Mennyire változtatja meg a család életét, ha az apa külföldre megy dolgozni? (beszélgetős fórum)

Nincs mit. Tessék néha mosolyogni.)))))

KÖSZÖNÖM!!!!!!!!

Sikerülni fog, meglátod! Sok házasság tönkremegy, de kivételek vannak. A tiétek is kivétel lesz.

Szia!Elhiszem hogy kivagy,mi sem vagyunk toppon főként az elején...szóval csatlakozok,fel a fejjel...

Szia! Fel a fejjel!!

Azért élhetünk mi is normális családi életet,és nem biztos hogy minden kapcsolat rámegy,talán az esélye nagyobb...Az sem sokkal jobb,ha apa,anya éjjel-nappal dolgozik és nincs idő igazán egymásra,a családra...februártól júliusig megpróbáltunk itthon vállalkozni és majdnem ráment minden amit eddig elértünk...értve az anyagi és emberi oldalát...úgyhogy újra elment apa messze dolgozni...

Én is élnék inkább szegényebben a Kedvesemmel, minthogy távol legyen tőlem/tőlünk. Egyik rokonom már 2-3 éve kint van és még Karácsonyra(!) sem jött haza!! Munkatársa (szintén rokonom) otthagyta és élnek boldogan a kis családjával!

A férjem munkatársainak a házassága 90%-ban tönkrement. Ez is benne van, sajnos.

Egy ismi férje otthagyta a kinti melót, mert a család ráment volna. Azt hitték menni fog, mert mennie kell, hisz a pénz... De nem ment. Pár hete jött haza. Most egy kicsit igazítanak a házon és utána élnek szegényen, de nagyon boldogan, úgy mint régen.

Szia Manó! Miértv jár ilyen ritkán haza a párod? Ha ilyen sokat van kint, miért nem mész utána? Én tutri utána mennék, ha ennyi ideig kint lenne. teljesen normálisan reagálsz erre, tehát nem Veled van a baj, hanem a helyzettel, Megőrülnék, ha ennyi ideig nem látnám. Nekünk a leghosszabb idő 3 hónap volt, akkor megfogadtuk, hogy max. 6 hetente hazajön. Így bírható, még akkor is, ha olyankor csak 3-4 napot van itthon. Sajnálom, hogy Nálatok ez így alakult. Tudsz tenni vmit, hogy jobb legyen? Én kívánom, hogy igen.

Tudjátok csajok,pár évvel ezelőtt én is úgy gondoltam bárcsak adódna egy olyan lehetőség ami kisegít bennünket a bajból.Legalább egy kicsit könyebb lenne,egy-két hitelt ki tudnánk fizetni.Ha tud akkor majd lesz valahogy menjen.De most hogy benne vagyok ebben a helyzetben már teljesen másképp gondolom ezt az egészet.5 hónap után,a párom most volt itthon 2 hétig és el sem tudom mondani mennyire nehéz volt az utolsó pár hetet elviselni amíg hazaért.Nagyon jó volt,hogy itthon volt.És az a két hét szempillantás alatt eltelt amit itthon töltött.Meg kell mondanom az utolsó két napban már annyira depis voltam a gondolattól hogy megy vissza,hogy lépten nyomon elbőgtem magam.Ami eddig nem igazán volt rám jellemző.11 hónapja van távol tőlünk,és sajnos ebben a 11 hónapban nem tudom mi történt velem .Depis,hisztis,érzékeny lettem.Már nem vagyok az-az ember aki régen voltam.Sajnos egyre jobban nem tudom uralni a könnyeimet.Este ha lefekszem rá gondolok és bőgök,reggel ha felkelek bőgök mert rádöbbenek nincsen a munka előtti puszi,ölelés.Pár nap alatt nagyon könnyű megszokni,a jót.Most pedig ,hogy visszament egyre kibírhatatlanabb minden.A bolhából elefántot csainálok.?Egyre jobban hiányzik. És szerintem ez-az idő előrehaladtával szerintem egyre nehezebb lesz.Azt hiszem amikor 5 hónap után hazajött egy hétre akkor nem volt ennyire nehéz,vagy csak már nem emlékszem rá?Nem tudom.Mindenki ennyire nehezen viseli el a különválást?Köszi,hogy meghallgattatok,úgy éreztem ezt le kell írnom.

Értelek,a mi párjaink sem "unalmukban" vágtak neki a külföldi munkának,egyértelmű hogy anyagilag jobb,csak igen,nagyon meg kell nézni hova megy,ismeretlen helyen lehet még bizonytalanabb,mint az itthoni kevesebb fizu...azért sok szerencsét és kitartást nektek hozzá...

Sziasztok! Lehet hogy sokak számára furcsa lesz,de én szeretném ha a férjem kimenne.Itthon kora reggeltől késő estig dolgozik,most beindul lassan a hétvégi meló is,ígyis alig látjuk,és ezért hoz haza 90e.ft-ot.Én gyeden vagyok a 2éves lánnyal,ez 62e.ft a nagyobb ősszel lesz 2.osztályos.rengeteg hitel a nyakunkba.Ha csak addig ki tudna menni,amíg a hiteleket kitörlesztjük,már jobb lenne,de nem merünk a bizonytalanba belevágni.Tud valaki valami megbízható külföldi munkát?Lehetőleg angol nyelvterületen.Nagyon megköszönném! Sziasztok.Erika.

Nincs mit. Néha nekem is jólesik néhány kedves szó.

köszönöm...tényleg jólesik

Jól van, kitartás, nem lehet könnyű, de ettől remélhetőleg rosszabb nem lesz. Ha akarsz dumcsizni írj. Amúgy én debreceni voltam tavalyig, látom, Te Balmazújvárosi vagy.

Tudom,és most nem is hosszú időre ment,csak ez új hely és még ő sem látja át...Az a baj hogy most minden összejött,vállalkozni kezdtem,nehezen jön össze,tényleg kemény most egyedül a lúrkókkal,dolgozni,amit egyébként szeretnék,és a mindennapos dolgokat nincs kivel megbeszélni...most pedig sok olyan van amiben döntenem kell és...szóval most bőgős és depis vagyok

Most ment el, igaz? Az első pár nap nekem is ilyen nagyon nehéz. Még pár nap és kicsit jobb lesz. Tarts ki, mi itt vagyunk.

Most ebben a hangulatomban azt mondom nagyon.nagyon...Iszonyatosan messze van az a messze!Most nagyon jól esne telefonon beszélni vele úgy,hogy közben ne kelljen a telszámla végösszegére gondolni...:-((

Ha Apum nem ment volna külföldre dolgozni, amikor kb 6 éves voltam, akkor szegényebbek lettünk volna, de talán nem váltak volna el a szüleim..

Az én férjem is dolgozott külföldön 2-3 évet.Nagyon nehéz volt nélküle.Többet sírtam mint ettem,a lelkem majdnem "kiszakadt" annyira hiányzott.Azt mondtam ,elég,inkább kevesebb pénzből éljünk,de BOLDOGAN !!

Nálunk sokat nem változott a kapcsolatunk, és a fiaink is jól tolerálják, hogy apa 2 éve kint dolgozik. Nagyon nehéz nélküle, főleg, ha baj van, de mi nyitottabbak lettünk egymás felé. Már nincs tabu semmiben, pediog régen voltak dolgok, amiről nem, vagy nem úgy beszéltünk. 2-3 havonta jön haza, de valahogy eddig eltelt. Még 1 év és vagy mi is megyünk, vagy ő jön haza, mert az idegeket eszi a távollét. Mondjuk én sokkal önállóbb lettem, mióta sokat vagyok egyedül, és mindenben egyedül kell döntenem. De, egyenlőre nagy gondjaink nincsenek.- Lekopogom.

A parom nekem is kulfoldon dolgozott, havonta jart haza, ilyenkor egy hetig volt otthon. Egy evig birtuk, es a ket gyerekkel jottunk utana. Mar nyolc honapja itt vagyunk, de a parom csak pentekenkent jar haza, hetfo reggel megy. Eddig jo is volt ez igy, hiszen sokkal tobbet latjuk mintha havonta jarna haza, de most meg mar ott tartunk, hogy azt intezzuk,hogy mindennap egyutt lehessunk. Nem konnyu ez, es szerintem valamikor mindenki eljut ahhoz a ponthoz, amikor azt kerdezi,hogy potolja-e a penz a nem egyutt toltott idot. Legalabbis egy jo kapcsolatban!

Párom miótta megismerkedtünk,többnyire külföldön dolizik.4-5-hét kint,7-10nap itthon,és újra kint...Még mindíg jobb mint aki hosszú hónapokat van távol,de...:-((Február óta itthon dolgozott,de úgy alakult hogy most egy pár napja elutazott ismét,szóval kezdjük elölről.Azt hiszem mano7 érzem én is,mit értettél azalatt pl,hogy "ha hazajön végleg akkor hogyan tovább.Most az ember hozzászokik a saját külön megszokott életéhez."Szóval nagyon nagyon megváltoztatja egy család életét ha az apa külföldön dolgozik,aki nem élte át nem tudja mennyire.

Hogy mennyire változtatja meg?Azt hiszem nagyon.Én a saját bőrömön tapasztalom.A párom tavaly nyár óta külföldön dolgozik.Eddig még egyszer jött haza.Legközelebb pedig a nyáron fog jönni.Nagyon nehéz fél évet úgy kibírni,hogy több ezer km választ el egymástól.Ugye ilyenkor jönnek csak a gondok.Mindent nagyon nehéz átvészelni.Már maga az a tudat,hogy biztos jól van-e vagy csak mondja.De nincs választásunk,szülői segítségre nem számíthatunk,a lakást ki kell fizetni.stb.stb.A gyerek belelépett a kis kamaszkorba,ez is nehéz egyedül.Ugye aki volt már ilyen cipőben az tudja miről beszélek,és nem kell sorolnom tovább.Az biztos ez egy idegörlő állapot.Hogy mi lesz a vége?Nem tudom.Kibírja a kapcsolatunk még 2 évig így, és utána?A legjobban attól félek,ha hazajön végleg akkor hogyan tovább.Most az ember hozzászokik a saját külön megszokott életéhez.Hát ez a legfogósabb az egészben.

Nagy feladat mindenkinek.

Ja, igen! Az én apám is dolgozott külföldön, 2,5 évet (úgy látszik, az élet ismétli önmagát...), előtte nagyon ivott, nem féltünk tőle, mert az a csendes részeg fajta volt, de nem örültünk, hogy iszik. Aztán, mikor kiment, ugye nem volt még NET, meg ilyesmi, hát leveleztünk. Mindannyiunkkal külön levelezett (anyámmal, tesómmal). Sokkal több mindent le mertem írni, mint szóban elmondani. Talán, ennek is köszönhető, hogy mikor hazajött, csak ünnepeken ivott, akkor is módjával. És nem volt mellékes az sem, hogy februárban paradicsomot ettünk...:)