Mennyire van szükség privát szférára egy házasságban? (beszélgetős fórum)

Mi huszonévesen házasodtunk és mindent együtt szereztünk. Kinyögtük a lakást, együtt gyűjtöttünk gyerekére is. Hitel már az övé, örüljön, hogy besegítettünk.

Aztán megyünk tovább, ugyanúgy.

Értem én, de akkor sem;)

És pont azért nem, mert legtöbben egyik módszer sem képesek alkalmazni.

Mint írtam volt olyan nem is egy fórum a hoxán, ahol azon ugrált a lány, hogy ő kevesebbet keres, kevesebbet eszik és még is elvárja a társa, hogy a felét fizesse a kajának....

a külön kassza szerintem úgy van,hogy:

mi, mikor összekerültünk, már mindkettőnknek működött egymástól függetlenül is előtte az élete.

természetes, hogy van mindened, ami kell az élethez.

s mikor mi összekerültünk, nem változtatunk semmin sem.

fel sem merült ez bennünk.

soha nem volt egy pici vitánk sem a pénz miatt.

kialakult, hogy ki az, aki ezt vagy azt veszi.

Én bár nem értek egyet a külön kasszával, mármint inkább úgy mondom, hogy mi nem ezt alkalmazzuk, de értem, amit Timi írt.

Nem, nem engedélyt ad neki, hanem nincs probléma abból, hogy a férje által vásárolt TV-t ő ő is nézi, mert ez nem téma, hanem a férje vett TV-t és közösen használják, ahogy amit Timi vesz, azt is, én nem vagdossák egymás fejéhez, hogy ezt én vettem, az meg te.

És valljuk be, sok helyen még a csokiparányon is összevesznek, mert az ő vette magának, az ő pénzén és ő még jobban is szereti;)

Hát persze, hogy gáz lenne, de ugye olvastunk itt a hoxán elképesztő dolgokat;)

Amikor valaki nem drága holmiknál, de kikérte a véleményt, hogy miért kell neki felesben fizetnie a bevásárlás, amikor ő kevesebbet keres, kevesebbet eszik és olcsóbbat is.

Természetesen azt is tudom, hogy nem minden külön kassza működik így....

Ez nekem nagyon fura és számomra idegen. Olyan kimért és számitónak tűnik. De mindenki maga tudja.

Mi az, hogy megengedi és engedély nélkül nézheted a tv-t?

Kolléganőm akkor váltott külön kasszára, elege lett, amikor férje minden pénzt amerikai autókra és azok alkatrészeire költötte. Talán így tennék, de hála az égnek, hasonló mentalitásúak vagyunk igények, költési szokások terén.

Lényeg a működő kompromisszum, ha kipróbálnak valamit, és nem jó, újítani bármikor lehet, csak nem megsértődve, hanem megbeszélés után.

Minden jön magától majd.

Talán az igazi szerelem az, amikor azt mondja az ember minden közös, hiszen vele szeretném leélni az életem, a kezábe teszem az életem.

A realitás meg mást diktál.Mindig igyekeztem úgy élni, ha bármi történik egyedül is megálljak a lábamon, el tudjam látni a gyerekeimet is.

Nekem szükségem volt az éjszakai külön alvásra is, hogy olvashasssak, tévézhessek, akkor amikor nekem jó.

Én nem bámulom mások telefonját, a gyerekemét sem. Hol akkor a bizalom?

De, ahány ház annyi szokás.

Én úgy vagyok nyugodtabb, hogy saját lakásom van, saját megtakarítással. Remélem az életben sosem leszek senkinek kiszolgáltatva semmilyen téren.

Ez gáz. Nekem a szemem sem rebben, hogy a férjem 8500 forintos tusfürdőt szeret, nekem meg bőven jó a 2000 forintos is, ahogy a deo is neki a 2500 forintos kell, nekem jó a 700 forintos is.

Simán megveszem neki a drágábbat, nem számoltatom el. Ennyire azért nem tartunk külön kasszát.

Ha rajtam múlna nem lenne tv-nk, ehhez képest férjem több millióért vásárolt tv-ket a házba, ha akarom nézhetem. Engedély nélkül!

Sőt a ház is az övé és a számlákat is ő fizeti, de ettől még alhatok a házban és feltehetem a saját pénzen vett telefonomat itthon is töltőre.

Míg pályakezdő voltam, vagy gyerekkel itthon akkor költöttem a legtöbb pénzt és soha nem szólt bele, hogy drágám ez a táska 100ért nem drága picit pedig ő vette. Akkor "közös" kassza volt, nekem csórónak az optimális megoldás volt.

De most már én is tűrhetően keresek, ha már ő nem fog tudni keresni, akkor majd kipótolom és akkor is meg fogja kapni a drága dolgokat, szerintem ez így fair.

Megjöttek a nyugdíjas papírjai 130ezer lesz a nyugdíja 😂 egy téli hónapban a rezsink több. De egyszer se fog megremegni a kezem, hogy a férjemnek a 8500 forintos tusfürdőt vegyem meg a saját pénzemből vagy jó lesz neki az olcsóbb is, ahogy a nyaralásra is be fogom fizetni. (amúgy az idei nyaralást is én fizettem, férjem majd hozza a költőpénzt).

Azért nem ez a jellemző átlagpárokra, hogy "csak úgy" vesznek lakást, autót, hanem a hétköznapi bevásárlásokról írtam. Közösből ezt biztosan nem tenné egyikünk sem, előzetes megegyezés nélkül.

Két dologról beszélünk.

Mi már nem vagyunk fiatalok (46 év házasság), legtöbbször együtt megyünk vásárolni, de ő sem figyeli meg, hogy miből mit szoktam venni.

Mi együtt dolgoztunk, együtt jöttünk haza, természetes volt, hogy együtt vásároltunk. Nekem nincs jogsim, így ez is közre játszik abban, hogy főleg a nagy bevásárlásokat együtt oldjuk meg. Mivel eléggé kiesünk a központtól, így 1-2 hétre vásárolunk, amit jó ha kocsival oldunk meg. Főleg most még indokolt is ebben a pandémia időszakban. Van a közelben kis bolt, zöldséges, de nincs szép, friss árú, ráadásul sokkal drágább, mint ha a piacon vennénk meg. Nekünk természetes az, hogy együtt vásárolunk. Ráadásul neki van bankkártyája, nekem nincs.

22 éve közös a kassza, nincs titok....nincs tabu. Nem számoltatjuk el egymást, se anyagiak terén, se azzal, hogy ki hol van (amit egyébként kérdés nélkül megmondunk egymásnak). Van hobbink, külön-külön...párom nem annyira társasági ember, de én igénylem a koncerteket, a kocsmázást a csajokkal és megyek is!

Feltétlen bizalom a titok.

Belát a fb-omba, akár ide is, nem írok olyat, nem levelezek olyat, amit ő ne tudna.

Ja és munkahelyünk is közös, de ott sem vagyunk nonstop együtt.

Na igen!

Hülye példa, de a tampon és betét vásárlástól teljesen ki tud akadni:DDD

Vagy a mosószer: én univerzális persil mosóport szoktam venni és egy bizonyos fajta silán öblítőt+egy bizonyos fajta persil folyékony mosószert az allergiáim miatt, de neki pl. tök mindegy, hogy milyen az öblítő (kék a flakon és kész, azt nem nézi, hogy mi van még ráírva), így inkább nem bízom rá. Nem, nem rosszat vesz, csak pl. nem biztos, hogy eszébe jut, hogy a lenor mosószertől vagy lenor öblítőtöl tetőtől-talpig kiütéses lesz, csak attól, hogy kiveszem a gépből a ruhát, ha meg fel is veszem, akkor jöhet az antihisztamin...

Ő is tudja, hogy mit szeretek, de még sem;)

Illetve, az étkezésünk is teljesen más, így ezzel is mellé lő sokszor. Pl. ha csak egy felvágottat nézünk már akkor is. Egy felvágottat tud eltalálni, az a pick téliszalámi, de pl. sonkába teljesen más ízlésünk van.

Említhetném azt is, hogy a ő az um. férfias kajákat részesíti előnybe, így remekül bevásárol azokhoz, de egy könnyű ételhez már nem igazán.

Persze, lista alapján megveszi, és felhív ha..., de van amit én is szeretek látni, és van ami akkor jut eszembe, ha épp meglátom.

Ezért megyünk együtt hétvégén.

Cipekedés: utálom a bolti kocsit, kosarat, és banyatankom sincs, így ha én csinálnám egyedül a nagyobb bevásárlást pl. egy hétvégére, akkor bizony oda kellene cipelnem a kocsihoz, ami nem gond, mert elbírom, de ha már ott van a férjem, akkor ezt ő teszi;)

Mert van jogsid és van autód.

Csak a férjemnek van jogsija és autója. Ha egyedül vásárolok bizony centiket nyúlnak a karjaim mire hazaérek.

Tudom mit szeret és ő is hogy én mit. Benéz a hűtőbe, spájzba ami hiányzik azt megveszi. Vagy én. Bár leginkább ő vásárol.

A cipekedést nem is értem. Sosem cipekedek.

Miért ne használhatná pl a lábtörlőt csak mert nem ő vette? Tényleg nem értem. Ezek filléres vickek-vackok.

De mi a külön vásárlást magas szintre fejlesztettük. Ő megkérdezésem nélkül vesz autót, ahogy én a "háta mögött" lakást. Mindenkinek a saját pénzéből van, azt csinál vele amit akar.

Nekem is elképzelhetetlen.

Igaz, nálunk azért fizetésben is vannak jócskán különbségek, és ez esetben mindig én vegyem a drága dolgokat, mert nekem telik rá, neki meg nem?

Utolsó mondatodra válaszolva, több minden szól mellette.

1. Egyik fizet, másik tudja mit kell megvenni.

2. Több minden vásárlásánál megoszlik a cipekedés.

3. Az egyik fél sofőrként is jelen van.

4. Így szokták meg.

5. Együtt voltak valahol, így összekötik a vásárlással az időt.

Stb.