Mennyire jellemző rátok a TÜRELEM? (beszélgetős fórum)

Szóval egyedül élek , akkor lenyíratom, bagy lenyírom a füvet.

De ha van egy férj..

Lfolyót tisztítani, füvet nyírni nem szeretnék..

Na itt jön be a türelem..

Nem morgok, csak olykor rákérdezek.. Majd meglátom..

Türelmes szeretnék lenni.. :))

És a betonfalas ütvefúrás miért nem sikerül?

Nincs ütvefúród?

Igazad van! Most nincs itthon pár napig. Sokkal energikusabban intézem a dolgokat..

De ha itthon van egy fétj, akkor az nehezebb. Valahogy elvárom - de lehet hülyeség -, hogy vegye ki a részét..

Milyen dolog az, ha például elintézem azt, hogy a lefolyó tiszta legyen, ő meg csak nézi a tévét..

Ez durva, de más, ha egyedül vagy, mint most pár napig én.. Lendületet ad..

De más helyett doldgozni??

Lehet, nem kellene másra várni..

Én egyedül vagyok a lányommal. Megtanultam, hogy mindent magamnak, egyedül kell megoldanom. Olyan dolgokat megcsinálok, amiről régebben azt hittem, hogy én képtelen lennék rá. És lám! Szükség törvényt bont. :) nem várok senkire sem, megpróbálom megoldani. És az estek 99 %-ban sikerül. Egy dolgot nem tudtam még megoldani: A beton falba ütvefúróval lukat fúrni, hogy egy képet feltegyek a falra. Ezen kívül mindent megcsinálok itthon, mert rá vagyok kényszerülve, és most már élvezem is, hogy ilyen ügyes vagyok. :)

mire?

játsz levelező sakkot az jó lassú :D

Attól is függ, ki mennyi éves, mi a szakmája, amellett, milyn a személyisége..

Szóval Türelem..

Talán jön még vélemény.. :)

EZ TETSZIK!!!!!!!!!!!! :))

Van benne valami :)

Igen.. A kivárás, sakkozás öröme.. Talán nekem is ez adja az energiát, hogy kitartsak, s 4

Úgyes vagy!

És hol a határ amikor azt mondod: Eddig és ne tovább?

Akkor én kivétel vagyok. Bár ez szituációfüggő is egyben azt hiszem. Munkám miatt - napi szinten rengeteg emberrel beszélek - és nagyon-nagyon sok türelmet tanultam az évek során. Körülbelül közel 3 éve lassan, hogy emberekkel kell nagyon gyakran kontaktot teremtenem, is sok mindent elmagyarázni nekik. Egyik pillanatban könnyebben megy, a másikban már nagyon húzom a számat. Szerintem mindenkinél van egy határ. Épp a minap gondolkodtam el azon, hogy mennyivel toleránsabb lettem másokkal szemben, és képes vagyok nyolcvanadjára elmagyarázni egy végtelenül egyszerű dolgot is, ami már borzasztóan unalmas.

Ha fel is húzom magam, pár perc és lenyugodva újból neki futok a feladaimnak. :)

Köszönöm a válaszaitokat.. Jó érzés, nem vagyok egyedül a gondolattal..

Én éveken át megszoktam, hogy "diktáljak".. Szinte el is várja a környezetem..

Aztán én vagyok persze a boszorkány is..

Most TÜRELMES leszek.. Nekem nehéz.

Én is nehezen vislem el az emberi gyarlóságokat.. Talán mentségem.. Magammal szemben is..

De szerintem ez nem jó.

Tanulni kell a türelmet. Hisz mindenkinek van hibája.. Nekem, Neked, Másnak..

A fenébe..

Annyi az egész, hogy összeszorítom a fogam??

Nem hiszem.

Például azt hogy lehet elviselni, hogy hónapok óta nehezen folyik le a víz a mosogatóból.. És ha reklamálok itthon, én vagyok a boszi... Végülis lefolyik.. :))

Nem, sajnos. Èn mindent azonnal akarok, és mi az, hogy más nem érti, amit én igen?!.Sajnos elmagyarázni sem tudom azt, ami nekem evidens.

De legalàbb tudom. És igyekszem kordàban is tartanu a türelmetlenségem. Többnyire sikerül, hiszen ez is egy feladat, ahol helyt kell állni...

Attol fugg,milyen szituban. Aki ismer, nem a turelmemrol vok hires, DE fel eves lesz lassan a kisfiam,haaaat, meg kell mndjam jo kis tanitomester. Vele az vagyok.

Visznt, ha reklamaciot kell intezni, sajnalom,(ill.nem is) hgy at viszem,amit akarok. A szuttyogo ugyintezest pl. nem birom!

Kezdek immunis lenni. Ritkán szakad el a cérna.

Inkább egy pikírt megjegyzés vagy kérdés.