Melyik iskola jobb? (tudásbázis)

Ez a piac. Nekem sem tetszik, de nem várható, hogy a piaci árnál kevesebbért adja ki.

Nagyon elszálltak az árak, de még így is van rá kereslet.

Nem is az összeg ütött szíven, hanem a gusztustalan lekezelő stílus.

Nem szimpatikus, amikor valaki az anyagi helyzete, netán iskolai végzettsége miatt fölényben érzi magát - sajnos az utóbbival is találkoztam már.

Nálunk nincs szabályozva a bérbeadás :(

Ha tudsz már valamilyen nyelvet, és van már valamilyen képzettséged, neki is indulhatsz!

Enélkül ne tedd!

Sok mindenkit fojtogat mostani helyzet.

Nem jól van ez így... :(

Nálam mostanában telt be a pohár, amíg albérletet kerestünk.

Volt olyan tulajdonos, aki közölte a telefonban, hogy 90 000 Ft-ról indul a licit...

Szerintem ez oltári nagy pofátlanság.

Én már nagyon mennék innen, úgy érzem fojtogat ez az egész helyzet.

Köszi! :)

Végül is mik a megvalósítható terveid a jövőre nézve?

Sokan maradnának itthon szívesen, ha lenne lehetőségük boldogulni. Jelenleg ez csak egy kis rétegnek biztosított. Mo. Európa egyik legigazságtalanabb társadalma! - mondta régebben Hankiss Elemér. Azóta ez csak rosszabb lett.

Ez az országra nézve szégyen... :(

Nálam a kifogás az jelenti, hogy valaki tud, de nem akar....a nem akarás nem egyenlő a nem tudással. Ha nem akarnék érettségit, eddig se próbálkoztam volna...ha nem akartam volna dolgozni, meg se próbáltam volna rengeteg helyre elmenni, pennybe, tescoba stb. Egyszerűen nem vagyok ilyen helyre való, még ha fene fenét eszik, akkor se. Úgyhogy még azt se lehet mondani, hogy meg se próbáltam változtatni az életem. Egy idő után úgy voltam vele, hogy ami nem megy, nem kell erőltetni, mert csak annál rosszabb lesz, még több kudarc ér, ha görcsölök.

Igenis zavar az érettségi hiánya...de iszonyat szar közbe úgy élni, hogy folyamatosan azt hallgatom a páromtól, hogy mégis hogy gondolom az érettségit, mikor súlyos összegekről beszélünk és hogy ha most el lesz költve a pénz meg nem spórolunk télire, miből fogjuk kifizetni a 60.000 forintos gázszámlát és a többit. Sajnos nem két fillér az érettségi vizsga ilyen korba + az éves tandíj vagy mi a jó fene + könyvek, füzetek(még ezt lehet a legolcsóbban kihozni és megoldani másképp)

Normális munkát meg addig nem hiszem hogy kapok, amíg nem lesz érettségim, hiszen eddig se kaptam...de ennek ellenére meg fogom próbálni, hátha kapok szellemi munkát. Elég nehéz, hogy közbe bennem van a tudat, hogy így is nehezen élünk, nem hogy több 10.000-et az iskolára költeni és lellkiismeret furdalásom van, hogy lehet, hogy miattam nem lesz pénz...persze, arra kell gondolni, hogy utána jó lesz, ha lesz munkám, az az összeg úgyis visszajön...na de addig? Enni kell, ruházkodni kell, ez most elromlott meg kell javítattni, másikat kell venni stb...

Az itteni suliba, ahova akarnék jelentkezni, kb. 80.000 forint az érettségi vizsga + évente 12.000 forint tandíj. Ja és akkor még kéne egy matektanár, mert párom szerint egyedül csak kínlódnék, azt mondta, hogy akkor nincs értelme az egésznek, hiszen eddig se ment egyedül, se általános suliba, se közép suliba, se esti tagozaton. Meg nem volna rossz egy pszichológus se, hogy érettségi előtt ne kelljen már frontinon élnem...meg úgy általába egy dolgozat előtt...mert hát van, hogy rámjön egy rosszullétes időszak, aztán úgy kell az utcáról felsöpörni, amitöl aztán vagy 1 hónapig ki se teszem a lábam. Nem olcsó a pszichológus se. Ez egy ördögi kör...de azért ha pénz van, akkor azt lehet mondani, hogy sok minden megoldható. Ezekről úgy gondolom, hogy nem én tehetek...nem én akartam gyereknek hajléktalan lenni, nem akartam azt se, hogy meggyilkoljanak, nem akartam éhen halni se...nem én teremtettem magamnak akkor azt a helyzetet, hanem faterom. Úgy gondolom, hogy az ő dolga lett volna nekem gyereknek megteremteni a körülményeket, és nem a párom dolga lenne most engem kiiskoláztatni. Egzébként anya pont ezért vált el fateromtól, mert tudta, ha nem teszi, megyünk a híd alá mindannyian.

Vannak dolgok, amikkel egyedül nem tudok harcolni...csak sajnos ma már minden a pénzről szól, meg az ismerettségről...ha ezek megvannak, akkor minden van(kivéve, ha nem adja ég gyógyíthatatlan betegségben szenved az ember :( )

Hozzám lett egy párszor vágva, hogy akkor ki kell menni külföldre, aztán lesz iskolára, magántanárra, meg pszichológusra is pénz. Hát igen...gyereknek, ha törődtek volna velem, akkor ezeket(az érettségit, a tanulási segítséget, na nem a magántart, és a pszichológust is), mind ingyen megkaphattam volna 18 éves koromig, de így tényleg súlyos összegekről beszélünk. Ennek ellenére a párom támogat, és nem beszél le az érettségiről...aztán majd valahogy lesz.

Én vízöntő vagyok...az aszcendesem már nem tudom, de majd megnézem :D

Menjetek, és éljetek boldogan!

Egy ideje már azt gondolom, ott a haza, ahol a jólét!

Amelyik ország vezetése semmire sem becsüli az állampolgárait, azt ott kell hagyni!

Mindenkinek csak 1 élete van!

Köszönjük! :)

Ha minden jól alakul, mi sem jövünk vissza. Senki és semmi nem köt ide minket, egyedül édesanyám akit látogatnánk, vagy jönne hozzánk.

Sok szerencsét kívánok nektek!

Szomorú dolog, hogy itthon az "egyszerű" embereket nem veszik emberszámba sem...

Boldogulási lehetőség- van,ahol majdnem 0.

Nekem sok ismerősöm ment el, hogy csak lakásra gyűjt. A legtöbben kint vettek lakást végül, és nem jönnek haza. Mert hagyják őket élni. :(

Egyszer mindenkinek a saját lábára kell állni, csak ugye nem mindegy, hogy mikor, és milyen háttérrel. :(

Nagyon nehéz bármit is elérni, főleg, ha egyedül van az ember. Az elmúlt hetekben már én is azt hittem, hogy utcára kerülünk, de végül óriási szerencsével találtunk egy megfizethető albérletet.

Elvégzem a sulit, megszerzem a szakmát, és azonnal külföldre fogunk költözni, hogy legyen esélyünk egy picike lakásra pénzt gyűjteni.

Pl. mikor az embernek a saját lábára kell állnia.

Szerintem a szegény cigányoknál hátrányosabb helyzetű emberek nem léteznek - itthon.

Mégis van, aki orvos, kutató lett. Csak a saját akaratára támaszkodhatott. Persze ilyenkor szerencsére vannak akik felkarolják azokat, akik előbbre akarnak jutni. Nagyon nehéz ez a mi országunkban...

Szomorú.

Vannak helyzetek, amikor az ember egyszerűen nem kereshet kifogásokat.

Lehet, hogy a hozzáállásodon is kéne változtatni, mert ugye magunkat megváltoztathatjuk, de másokat biztosan nem.

Talán először egy olyan szakmát kellene tanulnod, amit szívesen végeznél. Csak van valami, amit szeretsz!

Elérhető célokat tűzzél ki, mert különben kudarok érnek csak.

Teljes mértékben igazad van!

Van ismerősöm, aki nappalin járt középiskolába és mellette dolgozott, mert a beteg anyukáját eltartotta, ellátta.

FIÚ létére!

Neki lett volna oka, hogy ne tanuljon, de még a főiskolát is elvégezte.

Mindenkiben nyomot hagy a múlt.

Pár év múlva olvasd vissza amit írtál, és rá fogsz jönni, hogy csak a kifogásokat gyártottad.

Mi lenne veled, ha egyedül lennél?

Szerintem ameddig nem vagy rászorulva, vagy nem zavar eléggé az érettségi hiánya, nem fogsz cselekedni.

Addig hiába is agonizálsz az egész témán.

Egyébként a csillagjegyem rák. Az aszcendens skorpió. :)

Azt gondolom, elkalandozik a figyelmed.

Talán nem tartod olyan fontosnak a dolgokat.

Ne mondogasd, hogy feledékeny vagyok, mindent elfelejtek. Az agyat erre programozod be!

Azt mondd, amit szeretnél! Az agyad azt adja, amit mondsz neki!!!

Én is tanultam munka mellet is. Meg gyerekek mellett is. Jobban be kell osztani az időt, meg lehet csinálni!

Google minden kérdésedre ad választ, segítséget.

[link]

[link]

[link]

[link] fiataloknak is jó

Igaz, ez így van, hogy nem lehet mindig ezzel takaródzni...de akkor is, sajnos a gyerekkor kihat a további felnőtt életre, mert nem mindegy, hogyan nevelik az embert.

A szüleim elváltak, volt verekedés, köpdösés, menekülés, bújkálás, 13x-or költöztem, laktam gyerekotthonba, anyaotthonba, intézetbe, voltam lakásmaffia áldozata, ahol meg akartak ölni(ekkor szintén menekültem), szinte az utcán laktam, rengeteget sírtam és még sorolhatnám....az egész életem a félelemről és a menekülésről szólt.

Én már gyerekkoromba megtanultam, hogy miről szól az élet, és hogyan működnek a dolgok a világba és hogy az emberek milyen nemtörődöm és kegyetlenek egymással, meg hogy milyen farkastörvények uralkodnak.

Én ezt nem nevezném gyerekkornak, úgyhogy így felnőttként nehezen állom meg a helyemet, mert félek mindentől és mindenkitől, de leginkább az élettől...mert csak rosszat kaptam, csak azt ismerem. Elég korán megtapasztaltam az élet kegyetlenségeit és igazságtaslanságait. Tudom, milyen már kicsinek túl sok rosszat átélni.

Ahogy látom, neked is kijutott bőven a rosszból :( Az én faterom nem ivott, vele más problémák voltak.

Megkérdezhetem, hogy milyen jegyű vagy? :)

Van egy ruházati eladóim, meg egy pénztárosim, mondjuk lényegében szinte majdnem ugyan azok. Sokat próbálkoztam velük elhelykedni Pesten, rengeteg helyre leadtam az önéletrajzom, szinte nincs olyan pláza, ahol ne jártam volna....de mindenhova tapasztalatot kértek, volt olyan hely, ahol meg is mondták, hogy ők nem hajlandók betanítani, mert nincs idejük...olyan is volt, hogy közölték, így kevés esélyem van, hogy még nem csináltam, és nem is hívtak vissza. Akkor ugye az angol myelv hiánya is hátrány volt, pláne a Westend, Aréna, körút meg ilyen helyeken, mert ott sok a külföldi. A másik hátrány az, hogy nagyon kicsi vagyok, csak 155 centi és 45 kiló. 5 kilót alig tudok felemelni, nemhogy mondjuk 25-30 kilókat pakolni vagy békán huzogatni. Egyszer voltam Pennybe dolgozni...hát 1 napig bírtam...ott meg is mondták, hogy amelyik nő nem tud minimum 25-30 kilót emelni, akkor nem neki való a munka és keressen mást. Szívritmus zavaros is vagyok, amitől nagyon gyorsan felszalad a pumpám, akár 200-ra is, ami életveszélyes lehet...de igazából szervi bajom nincs, ez lelki eredetű probléma, amit lehet gyúgyszerrel kezelni, de nem érdemes. Úgyhogy éppen ezért, mikor elmentem egy munkaalkalmassági vizsgálatra, meg is mondták, hogy nem fogom, tudni csinálni, amiért kicsi vagyok meg a szivem miatt...hát igazuk lett, kibuktam. Ezek után, már ilyen helyre nem is kapok papírt, ami nehéz fizikai munka. Rámnéznek, és mikor meglátják, hogy akkora vagyok, mint kb. egy 13 éves hát...a kezem olyan kicsi, mint egy kisgyereké, a karom iszonyat rövid, szóval az átlagosnál fejletlenebb vagyok és kisebb mindenem...és vékonyka is vagyok. Olyan, mintha megálltam volna a növésben :D Gyereknek is kisebb voltam az átlagosnál. Anya mesélte, hogy még orvoshoz is küldtek azért, mert hogy ilyen kicsi lettem, mintha valami bajom lenne vagy tudom is én.

Megvallom őszintén, hogy ezek után nem próbálkoztam, valahogy elment a kedvem, hogy eladó legyek...meg igazából én nem is akarok eladó lenni, ezt csak faterom akarta, mert így 18 évesen el tudott küldeni dolgozni...ugye ahoz nem feltétlen kell érettségi, ha eladó akarsz lenni.

Nem is szeretem az embereket se, mmint nem szeretek közöttük lenni(pedig vágyom a társaságra), nem megyek oda hozzájuk és nem szólítom meg őket, mert én ilyen kis muja vagyok meg visszahúzódó. Nem tudok az emberekkel kommunikálni, amit a munkaadók kiszúrnak, így aztán közlik, hogy nem nekem való a munka. Ezért egyszer ki is rúgtak, mert hogy nem úgy beszélgettem az emberekkel, ahogy kellett volna.

Úgyhogy eldöntöttem, hogy én olyat akarok csinálni, ami nekem való és szeretem és ahol nem kell annyi emberrel naponta beszélni, találkozni vagy ahol inkább egyedül lehetek vagy csak pár emberrel, mindig ugyan azokkal. Egy kereskedelermbe naponta több 100 ember megfordul, míg egy irodába lehet mindig csak a megszokott emberekkel találkozol, akiket ismersz.

Én is kirekesztett voltam bölcsiben, oviban, általánosban, középiskolában, de munkahelyen is nagyon kevés emberrel jövök ki.

Tulajdonképp az egész gyermekkorom az alkoholista apám tette tönkre. Miatta hagytam abba a tanulmányaimat, és miatta éltem át rengeteg rosszat.

Pár rokonomat ismerem, de nem tartjuk a kapcsolatot.

Sok embernek jutott ennél keservesebb sors, egyébként sem lehet örökké erre hivatkozni.

Milyen vizsgáid vannak? Azokkal nem tudsz elhelyezkedni?

Sajnos nincsenek barátaim, sose voltak, a családtagok meg kakilnak rám...mondjuk megszoktam, gyereknek is, így nevelkedtem, hogy nem volt segítségem, nem volt kire támaszkodjak. Tény, hogy azért ha lett volna annak idején valamilyen segítségem, most nem itt tartanék...vannak dolgok, amikor az ember odáig jut, hogy tényleg nem megy egyedül...de ez a faterom hanyagsága leginkább, hogy magamra hagyott és ő is szart rám. Na mindegy...ez egy hosszú történet :)

Hát én sokszor nem tudom, mit higgyek magamról :D Pedig van 2 OKJ-s vizsgám is, szóval csak nem vagyok hülye :D

Nekem csak azért van bajom az évekkel, mert nem tudok dolgozni érettségi nélkül és így nincs pénzem :/ Az meg luxus lenne, hogy évekig csak tanuljak...mert hát ugye a rezsi meg stb...meg hogy legyen saját pénzem...csak fosok, hogy a munka, úgymondd a tanulás rovására fog menni, mert még munka nélkül se ment, nemhogy még mellette :/

Hát igen...az alapok hiányoznak, de nagyon. Mondjuk nálam úgy nézett ki a dolog, hogy az első pár évet végig vittem szinte 4-el, 5-el, aztán ahogy mentem feljebb, mindig nehezebb volt az anyag, úgy romlott az átlagom is, míg végül kibuktam. Érdekes, hogy angolból viszont meg felfelé mentek a jegyeim és a mai napig nem tudom, hogy csináltam...az alsó osztályt szinte végigbukdácsoltam angolból, mert utáltam, aztán fordult a kocka...az angolom 4-es, 5-ös lett, pedig sok mindent nem csináltam, hogy megszeressem, egyszerűen egy idő után csak értettem és tudtam, minden másból leromlottak a jegyeim. Pedig én se gondolom, hogy hülye lennék, hiszen pl. olvasni is nagyon hamar megtanultam, sőt még tanítani se nagyon kellett, mert sokszor tudtam mindent magamtól is, pedig a szüleim nem tanítottak...még vers ésd prózamondó versenyt is nyertem, mert állítólag helyesen írok, meg szépen beszélek. Van 2 OKJ-s vizsgám, mindkettőt ötösre vizsgáztam...mondjuk jóval könnyebb volt, mint egy érettségi. Én elég hamar elfelejtek mindent, sajnos gyereknek is olyan voltam már, hogy elfelejtettem szólni stb...ha nem írom fel a dolgokat, elfelejtem. Ha azt mondják nekem, hogy hozzak 1 liter tejet a boltból, akkor nem biztos, hogy hozok, mert mire odaérek, elfelejtem...vagy ha elmegyek ügyet intézni és a párom megkérdezi, hogy mit mondtak, sokszor vissza se tudom mondani, vagy nem úgy mondom vissza, ahogy ott mondták....ezért van, hogy nem is szeretek egyedül menni, hogy ő is hallja a dolgokat, mert akkor ugyan ott vagyunk, ahol az elején, aztán lehet telefonálgatni, hogy akkor most hogy is van stb és feleslegesen mentem bárhova. Jó, fel lehet írkálni a dolgokat, de mindent mégse lehet, pláne ha egy ügyintézésnél sokat magyaráznak az embernek, meg csak feltartanám a sort, ha ott elkezdenék írni. Vén koromra tuti alczheimer kóros leszek :D

A gyakorlási lehetőséget köszönöm :) Segítséget nincs nagyon kitől kérjek, mert nincsenek se barátaim(sose voltak), se rokonaim...vagyis vannak, csak kakálnak rám, nem nagyon tartjuk a kapcsolatot. Én egy különc ember vagyok, aki úgymond agyilag, csak a saját súlcsoportjába lévő emberekkel barátkozik, akik úgy gondolkoznak, ahogy én...sajnos olyannal még nem találkoztam az életem során. Meg én gyereknek hátrányos helyzetűként nevelkedtem, hála fateromnak, úgyhogy nagyon nem volt lehetőségem senkivel barátkozni meg nem is mentem oda senkihez. Emlékszem, mikor a tanárom azt mondta, hogy nem vagyok közösségbe való gyerek. Szóval ilyen téren mindig is egymagam voltam...tanárra meg nincs pénz. Amúgy a párommal élek, de ő is dolgozik...meg mindent ő se tud. Tudom, hogy ha tudná, lehozná értem a csillagokat is, de mégse foghatja mindig a kezemet :/

Esetleg nincs egy ismerős, vagy családtag, aki tudna neked segíteni?

Sokszor meglepően ostoba embereknek van érettségi bizonyítványa, diplomája, tehát biztos, hogy nem lehetetlen dolog. :D

Engem se nagyon dob fel, hogy évekbe fog telni, míg elérem amit szeretnék, de tudom, hogy sikerülni fog, és biztos vagyok benne, hogy neked is menne.

"Tudod, én nem hiszek ebbe ha akarom, akkor sikerül dologba"

Nem is! Meg kell tanulni a dolgokat.

Azt gondolom, neked az alapok hiányoznak, és ezért nehéz továbblépni.

Szóval én az általános iskolai dolgokat ismételném át a helyedben!

Rengeteg feladatlapot kéne megoldani. Matek, fizika pl.

Történelem, földrajz stb. Ezeket pedig hangosan tanulni. Az agy jobban megjegyzi amit látunk, hallunk. Jegyzetelj, és ez alapján mondd fel a tananyagot, a saját szavaiddal.

Nem biztos, hogy a "fejeddel" van gond, lehet, hogy rossz módszerrel tanulsz. Amíg az alapok hiányosak, nem fogod megérteni a ráépülő anyagot.

Ha tudsz, kérj segítséget ismerőstől, vagy tanárt vegyél igénybe.

Itt is van gyakorlási lehetőséged: [link]

Szorgalom, gyakorlás nélkül márpedig nem megy.

Nem kell 6 órát seggelni egy könyv felett sem, ha nem értesz valamit vissza kel nézni a dolgokat. Kutakodni kell!

Most ennyi jutott eszembe, én már régen voltam iskolás...:) De a gyerekeim is így tanultak.