Mennyire hanyagoltad el magad gyerek után? (beszélgetős fórum)

Nem azon àll vagy bukik a kinézeted, hogy műkörmöd legyen, a sajátod is lehet ápolt. És vannak egyszerű gyors frizurák minden hajhosszra, amit magadnak is megcsinálhatsz. Azt az időt, amíg nem megy le a felesleg, kihúzhatod tunikákkal, leggingsekkel, télen csizmával, nyáron balerinával, szerezz be párat:)

A smink is lehet nagyon minimál, de ha szereted a kicsit jobban takaró sminket, akkor nagyon sok időt spórolsz a 4in1 alapozókkal, ezek komplett alapozók, primer, korrektor, alapozó, púder egyben vagyis csak egy mozdulat tényleg, ecsettel gyorsan felteheted és már mehetsz is. Szerintem nem azon van a hangsúly, hogy heti x alkalommal valaki dolgozzon rajtad, de ha depressziós vagy, akkor külön ajánlom, hogy inkább igen, menj, mert te attól fogod jobban érezni magad, hagyd nagyinál a gyereket és ugorj el fodrászhoz, kozmetikushoz gyakrabban.

Legnagyobb gond talán, hogy a lelked "üres" a magány miatt. Valahogy azt kellene rendbe tenni.

A depresszió nem jó barát, olyankor a tükör is hazudik...

Kívánom, hogy minél előbb ki tudd magad rángatni a szürkeségből. A gyermekednek is erre van szüksége - és nem azért, mert ciki lennél a kis pajtások előtt.

Egy fotó esetleg?

Az évi 2 fodrász nem biztos, hogy kevés. Ha hosszú a hajad, akkor pont elég. Heti 1 hajmosás és már rendben is van. Én is 2x járok évente fodrászhoz, max. 3x és elég is belőle, mert sosem jövök ki elégedetten. Festeni itthon festem 4-5 havonta.

Másfél éve nem volt megcsinálva a körmöd. Gondolom most műkörömről beszélsz. Nekem pl. sosem volt és nem is lesz. Vasárnaponként megreszelgetem a körmeimet, esetleg levágom egy kicsit, azaz párperc manikűr, majd kifestem és már szép is a kezem. Sosem terveztem műkörmöt, mert nem rondák a körmeim, nem rágom őket, így minek?

Smink: kell? Sokan nem sminkelnek. Nálam pl. annyiból áll a smink, hogy kenek egy kis krémet az arcomra (nívea kék dobozos) és utána szemceruzával kihúzom a szemem. Elég! Sosem mondták még, hogy kevés, inkább díjazzák, hogy nem esek túlzásba.

Én sem agyalok a ruhákon. Vasárnap kivasalok és úgy teszem vállfára a ruháimat, hogy minden reggel csak leakasztom a soron következőt és már öltözök is. Na, jó, hozzá tartozik, hogy én én sosem öltözök, úgy mint egy nagysága és úgy sem, mint egy ribi. Én az egyszerű öltözködést kedvelem. Télen nadrág (fekete, kék és szürke farmer, keki és bordó farmerszerű nadrág), hozzáillő pulcsikkal vagy póló és kardigán. Nyáron ruha vagy szoknya és vékony vászon nadrágok pólóval vagy blúzzal. Csak akkor veszek fel kiskosztümöt, ha olyan helyre megyek. Tehát, az öltözködést sem kell túl misztifikálni!

Ha tiszta vagy, ápolt a hajad a kezeid és a kevés ruhád nem foltos, koszos, divatjamúlt, akkor nem hinném, hogy az elhanyagolt kategóriába kellene sorolnod magad.

Az összhatásra gondolok, úgy általában.

Van rajtam felesleg (jelenleg 16 kg, már kettőt leadtam, mióta diétázom) de úgy általában véve is elhanyagoltam magam.

Évente kétszer megyek fodrászhoz, a körmöm szülés óta nem volt megcsinálva (ami másfél évet jelent), nem sminkelek, ha elmegyek itthonról, itthon főleg nem. Ha megyek is valahova, csak felkapok valamit, nem agyalok mit vegyek fel, mint régen. Tegyük hozzá, nincs is annyi ruhám.

Az okát tudom. Depresszió. Terhesen maradtam egyedül, teljesen elhagytam magam.

A kislányomnak mindent megadok, ő mindig nagyon csinos, szép ruhákban jár, de undorító, ahogy kinézek mellette, mint akit oda hánytak.. Nemsoká bölcsi-ovi, nem akarom, hogy esetleg cikizzék miattam, tehát, most elkezdtem egészségesen enni (hogy ne fogyókúrának érezzem, hanem életmódváltásnak), sminkelni, és a hajamat is karban tartom. De nagyon félek attól, hogy ez sem fog sokáig menni, és visszazuhanok oda, ahonnan indultam.

Szerintem nem mindenki a súlytöbbletre helyezte a hangsúlyt és nem is lehetne mert általában csak a nők 10%-a éri el terhesség előtti súlyát 3 hónapon belül, a többségnek hormonális okokból is minimum egy év kell.

Inkább az összkèp az, amit a legtöbb hozzászóló értett az elhanyagoltság alatt. Akinek ebben a túlsúly is van, annak az is, magamból kiindulva, úgy voltam vele, hogy ha normál súlyban maradok, azzal a babám is jobban érzi magát, meg egészségesebb maradok én is, azt magasról leszarom a mai napig, hogy mások azt gondolják-e, hogy ez hiúsági kérdés vagy sem. Ezt friss anyukaként is így gondoltam. Persze a külső az az egésznek egy velejáró mellékhatása pozitív értelemben, de nem a legfőbb szempont.

Jaj, főnix!

Én az első terhességem alatt összesen nem híztam 13 kg-ot. Önmagamhoz képest mégis maradt rajtam plusz kiló. De az, hogy ki mennyit hízik a várandósság alatt, annyi mindentől függ.

Emiatt soha ne aggódj, hogy maradt rajtad 13 kg. Majd lemegy. Hiszen magad írod: "Új ruhákat nem akarok venni, mert vissza fogok fogyni belèjük."

Itt a varázsmondat. Vissza is fogsz fogyni.

Már miért lennél béna? :O

Két és fél hónapos a kisfiad, és imádod az anyaszerepet. Mi kell ennél több?

Nem érzed magad nőnek? De érezd! Mi más bizonyítaná legjobban a nő mivoltodat, a nőiességedet, mint hogy anyává váltál?

Én sem sminkeltem magamat otthon, nem attól nő a nő.

Megjegyzem: rám nagyon büszke volt a férjem, amikor anya lettem. A rám rakódott plusz kilókkal együtt.

Szóval, örülj az anyaságnak, ennél szebb dolog nincs egy nő életében. És legyél elégedett magaddal, és nyugodtan érezd magad nőnek. Mert az vagy. :)

Biztos,hogy nem vagy béna,az első hónapok ilyenek.Az hogy éppen nem vagy elégedett magaddal az nem jelenti azt,hogy igénytelen vagy.Az irány jó.Én sem vettem ruhákat szülés után,mondván vissza fogyok a régiekbe.Jó motiváció is volt,sikerült :) az első évben én sem voltam a topon,nem voltam elhanyagolt,de nem is éreztem jól magam aztán ahogy könnyebbek lettek a napok,úgy találtam ismét magamra.

Jó babázást!

Hát minden tiszteletem a többiekè. Kisfiam 2,5 hönapos, 13 kiló maradt rajtam, csak a terhes nadrág jön rám, mindig összefogva van a hajam, sminket nem használok itthon havonta jön a fodrász. Ès nem èrzem magamat nőnek, csinosnak, csak anyának (mellesleg imádom ezt a szerepet). Csak jó lenne, ha megint csinosan öltözhetnék. Új ruhákat nem akarok venni, mert vissza fogok fogyni belèjük.

Nem egyszerű ez a téma, de ahogy olvasom a többi hozzászólót, èn vagyok a bèna...

Akkor mégsem értettem. Inkább félreértettem.

Azt hittem, arra gondolsz, hogy aki csúnya, annak már mindegy a súly is.

Szóval totál félreértelmeztem.

Ezért érdemes rákérdezni dolgokra. :)

Arra írtam, hogy "a legtöbb hozzászóló az elhanyagoltságot a súlytöbbletre hegyezte ki."

Sajnos ez így van.

Ja! Hogy te ezt hoztad le abból, amit írtam?

Értem.

Hogyne.

Mondás szerint: ha rút, legyen kövér!

Kíváncsi lennék arra, hogy a fórumindító mit ért elhanyagoltságon.

Úgy látom, a legtöbb hozzászóló az elhanyagoltságot a súlytöbbletre hegyezte ki. De miért jelentene az a kis súlytöbblet elhanyagoltságot?

Rajtam is maradt mindegyik szülés után. Ez akkor, anyaként századrangú volt. Engem újdonsült anyaként egészen más foglalkoztatott, mint hogy pár kiló plusz van rajtam.

A körmöm mindig tiszta, ápolt volt műkörmös nélkül is. Sőt, én akkoriban a szokásoshoz képest is rövidebbre vágtam praktikus okokból.

A hosszú hajamat levágattam az első babánál, ezt aztán meg is bántam. De akkor azt tartottam egyszerűbbnek.

Otthon mindig kényelmes ruhákban voltam.

A kozmetikus hírből sem ismert, az arcomat én kezeltem, nagyobb beavatkozásra nem volt szükségem. Csak jóval később.

Soha nem éreztem magam elhanyagoltnak.

Én pont ezt mondom, hogy némi túlsúly miatt nem lesz valaki elhanyagolt.

Számomra akkor elhanyagolt valaki, ha zsíros a haja, ápolatlanok a körmei, koszos vagy nem túl tiszta, nem a méretének megfelelő ruhába jár, nem szedi le a bajuszát, stb.

Látok rengeteg telt/kövér nőt, akik sokszor nettebek néhány karcsú nőnél, mert szép a hajuk, a körmük, jó ruháik vannak, stb.

Tehát, nyugi! Nem a súlyunk miatt leszünk lelakottak:D

Te nem vagy elhanyagolt!!!

Csak picit túlsúlyos.

Csináld jelen időben, ne majd ... 😍

Ez jó tipp topp:)

Hát én nem sajnos! De azon leszek hogy az legyek.😊