Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Szépség & Egészség fórumok » Menjek pszichiáterhez? fórum

Menjek pszichiáterhez? (beszélgetős fórum)


15. Fórumnyitó (anonim) (válaszként erre: 14. - Bichi)
júl. 27. 15:33
Nagyon szépen köszönöm a tanácsokat!A herceg ki van tiltva egyébként.Ez nem fog változni,akkor érzem magam biztonságban,ha nincs körülöttem férfi.Nem tervezek kapcsolatot,egyedül szeretnék maradni.De majd megpróbálok barátokat szerezni.
14. Bichi (válaszként erre: 12. - Fórumnyitó (anonim))
júl. 27. 12:08

Ismerkedni, nyitni a világ felé. Lehet munkahelyen, sport közben, hobbit keresni, de nehéz ismeretlenül ötleteket adni, mindenkinek más dolog jön be. Szerintem csak az a lényeg, hogy ne csak legyél az emberek között, hanem legyél velük, beszélgess, szervezzetek programokat, akard megismerni őket. Az, hogy egyetemre kezdtél járni az nagyon dicséretes, félre ne értsd, de ettől még nem leszel kevésbé magányos, sőt, még a sok tanulnivaló miatt lehet méginkább az leszel, mert a munka/gyerek/suli mellett már tényleg örül az ember ha levegőt vehet, főleg, ha mindezt egy társ nélkül teszi.

Egyébként a legtöbben nem tesznek semmit, mert jobb a biztos "nem jó", mint az új, ami lehet hogy "sz.r".

Lehet csúnyán hangzik, de szerintem neked leginkább szeretethiányod van, ha azt megkapnád (nem a gyerekedtől), az rögtön dobna rajtad egy nagyot, de hát a herceg nem jön csettintésre. Én a barátnőimnek azt szoktam mondani, hogy ne várja, hogy egyszer csak becsönget...

13. libikóka (válaszként erre: 12. - Fórumnyitó (anonim))
júl. 27. 10:54

Első körben a szakembert javasoltam ,,,most sem vetném el a dolgot teljesen.Őneki szerintem az a dolga hogy hogy a mögötted levő rossz dolgokat segítsen feldolgozni,mert a mában ezek akadályoznak abban,,,hogy visszaállj egy jobb állapotba.


Így lesz/ lehet könnyebb hogy visszanyerd az életkedvedet,,meglátni az apró örömöket,,,barátokat,társat, szerezni vagy csak haverokat,,,illetve egyedül/ketten is jól érezni magad.


Kisfiad ,munka ,suli mmellett olyan nagy lépésekben nem is kell gondolkodni,,csak ha napi rutinokon tudsz válltoztatni tedd meg,,apró lépésekkel,nézzél jó kis vígjátékokat,olvass jó regényeket vagy ami érdekel.


Sport,,nagyon jó lehet kiereszteni a gőzt alvásban is segithet,,,,ha van rá lehetőség vegyél bérletet ha nincs fuss kicsit,,halgass jó zenéket,,,stb.Egyre több nap legyen valami, ami más mint eddig.


Ezek jutottak eszembe így hirtelen,ez sem könnyü ha nics hozzá érzésed, hangulatod,,de ezek jó dolgok amiket beemelhetsz az életbe ha akarsz:)))

12. Fórumnyitó (anonim) (válaszként erre: 11. - Bichi)
júl. 27. 08:42
Mások mit tesznek érte?Komolyan kérdezem,ahogy írtam is az első hozzászólásban.Mit lehet tenni ellene?Én rohadtul nem vagyok ezzel megelégedve és szeretném megváltoztatni.Erőltetem is magam,hiszen tavaly elkezdtem egyetemre járni,következő lépés az albérlet,ha kapok a fiammal Győrben.Szóval ha van bárkinek bármi ötlete,az megírhatná.Azt is,ha nem titok,hogy esetleg ki mit tesz ezért úgy saját magának.
11. Bichi (válaszként erre: 10. - Fórumnyitó (anonim))
júl. 27. 07:11
Csak azt írtam, hogy sokaknak ez az élet, mert megelégednek ennyivel, és nem tesznek ellene semmit, ahogy te. Attól ez még nem lesz normális, de semmiképp nem pszichiátriai eset..
10. Fórumnyitó (anonim) (válaszként erre: 9. - Bichi)
júl. 27. 05:21
Nem sajnálom magam.De jó tudni,hogy másnak is ez az a nagybetűs élet,habár ezt én nem nevezném annak.De legalább nem kell orvos.Hála az égnek.köszi.
9. Bichi (válaszként erre: 8. - Fórumnyitó (anonim))
júl. 26. 23:36

Szerintem semmilyen olyan problémád nincs, amiért pszichiáterhez kéne menned, egyszerűen felnagyítod a semmit, ráadásul még céljaid is vannak, hát akkor hajrá feküldj neki.

Az alvásprobléma nem pszichiátriai eset, menj el a háziorvosodhoz.

Sokan vannak ilyen állapotban, mikor "egyedül" vannak, rengetegen nem élvezik az életet, csak élik. Ez a mókuskerék, ebből kell kitörni, de ezt csak te teheted meg, nem ismerünk, ezért ötletet sem adhatunk, de ha eleve úgy állsz hozzá, hogy neked nincs szükséged barátokra, és új élményekre, akkor ez nem fog menni. Fel kell állni az önsajnálatból, és csinálni, ez a "titok"...

8. Fórumnyitó (anonim) (válaszként erre: 7. - Bichi)
júl. 26. 22:11
A mókuskerékkel nincs bajom,ahogy írtam,csinálom.Mindenki csinálja...A bajom azzal van,hogy akármit csinálok,úgy érzem,értelmetlen.Mintha csak léteznék,de a fiamon kívül semmiben nincs örömöm,mintha nem is élnék,csak alapfunkciókat tartanék fenn.Nem jó érzés,tényleg megrémít..Látom,hogy a korábbi ismerőseim élvezik azért az életet.Most nem utazásra gondolok,hanem együtt vannak,vagy csak úgy magukban is.Én meg mintha nem lennék erre képes.Mostanában kezdett el zavarni,mert nem vagyok céltalan,de megkérdőjelezi bennem valami a céljaim értelmét.Nem tudom elmagyarázni,de ijesztő...kívülről látod magad,de valami nem stimmel,amit érzel is,de megfogalmazni nem lehet.. Alvásproblémáim azóta vannak,hogy van gyerekem.Akármilyen apróságra felébredek.Arra,hogy a függönyt meglibbenti a szél.Arra,ha a fiam egy mélyebbet lélegzik.Nem is tudom,alszom-e egyáltalán perceknél többet.Erre szerintem megoldás volna egy altató
7. Bichi (válaszként erre: 1. - Fórumnyitó (anonim))
júl. 26. 18:34

Miért kéne bárkinek is tudnia, hogy elmész pszichiáterhez? Nincs a homlokodra írva. A gyógyszer amit meg felír esetleg nem drog, simán éled vele tovább az életed, csak éppen jobb hangulatban. Viszont ha a célod, hogy altatót irass fel, azért kár menni, az nem old meg semmit.

Én ugyan nem értem, hogy mi a valódi problémád, hisz szerintem a legtöbb ember egyfajta mókuskerékben él...

júl. 26. 16:28
Menj!
5. libikóka (válaszként erre: 1. - Fórumnyitó (anonim))
júl. 26. 14:51

Dolgozol ,tanulsz, gyermeket nevelsz,kiléptél egy rossz kapcsolatból.Mondhatjuk hogy beszippantott a daráló.

Nem adtad fel:))))))

Most az a része jön a dolognak,amikor a kisfiad érdekében is ,,de főleg magadért,,,,ne késlekedj segítséget kérni:))HOgy ne "csak" szorgos anyuka ,jó tanuló, dolgozó , hanem egy vidámabb,lazább ,életet élvezni is tudó csaj légy:)))

Szóval szakember,,,,,,és kis lépésekben nyitás az emberek fele ,,,

4. Fórumnyitó (anonim) (válaszként erre: 3. - Csgybzs)
júl. 26. 14:32
Köszönöm szépen!
3. csgybzs (válaszként erre: 1. - Fórumnyitó (anonim))
júl. 26. 14:29

Nem is kérdés, hogy menj el orvoshoz. Ezen se szégyellni való, se megbélyegezni való nincsen.

Amerikában az a ciki, ha nincsen valakinek "pszichomókusa".


Rengeteg alternatíva van, különböző terápiák, nagyon jó gyógyszerek. Pszichiátriára általában az önellátásra képtelen, öngyilkos jelölt, krízisben lévő emberek kerülnek. A leírásod alapján te nem tartasz itt.


Keresd a megoldást, egy jó szakembert és sokkal jobb lesz minden!


A legjobbakat kívánom neked!

júl. 26. 14:13
Elég szomorú lenne, ha a depresszióst nem beszámíthatónak mondanák ki. MO. minimum fele kiskorúja nevelőszülőkhöz kerülne, vagy intézetbe. Menj el nyugodtan pszichiáterhez, nem kell szenvedni
júl. 26. 14:10

Üdv!


Pár éve már tudom,hogy depressziós vagyok,nem kis mértékben,de mindezidáig nem gondoltam,hogy szakemberhez fordulok.Gondoltam,csak a szülés utáni,de nem múlik,egész szélsőséges..igazából gyerekkorom óta az vagyok,erre csak nemrég jöttem rá.Viszont elvoltam.Mármint léteztem,elmegyek dolgozni,nevelem a fiam,mindent elvégzek,minden nap ugyanolyan.Barátoknak sose éreztem szükségét.Gyerekkoromban szégyelltem bárkit hazavinni,azóta meg megszoktam,teljesen berendezkedtem erre az életstílusra,ezért nem hiányzik,viszont nincs kitől tanácsot kérnem.Egyetemen tanulok a munka mellett,de mostanában úgy érzem,nem sok értelme van.Voltak hobbijaim,dolgok,amikre vágytam,amiket vágytam megtenni,de mára úgy érzem,nincs értelme belekezdeni vagy bármelyiknek ezekből.Olyan értelmetlennek tűnik minden.Szinte egyedül azért dolgozom,hogy a fiamat el tudjam tartani.Semmi bajom,mármint mióta végre megszabadultam a rossz kapcsolatomtól,öngyilkosságon se gondolkodok,bár eddig eljutni kemény volt.Nem sajnálkozni akarok,csak ez is hozzátartozik.Nagyonis erősnek tartom mostmár magam,de megis itt ez az akadály..Elmehettem volna szakemberhez már,de féltem,hogy vele sem tudnék beszélni mindenről,hiszen amúgyis nehezen beszélgetek másokkal,főleg egy idegennel az élet kínos vagy borzalmas pillanatairól...vagy ha gyógyszert kapok esetleg,nem nevelhetem a fiam,mert valahogy az él bennem,hogy ha pszichiátriai kezelésre szorulok,nem beszámíthatónak kezelnek,ez az élet minden területén bélyeg,pedig mindent rendesen megcsinálok,szerintem nem is lászik rajtam.Csak akkor van gond,ha ráérek gondolkodni.Nem látom a gyereknevelésen kívül semminek értelmét és ez megijeszt...De a fentiek miatt nem tudom,merjek-e orvoshoz menni ezzel...főleg a gyerek miatt.Biztos jöttök páran azzal,hogy a gyereknek jobb is lenne,ha elvennék egy ilyentől,de ez nem igaz,teljesen tökéletes a kapcsolatom vele és normálisan nevelem,nem vagyok hülye,csak azt hiszem,meghasonlott kicsit az életem.Igazából az is előrelépés lenne,ha valaki normális altatót írna nekem,mert aludni egyáltalán nem tudok.Teák nem segítenek,de háziorvos ezt nem írhat.Vagy csak nekem nem ír.Ezek a vény nélküli dolgok nem elég hatásosak,bár tudom,belül kell gyomlálni,aztán utána jó lenne minden.Tudna valaki esetleg abban segíteni,ha van tipp,mit lehet ez ellen esetleg szakember nélkül tenni?

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook