Mennyire jogos a haragom? (beszélgetős fórum)

Erre gondoltam. Köszi, hogy megfogalmaztad.

Lehet, hogy a lány nem fogadta el az apja halálát, nem akarja azt látni, ahogyan temetik és a háta közepére sem kívánja a rokonság siránkozását.

Idővel csendben, magában majd elrendezi, megemészti.

Nem rosszabb, vagy jobb. Te így, más máshogyan vélekedik.

A fórum egy nagyon összetartó családról szól egyoldalú látószögből, s ha így van akkor gondoltam a temetés a minimum ahol részt vett volna a testvér.

Mondhatnám, kobinálva, ahogyan mások is az örökséget, vagy még meredekebbet is, hogy apuka olyat tett régen, ami nem helyénvaló és.....

Minden lehet és annak az ellenkezője is.

Nálam nem jelent semmit, soha nem mentem még el temetésre. Akit szeretek nem tudnám elviselni, hogy a földbe tegyék, akit meg nem kedveltem annyira, minek rontsam a levegőt?

Az én filozófiám, ha életében ami elvárható volt megadtam, megtettem, szerettem, akkor már a sírnál nem tudok többet adni.

Sokaknál tudom a végtisztesség az nagyon fontos és elfogadom, aki engem ismer az meg így fogad el.

Mivel életükben mindent megtettem a szeretteimért, hogy nem voltam a temetésen, nyugodtan alszom.

Érdekes, nekem tudod mi az érzésem?

A nővére apuka kedvence lehetett, míg a FI anyuci kicsi elkényeztetett kislánya.

Most a nővér pedig elveszítette az egyetlen támaszát, hisz minden a kicsi körül forgott.

Így önvédelmi reakció, el zárja magát tőlük.

Ez csak tipp, Kobra szavaival élve a fing reszelése.

Ha valaki nem megy el a saját édesapja temetésére, az sokat mondó dolog!

Szerintem valóban békén kell hagyni! Megtudtad, hogy semmi baja, akkor megnyugodhatsz! Éli az életét és a gyászt mindenki másként dolgozza fel. Van aki (nem te) a saját gyermekének halálát pár óra múlva szétkürtöli a Hoxán és van aki elmenekül a világ elől. Nem vagyunk egyformák! Ugyan honnan is tudhatnád, hogy ő most mit is érez, hogyan is gondol....Butaság.

Te is próbáld a magad módján és Ő is. Az idő majd megoldja.

Add meg a testvéred telefonszámát, megígérem, hogy felhívom és megkérdezem tőle, miért nem akar veletek beszélni, de a fing reszelésének nincs értelme.

Nem tudhatjuk mi a baja, miért nem ment el a temetésre, miért nem nyit ajtót neked, miért nem veszi fel a telefont.

Ha mondd valamit megígérem megírom.

Helyes. Fogadd el, hogy nem akar kapcsolatba lépni veletek.

Nincs okod aggódni, tudod róla, hogy jól van. Magaddal törődj most és hagyd, hogy ő is ezt tegye. Most erre van szüksége.

Pedig ennek oka van!

Én elgondolkodnék a helyedben.

Tudja, hogy meghalt apukánk és a temetés előtt 2 nappal beszéltünk, és akkor azt mondta ott lesz de hirtelen döntés volt, mert nem volt ott. Rendben volt amikor utoljára beszéltünk és nem depressziós.

Barátnőjét ismerem, és a barátnőjével beszélget is és azt mondta, hogy a nővérem rendben van. Rendesen dolgozik. Velünk nem akar beszélgetni.

Aggódom miatta is, és ezért is szeretnék beszélgetni vele mert átérzem a fájdalmát. De akkor leszek önző és minden más...

Akkor majd azért szégyellem magam mert a nővéremet megakarom ölelni, amikor apánk meghalt...

25 éves vagyok... és leírtam, hogy depressziós is és ez miatt rosszabb is és mindent jobban a szívemre is veszek, mint ezt a helyzetet. De békén hagyom, és elmondtam, megoldom egyedül is.

Hány éves vagy?

A hiszti nem megoldás!

Igen, önző vagy!

Rólad szól minden, haragszol de nem is érdekel téged igazán hogy ő hogy van.... Picsogsz, hogy veled mi lesz..

Szégyelld magad!

Mikor beszéltetek utoljára a tesóddal?

Tudja egyáltalán, hogy meghalt apukátok?

Amikor utoljára beszéltetek, akkor rendben volt?

Ő nem depressziós?

Tudtátok előre, hogy nem fog elmenni a temetésre? Vagy ez egy hirtelen döntés volt részéről?

Munkatársai közül nem ismersz valakit? Vagy férjét, barátnőjét? Akivel tudnál beszélni, hogy hogy van?

Hallottam. Nekem is ugyanúgy hiányzik az apám...

Akkor békén hagyom, ha már önző is lettem... Majd megoldom egyedül.

Hallottad már azt hogy gyász reakció?

Mindenkinél másképp zajlik.

Hagyd most békén, főleg a problémáiddal!

Nem is kell beszélni-e, mert elég lenne ha megölelem és tudom, hogy ott van, de nincs és ez fáj.

Jártam több szakemberhez és még mindig depressziós vagyok, és most egy másik szakemberre nincs pénzem. Idén meg engem is diagnosztizáltak betegségekkel.

Eddig egy szót sem szóltál arról, hogy meg akarod ölelni, és örülnél, ha támogatna téged. Meg hogy tudod, hogy ő is azt érzi, amit te...

Ha egyébként is depis vagy, akkor most inkább egy szakemberrel beszélgessél az érzelmeidről, és ne arra próbálj támaszkodni, aki szintén padlón van.

Mindenesetre furcsa, ha a lány nem megy el a saját édesapja temetésére, főleg akkor, ha nem volt konfliktusuk.

Azt pedig remélem, ilyen dologgal senki nem viccel és nem csak provokáció miatt született ez a fórum.

Ez azt jelenti, hogy hagyd békén.

Vannak pszichológusok is a világon!