköszönném.
84. 274c9996b8 (válaszként erre: 83. - Csigusz11)
2010. okt. 28. 19:03

Nem ertem milyen valaszt varsz , vagy miert irtad le a törtenetet ? !

Ahogy en olvastalak ugy gondolom hogy Te is megprobaltad a fiut terrorizalni sikertelenul.

Irod hogy megvaltozott , azt is hogy nem is tudod mit erzel ? Masszoval Te pontossan tudod hogy all ez a kapcsolat es mit kell tenned !

2010. okt. 28. 08:55

Sziasztok! Sajnos még mindig nem vagyok abban biztos, hogy jól teszem, hogy írok vagy hogy éppen erről írok. 19 éves vagyok, 17 hónapja van egy barátom, nem írom, hogy szeretem, mert már fogalmam sincs, hogy mit érzek. Az első idők nagyon szépek voltak, bár mindenki azt mondta, hogy ez csak tini-szerelem, első-szerelem... nos, ezek ellenére sokkal komolyabban vettem az egészet, lelkileg is iszonyúan belebonyolodtam ebbe a "szerelembe" gyakran jártam a szüleihez, és már akkor is feltűnt, hogy teljesen másként nevelték, mint ahogyan az megszokott lenne. Értem ezt úgy, hogy két gyerek közül, Ő az idősebb, van egy húga, és Anyuka Apuka, abszolút de a kislányt szereti jobban. Ő a büszkeség, Ő a minden, és a barátomat úgy tartják számon, mint egy darab húst, aki ad haza egy kevés kis pénzt és ennyi.

Mikor erről finoman kérdezősködtem, azt mondta a barátom, hogy rosszul látom, Én ezt nem érthetem. Anyukája pedig folyton azt hajtogatta, hogy a fia azért nem szereti, mert 4 évesen kórházba kellett adniuk, és köszönés nélkül eljöttek, és ott hagyták a gyereket. Nem értettem és nem is láttam át a helyzetet- még mind a mai napig sem. Aztán, ahogy teltek, múltak a hetek, a páromon észre vettem, hogy egyre keményebben viselkedik Velem. A szülei jelenlétében, Ő a legédesebb, legaranyosabb ember a földön, viszont ahogy ketten maradtunk bunkó lett velem, nem érdekelte, amiket mondok ésatöbbi. Úgy gondoltam, hogy nem ezt érdemlem, és amúgy is, maradjon meg ez a szerelem szépnek az emlékeimben, gondoltam szakítanunk kéne. Nos, mikor arra került a sor, hogy elváljunk egymástól, irtózatosan elkezdett sírni, krokodil könnyeket ejtve azt mondta megváltozik, csak ne hagyjam el. Persze a helyzet nem javult, megcsalt, engem utca lánynak nevezett, de nem éreztem elég erőt ahhoz, hogy szakítsak vele... nem tudom, hogy azért, mert szerettem vagy azért mert féltem Tőle. Mikor végre összeszedtem magamat, és azt mondtam, hogy tényleg váljunk el, felhívott az édesanyja, hogy ne tegyem ezt, mert hatalmas szíve van a fiának, és nagyon nagy törés lesz számára, ha Én elhagyom Őt. Persze éjszakákon át bőgtem magamban, hogy hogy lehetek ennyire gyáva, és tönkre teszem magamat ezzel az egésszel. Végül egyik délután két doboz gyógyszer társaságában felhívtam a páromat és közöltem Vele, hogy elhagyom, és ha nem engedi, hogy ezt tegyem, akkor beszedem az összes gyógyszert. Nos, Ő kiröhögött és azt mondta, most kajál a haverjával, nem ér rá ilyesmikre. Szerencsére nem tettem semmi hülyeséget, csak azt hajtogattam magamnak, hogy magamat jobban kell ennél szeretnem!! Nem beszéltünk utána napokig, végül megkeresett... nem akartam vele találkozni, de miután mindent tudott rólam nem volt nehéz megtalálnia. Megint persze sírt, hogy szeret, imád, többet nem lesz ilyen. Bearanyozza az életem... közben ráadásként elvesztettem a legjobb barátnőmet, akivel sajnos azóta sem vagyunk jó kapcsolatban. Féltem, hogy egyedül maradok, így ismét nyeltem egyet, és megint visszaléptem ebbe a megromlott kapcsolatba. Jelenleg sajnos még mindig ez az ember kínoz engem, azt hiszem- de lehet csak magamat hitegetem ezzel- hogy jobb lesz, bár már nem tudok hinni semmiben sem. Mikor anyukámnak meséltem ezekről a dolgokról, nagyon megértő volt Velem, viszont néha nagyon ellenséges is, éppen annyiszor hallottam tőle a sajnállak szót, mint a megérdemled szavakat. Tanácstalan vagyok.

82. mamszi58 (válaszként erre: 81. - Csigaaa)
2010. szept. 25. 20:55
Csak nagyon vigyázz testedre-lelkedre, mert egy tizennyolc éves lányra igen komoly veszélyek várnak. Ha hallgatsz egy 52 éves asszonyra ( rám ), akkor idejekorán ( most ) kezd el szervezni az akkori életedet. Biztosan van olyan intézmény a környékeden, ahol információhoz tudsz jutni a lehetőségekről. Nem tudom, hogy állsz a tanulással, talán megoldás lehet egy külföldi ösztöndíj, vagy munka. Két fontos szempont van : 1 - senki se tudjon kihasználni és tönkretenni, 2- ne kelljen visszakuncsorogni a szüleidhez, mert akkor jön az igazi terror. Sok sikert !
2010. szept. 24. 23:53

huhhúú:D jah ebből nekem is jut bőven...várom már a 18 at mert akkor aztán tipli, vissza se nézek!

Aztán lehet nem bírom már addig...majd lessétek a híradót hátha mondják majd, hogy megszökött egy 14 éves lány otthonról mert tönkretették a lelkét az ősök.;)

80. mamszi58 (válaszként erre: 79. - 36a26f5226)
2010. szept. 12. 06:20

Az én tapasztalatom szerint nem szándékos a dolog. Tanult játszmák ezek, vagy talán a legbelsőbb félelemeik tompítása. Nem tudom. Egyszer arra is gondoltam, hogy ( miután magamban megbocsátottam ) leülök anyámmal és teljesen nyugodtam, hevességtől mentesen elmondom neki, mit tett velem és biztosítom arról, hogy megbocsátottam neki. Nem akartam direktben, hanem ha alkalom adódik rá, ha valami olyanról esik szó, ami nekem ártott vagy fájt. Jött is az alkalom, valami egészen apró dolog és belekezdtem. A legelején már hárított, majd támadott, tehát feladtam. Később átgondolva azt hiszem, nincs már értelme. 82 éves. A másik kérdés az apám. Nagyon jó ember, aki 57 éve szereti a feleségét és abban a hiszemben élt vele, hogy nem bántotta a gyerekeit. Most mondjam el neki, hogy anyám milyen brutális volt ? ( ez úgy volt, hogy, ha anyám bántását elmondtuk bárkinek is, akkor másnap kétszer annyit kaptunk, ezért mélyen hallgattunk róla )

Azt hiszem, hogy a lelki terror csak a terrorizált emberben "gyógyítható" meg, abban, aki él ezzel az eszközzel, abban nem. Aki elszenvedi sem tud egyedül kijönni belőle, mindenképpen segítség kell neki.

2010. szept. 11. 22:12

Ezt én is sajnos megtapasztaltam, mert engem is pszichikailag terrorizáltak, és terrorizálnak a mai napig is a szüleim...


A világ legszörnyűbb dolga, ha egy szülő a saját gyermek életét vágja tönkre, és nyomorítja meg lelkileg, uram bocsá' testileg is...

78. mamszi58 (válaszként erre: 52. - 0c97fbb607)
2010. szept. 11. 19:36
Nekem az segített, hogy megtértem. Akkor kaptam olyan erőt, amivel meg tudtam bocsátani. Ténylegesen, őszintén. Ma már szeretem az anyámat és a borzalmak helyett a nevelés pozitívumait látom. Ugyan akkor a megbocsátás révén erőt kaptam arra, hogy kivonjam magam a manipulációiból. Tudom, hogy ezt ő nagyon nehezen éli meg, de az én lelkiismeretem tiszta, nem hagyom el idős szüleimet, minden problémájukban segítségükre vagyunk a testvéremmel és gyermekeinkkel együtt, de nem tudnak lelkileg zsarolni minket.
77. 274c9996b8 (válaszként erre: 75. - Szabadon)
2009. okt. 2. 18:34
pl szerezd be Joseph Murpy ; Tudatalattid csodalatos hatalma c.könyvet , ebböl a könyvecskeböl sok ertekes gyakorlatot,pozitiv informaciot szerezhetsz , amit aztan az önbecsulesed javara hasznosithasz !
76. jazzpop (válaszként erre: 75. - Szabadon)
2009. okt. 1. 04:30
Szia,én patthelyzetbe kerültem,igaz tettem is róla,s most fenyegetettnek érzem magam,nem tettek,hanem szavak által(még).Konkrétan nálad mi a helyzet?Mennyire félsz?Sokszor-jobb híján-provokálok,lássam,meddig megy el?Tényleg beváltaná az ígéreteit?Bárcsak férfi lennék...
2009. szept. 29. 16:56
Sziasztok! Sajnos engem is terrorizálnak, felismertem, és elhatároztam, hogy nem hagyom magam. Igen ám, de mi a következő lépés? Tudom, hogy értékes vagyok, nem tettem semmi rosszat.... De még összerezzenek a léptek zajára is. El kéne menekülni innen, ez nem feladás a részemről. Akkor adnám fel, ha maradnék, mert az megölne. Mit tegyek? segítsetek
74. Mokuskas (válaszként erre: 65. - Anita123)
2009. febr. 24. 23:25
Sajnos ua. szituáció csupán annyi különbséggel, hogy én otthon anyámtól szenvedtem:(
73. Mokuskas (válaszként erre: 63. - Estrell)
2009. febr. 24. 23:22

Sajnos én is átéltem és folyamatosan átélem mindezt azzal megfejelva, hogy nekem szinte sosem mondta, hogy szeret!

Sőt egyértelműen érzem, tudom, hogy csupán megtűr miután két szép, okos gyereket szültem:(

Ha lett volna egy kis eszem ill. módom lehet, hogy az elsővel 3 éves kora előtt le kellett volna lépnem ugyanis nem igen kötödött annyira még hozzá és talán könnyebben ment volna az elválás! Most már ragaszkodik mindkettőhöz és ismerve válás esetén minden h..ségre képes lenne!

72. Mokuskas (válaszként erre: 55. - Dundy)
2009. febr. 24. 23:08
Sajnos én is ugyanezt élem meg:(
71. Mokuskas (válaszként erre: 4. - Ec63a7fc29)
2009. febr. 24. 22:50
Sajnos szinte ugyanazt tudnám leírni, mint te annyi különbséggel, hogy anyám volt a háziterrorista:(
70. Csipkerózsika (válaszként erre: 67. - Sztg55)
2009. febr. 15. 19:32
A kurváktól szokott "járni valami, mert megfizetik őket". Egy párkapcsolat nem így szokott működni. Ez az alapvető tisztelet és megbecsülés teljes hiánya, én úgy lépnék le, mint a huzat... Egy embert nem lehet megvenni!!!
2009. febr. 15. 15:16
Én most tartok ott hogy elégvolt...3 picivel nem lesz könnyü egyedül,de jobb mintha csak nyelnék állandoan..Én vagyok a rossz ,mindenröl én tehestek stbstb...Fiukkal is türelmetlen,bántja öket..Rám kezet nem emel,de szavakkal bőven elég,amit kapok töle..
2009. febr. 7. 09:54

Közel húsz éve visszatérő depresszió, bő hét éve pánikbetegség,és nem találtam a kiváltó okot.Majd megtaláltam.Amikor kiderengett előttem,hogy mi,illetve ki okozza a gondot,az valami borzasztó felismerés volt.Kerestem nemrégiben a témához kapcsolódó írásokat.Döbbenettel olvastam őket,mert mintha az önéletrajzom lett volna előttem.

Többször is megpróbáltam kilépni a házasságból,de olyankor ígéretekkel,öngyilok fenyegetéssel leállított.Ő az a csöndes fajta zsarnok,aki nem ver,nem kiabál,csendben,alattomosan használja az akaratát.A viselkedésével diktál.

A közel húsz év házasságból kb. fele időt én tartottam el a három majd négy tagú családot.Egyedül nem ment,a szüleim segítettek.Munkahely mellett vállaltam plussz melót.Itthon a férfias munkákat is én végeztem el.Éveken keresztül átlag napi négy órát aludtam.Ő azt állította,elégedett az életével.Lehetett is,mikor 10-11-kor kelt,kávé,reggeli,utána vagy dolgozott valamit vagy nem,este pihenten az asszonyt...Akkor sem volt kímélettel,mikor már a pánikrohamok rendszeressé váltak.Ha nem kapta meg "azt",még annyit sem tett-vett.A gyerekekkel nem törődött.Úgy három éve talált munkát(Addig is talált,de nem vállalt el akármit,holott adósságban úsztunk.),azt ígérte,hogy megváltozik.Meg is változott,de addigra én kiégtem.Évek óta nem érzek iránta mint férj iránt és ezt mondtam is nem is egyszer.Válni akartam,nem engedett.Idővel arra is rábeszélt,hogy hagyjam el a munkahelyem.Senki nem értette,hogy miért tettem meg,még magam sem.Tavaly a pszichiátrián kötöttem ki,ahol beleészerettem egy sorstársamba.Léptem.A döntésemért iszonyú büntetést kaptam és kapok.Megfenyegetett először az öngyilokkal,majd hogy leviszi a gyerekeket,azután már a barátomat akarta bántani(Mit tehet az a harmadik arról,hogy mi ketten elcsesztük az életünket???).A veszekedéseket nem hallotta senki,tehát bizonyítani sem tudom,hogy "meg ne próbálj munkát keresni,mert elviszem a lányokat.Fedezek indent,de itthon maradsz.",amiből az lett,hogy utóbb pénz nélkül maradtam,illetve kaptam gyógyszerre,de ha kértem.Kérnem kellett!Látszatra az volt,hogy anyucinak cigi,pénz és mégse jó neki.Adott pénzt,de csak a lányok előtt.

Nem értettem valamit:A nagyobb lányom addig mellettem állt,majd hirtelen ellenem fordult.Mostanában derengett ki,hogy amikor a még hivatalos férjem képes volt olyat eljátszani,hogy fetrengett az ajtó előtt a konyhában és ezt látta a gyerek(Aki majdnem nagykorú.).A munkahelye olyan,hogy pénze bőven és itt mindennapos a kóla,a csemege,az ajándékok.Megígérve nyaralás,autó és sok más.Egy házban maradunk,mert anno a szüleim jóhiszeműleg nekem ajándékozták a házat,én meg felét rögtön neki.Tiszta jószándékkal,hogy ha egy szöget valahová belever,akkor tudja,a magáét csinálja.A szüleim is itt laknak,nekik haszonélvezetük van a tuladonképpeni saját házukon.

Jött ez a...Embernek nem nevezném,de akkor minek nevezzem?Azt mondta,írassuk el a gyerekekre a házat,mert ő addig itt smmit nem csinál.Addig sem csinált,de az már tényleg csinált kifogás,hogy majd a barátom elveszi a házat meg a gyrekeit.Még az ügyvéd is(akit maga választott)lebeszélte egy ilyen döntésről,hogy elíratni bármit is,mert nincs haszonélvezet míg a szüleim élnek,az utcára kerülhetünk."Hogy engem kidobjonak a gyerekek???",ilyen válasza volt.Az ügyvédhez elhozta a kisebbik lányunkat mikor a papírokat mentünk aláírni a válás elindításához.

A gyereke teljesen a befolyása latt vannak.Amit ő mond,az a szent.Hányingerem van a látványtól,ahogy most babusgat egy majd 18 és egy 11 éves gyereket.Dátumhoz tudom kötni mióta történik minden ami most van.Már azt is tudom,hogy miért nem tudtam szabadulni tőle többszöri próbálkozásom ellenére.A többszöri az 4-5-ször próbáltam kilépni,de nem tudtam megtenni.Amikor utoljára nagyon komolyra fogtam,akkor jött az esti babusgatás,símogatás,hiába tiltakoztam,én azt már nem igénylem.Sikerült havi 2-4 alkalomra szorítani a...Szeretkezésnek nem nevezhetem.Nagy a különbség szeretkezés és b....s között.Verés nélkül is lehet valakit "arra" kényszeríteni.Nyomul ezerrel,miközben tiltakozik az ember lánya és vagy megteszi,hogy béke legyen,vagy nem és megy a dúlás-fúlás.

Több mint nyolc hónapja tart ez az áldatlan állapot.Öt és fél hónap alatt húsz kiló lement,ami nem árt,mert most 60 vagyok,de nem akartam,hanem csak úgy.Meghatározott jelleggel alkalmaznak egy gyárban szeptember óta,és fene se tudja mi lesz velem.

Lassan három hónapja elindítva a hivatalos válás.Azóta még erőteljesebb nyomást gyakorol,és teszi ezt úgy,hogy takarít,főz,ruhát hajtogat,mindenhová viszi a gyerekeket.Amikor nekem alkalmam lenne főzni,nincs bekészítve a kajának való.Na,ez úgy egy hete-másfél változott,és békésebb is a helyzet,de látszatra ez van:Anyucit nem érdeklik a gyerekei,sem a főzés,sem a takarítás,csak a pasija.A pasit más szóval akartam helyettesíteni,de inkáb nem...

Próbálok kedves lenni,békében rendezni a dolgainkat,ha már kényszerűen együtt kell laknunk(Nem kell.Elmehetne,de bolond lenne.).Itt van állandóan az,hogy ki mikor döfi a másikba a tőrt.A gyerekek megsínylik,de borzasztóan.

Egyszerűen nem tudok mit tenni.Elhanyagolom a gyerekem...Nem az a gond itt,hogy őt hanyagolom el?Mert a boldogságra mindenkinek joga van,nekem meg amim van,az távkapcsolat,nem költöztem el,de az olyan dumával,hogy "Itt van nekem a két szép gyerekem.",sikeresen bűntudatot kel bennem.Nem a gyerekeimtől válok,hanem az apjuktól.Neki az anyja volt az első helyen,nekem a gyerekek és a munka.Hol volt ez az ember régebben?Csak negyed ennyit tett volna a gyerekekért,akkor most nem itt tartanánk.Nem ő kelt fel éjjel,ha betegek voltak,nem ő ment alig négy óra alvás után dolgozni,nem ő vigyázott rájuk,hanem az én anyám,de most illik engem is útálni és a szüleimet is.Nem tudom,hogy hogyan keveredjem ki ebből.Nem akarok bosszút állni,pedig az áternél a paksaméta magáért beszél,és az is,hogy életem végéig zabálhatom a bogyókat.42. éves vagyok és a fél életem oda.Ha mindez önsajnálatnak tűnik,mi tagadás,sajnálom magam,de inkább haragszom magamra.A gyerekeim lehet most szenvednek,de nagyobb kárt okoztam azzal,hogy nem voltam képes már régen lépni.Hagytam Őket vergődni egy családnak nevezett valamiben,ami minden volt,csak nem család.

Elég hosszú lett ez,de ez csak a töredéke ennek a szennynek.Lelki terror témában bőven akad írás,csak a "gugliba" beírjátok és megláthatjátok az önéletrajzotokat.Vannak nők is,akik zsarnokok,de inkább a férfiak a dominánsak ebben a szerepben,ha párkapcsolatról van szó.Más esetekben meg ott az anya,mint zsarnok.Az még rosszabb eset,mert attól elválni sem lehet.

67. sztg55
2008. jún. 12. 07:44
Az lelki terror, vagy csak egyszerűen bunkóság, hogy a párom egy pillanatra sem engedi elfelejteni, hogy az ő jövedelme duplája az enyémnek? Szerinte neki "járnak" dolgok, mert "megfizeti"... Azt hiszem, normális kapcsolatban nem számít, ki mennyit tesz le az asztalra, a közös kiadásokat közösen illik rendezni, függetlenül attól, ebből ki mekkora részt tud. Vagy nem?
1 2 3 4

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook