Mennyire számít a férfiak külseje? (beszélgetős fórum)

Már bocsánat, de én azt akartam ezzel mondani, hogy van akit érdekel a kinézet, az ápoltság, van akit nem. Egyik sem jobb, vagy rosszabb a másiknál. Egyébként szerintem majdnem mindegy egy férfi kinézete, arcvonásai, haja, vagy annak hiánya,...stb. Az ember nem a kinézettől szimpatikus, vagy sem. A viselkedése, a kedvessége, a vonzódása, stb.... az amitől én szépnek látom, vagy sem.

Egyik női ismim lábán láttam 5cm-es dús szőrzetet. Őt a férje így imádja, s nem szeretné, ha kopaszítaná magát.

Antea és Kleca:)

Nekem már nincs semmi hozzáfűznivalóm ezek után.

lehet azt mondani bátran, hogy: "-áááá, nekem nem csakis a belső..."-szépen hangzik, csak nem igaz.

Qvasimodóval még nem akart senki sem ágyba bújni.

Vagyis barátságban nem ,de szerelemben igenis számít.

Hát nemtudom, lányok. Egy ideje tudatosan próbálok kevésbé jó pasit keresni. Rendre kiderül mindről, hogy imádják őket a nők. Valami mégis lehet abban a "kisugárzás"-ban.

Szóval nemcsak a külső zá

Sajnos manapság sokan úgy gondolják, ha ránéznek

valakire, hogy ha szép, akkor intelligens is, s ha nem annyira nyerő a kinézete, akkor buta is. Felétek is így van ez?

Egy férfi legyen ápolt, s kedves legyen az őszinte mosolya.

Valamennyire számít. De már előfordult, hogy kedves embert megkedveltem egy riasztó külső ellenére, s onnantól a külső is szép lett.

Ha egy férfi már levett a lábamról a kedvességével, a humorával, az IQ-jával, a szeretetével, stb, akkor a külseje már oly mindegy.

De az önző, nagyképű, beképzelt, öntelt, öncélú, stb pasik rendelkezhetnek akármilyen jó külsővel, nem jöhetnek szóba.

Én is pont így vagyok vele! Ha nincs meg az a kézzel nem megfogható valami,akkor ott már nem lesznek romantikus érzelmek! Lehet valakinek kifogástalan külseje,ha számomra üres,és nem vagyunk összhangban.Ezt első beszélgetésből általában le lehet szűrni! Ha valakibe beleszerelmesedik az ember lánya,azt a valakit nagyon szépnek látja!!

Vékony az a "rózsaszín fátyol",de baromi erős...

Egy darabig... :))

Na, vállalkoztam arra, hogy végigolvastam a hozzászólásaitokat, és meg kell mondjam, kellemeset csalódtam. :-) Azt gondoltam férfi létemre, hogy nagyon kevés nő gondolkodik úgy, hogy az igazi érték a belső, ennek ellenére majd' mindenki azt preferálta.

Az én véleményem még az, hogy egy pasi, aki külsőleg mondhatni tökéletes, mekkorát kell(ene) alakítani belsőleg is, hogy ne csalódjanak benne, de egy előnytelenebb külsejű férfiban általában inkább kellemeset csalódnak az emberek (nők).

Azt gondolom, hogy ha valaki intelligens, és szeretné életét legteljesebben élni (nyitottság fiúk-lányok!!!), akkor egy idő után nem számítanak a külső hibák! Beszélgetni, vidáman felfogni mindent, mégis komoly munkával elérni célokat, családot alapítani, boldoggá tenni a körülöttünk lévő embereket <-- kérdem én, milyen szerepe van itt annak, ha valakinek pl. nagy a homloka??! (Nekem amúgy nem...) :-P

26 évesen egyre inkább kezdem megtapasztalni, mekkora öröm az élet, néha úgy érzem, oly sok energiával vagyok tele, hogy tényleg csak pörgök és pörgök, néha enni-aludni is elfelejtek! :-)

Egy férfi akkor jó külsőleg, ha eszembe juthat az a gondolat, hogy de jó lenne mellébújni, elfogadnám, ha a karjaiba zárna.

Ha ennek az ellenkezője igaz rá, azt a számomra taszító szóval jellemezném.

S itt nem a kg-ok, vagy az egyéb paraméterek felsorolásával tudom a lényeget leírni.