Méheltávolítás - akinek elvégezték már ezt a műtétet, megosztaná velem a tapasztalatait? (tudásbázis kérdés)

Igazán szerencsés vagy Kamilla, hogy ilyen különleges kapcsolatban vagy anyuddal. Tényleg szívfacsaró.

Aztán eszembe jutott én anyum és sírva fakadtam. :'( 12-én műtöttek, hétfői nap. Anyuék kedden benéztek hozzám. Oszt azóta nem bírtak rámnézni, mert anyu szenved a melegben. Még meg is értem, de péntek óta itthon vagyok, vagyis 2 percre lakuknk tőlük autóval. Vasárnap egész kellemes idő volt... nem jötte át azóta sem. :'''''( Pedig mindig jókislány voltam. Hiába, mégis ennyit érek nekik.

Bocs amiért itt bömbölök, de annyira fáj..... :(

Majd meglátod napról napra jobb lesz, és hogy megmaradtak a petefészkeid az külön öröm. Meglátod hamar felépülsz , a banyakór meg még soká fog elérni :)

Én mikor felkeltem és járkáltam az első napokban, kötöttem egy sálat a hasamra, és ugy nem éreztem hogy üres, és lötyög :)

Reméljük nem lesz a szövettan rossz a testvérednél, és hamar felépül ő is.

Nekem is igy volt, már irtam róla, hogy előttem mütötték a nővérem egy héttel. Szegény anyukám már teljesen ki volt. Olyan nehéz dolgok ezek.

Sziasztok,Lányok,Szia Margaréta!

Nagyon örülök,hogy sikeresen túl vagy a műtéten,ha nagyon sokat pihensz,akkor viszonylag gyorsan rendbe fogsz jönni.Így sok sok hét távlatából már minden olyan gyorsnak tűnik.Nálad is eljön ez az időszak,a lényeg,hogy nagyon vigyázz Magadra.

Semmi hősködés!

Puszi:Timi

Szia Margaréta!

Jobbulást kívánok Neked Én is! Látod van jó a rosszban, nevezetesen, hogy a petefészkeid megmaradtak. Meglátod ezt követően minden nap csak jobb lesz.

Üdv. Rezeda

szia Margaréta:)

Olvastam a beszámolód... Téged hol műtöttek? Nem figyeltem a napokat, hányadok napon jöhettél haza? Nekem azt mondta a doki egy hét biztos...:(

Kb. erre vagyok felkészülve én is... majd még fogok kérdezni, de most sok dolgom van, áfabevallok:)

puszi, jobbulást:))

Sziasztok:))

Margaréta de jó,hogy a bátyád is jól van már. Te meg csak feküdj,feküdj és hagyd,hogy kényeztessenek.

Jucika kérdését én is felteszem...jobb,hogy előre felkészültél?

Persze teljesen nem lehet,de mégis...talán kicsit segít ugye?

Szia Drága Margaréta!

Látom, Te is nagyon megszenvedtél. Azon ne aggódj, hogy álló helyzetben ki akar szakadni a hasad, nagy matatás volt ott. Nekem is sokáig ez volt az érzésem, hogy mindjárt kiszakad.

Ugye azért jó, hogy nem hallgattuk el előled, hogy milyen nagyon fájni fog ez?

Az meg külön jó, hogy fogyunk egy kicsit:):):):)

Akkor csak arra kell vigyáznod, hogy nehogy visszaszedd.:)

Annak idején én is fogytam összesen 9 kilót, és szerencsére nem jött vissza semmi. De nagyon oda kell figyeljek, hogy mit eszem, és mennyit.:(

Pedig nagyon szeretek főzni is és enni is.

A tesómról: egész héten halogatták a műtétjét, mivel nem volt életveszélyben és a sürgős eseteket csinálták. Pénteken műtötték, sajnos a fél gyomrát kivették. Az orvos szerint jóindulatú volt a polip, de majd a szövettan ad pontos eredményt. Szegény azóta egy falatot nem evett (július 10 óta). Infúziót kap, ma vették ki neki a gyomorszondát, 3 dl folyadékot kortyolgathat el.

Szerencsére nincs elkeseredve, jó a hangulata. Sokat fogyott, de szerencsére volt miből.

Bízom benne, hogy maximálisan meggyógyul és felépül. Ez nem kérdés, nem lehet másképp.

A bolt most anyukám, sógornőm és a kisfiam közreműködésével megy. Nagyon nehéz időszak ez nekünk, de bízom benne, hogy ezután már csak jó jöhet. Ennyi rossz után:-(((

Sziasztok!

Köszönöm Mindenkinek, hogy ilyen kedvesen fogadott, nagyon jól esett:-))))

Akkor álljon itt a kórházi történetem, segítségül annak, akire ez vár a jövőben. Igyekszem részletesen mindent leírni.

Kedden reggel fél nyolckor jelentkeztem az ambulancián, nyolckor már fenn voltam az osztályon. Öt ágyas szobába kerültem, aminek örültem, mert eredetileg egy kétágyasba akartak rakni, de mondta a nővér, hogy undok öregasszony mellé nem tesz. Ennek nagyon örültem.

Kaptam reggelit, ebédre egy bögre levest, amibe még valami zöldségféle került, majd este már csak csontlevest üresen. Kiderült, ami nem is lepett meg, vérszegény vagyok, így este két egység vért kaptam, plusz egy pezsgőkúpnak nevezett valamit hashajtóként.Délután már megmondták, hogy harmadik leszek a nagyműtőben, kb. 11-kor kerül rám sor. Éjféltől vízmegvonás, reggel ismét kúp.

Kaptam egy szurit szerdán délelőtt kb. 10 órakor, majd negyed 12-kor jött egy csinos műtősfiú és már száguldott is velem a műtőbe. Kellemes volt a kinti levegőhöz képest, tényleg jól éreztem magam:-)))

Az őrző... Hát erről vannak a legkellemetlenebb emlékeim. Amire emlékszem erről: délután pár perc a férjemmel, pár perc anyukámmal és a sógornőmmel. Este a nővér szivaccsal lemosott, ez kellemes volt, aztán mély alvás, egészen hajnalig, amikor már nagy fájdalmaim voltak, patakokban folyt rajtam a víz. Kértem fájdalomcsillapítót, mondták, hogy az infúzió lefolyik, fognak adni. De az infúzió akárhányszor ránéztem csak tele volt, arra gondoltam, hogy ez soha nem fog lefolyni, de aztán egyszer csak a végébe nyomtak egy kis fájdalomcsillapítót. A legrosszabb a meleg volt, becsuktak hajnalban minden ablakot, rólam meg csak folyt a víz (később szóvá is tettem a nővérnek, aki azt mondta, hogy azért csukta be, hogy ne jöjjön be a meleg!!!!!!!! Hajnalban!!!!!) Na végre lezajlottak a vizitek, és átkísértek a szobámba. Borzasztó hosszú út volt, azt hittem soha nem érünk oda. Egy kis pihenés után már egyedül kimentem Wc-re, és a gyógyulás útjára léptem. Ettől fogva minden nap egy kicsit jobban voltam. Persze voltak nehézségek, pl. csütörtökön este, tehát a műtét másnapján kaptam egy port, ami beindította a bélmozgásaimat, az borzalmas volt. Másnap adtak egy sűrű szirupot, attól aztán gyakorolhattam az ágyról leugrálást, háromszor is volt eredménye a szirupnak. A nővérke szerint ez nem is sok, van aki 14 után már nem számolta:-)))

Vasárnapra már nagyon jól éreztem magam, a szobatársammal jókat vigyorogtunk, késő estig szórakoztattuk egymást. Másnap eljött a nagy nap, mehettem haza, délelőtt elbúcsúztam a nővérektől, szobatársaimtól és elindultunk. Lifttel lementünk, mire leértünk, addigra minden erőm elfogyott, lesápadtam, hányingerem lett. Pár perc pihenő után folytattuk az utat, meglátogattuk a tesómat. BEláttam, hogy nekem még az az öt perc séta is megerőltető, az autóhoz már olyan kicsi lépésekkel közeledtem, hogy a férjem már alig tudott kézenfogva odavezetni, örökké valóságnak tűnt az út. Ettől fogva a mai napig érzem, hogy fáj nagyon a hasam, derekam. Vízszintesben jó, de ha lábra állok, egy-két perc után úgy érzem, mintha minden ki akarna nyomódni belőlem. Borzasztó érzés. Délelőtt vettem be fájdalom csillapítót, egy kicsit jobb lett.

Szurizni kell a hasamat, 10-et kaptam.

Még a lényeget nem írtam, a méhemen kívül megmaradt mindkét petefészkem. A főorvos szerint mindkettő egészséges. Bízom benne, legközelebb nem ez miatt vágják fel a pocimat.

Amit kifelejtettem, megírom később.

Szia Margaréta! Örülök, hogy újra köztünk vagy. Pihenj sokat, gyógyulj szépen, és várunk, mesélj el mindent.

Puszi

Végreeeeeeeee jajj nagyon sokat gondoltunk rád és nagyon vártunk:):)

Ugye minden rendben a bátyáddal is?:):)

De örülök,óvatos legyél tudod!

Pussz

Szia!

Nekem a gyógyszerész Betadine kenőcsöt ajánlott, és egy vékony gézréteggel befedte apa, kb tíz napig kellett ezt csinálni.

Utána semmilyen kencét nem raktam rá. Szépen gyógyult a sebem.

Üdv.

Sziasztok, jó reggelt!

Szia Moncsina! Én is új vagyok itt, ma épp a nyolcadik napom a műtét óta. Megyek délután varratszedésre. Na erre még kíváncsi leszek...

Tényleg az első pár nap a gáz, főleg az első. Legalábbis nekem.

Lánykák, akik túl vagytok már az egészen, ti nem kentétek valamivel a sebet varratszedés után? Nekem úgy rémlik, mintha császár után körömvirágkenőcsöt használtam volna...

Szia Margaréta!

Pihenj sokat, és nagyon vigyázz magadra. Az eleje nem könnyű, és ne hidd, hogy remekül vagy még ha úgy érzed sem. Légy óvatos. Egyébként a tv-ben ma reggel azt hallottam ma Margaréta nap van. A naptáramban viszont nincs benne. Ha ma van akkor Isten éltessen és Boldog Névnapot. (feltéve ha ez a valós neved, mert az adatlapból nem derült ki)

Üdv. Rezeda

Szia drága Margaréta!!!!

De jó, hogy itt vagy, jaj, nagyon sokat gondoltam Rád!!!!!!!

Ha majd lesz erőd, mesélj nekünk részletesen. Jó?

Millió puszika, ügyes, bátor csaj vagy!!!!!!!

Várunk!!

Jó reggelt csajok:)

Jujj kiváncsi leszek Margaréta mit ír, neki friss az "élmény".

A magam ellátásával kapcsolatban a tisztálkodást értettem.

Hogy mitől nőtt meg ekkorára? Fogalmam sincs. 4 éve volt egy vesekőműtétem, ott az urológus kezdett el szörnyűlködni a méretén, mutogatott is akinek csak lehetett (rezidensek). Azóta három havonta járok a dokihoz ellenőrzésre, és mivel nem vérzik (számára ez hihetetlen), ezért tologattuk a dolgot. De most már nagyon nagy. Áprilisban kezdett el fájni a derekam annyira,hogy az ágyból alig tudok felkelni, valamint ott megfordulni, ezért elmentem a reumatológushoz, azt hittem megint a sérv. De nem, az az izület van begyulladva, amelyikhez a méhszalagok vannak tapadva. Így döntöttünk a műtét mellett. Most voltunk nyaralni két hetet júniusban, ott érdekes módon elmúlt a fekvési derékfájás a második héten. Mióta itthon vagyok, kicsit kezd megint. Félek, mi lesz velem műtét után a sok hanyattfekvésből hogy fogok felkelni:S

Várom Margaréta beszámolóját. puszi mindenkinek