Mennyit változott a világ?! (beszélgetős fórum)

Nekem anyósom gyűjteményében tuti van:D

De a pincében vannak a nippjei bedobozolva. Nem tudom mit tegyek velük....

És volt ez is:D

Ezt még le is tudom fotózni, mert van itthon valahol ilyen:DDD

Csak annyit írtam be, hogy retró üveghal...

[link]

Nem az a baj, hogy letezik, hanem hogy kotelezo.

Amikor kislany voltam, es hosszabb (10-12 oras) utra mentunk, a hatso ulesen elvoltam, mint a befott. Ettem, ittam, totagast alltam, lefekudtem aludni, ami jol esett. Hosszabb utat felnott is nehezen bir ki ulesbe szijazva, nemhogy egy gyerek.

A felelossegvallalasra valo szoktatast viszont nagyon hianyolom, ja.

En 77-es vagyok, es bar "hosnek" nem erzem magam emiatt (a kor egy allapot, nem ereny), es nem is hianyomok epp mindent abbol a korszakbol, azert sokmindent igen. Foleg a resztrikciok hianyat.

Jo, hogy van szamitogep, internet, mobiltelefon, ezekrol nem mondanek le semmi penzert. Jo dolgok ezek, csak okosan kell hasznalni.

Lemondanek viszont a kotelezo ezerfele biztonsagi berendezesrol a gyereknek (szandekosan nem hasznalunk semmit, csak amit muszaj - gyerekules, pl.), mert ugy gondolom, ha nem tanul meg magara vigyazni, hat helyette senki sem fog. Nincs sisak meg konyokvedo, van helyette csomo kek folt es horzsolas, na bumm. Nagy mazlink tovabba, hogy a "semmi kozepen" lakunk, remek szomszedokkal, ugyhogy auto, lakas altalaban nyitva, kiveve, ha bemegyek a varosba, mert az minimum fel nap. Gyerek es mi siman atmaszkalunk a szomszedokhoz, es ha nagyobb lesz, biztosan bandaznak is majd. Szerencsere a tobbi (nagyobb) gyerek is hozza van szokva, hogy kint orjongjon, ne a teve elott punnyadjon naphosszat, en is igyekszem igy nevelni a sajatomat. Lenyeg a lenyeg, sok szempontbol szerencsesnek tartom magam.

Rengeteg baratom mondta, hogy nagyvarosba nem vallalna gyereket. Sokan tettek is az ugy erdekeben, es kikoltoztek videkre csaladalapitas elott.

Nézzünk csak megy 50-60as években készült koncert felvétel pl. a yotubon vagy a volt IfiParkbol

Az ott sikitozó elaléló kislányok/fuk, ma nagymamák/papák és felneveltek mégis egy/több gyermeket normálisan/vagy nem :)

Egy ismerősnél karácsonykor igazi üveggömbök voltak a fán.

Csak álltam és néztem a régi díszeket és annyira gyereknek éreztem magam újra :)

A fiam csak annyit kérdezett hogy anya ugye nem fogsz megsiratni egy karácsonyfát?

Nem ismeri a zseblámpaizzós KGST piacos karácsonyfadíszt sem . :D

Másik kedvencem gyerekkori emlék!

Üveghal minden színben és méretben!

Emlékeztek még? :D

Klassz videó, köszi, nagyon tetszett!:DDD

A 70-s évek szülötteire mondják sokan, hogy a legszerencsésebb korosztály, mert 2 világ mezsgyéjén született, így hatalmas potenciál van bennük. Ez igen hiteltelennek tűnik egy olyan ember szájából, aki ebbe a korosztályba tartozik, nyilván valahol mindenkinek a saját korosztálya az etalon, nem magunkat akarom ezzel fényezni, ez a korosztály természetesen semmivel sem különb a többinél, inkább arra gondolok, hogy születési idejének köszönhetően ebben a vonatkozásban szerencsésebb. Egyfelől a régi rendbe született, annak értékrendjét hordozza kiölhetetlenül, de ugyanakkor elég fiatal és fogékony volt még ahhoz, hogy az új világ és annak vívmányai, tempója is élete szerves részévé váljon, tehát képes legyen fokozatot váltani. Ebben a kettősségben van nagy lehetőség, de ugyanakkor felelősség is, mert ha ez a korosztály nem próbál valami maradandót alkotni, akkor rengeteg dolog elveszik, amit már csak ők képviselnek, és ha nem tudják továbbörökíteni, örökre elveszik, hiába bír kiemelkedő jelentőséggel. Minden generáció azt viszi tovább, amit úgy hagytak neki örökül, hogy azt nem rabigaként élte meg, hanem féltve őrzött kincsként.

Minket még nem a televízió, vagy a számítógép nevelt, a szabadban nőttünk fel, legtöbbünk talán lakótelepen élt, de a napjaink jelentős részét a „grundon” töltöttük, a szomszéd gyerekekkel, általában már 6-7 évesen felügyelet nélkül, mert nem jutott minden bokorra kézzel fogható veszélyforrás. Hazamentünk, ha megéheztünk, vagy ránk sötétedett. :D

Minden generáció megmosolyogja az előtte lévőket, és azok szokásait, kinézetét, ez mindig így volt, de a 80-as évek, ill. talán a 90-es egy része is, akkora kontrasztban áll az azt követőkkel, hogy ezt még azoknak is nehéz megemészteni, akik ebben a kettősségben szocializálódtak.

Imádom ezeket a videókat, számomra kevés meghittebb dolog létezik, mint ez a fajta nosztalgiázás, minden ráutaló emlék, a legprofánabb reklám is meghat és megmosolyogtat, nem tudom megunni. :D

Jaj! Nőként számomra még mindig a neonszínű lambada szettem a legpusztítóbb emlékem.:DDD

…és igen, napközben nálunk is mindig nyitva volt a bejárati ajtó a lakótelepen , sőt, a szomszédok egy részéhez kopogás nélkül jártam át, csak beköszöntem, elkértem, amiért átküldtek, vagy éppen haladtam tovább a barátosném szobájába.:D

Most meg, még a postás is gyanús.:DD

Bennem nem lenne :DDDD Az idős házaspár még régi rendszerű :DDD

Ha egy fiatal házaspár...na...az már gyanús lenne :D

Most valljuk be ha egy idős házaspár mondaná a gyereknek......háááttttt......bennem lenne a gyanakvás hogy mit akarnak.

Gyanakvóak lettünk olyan dolgokkal szemben ami természetes volt számunkra.

Nem?