Mennyi idő után költöztetek össze a pároddal? Bántad-e már meg? (beszélgetős fórum)

Nalunk ha vita van o duzzog nem szol hozzam , ha o hibazott is nekem kell bekuljek..o nem mer fel hogy elutasitanam..igy ritka ha megprobalja...:) de megoldodik minden vita..igy vagy ugy...:)

Vele meg a legunalmasabb dolgok is jol telnek..:)

mint pl mosogatas, takaritas..

Én nagyon szerettem a közös sétákat. Hiányoznak is. Sokkal jobb volt így tölteni az estét, mint a tv előtt "dögölve".

Most tervezzük a nyaralást, és remélem összejön! De a sok meló miatt az is csak utószezon lehet.

Nem hiszem, hogy van olyan pár, akik ne zördülnének össze néha legalább. Kell is az. Minden vezet valahova, mindennek oka van.

Párom, ha veszekedés, vita van, igazi pukkancs. De sztem (legalábbis most úgy tűnik), sikerült megértetnem vele, hogy ha a vita már lezárult, semmi jóra nem vezet az a fajta, igazi gyerekes pukkadozás, amit csinált. Ezeken túl kell lépni.

Nekem meg kozbe erre is szuksegem van hogy mindennap ne legyen talalka, kozbe mas dolgom is van..persze olyankor ar hianyolom is..

NAlunk is igy van ez nem csak egy szerelmes par vagyunk hanem egymasnak baratai is...

mi is mindenrol tudunk beszelgetni...

Persze vita is van...de belefer...nem kell nagyugyet csinalni abbol sem...termesztes...mert azert megis ket kulon ember vagyunk...;) de szeretjuk egymast igy megtalaljuk a kozos pontokat..:)

Amikor delelott vagyok tobbet talalkozunk, amikor delutan akkkor kevesebbet...hetvegeket mindig nala toltom..;) es jol telnek! De hetkozbe is szoktam itt alukalni...:) es jo..:)

Igy hat ha mukodik ez az "itt alszom", meg a kozos hetvegek az egyutt lakas is fog mukodni...

Nekem a mindennapos találkozással nincs bajom, de azt hiszem nálunk ez se szabvány szerint zajlik. Nagyon sokáig minden nap találkoztunk (addig, amíg neki is 2 munkahelye lett), de mi nem vmelyikőnknél találkoztunk, hanem ház előtt, vagy villamosmegállóban, és elindultunk sétálni. Órákat bolyongtunk az éjszakában, és közben beszélgettünk. Mindenről. Tabuk nélkül. Átbeszéltük az eltelt napot, beszéltünk a vágyainkról, álmainkról, ha párom vizsgázni ment, akkor próbáltam erőt adni neki, stb. Az első 1,5 évünk így telt (sőt! mielőtt összejöttünk volna, már akkor is). Minden este séta, beszélgetés.

De a másiknál alvás, az hetente max. csak 2-3 alkalommal.

Pont most hétvégén mondták nekem, hogy mi nagyon jól összeillünk. Kiegészítik egymást a személyiségeink, és látszik, hogy barátjai is vagyunk 1másnak.

En is irtozom az olyan embertol aki tapad folyton...

nem szeretek, nem is szoktam hazudozni...de amikor egy olyan ember folyton tapad muszaly megmentesem magam...

Igen ezert turjuk mert valahogy szuksegunk van a "kulon szobara"

A parom meg jobban fuggetlenseg szereto...kozbe tulzasba viszi..:)) no de ugy is mindig hozzam jon vissza...

Sok ismimet nem is ertem hogy tudnak mindennap talalkozni?, hogy tudnak 1 szobaba elni?

kApcsolatba elunk de sosem szabad azt elfelejteni az nelkul is egesz emberek voltunk!! Es a kapcsolatba is azok maradunk...

En ezt a vele valo kapcsolatba tanultam meg de mar kiskoromtol megvolt azert ez a loket bennem a kulon zugra..;)

Hát, úgy nézem, egyetértünk! :)

Lehet, mi ezért tudjuk elviselni azt, hogy a párunkkal nem most-de-már-de-azonnal költözünk össze? :)

Nem is tudom elképzelni azt az életemben, hogy valaki folyton a s..ggemben lógjon. Mindig is viszolyogtam az ilyen emberektől.

Talán 1 év után,de már nem emlékszem pontosan!!!

Nem bántam meg!!!!

Nem tudom hogy nalam csupan megszokas e...de ugy vagyok vele en is hogy en is emberek kozott dolgozom...es amikor haza erek..az egesz csalad mondana a magaet akkor meg en rajuk kell szoljak hogy legyszi hagyjatok egy kicsit mert le kell eresszek..elinte sertesnek vettek de megertettek nekem meg kell hagyni azt az 1 orat amikor egyedul vagyok ...

A parom szeret is egyedul lenni..mint mondta szuksege van ra...es erre nekem is szuksegem van kozbe ezert is kell a kulon zug...hogy rendezhessem gondolataim, stb...

Igen ebbe igazad van szerintem is van ebbe valami hogy sok kapocslat azert megy tonkre mert a felek elfelejtenek idot szanni sajat magukra...

attol hogy valakit szeretunk nem kell sulve fove egyutt lenni...

kell egy kis kulonlet ha egy kulon szoba erejeig is hogy erezzuk a masik hianyat...:) en evvel igy vagyok

Nekem nem a megszokás miatt van szükségem a saját zugra, hanem mert vannak olyan dolgai sztem mindenkinek, amiket csak magában/ magányában tud feldolgozni.

Én mindkét munkahelyemen emberekkel dolgozom, az 1ik gyerekkorház, a másik vendéglátás... Szükségem van az egyedüllétre is, a csendre, nyugalomra...

(mellesleg sztem sok kapcsolat nem menne szét, ha mindkét félnek meglenne erre a lehetősége, és nem csak "mókuskerék" lenne minden napjuk)

Én erre tényleg az exem mellett jöttem rá, és ebből nem engedek. :)

Mi most is 10 percre lakunk 1mástól, így ha nem dolgozunk, akkor akkor vagyunk 1ütt, akkor találkozunk, amikor akarunk.

NA ez mar nalunk le van kotve..:)) ha ide koltozom akkor az egyik szoba az enyim..a masik az ove...hogy legyen sajat vackom ha egyedul szeretnek lenni..otthon is megvolt a sajat reszem szoval itt is kell...es ezt o is igy latja rendjen...hogy legyen majd kulon kulon vackunk a hazban...:)

Van ugy hogy ugy vagyom arra hogy vele lakjak de van ugy is hogy pont jo igy...;) hangulat kerdese...

azert 22 evig meg is volt sajat szobacskam...es otthon azert mas..nala majd en leszek haziasszony...;))

Az masfajta elet lesz...arra fel kell keszuljek...

Én pont a saját félszeim miatt mondtam azt neki, hogy ha eljutunk az összeköltözésig, akkor kizárólag egy minimum 1,5 szobás lakásba vagyok hajlandó költözni. Így ha nekem van tele a hócipőm, én is találok 1 sarkot, ahol egyedül lehetek, és ő is.

Éltem 1ütt az exemmel (habár csak a suli nyáriszüneteiben), de már majd megőrültem attól, hogy nincs 1 zug, ahol magam lehetnék, ha én tv-ni akartam, akkor ő biztosan a számítógépen játszott, ami üvöltött olyankor, stb. Ez se jó! Számomra már 1 szobás lakások szóba se jöhetnek, ha párommal való összeköltözésről van szó! Mindenkinek jobb a békesség :)

Szinte az első perctől kezdve, bár az első randit megelőzően már ismertük egymást (közös munkahely).

Mivel régóta külön élt az anyukájától, így adta magát, hogy többet voltam Nála, mint otthon.

Aztán egyik nap cetli várt a szépen kitakarított és teljesen üres gardróbszekrényben:

REMÉLEM ELFÉRSZ :))))

Azóta összeházasodtunk, és két imádnivaló haramiánk született:)

Elhiszed, hogy lesz még olyan szitu az életben, amikor nekik százszor több türelemre lesz szükségük irányunkba, mint nekünk hozzájuk, a hülyeségeikhez most?

Ne felejtsd el, hogy nőből vagyunk! Leszünk még terhesek, amkor hárpiává válhatunk a hormonváltozás miatt, még évekig menstruálni is fogunk, a szülés utáni depresszióról, a klimaxról meg ne is beszéljünk!

Csak türelem!

Hát, ha nem terem semmit, akkor mégegy leckét megtanulunk az életben! Én ezzel így vagyok!

Mindemellett azért az én türelmem sem véges :) Így 3 év után, azt hiszem, ha jövőre se lesz összeköltözés, akkor én lépni fogok! :) Így az én lelkiismeretem tiszta, én az esélyt megadtam, de ha nem, akkor nem...

Biztos jó így,ha ezt csinálod:))

És egyet sose felejts..MINDIG van választásod.Az már egy más kérdés,h akarod is e változást vagy beletörődsz és megelégszel a langyos vízzel.Ne félj attól,h nem vagy szerethető..