Mentett kutyám története (beszélgetős fórum)
Nagyon szépen köszönöm ! Úgy gondolom , hogy akinek kicsit is van szíve nem tud elmenni egy utcára ki tett kutyus mellett és ez lenne a normális és higgyétek el nem olyan nagy dolog ! Nagyon sok szeretettet kapok ettől a kutyustól a mai napig és most már ismét kezd bízni az emberekben aminek nagyon örülök ! Ha nem is tudom az összes állatot megmenteni , de egynek már biztos jó helye van !
Több mentett kutya gazdái vagyunk családommal.Sajnos az egyik kiskutyám most halt meg 1 hónapja, daganatban.A lábában lett egy daganat amit csak amputálni tudtak volna.(ezenkívül lehet, hogy már belsőleg is áttétes volt).Őt úgy dobták be a Vegyiműmekbe, nővérem mint (állatbefogadó)hazahozta.Ő 17 évet élt 1 éves korában került hozzánk.És nagyon hiányzik.Ő nagyon hálás kis állat volt . Soha nem harapott meg senkit,mindent el lehetett tőle venni.A másik kutyánk Babika a 6 éves mopsz.Ő 1 igazi energiabomba.Őt megúnta gazdája.Van Bogica őt utcáról fogadtuk be.És van Mazsika akit szomszédunk talált a vihar elől menekülve.
Tudjátok a mesét, a Kisherceggel, amikor találkozik a rókával, "megszelidíti" és amikor elválnak a róka kisebb szemrehányást tesz neki, hogy felelősséggel tartozik az iránt, akit megszelidített. Mindig ez jut az eszembe, amikor kóborkutyát látok, vagy bármilyen kutyát, állatot, akivel rosszulbánnak.
Míg nem találsz új gazdit, vagy az eredetit nem sikerül felkutatni, tuti magadhoz veszed.
Ha kicsi, és egy banános doboz is elég neki..
Lehet, hogy igazad van. Nem tudom. Mindenesetre ez az eset sok mindenre felhívta a figyelmemet. Például hogy hazavittem egy súlyos beteg kiskutyát és, amikor megkérdeztem, hogy az én kutyáim nem kaphatták-e el, az állatorvos nem volt teljesen egyértelmű, annyit mondott csak, hogy "be vannak oltva", elvileg nem lehet semmi bajuk, de azért figyeljem őket. Tehát ne adj' isten még a saját kutyáimnak is bajuk eshetett volna. De persze nem vagyok biztos abban, hogy ha tényleg ott lenne előttem egy ilyen kis árva jószág, hogy ott tudnám-e hagyni...
Szerintem ezt nem lehet elhatározni ha mégegyszer ilyen helyzetbe fogsz kerülni nem fogod tudni ott hagyni.
Tavaly ősszel egy parkolóban álltunk, amikor közelítve a gépkocsi felé észrevettem, hogy apró kis csöppség, egy icike-picike kölyökkutyus lapul a kocsi alatt. Nem is lehetett kicsalogatni semmivel annyira félt - később kiderült, hogy nemcsak emiatt - úgy kellett kivonszolni onnan. Persze hogy hazavittük.Írtó aranyos volt, boldog és örömteli, és már épp kezdtük a férjemet meggyőzni, hogy megtartjuk a saját meglévő állataink mellett is, amikor estére már alábbhagyott a jó kedve és nem evett vacsorát sem a kutyus, láthatóan nem érezte jól magát. Hagytam pihenni, gondoltam a sok stressz miatt van ami érte. Másnap reggel szörnyű látvány fogadott, az előszobában, ahol aludt, minden csupa vér volt, hányás és hasmenés és minden véres. Azonnal elvittük az állatorvoshoz, pedig hétvége volt és reggel, de fogadott minket és sajnos közölte a rossz hírt, hogy a kiskutya parvó vírusos, el kell altatni. Megsirattam, pedig csak 1 napot volt nálunk... Akkor és ott elhatároztam, hogy én többet nem "szedek össze" kutyát soha!!
Mindíg érzékenyen érintett elhagyott kutyák sorsa,de mióta nekem is van kutyám,el nem tudom mondani mennyire fáj,ha elhagyják,bántalmazzák ezeket a kis állatokat,akik bennünk bíznak..Látom,ahogy az én kutyim kommunikál,megért mindent,én is értem Őt,és arra gondolok,h az elhagyott kutyik is ilyenek,és megszakad a szívem:(Sok türelmet ,örömöt kívánok Nektek!Bárcsak még sok-sok ilyen ember lenne..
4 kutyus gazdija vagyok,ebből 3 "mentett"- befogadott,a legutolso kutyus 7 éves altatás elől mentett akit a saját gazdája adott le.Jó tudni,hogy sokan vagyunk akik nem forditunk hátat ezeknek a csodálatos kis lényeknek <33
Le a kalappal elöttetek! :)
Nekünk is befogadott kutyánk van és rendszeresen szedek össze az utcáról kóborkákat, akiknek szerencsére eddig mindig sikerült gazdit találni. :)
Sok örömet Lucának és Nektek is benne! :)
Szia!
Az én második kutyám szeparációs pánikos volt, de szerencsére gyorsan helyre tudtam tenni a kis lelkét, 8 hónapra rá, hogy hozzám került, viszont sikeres terápiás vizsgát tett, remekül dolgozott, de nyugdíjazni kellett, mert epilepsziás lett. A harmadik mentett kutyám mindentől rettegett, kegyetlen volt az élete első 4 hónapja! A mai napig fél az idegen emberektől, bár már nem kakálja össze magát, ha a 2 méteres közelébe kerülnek, és 10 perc alatt feloldódik annyira, hogy megengedje, hogy hozzáérjen az idegen. Akiket megismer, és rájön, hogy nem fogják bántani, azokért rajong. Ő szó szerint mindentől félt, még a fűtől is, eleinte a lakásban is alig mert mászkálni, és szó szerint összecsinálta magát, ha akár csak Édesanyám átjött.
Kemény munka volt eddig eljutni, de csodálatos érzés, hogy már bízik a barátainkban, a családunkban is, és emberek közé is vihetjük, nem jön rá olyan pánikroham, hogy elszakítsa a pórázt! Kicsit ideges, de egy idő után lenyugszik a drágám.
Az első kutyámat egy alapítvány mentette, ők képezték ki vakvezetőnek, és adták nekem. Én továbbképeztem epilepsziás roham-jelzőnek, terápiásnak, és a mentőkutya alkalmasságira is készen állna, csak megbukna, mert nem hajlandó 10 méternél messzebb eltávolodni tőlem, így az irányba küldés nála nem akkor ér véget, amikor én megállítom, de ennyi 'diplomával' is megelégszik, bár ő is ugyan olyan munkamániás, mint én :)
Puszi Luca nózijára, és sok fültő, valamint pocakvakargatást küldök!
Szia!Sajnos nagyon sok hasonló történetet hallunk,és nem mindegyik végződik ilyen szerencsésen!Örülök,hogy a tiéd nem ilyen!Lucának mázlija van Veled!!A "kedves" ex gazdit meg beraknám egy ketrecbe és feladnám Afrika legtávolabbi részére!Minden jót Nektek:))
Sok sikert kívánok és nagyon sok türelmet a kutyushoz. Nekem is két talált kutyusom van.
Olyan borzasztó hogy így bánnak a kutyusokkal:( Én amúgyis nagy kutyaimádó vagyok és majd megszakad a szívem mikor ilyet hallok. Nekünk egy westie kutyusunk van, örökbe fogadtuk evvel megmentve a menhelytől vagy az utcától... 10 hónapos volt mikor ide került (én meg 5 hónapos várandós) ennek 2 éve már. Tobi (mert így hívjuk) és a Zsombi csemetém pedig elválaszthatatlanok még együtt is alszanak. Hálás kutyus akivel soha semmi baj nincs egy igaz szeretbomba. :)
Hát ez igen szomorú, hogy így váltak meg tőle. Valószínűleg nem tudták kezelni. Nagyon rendes tőletek, hogy beofgadtátok!!
Vétek egy ilyen szép kutyától megválni. Nagyon szép, és látszik rajta, hogy milyen okos! Csak gratulálni tudok hozzá! :)
Ebben a cikkben olyan németjuhász keverék kutyusról lesz szó, aki nagyon sok viszontagságon ment keresztül mielőtt hozzánk került. Pánikolásain mára már próbál felülkerekedni. Mára már a család egyik kedvencévé vált. Szuka kutyám a mai napig nevelő anyaként viselkedik vele szemben. Nagyon-nagyon szeretik egymást és persze mi is.
Ugrás a teljes írásra:
Mentett kutyám történeteTovábbi ajánlott fórumok: