Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Hobbi & Otthon fórumok » Mi a legnemesebb cselekedet, amit egy állatért megtettél? fórum

Mi a legnemesebb cselekedet, amit egy állatért megtettél? (tudásbázis kérdés)


1 2
2012. máj. 15. 08:37
Tegnap felemeltem az utcán egy vasrácsot, ahová egy veréb volt beszorulva.
2010. márc. 8. 05:37
Egy fészkéből leesett gólyafiókát elvittem az állatorvoshoz, aztán egy emberhez, hogy tovább nevelje. Ősszel igaz magától elrepült a többi gólyával ösztönösen, s nem tudjuk azóta mi történt vele.Remélem jól van.
2010. márc. 7. 22:48
Befogadtam két utcára tett kiskutyit a meglévő nagy kutyink mellé.:) Az egyik kölyöknek sikerült gazdát találni, a másikat megtartottam, a nagy kutyus örömére is.:)
49. barai (válaszként erre: 48. - Alexa77)
2009. júl. 23. 07:44
Hol a folytatás? Meggyógyultál?Volt aki segitett???
2009. márc. 9. 07:26

Sziasztok!


A nevem Kevi, 11 éves sárga kisbéri paci vagyok. Ugrólóként kezdtem pályafutásomat, most pedig gyerekeket tanítok lovagolni. Nemrég nagyon beteg lettem, megműtöttek az üllői állatkórházban. Azt mondják, nagy küzdő vagyok, nem sok esélyem volt az életben maradásra, de szépen javulok. A gazdám mindent megtesz értem, de a kezelésem nagyon sokba kerül.

Kérek szépen mindenkit, aki bármilyen kis összeggel segíteni tud, küldje el a gazdámnak. Szeretném, ha még sok gyereket megtaníthatnék lovagolni, de ehhez meg kell kapnom minden kezelést, hogy teljesen felgyógyuljak.

Köszönettel: Kevi



számlaszám: 10400566-80535456-57561002

IBAN számlaszám:HU71 1040 0566 8053 5456 5756 1002

2009. márc. 2. 18:45
Az én cselekedetem a teknősünk gyógyítása volt. Azt mondta az állatorvos, el fog pusztulni. Nem volt már étvágya sem. Felpuhult a páncélja, ez legtöbbször végzetes. Én feláztattam a port, vitamint, ami erősíti, és a szájába tettem. utána megfordítottam függőlegesre, hogy kénytelen legyen lenyelni. Utána visszatért az étvágya, gondolom éhes lett a vitaminoktól, ekkor már a kajájába (apró hal) bele operáltam a vitaminos tápot. Nem látott rendesen, úgyhogy ha már nyitotta a száját belecéloztam a halat. 6 hónap alatt rendbe is jött. Ez után kerestem neki új gazdit, ahol kerti kis tóban lehet, más teknősökkel. Úgy úszik a többiekkel, hogy észre sem lehet venni, hogy beteg volt :)
2009. márc. 2. 14:10
Szerintem a legnemesebb cselekedet eleve az, ha befogadsz, kapsz, vásárolsz egy állatot, és úgy bánsz vele, mintha a saját véred lenne. Én így bánok a kutyánkkal. Pedig néha a falra tudnánk mászni tőle, de sosem bántottuk még őt annyira, hogy esetleg emiatt kelljen orvoshoz vinni. De sajnos látok példát ellenkezőre is: befogadják, aztán agyonverik, éheztetik, meg ilyenek. Szörnyű!
2009. márc. 2. 14:00

A testvérem magához vesz menhelyi kutyákat a barátnőjével!

Olyanokat amik nagyban esélyesek arra hogy örökbe fogadják őket,így teremtve esélyt arra hogy a kicsit"hátrányos" helyzetűbb jószágok tovább maradthassanak a menhelyeken és ne kelljen rövid ídő után el altatni őket mert kevés a hely!

A tesóméknál lévő kutyik pedig hamarabb gazdira találnak,hisz sétáltatás közben "reklámozva vannak" tesóm menedzseli őket ahogy ő mondja!Etetik,gondozzák őket,ezzel is nagy segítséget nyújtva a menhelynek,mert így nem kerülnek nekik pénzbe!

Ez átal ráadásul újabb életek menekülhetnek meg,mert meg spórolnak egy kis pénzt!

Csak az elszakadás nehéz neki mindíg!

Így maradt a "nyakán" a tacsija!

44. lily3
2009. márc. 2. 13:55

Nekem sok ilyen cselekedetem volt.Pl.haza vittem 2 4-5 hetes cicát akiket az utcán vert az eső,pedig már 5 volt otthon.kerestem a harmadikat is de nem találtam elbújt.A mai napig megvannak.


Évekig etettem egy elhagyatott telepen kóbor kutyákat minden nap.Szaporodtak, volt hogy 5-6 volt.Aztán fogyatkoztak,kilőtték,megmérgezték őket.Végül egy sem maradt.Sajnáltam őket,megsirattam,mert csak engem fogadtak el valamennyire mert félősek voltak.Az állatvédők segítségét kértem a befogásukhoz,de azt mondták ha befogtam őket jönnek értük.


Volt még egy ami nagyon megrázott.Egy kis kutya nyakában rozsdás dróttal húsig hatolva napokig járta a községünkben.Már sokan beakarták fogni,mert sajnálták,de nem sikerült mert megriadt.Állatvédők segítségét kértem,jöttek is nem jártunk sikerrel elbújt.Végül 5-6 an egyik délután megindultunk keresni én ládával felszerelve,végül bekeritettük és egy ügyes mozdulattal rádobtam.Jöttek érte az állatvédők ők vitték kórházba.


Valamint ha kóbor kutyát látok,azonnal szaladok haza ennivalóért.


öRÜLÖK HOGY LEÍRHATTAM,IMÁDOM AZ ÁLLATOKAT!

43. ELEN
2009. márc. 2. 13:12

A Kisfiam 4 éves korában vetetett velem a piacon egy csibét.

Pár napos lehetett,nagyon picike volt.

Aznap este "meghalt" nem tudom,talán nem evett eleget vagy csak az egyedüllét?

Jött az unokatesóm,látta,hogy a Fiam sír,kérdezte mi van? Meghalt a Karcsi:(

Erre az unokatesóm fogta a csibét,beletette egy jó meleg ruhába és elkezdte dörzsölgetni.

Késő estig csinálta,már letettem a Gyereket aludni és már én is mentem.

Reggel amikor felkeltünk,a U.tesóm még mindig ott ült,kezében a ruhában a csibe,éppen a fejét próbálta emelgetni:)

Egész éjjel dörzsölgette:)

Feléledt,megerősödött,elvittük Anyukámékhoz (mert mi panelben laktunk) és Karcsi lett az udvar szépe:)

Nagyon szép és nagy pipi lett belőle,sokáig élt:)

2009. márc. 2. 13:00

2 macskát is megmentettünk a férjemmel, az egyiket kölyökként, tüdőgyulladássl, gennyedző szemmel vittük haza, mindkettő jól van, szerető gazdinál. Ebben az a pláne, hogy nem szeretjük a macskákat.

Amíg családi házban laktunk, mindig hordtuk haza a sérült, kóborló kutyákat, és mindenféle állatokat (süni, nyuszi, galamb, varjú, denevér, stb.), némekyik felépült, némelyik nem. Most is így tennék, ha lehetne.

Jó tudni, hogy nem csak mi vagyunk ilyen "hülyék".

41. loch ness (válaszként erre: 39. - Alexa77)
2009. márc. 2. 12:53
Értem. Szép volt, hogy ezt vállaltad érte. Engem gyakran néznek hülyének hasonló hozzáállásért (bár ilyet még nem csináltam eddig), és jó olvasni, hogy nem én gondolkodom így egyedül.
40. 39ff6fe670 (válaszként erre: 33. - Vikó 26)
2009. márc. 2. 12:06
jaj istenem.. de szép ez is.. micsoda sztorik vannak.. :)
39. Alexa77 (válaszként erre: 36. - Loch ness)
2009. márc. 2. 11:41
Fájdalma nem volt és én azt gondolom, amíg élet van, remény is van... Az állatdoki próbált neki adni gyógyszert, hátha... nem sikerült. Ha fájdalmai lettek volna, akkor mindenképp elaltatjuk, nem hagyjuk szenvedni. Így tulajdonképpen csak szépen elaludt.
38. ELEN
2009. márc. 2. 11:07

Mi egyszer a Kisfiammal jöttünk haza,mikor az úton megláttunk egy dalmatát feküdni.Olyan volt mintha megdöglött volna.

Pár km. után visszafordultam,ha meg is döglött,gondoltam lehúzom az útról.

De akkor már láttam,hogy nagy szenvedve kimászott az út szélére.

Sehol semmi,csak erdő.De a Kisfiamnak könnybe lábadt a szeme,annyira sajnálta.Beültünk a kocsiba és megnéztük honnan jöhetett.Volt egy ház,kérdeztük az Övéké-e,mondták igen és hozott az ember egy talicskát...

Mondtam Neki,szívesen beviszem az állatorvoshoz,mert rossz érzésem volt....

Nem akarta,azt mondta elviszi Ő.

Nem tudom elvitte-e....de nem nagyon hiszem.

Ennek már több éve,de még mindig bánom,hogy nem tettem be egyből a kocsiba és vittem el.

Mondjuk azért egy nagy testű sérült kutyához hozzányúlni nem biztos,hogy szerencsés.

2009. márc. 2. 11:02
KIHOZTAM EGY MENHELYRŐL AZ ÉN DRÁGA hÓMANCSOMAT:)
36. loch ness (válaszként erre: 34. - Alexa77)
2009. márc. 2. 10:58
Ha abszolút nem volt esélye, nem lett volna értelme elaltatni? Állatoknál mégiscsak megengedhető. Vagy volt valami oka, hogy másképp döntöttetek?
2009. márc. 2. 10:57

Egyszer három tíznapos kisnyúl anyját széttépte egy kutya. Cumiztattam őket kétóránként, meg dédelgettem őket ha már az anyjukhoz nem tudtak odabújni, amit úgy szeretnek tenni a kisnyulak. Sajnos csak az egyik nőtt fel, a másik kettő két- illetve öthetes korában elpusztult. De amíg velem voltak, nagyon sok örömet okoztak, meg persze engem tekintettek az anyjuknak. De az, hogy az a kettő ott pusztult el a kezem között, amikor annyira közel álltak hozzám, azt nagyon nehéz volt elviselnem. Nem bántam meg, hogy felneveltem őket, de nem tudom, vállalnám-e még egyszer. Rámennének az idegeim.

Viszont azt jósolták, ne fűzzek hozzájuk túl sok reményt, mert túl picik, és a nyúl amúgyis kényes állat. Ahhoz képest nem volt rossz a végeredmény, pedig semmit nem konyítottam a nyulakhoz. Most viszont érdekes, hogy jobban értem egy nyúl gesztusait, azóta is.

34. Alexa77 (válaszként erre: 31. - 39ff6fe670)
2009. márc. 2. 10:02

Köszönöm:-) de azt gondolom, nem tehettem másként. Nekem ez természetes... Nem vagyok képes bajban hagyni egy állatot.

Volt egy másik csikó, aki sajnos anyukája vemhesség alatti betegsége miatt betegen született (nem a mi lovunk, csak nálunk tartják, a gazdája azt se tudta, hogy vemhes) , a csikónak sajnos nem volt esélye. De ott ültem vele, ölemben a fejével kb. 36 órán keresztül. Itatgattam, símogattam, beszéltem hozzá. Fájdalma nem volt, csak a mája nem működött, egyszerűen nem tudtunk mást, mint megvárni, amíg szépen elmegy. Vele voltam végig. Nem ettem, nem ittam, nem mentem wc-re, ültem a csikóval. Borzalmas élmény volt, várni, hogy mikor hal meg a karomban, de képtelen voltam egyedül hagyni. Ott kellett legyek. Eltemettük. A neve Viki volt. Azért, mert ha mégis megmarad, az hatalmas győzelem lett volna.

2009. márc. 2. 09:43

Terhességem végefelé jártam a férjemmel álltunk egy busz megállóban!

Egyszer csak meg hallottuk valahonan egy kismacska keserves nyávogását!

Egy ideig forgattam a fejem hogy honnan is jöhet a hang,hát végül ki derült hogy a fejünk fölé be lógó fa ágáról!

Szegény kis drága fel menni fel ment,de le jönni már nem tudott!

Közben meg érkezett a buszunk,férjem mondta menjünk!

Én terhes lévén hallani sem kartam róla talán át éltétek már ezt ti is,ebben az állapotban még egy csótányt sincs lelke el taposni az embernek nemhogy ott hagyni egy keservesen nyávogó bébi macsekot!

Szóval busz el,én meg el kezdtem le könyörögni a kis jószágot a fáról!

Nyújtózkodtam,ugrándoztam felé hátha el érem(közben kezdtek már néhányan körénk csoportosulni,nézték mit csinálhat egy mindenórás kis mama ugrálva az ég felé tárt kezekkel)

mikor ki derült mindenki tovább ment vagy felszállt a várt buszára!

Végülis nagy könyörgések közepette a kezembe ugrott a macsek,vissza raktuk a kerítés mögé ahonnan gyanítottuk hogy ki jöhetett,aztán fel akarunk szállni az érkező buszra,de akkor láttam hogy a macska utánunk jött,ott kuporog a lábunknál!

Újból le,(férjemnek itt fogyott el a türelme végleg)és hát muszájok voltunk gyalog el indulni mert nem akartam hogy a cicia el távolodjon az otthonától és végleg el vesszen ha mégis fent maradt volna a buszon!

A macsek töretlenül követett minket a lábamhoz dörgölődzött,keservesen sírt mikor le maradt tőlem és nem látott!

Én is sírtam vele,végül úgy döntöttünk meg tartjuk a macskát,nem hagyjuk az utcán kószálni!

Mivel terhes voltam és tuttam ez veszélyekkel is járhata a babára nézve,ezért hazavittem apukámékhoz és azóta is a család kedvence!

Mikor meg lát mindíg nagy nyávogások közepette jön felém!Apu szerint engem választott anyjának mivel segítettem rajta és jó voltam hozzá!

Azt is mondják apuék,már öt percel az előtt be van zsongva hogy érkeznék,meg érzi mikor jövök!

Nem volt ez jó cselekedet úgy érzem,inkább a lelkiismeretem nem hagyott volna nyugodni ha ott hagyom...

Szóval inkább magam miatt tettem!

32. e584b61b26 (válaszként erre: 30. - Survivor3)
2009. márc. 2. 09:35

Nekem sincs,ezért csak magántavakra járok!

Illetve sokat jártam a szerelmemmel,egyedül már nincs kedvem!:(

31. 39ff6fe670 (válaszként erre: 29. - Alexa77)
2009. márc. 2. 09:32
Hát én kitüntetnélek legszívesebben.. nem semmi, le a kalappal! :):):)
30. survivor3 (válaszként erre: 26. - E584b61b26)
2009. márc. 2. 09:27

Hát igen...

Az szép dolog, ha mindegyik visszakerül.

Mennék én gyorsan is és kint ültem volna a téli éjszakában is menyhalazni, de nincs még engedélyem.

Kell az ára a gázra.

2009. márc. 2. 09:25

Lássuk csak:

Volt egy félig döglött macska, akit hazacipeltem, olyan szaga volt, mint egy jobbfajta dögkútnak (lőtt seb, tele csontkukaccal) , a cica csont és bőr, felállni nem tud, nyávogni sem tud, hetekig kezelgettem, teljesen felépült.

Egyik tanyaszomszéd lova, nem tudtak állatorvos hívni, egyéjszakányi masszírozás, jártatás, mire végre jött állatorvos, aki azt mondta, nélkülem elpusztult volna kólikában.

Kiköltöztem az istállóba hónapokra, mert cumin neveltem egy anyja nélkül maradt csikót, születése pillanatától. Kétóránként szopott. 3 hónapig gyakorlatilag nem aludtam, 5 hónapos koráig még szopott éjjel 2-szer, 6 hós koráig már csak egyszer. Most 3 éves, gyönyörű, nagyon kedves paci. Makkegészséges, pedig az állatorvos szerint nem volt sok esélye, igaz, azt mondta, nem látott még embert, aki ennyit tett volna egy csikóért. Anyagilag is katasztrófa volt, német csikótápszert kapott, horribilis összegért... Megérte, gyönyörű paci lett.

28. barai
2009. márc. 2. 09:20

Ha orvoshoz viszem, amikor beteg.

Ha elhozom az utszelerol!

27. 39ff6fe670 (válaszként erre: 24. - E584b61b26)
2009. márc. 2. 09:18

Kedvenc bogaram az orrszarvú bogár, de saja csak kétszer vagy háromszor volt ahhoz is szerencsém. Picit megcsodáltam aztán védettebb helyre kerültek. :D


Én vizisiklót is hazavittem már.. de szerintem az nem örült neki.. és anyu sem :D

26. e584b61b26 (válaszként erre: 22. - Survivor3)
2009. márc. 2. 09:17

Én mindegyik halacskát,mert csak sporthorgászkodom,egy fotó erejéig velem marad utána mehet vissza úszkálni!:))

Lassan lehet is menni mert itt a szép idő!:)

25. 39ff6fe670 (válaszként erre: 23. - Édesmandula)
2009. márc. 2. 09:17
Júj, én kézzel nem merem megfogni :D.. apu allergiás a darazsakra és bennem van hátha örököltem. De ennek ellenére óvom őket, pedig nekünk ven félnivalónk :D
2009. márc. 2. 09:15

Mikor kicsi voltam én is hazahoztam mindent még egy Sünicsaládot is ideköltöztetetm anyuékhoz az udvarba azóta is itt élnek boldogan,bár már lehet h ez másik generáció!:)

S a csigákat beledobáltam a vízóraaknába képzeljétek el a mai napig milyen csiga-biga invázió van itt ha esik az eső!:)))

23. édesmandula (válaszként erre: 12. - 39ff6fe670)
2009. márc. 2. 09:15

igen, a bogarakkal is jó jóban lenni :D

rajtam mindig szörnyülködtek, ha kint feküdtem a telkünkön és a lábamon sorban pihentek a különféle repülő egységek, pillangók, dongók, méhek, szitakötő néha :DDD pedig olyan jól esett hogy rám szállnak napozni és nem egy virágra :D és ha egy méhecske a vízbe esik, simán ki merem szedni kézzel, mert nem csíp meg, örül ha segítek neki :)

1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook