Mennyire jogos a haragom? (beszélgetős fórum)

Egy történet: Egy kolléganőnk nem jött be dolgozni és nem vette fel a telefont. Másnap sem. Ekkor felhívtuk az anyukáját és mondta, hogy neki sem veszi fel a telefont és nem is volt nála.

Elmentünk hozzá, de nem nyitott ajtót és semmit nem lehetett hallani a lakásból.

Elmentünk az anyukájához, mert neki volt kulcsa a lakáshoz.

A kolléganő ott feküdt az ágya mellett és nagyon rossz állapotban volt. A cukrától rosszul lett. Nem tudott felállni, már majdnem kihűlt, kiszáradt, stb. Mentő vitre el.

Ja, a telefon annyira messze volt, hogy nem tudta felvenni és segítséget sem tudott hívni...

Ez az, amit most nem akar hallani. Felesleges neki elmondanod a fájdalmadat. Ő is ugyanezt érzi, minek még rátenni nála egy lapáttal, és telesírni nála a kispárnáját, és még lelkifurdalást is okozni neki azzal, hogy nem foglalkozik veled.

Te milyen idős vagy, hogy ennyire elvárod tőle a pátyolgatást?

Ez hihetetlen...

Nem lennék ilyen nyugodt, sőt... Még hisztizik is, aztán lehet, hogy baj van.

És fórumot indítasz?

Ne haragudj, de a zárt ajtó mögött bármi lehet. Már rég rárugtam volna az ajtót!

Meglehet, hogy őt is annyira megviselték az események, hogy most úgy érzi, neki is támaszra lenne szüksége. Ha érzi, hogy most nem tudna egyikőtök támasza sem lenni, mert önmaga is támaszra szorul, akkor ne csodálkozz, ha nem akar veled, veletek beszélni, találkozni.

Ne csak azzal törődj, hogy neked most szükséged lenne őrá, és ...

Gondold át, ha ő is ezt várná tőled, te képes lennél őneki a támasza lenni???

Nézzétek meg, hogy jól van-e, de ne vonjátok felelősségre.

Majd el mondja, hogy miért döntött így.

Azt mondod közel él.

Nézd meg.

Több hozzászólásodban is kiemeled, hogy hogy neked szükséged lenne rá.

Miért? Miben?

Hagyd már őt is gyászolni ne csak magadra gondolj!

Lehet hogy megzuhanva neki is szüksége lenne rád/rátok.

Jól van?

Tudtok róla?

Nem lakik távol, és semmi olyan nem történt a családban. Édesapánk betegségben hunyt el. Több évig küzdött a betegséggel, és sajnos a halála is várható volt.

Úgy értettem, hogy bánt a dolog hogy nem jött el a temetésre, amikor vártuk, és azóta az üzeneteinkre és a hívásainkra se válaszol, amikor szükségem lenne rá.

Az természetes dolog, hogy rosszul esik, hogy fáj ez a fajta távolság tartás a részéről.

Persze azt is tudni kell(ene), hogy mi történt korábban, hogy ő ilyen lépésre szánta el magát, mármint hogy még a saját édesapja temetésére sem ment el. Valami olyasmi történt korábban, ami meglehet, hogy őneki fájt nagyon...

Ezek családi dolgok, és valószínű, ha vissza emlékszel, neked is eszedbe jutnak dolgok, vagy ha mégsem akkor először erről édesanyáddal beszélj.

A nővéred iránt érzett haragodat nem tudom megérteni, fájhat, hogy ennyire elutasító, de attól még haragot érezni iránta nem kellene. A családban keresd az okot a tettére, és meglehet, hogy megérted őt, és elszáll a haragod is.

Gondolom oka volt rá!

Nincs elég bajod?

A haraggal csak plusz egy gondot csinálsz...