Mekkora szerepet tulajdonítotok a szülőknek, ha testvérek rosszul jönnek ki egymással? (beszélgetős fórum)

Nyilván senki nem a statisztikával törődik, amikor szül, vagy nem szül. :)

De azért nem ártana arra is figyelni!

Nagyon nagy százalékban rajtunk szülőkön múlik.

Van két tesóm, ők ikrek,az ő világuk mindig más volt, de anya figyelt, terelt minket.Sosem hagytak ki játékokból,ha vita volt elboldogultunk,bár anya azért sokszor ott volt és irányította hogyan kell a vitát megoldani

Ugyan így próbálom nevelni a két kislányom. Sosem oldom meg a konfliktust egyedül..ők okozták, nekik kell elérniük hogy a vita elcsituljon és újra minden jó legyen.Terelem őket.

Bár néha nehéz mert merőben más karakterek, de azthiszem ezt csak így érdemes.

Reméljük, legalább újratermelitek magatokat, s lesz minimum két gyereketek. :)

(Már csak azért is, hogy javítsatok a népességi statisztikán. :D)

Ez valóbban igaz, és nagyon könnyű átesni a ló túloldalára.

Még egy példa rá :) : apósom is egyedüli gyerek. Mai napig egy jó szót is sajnál mindkét gyerekére. Mindent csak magának és magának. 65 éves. És ez már soha az életbe nem fog változni nála. Annyira borzasztóan irigy mindenkivel, hogy néha 2-3 hét, mire vissza rakom az állam a meglepődöttségtől, pedig már jó pár éve ismerem :D Én nem így nőttem fel, a szüleim a mai napig segítenek ahol tudnak, és ez nekem nagyon furcsa.

Szóval mindkét példából van előttünk, de egyelőre most így beszéltük meg, hogy 1 gyerkőc lesz. Meglátjuk mire jutunk vele :)

Szomorú történet.

Az egykét legalább úgy el lehet szúrni, mint a kivételezés miatt háttérbe szorított gyereket. Nagyon sok egyke azt hiszi felnőtt korában is, hogy csak őérte van minden, körülötte forog a világ, mert nem volt alkalma megtanulni, hogy a szülői szereteten, gondviselésen, a javakon osztozni kell valakivel.

Sajnos szerintem is a szülő a hibás a legtöbb estben.

A férjem sem beszél a húgával, mert ki nem állhatják egymást. 1 van köztük, de már kis korban anyósom annyira oda volt a kislányáért, hogy az csak na. Mai napig a húgát 6 kézzel tömik, a férjem egy jó szót nem kap tőlük. Pl mikor megvettük a lakásunkat, akkor anyósom kijelentette, hogy na a kisfiának már van lakása, akkor a saját lakásukat a majd a húga fogja kapni, hogy neki is legyen. Az már nem probléma, hogy mi a lakásunk a saját fizunkból vettük és tartjuk fenn, amíg a drága húgnak a 30 év alatt sikerült összehozni 1 és munkaviszonyt.

Édesanyáméknál is sajnos pont ez a helyzet. Nagymamámék vidéken laknak és mezőgazdaságból élnek. Vett egy földet, amit beígért, hogy anyumnak a nevére íratja, elkérte a papírjait, adatait is, stb és kb 10 évvel később amikor be kellett menni az önkormányzathoz elintézni valamit, akkor közölte nagymamám, hogy hát anyum hiába megy, szóba se fognak állni vele, mert a húga nevén van a föld. Ugyan úgy kivételeznek mai napig nagymamámék a kisebbel. Ennek az az eredménye, hogy anyum évek óta nem beszél se nagymamámékkal, se a testvérével.

Így arra jutottunk a férjemmel, hogy nekünk 1 gyerekünk lesz, mert mi nem akarjuk elkövetni ezt a hibát :)

A saját példámból kiindulva nagyon nagyot.

10 év van köztem és a bátyám közt. Aranyos kicsi lány voltam, amikor a bátyám kamaszodott. „Természetesen” én voltam apuka kedvence. Anyuka gályázott: dolgozott, tanult, örült, hogy él, hogy tud bevásárolni, főzni a családra.

Ezek a körülmények szépen összehozták, hogy a bátyám megutáljon.

Nekem még csak 10 évesek az ikrek, fiú/lány, és bár egyre többet veszekednek, nem egyeznek dolgokban, de ha baj van azonnal mennek a másik segítségére (egy osztályba járnak), ha nincs ott a másik gondolnak rá (pl. az egyik van csak velem, bolt/gyerekorvos-kitett cukorka-kér a másiknak is:)) Nincs nagyobb féltékenység, de persze előfordul. Vitánál ha nem vagyunk jelen, megbeszélés, továbbra sem egyezés után kollektív büntetés jár.

Nagyik a fiút "jobban szeretik", de a lányt meg azért imádják, mert nagyon talpraesett:)

Ő egy picit jobban figyel a tesóra, de mert neméből adódóan anyáskodó típus.

Írtóra egymás idegeire tudnak olykor menni (ebben is a lány vezet...), de ha tévednek gond nélkül bocsánatot tudnak egymástól kérni, bár ez egyre nehezebb, mert mindenkinek megvan a maga igaza/tudatos meggyőződése.....de ekkor jövünk mi:))

szerintem ott is elrontja jópár szülő, hogy a tesóknak nem hagynak közös időt... mert rosszak, emrt külön könynebb velük stb... Holott ezek az együtt idők kovácsolják a testvéri kapcsolatot. ezek lesznek a ragasztó sokszor elnőtt korban is.

Ahol egyik egyik nagyszülőhöz, másik másikhoz, egyik erre másik arra... ott hiába nincs kivételezés, nincs mitől tesóság legyen.

Nem könnyű a helyzeted.

Ezek szerint mindennek ellenére te vagy a lelkiismeretesed tesóddal szemben. Le a kalappal és sok kitartást!

Én mindig mindenhez úgy állok, hogy a jó végül elnyeri méltó jutalmát, ami eddig mindig be is jött és be is fog jönni...szóval legyél büszke magadra :)

Jó nagy szerepe van ebben a szülőknek!!

Sosem felejtem el én mindig a nagyobb voltam (3év különbség van köztem tesómmal) hogy még 18évesen is nekem kellett az okosabbnak lennem, függetlenül mindentől, hogy ki volt a hibás. Anyukám otthonról hozta ezt a mintát, mert nagyiméknál volt ez mindig divat.

Tesóm a mindig kicsi, akinek pont a mai nap szökött könnybe a szeme anyukámnak hogy nem kapta meg tesóm 10évesen a hőn áhított távirányítós autót pedig úgy szerette volna, csak hát nem volt pénzük...no comment...és hogy ez tesómnak milyen rossz volt...

Nekem 18éves koromig meg minden drága volt ami tesómnak automatikusan járt.

Nekünk sajnos ezek a viselkedések teljesen rá nyomták a tesómmal való kapcsolatomra a bélyeget, amiből most így (most vagyok 26) próbálom helyrehozni a dolgokat, mert a testvér az mégis csak testvér, és nem szeretném ezek miatt elveszíteni egymást.

Nem is szeretnék csak (majd) egy gyereket (vagy hármat), de kettőt tuti nem, pont emiatt.