Mennyire kell ismernünk a párunk múltját? (beszélgetős fórum)

Kutyából nem lesz szalonna..Nem hiszek a csodákban..

A férfiak nagyon jól tudnak sunnyogni..

Mondok egy példát..Legutóbb 7-8 hónapig jártam egy pasival,elmondta,hogy társra,igazi családra vágyik,rossz neki egyedül..Özvegy,amerre mentünk mindenki sajnálta,hogy neki meghalt a felesége.Ha megütköztem néha 1-1 dolgon a viselkedésében ,a szexben,nyugtattam magam,hogy nehéz 23 év nagyon-nagyon boldog házasság után megszokni egy új nőt..stb..

Most,hogy szakítottunk,megtudtam,hogy sokaknak az a véleménye,hogy mi nem illettünk össze,mert az én pasikám nem az a hűséges,az asszony szoknyája mellett ücsörgő típus..Na ezen nagyon meglepődtem.Azt is elmondták,hogy a feleségét folyton csalta..Sajnos most már teljesen világos,hogy milyen sunyi,önző,bunkóval volt dolgom...

Miért kell "szent" ember?Lehet egy "rosszfiút"hoz neked a sors,de mivel a szerelem csodákra képes,lehet te kihozod belőle a legjobbat:)

Hány gyilkosról hallottunk már aki pl a szomszédok szerint "áldottjóember"........

Fontos,hogy ismerjük,és nem tőle kell hallani,hanem egy olyan embertől aki ismeri őt!!!Jó,ha ez nem egy rokon.....Persze az más kérdés,hogy van e ilyen ember ,aki meg meri mondani az igazat??Főleg egy kapcsolat elején megnyugtató,ha mindenkitől csak pozitívumokat hallasz róla....

Évek óta keresem a párom...sok feleslegesen elvesztegetett időt megspóroltam volna,ha valaki időben elmondja ,hogy nem éppen egy "szent" emberrel ismerkedem....

Nem értem, miért kell sértegetni.

Nincs előírva, hogy a saját véleményemet is ki kell fejtenem. Olvasom a hozzászólásokat és nyugtázok magamban mindent.

De ha már ilyen kedvesen kérded:

Az én véleményem az, hogy minél jobban ismerni kell a párunk múltját, persze azon a határon belül, amennyire ő engedi és szívesen beszél róla.

Van egy ismerősöm, aki valahogy el akar bújni a párja múltja elől, s emiatt ötlött fel bennem a kérdés, hogy vajon az emberek nagy többsége hogyan vélekedik a témáról.

Tehát azért nem szólok érdemben hozzá, mert engem nem érint a téma. Puszta kíváncsiság vezérelt a fórum elindításához. Ez csak nem baj, ugye???

Szerintem fontos tudni. Én akarnám tudni. Ha tényleg lezárta, akkor nem emiatt fogunk szétmenni, bárkit és bármennyire szeretett vagy csalt meg vagy akármi. Bármennyire is a jelennek élünk, a múltunk formál minket részben olyannak, amilyennek a jelenben vagyunk. Tolerálni és megérteni is sokkal könnyebb szerintem így egymást. Én úgy érzem, hogy a múltam hozzám tartozik, és nem szégyellem, és ha valakivel megosztom az életem, ezt is megosztom vele és ezt elvárom tőle viszont is. Persze nem az első randin mesélem végig a múltbéli szakításaim fájdalmát és sosem mondanám el a páromnak részleteiben, hogy kivel hányszor milyen pózban éltem nemi életet, de azt, hogy kik azok a pasik akik eddig megérintették az életemet és az nagyjából hogy történt szerintem fontos. És én is nagyon kíváncsi lennék rá és voltam is eddig minden kapcsolatomban, hogy nála kik voltak azok a nők.

Szerintem ez nem tabutéma már. És ha nem tudjuk mi van, általában sajnos akkor is kialakítunk magunkban egy képet erről és lehet, hogy csúnyán mellélövünk vagy mindenféle nem létező ex-démonoktól szorongunk, mert azt se tudjuk kik azok vagy mifélék.

Szerintem a jelen a fontos, nem a múlt.

Ha vki beavat az megtiszteltetés, ha nem annak is megvan az oka.

Ezek szerint Mi kivételek vagyunk.?. Nálunk minden klappol :)Mindent tud/mindent tudok. Nincs "juhászkodás" sem :)

Ez nálunk működik. És nem bánom hogy meséltem, nem bánja hogy mesélt. Senki nem él vissza a múlt béli infókkal... nem is lenne értelme, hisz az a múlt. Úgy szeretem ahogy van, a múltjával együtt...úgy szeret ahogy vagyok, a múltammal együtt.

Nem t'om,én sosem faggattam senkit! Kérdeztem. Ha válszolt,jó,ha nem,akkor tudomásul vettem,hogy nem tartozik rám! És ez ugyanígy visszafelé is! Csak akkor mesélek,ha kérdeznek! És akkor sem feltétlen mindent...:)

Bár ez a fajta hozzáállás feltételez némi bizalmat a másik felé!

Fölösleges háborogni, szerintem.

Szerintem a kérdésedre is volt bőven reakció. Az, hogy elkanyarodik másba a téma..hát, az meg előfordul, ha emberek beszélgetni kezdenek.

Na, én azt a részt kiiktattam. Kiszedtem az üvegeket, most az is sima polcos.

Nálam tele van, ránézni is rossz..

Na, azt nekem is kéne.

De annyi meg annyi kis szir-szar van a polcokon..