Mennyivel különböznek a 30-on túli férfiak a 20-onévesektől? (tudásbázis kérdés)

Van fejlemény?

:-)

Én a legtöbb harmincas férfit akivel találkoztam, nagyon modorosnak találam.

Jobban kedvelem a saját korosztályomat.

A huszonévesek még néha bizonytalanok magukban.

A harmincasok már nagyképűek, beképzeltek.

Sziasztok! Nagyon szépen köszönöm a biztatást és a jó tanácsokat, igyekszem őket megfogadni. Sajnos helyzetfelismerésből még sokszor mindig csillagos 0-st érdemelnék, de belőletek rengeteget merítek és ezt mindenkinek nagyon köszönöm! :))

xenon: 24 évesen? Ejnye már! Ilyenkor kell a legzajosabbnak lenni, mert később lehet, hogy már nem teheted meg! :))

20-25 éves kor között a férfi a XVIII.sz-i Franciaország szakasztott mása: forradalmár, lelkes, élvhajhász...

25-30 éves kor között olyan, mint Olaszország: hatalmasnak képzeli magát,de még mindig a pia és a nők irányítják...

35-40 éves kor között olyan, mint Brazília: egyre több éhes szájat tart el és már csak a foci érdekli...

Sziasztok!

Köszönöm szépen hozzászólásaitokat, kicsit most el voltam tűnve, sűrű napjaimat éltem!

Képzeljétek! HAZAJÖTT! Itthon van most Magyarországon és remélem minél hamarabb találkozunk majd! :))

supin: Eddig csak 20-onéves párjaim voltak, de nincsenek túl jó tapasztalataim... Kicsit az a meglátásom, mintha lelkileg valahogy beteg lett volna mind... Az egyik elcsábul az italnak, a másik nem bír az erejével, a harmadik képtelen megtartani egy havi adag fizetést 5 napnál tovább, a negyedik önértékelési zavarokkal küzd, az ötödik meg nem tudja eldönteni kibe legyen szerelmes és ezek kombinációi. De a legtipikusabb problémák ezek voltak, amiket fölfedezni véltem!

Bár problémamentesen nem hiszem, hogy lehet élni, de bízom benne, hogy egy 31 éves ezeket talpraesetten kezeli és tisztába van saját magával és a saját életével!

Nem csak az érettség, de a boldogság sincs sem korhoz, sem mérethez kötve!

Az én Kedvesem is fiatalabb, s még nincs gyermeke...tehát...boldogok vagyunk és kész!:))

Sok boldogságot kívánk én is Nektek!

Nagyon szépen köszönöm! Igazán kedves vagy! :-)

Én is nagyon-nagyon sok örömet, boldogságot kívánok neked/nektek, és hogy Ő legyen "AZ". ;-)

nem is azt akartam mondani, hogy ne találkozz vele, hanem azt, hogy amíg nem találkoztál vele, ne vedd komolyan.

kívánom, hogy legyen szerencséd. :-)

hzsofi: Köszönöm szépen, hogy írtál nekem Te is!

Tudom, hogy kissé rizikós! De egy életem, egy halálom, megpróbálom! Fiatal és kissé hazárdír vagyok. Talán azért nehezebb most, mert még nem alakult ki róla pontos kép, milyen is lehet Ő és láthatok benne olyat is, ami a saját elfogultságomból eredő meggyőződés... Sőt! Biztos ilyen is van benne! Ha nem jövünk majd ki, akkor ezt tudni fogom és akkor látom be, hogy túl sok értelme nem lenne a dolognak és akkor megyünk tovább, Ő is én is, hisz ez az élet rendje, míg meg nem találjuk az Igazit! Bár láttam róla képet, előnyösebbet is és kevésbé előnyöset is, szerintem jóképű. Telefonon is dumcsiztunk már elég sokat, teljesen témánál voltunk,elvoltunk. Tudom, ez se jelent semmit, de kíváncsi vagyok, ezek élőben mennyire dőlnek meg és bennem van a kisördög, hogy nem nyugszom, amíg nem érzem, nem látom, nem tapasztalom a dolgokat :)

nem akarom elrontani az örömödet, DE

így, hogy még nem is találkoztál vele, azért ne vedd még olyan komolyan a dolgot.

könnyen meglehet, hogy élőben 5 percet sem tudsz együtt tölteni vele, vagy hogy külsőleg nem tetszik, stb.

fiatal nő: Nagyon nagyon sok boldogságot, egészséget és szép kis utódokat kívánok Nektek! Remélem Te már megtaláltad személyében az Igazit!!!!!!!

:)

Gyémántlány: nagyon sajnálom ami történt! :(((

Igazán irigylésre méltó a kitartásod és az erőd! Nekem sajnos ennél sokkal kevesebb is elég volt ahhoz, hogy ne bízzak bennük! Én sem értem őket, főleg az én korosztályomat. Nem tudom, milyen nő kellene nekik! Egyre inkább azt vesszük észre (a barátnőm és én), hogy férfiasodunk el, mert töketlen, tesze-tosza pasik vesznek minket körül. És tuti, hogy nem bennünk van a hiba, mert már ezen is rengeteget gondolkoztunk!

Sziasztok!

Nagyon szépen köszönöm a sok hozzászólást! Reménykedem benne, hogy megtalálom mellette a boldogságot! Észrevételeim szerint a 20-onévesek borzasztó labilisok, és nagyon nagyon ragaszkodnak a függetlenségükhöz. Abban igazából nem nagyon van tapasztalatuk, hogy egy jó kapcsolatban, a személyes függetlensége megmarad az embernek (legalábbis nálam így működik a dolog), mivel nagyon nagy előszeretettel jönnek össze szépen kinéző, de annál ostobább tini lányokkal, akiket kényeztetgetni kell és akik megeszik az életüket!

Lassacskán 24 éves leszek és most érzem úgy, hogy ébredeznek bennem az ösztönök családalapításra, egyre gondoskodóbbá válok, és sokat gondolok arra, hogy de jó lenne, ha ott tartanék, hogy valakit este, meleg vacsorával, sok jó szóval, mosollyal és hatalmas öleléssel várjak haza.

Eleinte nagyon féltem, hogy a szüleim és a tesóm hogyan fogadnák Őt el... Most úgy érzem, hogy Ő talán maximálisan alkalmas lenne vágyaim beteljesüléséhez, persze, ha ezt Ő is így akarja...

...Már csak a sors és az élet kegyessége kéne ahhoz, hogy mindezt elkezdhessük fölfelé építeni, bár a jelek szerint erre kicsi az esély, mert tegnap fölvettem a kapcsolatot egy "tisztán látó" emberrel, aki azt mondta, hogy nem lát szoros köteléket és párkapcsolatot közöttünk. Ennek ellenére én még nem adom fel, hisz a remény az, ami utójára hal meg! Nem veszíthetek semmit, maximum néhány reménykedéssel töltött hetet az életemből, de még fiatal vagyok! Ennyi igazán belefér!

Köszönöm szépen a bíztató hozzászólásokat! :)

A párommal pont tegnap beszéltünk róla, illetve hát bevallotta, hogy lassan kezd "kapuzárási pánikja lenni". :-) Mivel januárban lesz 35, de még nincs gyereke. :-)

Engem nem riaszt el a dolog, sőt, kedvelem a témát boncolgatni. :-) (Na tessék, nőben meg én vagy a példa, hogy valaki 20 évesen is lehet (viszonylag :-D) komoly... :-)) Én egyébként komolyabbnak tartom magam az átlagnál, a koromhoz képest... :-)