Mi a GLOBALIZÁCIÓ? (beszélgetős fórum)

Ezt az alábbi szösszenetet az előbb kaptam.

Senki se vegye komolyan!! :- ))

Kérdés: Mi a globalizáció?

Válasz: Diana hercegnő halála.

Kérdés: Mire alapozza a feltevését?

Aserac üzenete:

Válasz: Egy angol hercegnő egyiptomi barátjával karambolozott egy francia alagútban, egy német autóval utazva, melyben holland motor ketyegett, amit egy belga sofőr vezetett, aki skót viszkit piált, és akit egy japán motoron egy olasz paparazzi követett, majd amerikai doktor akarta megmenteni brazil gyógyszerekkel.

Aserac üzenete:

És mindezt elküldték Neked, egy magyarnak, aki kínai ruhákba öltözve egy taiwani monitort bámulsz, és aggódsz hogy a német bank által adott svájci frank alapú hiteled mikor bukik be az izraeli kormányunk miatt!

Ismeritek a Bibliában az utolsó időkre vonatkozó próféciákat?

Évek óta azon gondolkodok, mivel fogja Izrael kivívni az egész világ ellenszenvét.

Úgy tűnik, megvan...

Ez volt az egyik államvizsga tételem:)

Globalizáció

Olyan folyamatot, amelyben a multikulturalitás egyre inkább domináló tényezõvé válik, a gazdasági és társadalmi határok elmosódnak vagy leomlanak, teret engedve egy újfajta, világméretekben végbemenõ újjászervezõdésnek.

A globalizáció lényege az információ, a gondolatok, a tőke, a munkaerő szabad áramlása, a piacgazdaság és az Internet - s ezzel párhuzamosan a politikai szabadságjogok és a demokrácia - örvendetes térnyerése. A világ egyszerre válik hatalmassá és zsugorodik össze egyetlen monitor méretére. Az emberiség által felhalmozott tudás mindenki számára elérhetővé válik és a kultúrák, az eszmék soha nem tapasztalt keveredése indul meg. Mindez a jólét, az egyéni gyarapodás folyamatos növekedése közepette történik. Az egyén szintjén korábban elképzelhetetlen lehetőségeket nyit az Internet.

A globalizáció fogalma először a hatvanas-hetvenes évek fordulóján jelent meg a köztudatban, amikor egyre több, a Földünk sorsáért aggódó tudós, környezetvédő aktivista kezdett el foglalkozni a globális környezetvédelmi problémákkal. Az eredeti jelentés tehát arról szól, hogy világunk mára összeért, a környezetszennyezés nem egyszerűen helyi, hanem határokon túlnyúló probléma lett, az emberi tevékenységeknek az egész bolygóra kiterjedő hatásai vannak (savas eső, ózonlyuk, éghajlatváltozás stb.). Elterjedt a jelszó: "Gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan!"

Tíz-húsz év elteltével azonban a "fenntartható fejlődés" kifejezéshez hasonlóan a globalizáció fogalmát is kisajátították az uralkodó politikai-gazdasági csoportok. A tömegkommunikációnak is köszönhetően a globalizációnak már egy új jelentése terjedt el, amelyben az internet fejlődésén, a kommunikáción, a kereskedelem, a pénzpiacok, a nemzetek feletti vállalatok egész bolygóra való kiterjedésén van a hangsúly. A globalizáció híveit és ellenfeleit is ma már a gazdasági globalizáció1 kérdése osztja meg. Jelen kiadványunkban mi is elsősorban a gazdaság globalizációjának kérdéseivel foglalkozunk, s amikor globalizációról beszélünk, elsősorban a gazdasági globalizáció értelemben használjuk e kifejezést.

"A globális felmelegedés azt mutatja, hogy ez élőlény beteg, lázas, megpróbál küzdeni a kórokozókkal. Sajnos ezek a kórokozók mi vagyunk, a mai fogyasztói társadalomba hajszolt emberiség. Harcunk a bolygónk ellen reménytelen és értelmetlen. Vagy a Föld nyer, és mi pusztulunk el, vagy mi és a Föld pusztul bele… Vagy van más megoldás?

Ma az emberiség jelentős része városokban „él”, melyek rákos daganatok a Föld testén. A városok valaha a vidék kiszolgálására jöttek létre, de mára öncélúvá váltak, mint a rákos burjánzás. Autóutak nyúlnak a tájba, mint csápok, a város mindent elszív, ami éltet: az élelmiszert, az energiát, a nyersanyagokat, és csak a szemetet és mérget adja a vidéknek a test, a lélek és a szellem szintjén.

A Föld azzal védekezik ellenünk, hogy egyre szélsőségesebbé teszi létfeltételeinket. Eltűntek az átmeneti évszakok (ősz, tavasz), minden nap megdől valamilyen évszázados rekord, hamarosan kimerülnek ivóvíz és energia tartalékaink. A szerves társadalmat az önálló és önellátó sejtek hierarchikus rendszere építi fel, amely túléli a szélsőségeket (hierarhikus: szent rendnek megfelelően működő). A mai civilizáció túlbonyolítottsága következtében rendkívül sérülékeny, és ez okozza majd vesztét.

Büntetlenül semmit sem követhetünk el a természet ellen, a Teremetés azonnal válaszol. Amikor az ember a folyók szabályozásával megszüntette a Föld érrendszerének rugalmasságát, a lakosságon megjelent az érelmeszesedés. A duzzasztó gátak szaporodásával elszaporodtak a visszérbetegségek, a nagyvárosok burjánzásával népbetegséggé vált a rák."

Köszönöm,hogy felhívod az emberek figyelmét erre..(is:D)Mélységesen felháborítónak tartom amit a külföldi multik megengednek maguknak itt Mo-gon.

Már régóta nem veszünk Danon termékeket.

Óriási veszteség az országnak egy ilyen nagymúltú cég bekebelezése!

DANONE bojkott!!!

Hiába az egyik legemlékezetesebb újkori bojkott, a politikusi ráhatás. Mégis megy a Győri keksz.

Az utóbbi hetekben arról cikkeznek az újságok, hogy csomagol a Danone, megy a Győri Kekszgyár. Többen felvetették az újabb bojkott lehetőségét. A bojkott valóban hatékony érdekérvényesítési eszköz, ha van lehetőség a változtatásra.

A 2001-es bojkott óta eltelt években a Danone fokozatosan telepítette ki kekszgyártását Magyarországról. Ha megnézzük, több Győriként futó termék külföldön (pl. a Győri Édes, vagy a Jó reggelt! termékcsalád Csehországban, míg a Kismackó Franciaországban) készül.

Sikeres a bojkott, ha minél többen csatlakoznak hozzá, hatékony, ha eléri a célját. Mint láttuk, a 2001-es Danone bojkottja nem volt hatékony, viszont számos eleme van, amely jó példa lehet sikeres bojkottok szervezéséhez. Reméljük, a Rába szennyezése miatt indított osztrák termékek bojkottjának sikeréhez is hozzájárul az esettanulmány.

NE VEGYETEK DANONE TERMÉKET!!!!!!!!!

Bár tudom, hogy az említett cég nemsok olyan terméket gyárt amely az egészséges életmód iránt elkötelezettek számára készül, mégis szívügyemnek tekintem, hogy megosszam veletek! Íme a továbbított üzenet:

Leállt hazánkban a Pilóta-keksz gyártás. Ezek az utolsó Albert és Pilóta-kekszek, továbbá vaníliás karikák, amelyek a győri üzem gyártósorain készülnek. Győrben megszűnik a patinás, kontinens szerte jól ismert termékek előállítása. Közel száz dolgozó kénytelen új munkát keresni. Csak az a 40 ember marad, aki a Negro-gyártósoron dolgozik majd, de azt nem tudni, meddig.

A Danone nevű multi a közeljövőben be akarja zárni a Győri Keksz gyárat, így egy sor jól menő magyar terméktől szabadítaná meg a piacot. Ez persze nem az első eset: a francia gyártó azért vette meg a Győrit, hogy mielőbb kivonja a forgalomból, hogy tönkretegye, mert a miénk!!!!!!

Ezt 2001-ben a "daNOne" elnevezésű civil bojkott akadályozta meg, egyszerűen azzal, hogy nem vettünk danone terméket valamivel több, mint két hónapig.

Nem állt mögötte semmilyen párt, semmilyen nagybefolyású szervezet, ezt mi csináltuk, közönséges emberek. Akkor sikerrel jártunk. Nem szervezett minket senki, mi szerveztük egymást. Tisztelettel megkérek mindenkit, hogy NE VEGYEN DANONE TERMÉKET!

Ha valaki azt hinné, ez őt nem érinti, az egyszercsak végignézheti, hogyan teszik majd tönkre a Sopronit, a Szofit, a Bocicsokit, a Tokaji aszút, és még sorolhatnám.( Ugyan nem bánnám, ha az említett termékek eltünnének, de ne rosszabb minőségű külföldi árú kerüljön a boltok polcaira! )

Mert ha a multik rájönnek, hogy itt mindent szabad, felvásárolják a teljes hazai piacot, és tönkretesznek mindent. A Danone joghurtokból, ásványvízből meg tejtermékekből él, amit mi veszünk meg, semmi másból. Ha nem vesszük meg, ...

Barátaim! Sokan vagyunk.

Gulyás Emese TUDATOSVASARLO.HU

Talán ez is a GLOBALIZÁCIÓ része, vagy a GLOBALIZÁCIÓ folyamata?

"Simon Peresz egy tel-avivi gazdasági fórumon kijelentette, hogy Izrael gazdasági mutatói kitűnőek, s az izraeliek az egész világon befektetnek, fölvásárolják például Lengyelországot és Magyarországot. A zsidó állam elnöke végre kimondta azt, amit mi már régen tudunk: Magyarország területén új honfoglalás folyik.

Simon Peresz izraeli államelnök október 10-én beszédet mondott Tel-Avivban a Kereskedelmi Irodák Szervezetének éves közgyűlésén. A Máárív héber nyelvű izraeli napilapból megtudjuk, hogy Peresz az összejövetelen kijelentette: "A súlyos pangást, a háborút, a Gázai övezetből történt kivonulást és egyéb válságot kiheverve manapság Izrael precedens nélküli gazdasági eredményeket ér el. Az izraeli gazdaság virágzik", mondta Simon Peresz.

Az izraeli államelnök ezután kijelentette: "Manapság gyarmatok létesítése és hadsereg bevetése nélkül is lehet birodalmakat alapítani. Nézzék meg, mekkora birodalmat épített ki magának rendőrség és katonaság nélkül Bill Gates, s azt is láthatják, hogy micsoda ereje van neki. A kormányok ezzel szemben nem képesek realizálni az erejüket, van költségvetésük, de nincs pénzük. A kormányok tehát képtelenek az eredményes működésre, de a cégeket nem kötik gúzsba a korlátozások", hangsúlyozta Peresz.

"Izraeli üzletemberek befektetnek az egész világon. Izraelnek precedens nélküli gazdasági sikerei vannak, mostanra kivívtuk gazdasági függetlenségünket, fölvásároljuk Manhattant, Lengyelországot és Magyarországot", mondta Simon Peresz izraeli államelnök." /Hering József/

Sajnos, igen ... a régi nagy kultúrák veszte is ez volt, szomorú, hogy nem tanulunk a példából. Pedig, állítólag kétszer nem lépünk ugyan abba a folyóba, ... - de ugyanabba a hibába igen?!

Igen, megkapjuk a tálentumainkkat és úgy gazdálkodunk vele ahogy ..., sajnos nem elég bölcsen. Ilyen lassan bölcsülök vagyunk.

Pedig, ... Balogh János tanár úr - jó pár éve - mondta, semmi nem ártott ennek a sárgolyónak annyit miután megjelent, mint az ember.

Talán egy lehetséges válasz,a kérdésedre.

"Ez az egész világ, amelyben jelenleg élünk, a holtpont felé közeledik. Közösségi sorsunkban valamennyien azt éljük át, amit mindenki átél a halál közeledtekor: fél, hogy az egésznek nincs értelme, nincs jövője; szorong, hogy a Semmi elnyeli, s úgy érzi, hogy „elhagyta az Isten”.

Egy civilizáció éppúgy meghal, mint egy ember.

És roppant nehéz egy haldokló világ testében még élő, eleven sejtnek lenni. A pánik, a kapkodás, a céltalanság, a kilátástalanság és a félelem ugyanis az egész testet áthatja - nincs olyan sejt, ami mindezt ne élné át, s amelyik ettől érintetlen maradna. Mindaz, amit kívül látunk: a szűnni nem akaró háborúk, tömeges éhezések, halálok, pusztítások, esztelen álvallások, káoszba hulló fanatizmusok, megmérgezett óceánok, kiirtott erdők, kilyukasztott egek, elrákosodott városok, céltalan agressziók, kiüresedett hitek és értelmetlen „értelmek”, mind bennünk is megvannak.

Ezt átvilágítani roppant nehéz, s a magasabb szellemvilág minden ma élő földi embert tisztel ezért az igyekezetért.

A törvény szerint leszülető ember - így tanítottak engem - épp annyi fényt hoz magával, mint amennyi sötétséget is.

Ahogy egy fának is olyan hosszú a vízben tükröződő képe, mint amilyen magasan az ég felé nyúlik.

Csakhogy e külső, sötét kor nyomása következtében mindenkiben felerősödik a sötétség. A közösségi élet mindenkit lefokoz, s arra késztet, hogy a sötétség irányába dőljön. Már gyermekkorunkban sem tanuljuk meg, mi a fény, hol rejlik bennünk, s mi az a lelkünk mélyén rejlő pozitív erő és tudás, amivel a küzdelemben a győzelem reményével elindulhatnánk.

Az ember manapság akaratlanul is a „rosszabbik énjére” hallgat, s a küzdelmekben a negatív hajlamait, vak indulatait, ostoba előítéleteit veszi elő, s vagy gyáván megretten, s illúziókba menekül, vagy kiéli átminősítetlen, sötét agresszióit.

Minden élet egy nehéz kosár, melynek van olyan fogása, amellyel hordozni lehet - mégpedig bizakodóan, sőt derűsen is - de mi ezt a fogást nem találjuk, s ezért az egész túl nehéz és hordozhatatlan.

És sajnos gyakran a lábunkra is esik.

Semmi olyan nem történik azonban, ami a világdráma nagy, örök törvényét megkerülhetné, csak jelenleg kerültünk abba a szakaszába, melyet minden ősi hagyomány előre látott, és kikerülhetetlennek tartott.

Ez a Vaskor, a „fény elsötétedésének” világfázisa.

Egy nagy metamorfózisnak, az „új ég és új föld lészen” újjászületésének nehéz, haldokló előzménye.

S hogy ez milyen lesz, arról semmit sem tudunk.

Ahogy a halálán lévő ember sem tudja, kivé s milyenné fog újjászületni. Rejtélyesen és titokban készül ez az „új világ” számtalan lélekben manapság.

Oly titokban, hogy erről tán maga sem tud.

Üdv:

Mili

“2080-ig kipusztulhat a növény és állatfajok negyede, az éghajlatváltozás miatt menekültáradat indulhat és kitörhetnek az első háborúk a vízforrások birtoklásáért - ennyi máris kiszivárgott az ENSZ Kormányközi Klímaváltozási Bizottság (IPCC) jelentésének pénteken bemutatandó második részéből. (A jelentés első részét februárban hozták nyilvánosságra.)

Az ENSZ-bizottság 2080-ig 2,5 Celsius fokos átlaghőmérsékletemelkedéssel számol. A környezetszennyezés, a szmog és a hőhullámok miatt mind több ember küzd majd egészségügyi problémákkal, amelyek egyre változatosabbak lesznek, mert a meleg miatt egzotikus trópusi betegségek is megjelennek majd a korábban mérsékelt éghajlatú területeken.

A klímaváltozás hatására nő a szárazságtól sújtott terület, az éhínség pedig nagyobb valószínűséggel üti fel a fejét és 2080-ra akár 600 millió embert fenyegethet. Az MTI szerint a változások a legszegényebb régiókat érintik leginkább, különösen Afrikát.

Az IPCC becslése szerint 2080-ban 2,3 milliárd ember szenved majd a vízhiány miatt, és a vízforrások ellenőrzése nemzetközi konfliktusok kiváltó oka lehet. Klaus Töpfer, az ENSZ Környezetvédelmi Program (UNEP) korábbi vezetője szerint valószínű, hogy az ideológiai indíttatású háborúk helyét átveszik a víz, művelhető föld, a tiszta levegő miatt kirobbanó fegyveres konfliktusok. A szakértők hatalmas menekültáradatokra számítanak. A szárazság vagy éppen az áradások, pusztító katasztrófák milliókat kényszerítenek majd lakóhelyük elhagyására.

Ez lenne a “szép új világ“? Önnek mi a véleménye?

Chomsky, Noam: Profit Over People. Neoliberalism and global order

Haszon a nép rovására. Neoliberalizmus és globális világrend

New York, NY ; Toronto ; London : Seven Stories Press, 1999. 175 p.

A fasizmust a húszadik század első felében előszeretettel nevezték kendőzetlen kapitalizmusnak, mely nem nyúl kesztyűs kézzel az eszközeihez, s felszámolja a demokratikus jog- és intézményrendszert. Ma már jól tudjuk, hogy a fasizmus ennél jóval összetettebb kérdéskör. Ugyanakkor be kell látnunk, hogy napjaink uralkodó politikai-gazdasági eszménye, a neoliberalizmus valóban a kesztyűjét levetett kapitalizmus maga. Az üzleti élet erői erősebbek és agresszívebbek, mint valaha, s jóval lanyhább ellenállással kell számolniuk, mint korábban bármikor a történelem során. Bár a neoliberalizmus mindig a szabad piaci eszményekre hivatkozik, az egyéni kezdeményezést, a teljesen szabályozatlan piacot támogatva az alacsony hatékonyságú, pazarló állam és bürokrácia visszaszorításának szükségességét hangsúlyozza, de tévesen 19. századi eszmények legitimálását erőlteti teljesen eltérő viszonyok közepette. Mindig a közjó, a szegények, a környezet érdekében való cselekvést hangsúlyozzák, s aki szembeszáll velük, arra azonnal rásütik, hogy a javak és szolgáltatások elosztásának egyedüli demokratikus, fair és ésszerű szabadpiaci eszményeit támadja. A neoliberálisok valójában egy mérhetetlenül gazdag, szűk tőkés befektetői csoport és ezernél kevesebb nagyvállalat azonnali hasznát, személyes profitérdekeit szolgálva a társadalmi élet lehetséges legnagyobb részét kívánják ellenőrzésük alatt tartani. Valójában lényegét tekintve éppen ők állnak a legmesszebb a piackonformitástól, tökéletesen ellenőrizve az ilyetén formán egyáltalán nem szabad piacot, zsarnokságukat nem egyszerűen csak gazdasági rendszerként élik ki, de politikai és kulturális rendszerként kiteljesedve is. Az is álság, amikor az állam visszaszorításról beszélnek: valójában a közkiadások csökkentésére gondolnak, de nagyon is erős kormányokat tartanak fenn, amelyek hatékonyan képesek elősegíteni a globalizáció térhódítását, olyan egyezségeket erőltetve rá a népekre, melyek ellentétben állnak az érdekeikkel (legjobb példái ennek a WTO és a Multilaterális Befektetési Egyezség nevében tető alá hozott titkos klauzulák). A neoliberalizmus napjaink meghatározó politikai-gazdasági paradigmája, melyet szinte minden politikai erő hajlamos a magáévá tenni, miközben néhány kutatón és az üzleti élet szereplőin kívül igen kevesen vannak tisztában a fogalom jelentésével, legalábbis az Egyesült Államokban. A gazdasági következmények jól érzékelhetők világszerte: egy nagyon szűk réteg elképesztő vagyonosodása, tobzódó jóléte mellett a középosztály felszámolódása, a szegénység terjedése, a környezet lerombolása, ingatag pénzpiacok és világgazdaság. Mindezekkel szemben az egyetlen ellenérv így szól: nincs még jobb, hiszen a kommunizmus megbukott, a jóléti társadalom intézményrendszere pedig csődöt mondott. A fasizmussal ellentétben, melyben a formális demokrácia teljes elvetése mellett nagyon erőteljes társadalmi mozgalmak bontakoznak ki rasszista, nacionalista alapon, a neoliberális rendszerek akkor érzik jól magukat, ha egy olyan formális választási rendszer működik, amelyben a választók valójában meg vannak fosztva mindazoktól az információktól és fórumoktól, egy élénk, egészséges civil szférától, mely a tényleges demokrácia gyakorlásához szükséges lenne. A neoliberális Milton Friedman odáig megy, hogy az olyan politikai rendszer, amely korlátozni igyekszik a piac szabad működését, kapjon bármilyen tájékozottsággal párosuló választói támogatottságot, szükségképpen demokráciaellenes, mivel a demokrácia lényege a profittermelés. A kívánatos demokrácia-modellben a pártok lényegtelen kérdéseken vitáznak, de a lényegi gazdasági rendszer meghatározásában tökéletesen azonos az álláspontjuk. A neoliberalizmus szükséges mellékterméke a depolitizált, közömbös és cinikus tömeg. Az olyan kulturális, politikai megnyilvánulások, mozgalmak, melyek annak esélyét villantják fel a közönség, a választópolgár előtt, hogy ismét érdemi beleszólásuk lehet a saját sorsukba, csírájukban elfojtatnak. A médiavilág, következésképpen a közvélemény is teljes mértékben a vállalatok zsebében van, az átlagpolgár többé nem más, mint fogyasztó.

A kötetben Chomsky nézeteit ismerhetjük meg a neoliberalizmus által fenyegetett demokráciáról, e zsarnok rendszer olyan antidemokratikus világállami intézményeiről, melyek valós társadalmi hatásait nem igazán reklámozzák (mint a WTO, a Világbank, az Észak-Amerikai Szabad Kereskedelmi Társulás és hasonlók), illetve a velük szemben egyre szélesebb mértékben kibontakozó mozgalmakról. A világ urai különösen ügyelnek arra, hogy az olyan kérdések, mint a MAI (Multilateral Aggrement on Investment - melyben tulajdonképpen az aláíró kormányok, nemzetek lemondtak saját szuverenitásuk nagy részéről meg nem nevezett befektetők javára) ne legyenek nyilvános viták tárgyai. A szerző szerint mindezen fejlemények mögött nincs egyfajta összeesküvés, egyszerűen mert nincs rá szükség. A rendszer finom intézményi mechanizmusaival hatékony impulzusokkal ösztönzi a tudomány, a kultúra és a média képviselőit, hogy a fennálló status quót tekintsék a legjobbnak, és tartózkodjanak azok kikezdésétől, akik ennek a status quónak a legnagyobb haszonélvezői. Chomsky erősen hisz abban, hogy a társadalmi aktivizmus visszakövetelheti az emberek alapjogát arra, hogy fogyasztók helyett ismét polgárok lehessenek, valamint képesek lehetünk a demokráciát globális piac helyett globális mozgalomként újraértelmezni.

Malecz Attila ismertetése (Ökotáj, 25/26. sz. 2000. 129-130. p.)

Szerintem érthető!!

Kedves Apokrif!

Szerintem azért van remény.Egyre többen látnak át a szitán,mint ahogy te is.

Nem hiába vannak tüntetések ellene,sokan érzik már ,hogy ez az egész romlásba dönt minket.

Szörnyű ez a mai világ,az pedig mégjobban,hogy az emberek mennyire nem járnak nyitott szemmel és mennyire nem látják át mi folyik itt.

„. . . korunk erőviszonyait és világgazdasági folyamatait figyelembe véve a globalizáció elkerülhetetlen. Más szóval: a nemzetállamoknak - különösen a kisebbeknek - be kell látniuk, hogy a jövő modellje a média által szünet nélkül fejünkbe vert GLOBAL VILLAGE (VILÁGFALU)”. (D S)

Mi rejlik e mögött ?

A VILÁGFALU olyan világ, amelynek lakói egy kényelmes, bőséges és zavartalan fogyasztásnak szentelt lét reményében önként elfogadják, hogy a hatalom, a világ javainak adminisztrációja a bankmaffia, a spekulánsok és a velük összefonódott multik kezében van.

Más szóval: az egyén, a művészet, a tudomány, a sport és bármi más értékét kizárólag az fogja megszabni, hogy mekkora profitot hoz a rendszer urainak.

A VILÁGFALU-t irányító üzleti elit nagyszerű emberismerő. Jól tudja, hogy a kitenyésztett tömegember elégedett lesz, ha fogyasztási mániáját kielégítheti, nincsen felelőssége, és nem háborgatják. Körülvéve a liberális demokrácia megszokott, de útközben tartalmát vesztett díszleteivel - mint politikai pártok, X évenkénti választások, az írott és elektronikus média választéka (amely csak látszólagos), mert lényegében mindegyik ugyanazt sulykolja) - a futószalagon gyártott ember (hasonló igényű, önálló gondolkozás nélküli, ezért tetszés szerint befolyásolható emberiség) megnyugodva állapíthatja meg, hogy a demokrácia kitűnően működik, a jogai biztosítottak, s ő a lehető világok legjobbjában él.

Az eredmény nem is várat magára: úgy tűnik, hogy az emberek egyre nagyobb hányadát elkápráztatja az idealizált BRAVE NEW WORLD képe.

Nem vesszük észre, hogy végzetes utópia rabjai leszünk, amely napjaink domináns civilizációját, tehát az emberiség legnagyobb részét enyészetre ítéli. Méghozzá azért, mert a szellemet és lelket tervszerűen elsorvasztva, megöli az emberinek nevezhető lét gyökereit

ÚJ GONDOLKODÁSMÓD NÉLKÜL NEM MEGY

„Egy probléma nem oldható meg ugyanolyan gondolkodásmóddal, mint amilyenben az adott probléma keletkezett.” /Albert Einstein/

„Nemcsak azért vagyunk felelősek, amit teszünk, hanem azért is, amit tenni elmulasztunk.” /Moliere/

„Ezer zsibbadt vágyból miért nem lesz végül erős akarat?” - jut eszembe Ady szállóigévé vált kérdése.

Gyakran hangzik el mostanában, hogy Európához szeretnénk csatlakozni. Úgy vélem, elsősorban nem külsőségekben, a felszínen, hanem gondolkodásmódban kell megváltoznunk. Értékként kell kezelni az embert, a környezetet: figyelmet és pénzt kell fordítani az egészségre, az oktatásra, a jövőre. Szűk látókörű szemlélettel szomorú közállapotunk tovább fog romlani. Széchenyivel élve: „Ne keressük mentőnket sehol is egyebütt, mint személyes erényeinkben.”

Kedves myly!

Óvjon meg bennünket ettől a Termtő.

Őszintén remélem nem így lesz.

* Egy sajátságos szorongó érzés kezd erőt venni a világon. Az emberiség, vagy pontosabban a civilizált faj megdöbbenve érzi, hogy civilizációja, technikai kultúrája, melyhez annyi reménységet fűzött, s melytől az emberiség boldogságát várta, egyre inkább ellene fordul, az őt hordozó embert megrontja és pusztulással fenyegeti.

* Különös aggodalom, hiszen ez a kultúra látszólag az ember minden kívánságát teljesíti, minden vágyálmát betölti. A termelés az ember minden szükségletét kielégíti. A gépek az ember munkáját egyre jobban átveszik, hihitetlen kényelmet biztosítanak. Ezerféle élvezetet, szórakozást nyújtanak. Minden arra mutat, hogy az ember soha nem sejtett ritmusú haladás korában él, s egy új aranykor felé siet...

* És mégis ... a gyakorlati élet emberei, akik a jelen civilizáció épületét vizsgálják, egyre veszedelmesebb repedések nyomait látják rajta, s félnek, hogy méretei, fejlődési tempója egyáltalán nem óvják meg az összeomlástól.

Stoddard amerikai író, tehát nem is a fáradt Európa, hanem a friss és bizakodó Amerika gyermeke, a „Lázadás a civilizáció ellen” című művében lehangoltan állapítja meg: „Az emberek nem tudják követni a modern civilizációt jelen medrében, mert degenerálódnak. Könyörtelen igazság ez, hogy civilizációnkban romboló hajlamok lakoznak. Mi azt hisszük, hogy amint a civilizáció halad, úgy nő azoknak az embereknek a minősége is, akik építenek rajta.”

Ezt olvastam:

"És most lássuk, hogyan is áll ez a kérdés a XXI. század hajnalán.

Mindenek előtt azt kell látnunk, miszerint az egészet most is csak az határozza meg, hogy a világot miféle társadalmi rendszer uralja?

Nos mint tudjuk majdnem mindenütt, az egymással kéz a kézben előrenyomuló globalizációs, és neoliberalizmus korát éljük. A gyógyítás piacosítása ma már csak az egyik riasztó irányzat. De publikációk, sőt könyvek jelennek meg ennél sokkal rettenetesebb dolgokról, olyanokról, melyeket talán nem is jó leírni.Aki az interneten egy kicsit körülnéz, elborzadhat. Létszámunk, átlagéletkorunk, testi-lelki-szellemi jövőnk lehet globalizációs elképzelések riasztó terveinek egy-egy fejezete.

Az ember, mint a föld főbérlője, mit az élővilág koronája, sajátos helyzetbe került. A globalizációs elit nem elégszik meg a pénzvilág eluralásával, nem elégszik meg a természet törvényeinek életveszélyes semmibevételével, de saját hasonmásait is eszközzé degradálná, meghatározná szükségletük létük, és mibenlétük korlátait.

Mint kiderült, Sztálin egykor arra adott ki parancsot, hogy az ember és a majom keresztezéséből hozzanak létre félig értelmes hús-vér munkagépeket. Akkor nem sikerült.

A globalizmus most az emberiség egy részét akarja idáig lesüllyeszteni. És ez megvalósíthatónak tűnik." /Szász István T./

Amire ötven éve még rengeteg időnk volt, arra ma már csak óráink, perceink vannak. Fiatalságunkra sincs elég időnk és öregségünkre sem lesz elég, bármit mondjon is a tudomány vagy a reklám. Az idő pörög, a mai uralmi struktúrának sem fog hosszú életet biztosítani és nekünk sem fog száz éveket adni. De az eszmélés, a mérlegelés és felismerés is haldoklik a mai emberben. A tudományos felfedezések semmiféle a jövőnkre nézve vigasztaló felismeréssel nem szolgálnak. A tudományos erőlködés nem az embert és a létet, hanem a pénzt és a vesztébe rohanó kocsi utasainak álomba ringatását szolgálja.

A kor jeleként az ember az őszülő hajszálakat, az olcsó ruhát, a használt kocsit, a botrányokat ismeri fel, a felismerés helyett.

• A világ ilyen, mi tettük ilyenné.

A "kék bolygó" kéksége nem ragyog, az óceánok mélysége, a föld mélye és a levegő magasa szennyet rejt, épp úgy, ahogyan érzelmeinket, lelkiségünket megterheljük bomlasztó, fullasztó vágyakkal, testiségünket ételeink, ragaszkodásunk, anyagelvűségünk és tunyaságunk hulladékaival, gondolatainkat az önzés és maró kétség fullasztó, savas gázaival, gőzeivel.