Főoldal » Fórumok » Szépség & Egészség fórumok » Méheltávolítás - akinek elvégezték már ezt a műtétet, megosztaná velem a tapasztalatait? fórum

Méheltávolítás - akinek elvégezték már ezt a műtétet, megosztaná velem a tapasztalatait? (tudásbázis kérdés)


7700. Benita anyuka (válaszként erre: 7692. - Rezeda63)
2011. febr. 3. 08:26

Szia!:O)

Szerintem félre értetted amit írtam!!!

Pont nem én vagyok az,aki ezt írja,hogy "nem kell rinyálni"túl lehet élni!!!!

Egy kicsit olvasd el figyelmesebben:O)

épp védtem a "friss" sorstársakat,velem együtt,hogy ezt a műtétet nem igazán lehet könnyen fel dolgozni!!És hogy mindenki másképp éli meg!!

További szép napot neked!!:O)

7699. Imisz
2011. febr. 3. 08:24

Sziasztok, jó reggelt!

Zmanci, nagyon sajnálom, hogy így végződött. Biztosan nehezebb feldolgozni, de vígasztaljon a kislányod, hogy legalább ő megadatott neked. Most az a lényeg, hogy egészségesen fel tudod nevelni.

Azért ez borzasztó, hogy már fiatalon is miómás az ember lánya. Amikor engem műtöttek, az egyik szobatársam is fiatal volt, még nem szült és 3 férfiökölnyi miómától szabadították meg méhe maradt, de ajánlották neki, ha lehet szüljön minél előbb. (mintha csak rajta múlna).


Szép napot!

7698. nino63
2011. febr. 2. 22:58

Szia Briszeisz!most meg csak valami szoja kivonatot szedek;Aktiv Meno-nak hivjak ,van benne meg vitaminok is;nappal meg elvagyok leoltozom 5-perc utan vissza masfel-ket orankent,de kibirhato.Ejjel mind felebreszt az izzzadas, neha fejfajas;vizet iszok,vc-zes;mire visszaalszok megint kezdodik elolrol.Jo ha 5-orat alszok darabokban.Ugy erzem ha nem szednem rosszabb lenne.Azt mondjak el fog mulni,kinek mikor.En hormonokat nem szabad szedjek,de mar semmit nem szednek,mielott mutottek 2-evig annyi mindent nyomtam magamba,hogy ne verezzek.Eszre vettem magamon nem vagyok olyan streszes ideges miotta megmutottek.Ha ez a szaunazas elmulna,kimondottan jol ereznem magam a korulmenyekhez kepest.Vidamabb lettem,van meg valaki igy?

Jo ejt mindenkinek!

7697. zmanci08
2011. febr. 2. 22:33
Sziasztok! Sajnos én is így jártam... Már több, mint egy éve történt, de még mindig nem hevertem ki teljesen... Egy kislányom van, az ő születése végződött így... Pedig rengeteget kínlódtam előtte, sokszor operáltak mióma miatt, volt, hogy majdnem elvéreztem... de én vállalnám ezeket továbbra is, csak szülhetnék még... :((
7696. Imisz
2011. febr. 2. 19:18

Sziasztok!

Hát Rezeda, nekem nincs ilyen szerencsém, hogy a mellem valamitől is megnőjön:(( de apának így is jó:)


Saci, megmondom őszintén amikor szembesültem azzal, hogy muszáj a műtét én is besz@rtam. Pedig mint már írtam nem a doki mondta. Egyszerűen rájöttem, hogy nem múlik el semmi mástól. Akkor napogig rágódtam, aztán előadtam a páromnak, hogy mit szólna hozzá? Rám bízta végülis, de együtt rágtuk át magunkat a lehetőségek negatív-pozitív voltán. Aztán nővérem sokat segített, akit szintén nagyon megviselt annak idején lelkileg, testileg egyaránt. Aztán rátaláltam erre a fórumra, és elkezdtem -akkor még csak-olvasni, és minél többet olvastam, annál jobban erősödött bennem, hogy ha gyógyszerek, kézrátét, ima nem segít, csak ez marad! Na így erősödött talán a lelkem is. És igazán felvértezve minden tudással mentem a műtőbe, pedig a műtét maga hirtelen jött. (Talán emlékszel, egy eü.kaparásra indultam)

Mindezt csak azért írtam le, hogy nem szégyen a félelem, én is átestem a bepánikolok részén, csak kb.fél évvel azelőtt, mielőtt a doki is rájött, hogy nincs más megoldás. De rengeteg erőt adott ez a fórum, ahol nem titkolta senki a rossz oldalát sem. Így tulajdonképpen sokkal rosszabbra számítottam.

Itthon azóta is "kímélve" vagyok, én már rég felemelném ami mellől elzavar a család. Azért örülök, hogy ilyen figyelmesek.


Bocsánat, ha hosszú voltam. Ja, és végre van V betűm:))


Gyógyuljatok, vigyázzatok magatokra!


Puszi: Szimi

7695. d31966966c (válaszként erre: 7694. - Rezeda63)
2011. febr. 2. 18:32
Köszi, valószínűleg ez lesz nálam is, ez a kis kellemetlenség meg majd csak elmúlik.
7694. Rezeda63 (válaszként erre: 7689. - D31966966c)
2011. febr. 2. 18:06

Szia Marcsi!

Nekem nem volt tejcsorgásom, de prolaktin hormon szintet nézett a nőgyógyászom mert a mellem két mérettel nagyobb lett, és olyan érzésem volt mint amikor szoptattam. Szinte megereszkedett a mellem amikor a melltartót levettem. Meg begörcsösödött.

Hál Istennek, csak átmeneti hormonzavar volt a műtét miatt.

Üdv Rezeda

7693. Rezeda63 (válaszként erre: 7680. - Saci-maci)
2011. febr. 2. 18:02

Szia Saci!

Örülök, hogy ezt így leírtad. Attól, hogy néhányan már esetleg évek óta túl vagyunk ezen a műtéten, akad aki még nem felejtette el mennyi álmatlan éjszakát okozott számára ez a beavatkozás. Akinek konkrétan most van ilyen gondja nyilván nem tudja elbagatelizálni. Neki most van szüksége tanácsra és segítségre. Ha fáj most kíváncsi arra, hogy miért?

Üdv Rezeda

7692. Rezeda63 (válaszként erre: 7679. - Benita anyuka)
2011. febr. 2. 17:56

Szia Benita!

Hidd el nem vagy egyedül! Ahányan vagyunk annyi féle képpen éljük át a műtétet és az azt követő időszakot. Nem "rinyálás" amit írsz. Én tökéletesen megértelek, mert Nekem egyáltalán nem volt könnyű túl tenni magam egy ilyen beavatkozáson. Nem azért mert így már nem érzem magam nőnek, de nekem hiányzott a havi ciklus és minden ami azzal járt. Lehet sokan kinevetnek, de néha azt érzem, hogy néhányan csak vígasztalják magukat azzal, hogy nincs vérzés, és nincs házasélet tilalom. Ezt lelkileg mindenkinek fel kell dolgozni. Örüljön az aki úgy érzi Neki könnyen ment, de nem különc az aki számára ez nehéz dió. Nekem például egyedül nem sikerült. Totális hormonális és lelki összeborulást eredményezett a műtét, pedig hüvelyi műtétem volt ami komplikáció nélkül gyógyult, és mind két petefészkem megmaradt. Hiába próbáltam úgymond pozitívan gondolkozni, nem ment!!!!!!! Csak hozzáértő ember tudott rajtam segíteni. Tehát ne érezd magad kakukktojásnak. A szex is olyan volt mint ha előlről kezdeném. Sokáig tartott amíg visszatért a régi reakció, és érzékenység. Nem vagyunk egyformák. Örüljön az akinél semmi zökkenőt nem okozott a műtét, bár kétlem ezt a semmi zökkenőt!

Puszillak és fel a fejjel! Rezeda

7691. 19Vica68 (válaszként erre: 7670. - Jade10)
2011. febr. 2. 17:48
Nagyon szurkolok, hogy ne kelljen elhalasztani a műtétet, jobb túl lenni rajta. Tényleg napfény lehet utána minden. Jelentkezz!
2011. febr. 2. 16:22
most látom az előbb mit írtam, tiszta lökött vagyok :) ez is biztos attól van :), na meg a derékfájás is.
2011. febr. 2. 16:16
Igen, tejcsorgás, méh eltávolítás után, vagy csak én vagyok ilyen szerencsés:( ??
7688. Benimutti
2011. febr. 2. 16:02

nem tudok felrakni klpet magamról valamiért, sorry, Benita, folyton hibaüzit kapok.

szerintem nem a méhétől nő egy nő. a női energiák, a lágyság, a női szerepek, a személyiségünk enm a méhből jön. aki nem tud szülni ugyanolyan jo anya lehet örökbefogadott gyermekének, sőt, van aki szül aztán eldobja gyermekét? az nő? no de ne itélkezzünk, alényeg, amit ki akarok ebből hozni, hogy ne améhedtől vagy annak hiányátol várd a nőiességedet, mert az belled jön, vagy nem jön. méhfüggetlen!szerintem. ébn nőnek érzem magam a méhem nélkül is, sőt! végre tudok szexelni, szexi nőies fehérneműt felvenni..ezt nem tudtam csinálni amig vérezve görcsöktől fetrengve kinlodtam..

7687. Benimutti
2011. febr. 2. 15:59
? micsoda? teljorgása? tejcsorgás vagy mire gondolsz?:-))))
7686. briszeisz (válaszként erre: 7685. - D31966966c)
2011. febr. 2. 15:51
Micsodám??
2011. febr. 2. 15:50

Üdv ismételten mindenkinek.

Kérdésem: kinek volt teljorgása a műtét után?

Vagy ez csak az én panaszom?

7684. Benita anyuka (válaszként erre: 7682. - Saci-maci)
2011. febr. 2. 15:41

Isten ments!!!Tökéletesen egyet értek veled!+!!!

Ezért is írtam hasonló dolgot mint te!!:o))

A lényeg,hogy jól szóltál a nevünkben!!!!!:O)

7683. briszeisz (válaszként erre: 7680. - Saci-maci)
2011. febr. 2. 15:27

Amúgy elvtársiasan: csatlakozom az előttem szólóhoz :D

kitartás csajok :)

7682. Saci-maci (válaszként erre: 7681. - Benita anyuka)
2011. febr. 2. 15:02
kinevetsz???
7681. Benita anyuka (válaszként erre: 7680. - Saci-maci)
2011. febr. 2. 14:36
:o))
7680. Saci-maci
2011. febr. 2. 14:23

Szia szuzo!

Igazad van, a pozitiv gondolatokkal könnyebbé tehetjük az életünket, és elősegíthetjük a gyógyulásunkat. És hogy valóban így legyen, ez mindegyőnk saját, jól felfogott érdeke.

Néha a gyógyulást hátráltatják bizonyos dolgok, pl egy családi influenza, de ettől még mi is gyógyulunk, csak néha kevésbé gyorsan, mint szeretnénk.:-) Azt hiszem, minden műtöttre igaz, hogy hétről-hétre, napról-napra könnyebek a dolgok és jobban érezzük magunkat,mindemellett - főleg a frissen és a nemrég műtöttek szembesülnek -mindenki- azzal,hogy bizony az első hetekben mik a nehézségek,vagy hogy minden egyes mozdulatért kőkeményen meg kell dolgozni. ... és hogy ezt megosztják másokkal??? Talán nem "csak önsajnálat". Akik most még szokják az új helyzetet, ők is meggyógyulnak, és néhány év múltán már nekik is kissé eltúlzottnak tűnhet, ha egy friss műtött napi küzdelmeiről, hátfájásáról stb. hallanak. Biztos vagyok benne,hogy az idő múlásával visszagondolva mi is már könnyeden fogjuk azt mondani, amit itt is már többen az elmúlt hónapokban, hogy nem sétagalopp ez az egész, de túl lehet élni, mint ahogy eddig még mindenki túlélte és meg is gyógyult.

(De magunk között szólva- és most tedd a szívedre a kezed- mikor Te szembesültél a problémával, hogy muszáj a műtét, Te nem féltél kicsit? Vagy az első hetekben-hónapokban nem voltak fájdalmaid,kisebb-nagyobb kellemetlenségeid, bosszúságaid, ha nem birtál felemelni valamit ami még csak nem is látszott nehéznek? ha nem tudtál úgy és annyit ténykedni, szaladni, mint korábban? biztosra veszem, hogy voltak nehézségek. Csak AZ akkor a TE problémád volt, a mostanság műtötteké meg most van, és az Övék, és fontos is nekik, nekünk.. De leküzdik Ők is,(én is) tuti! :-))

A magam részérőlpedig:

Szeretem ezt a fórumot, az ember mindennap rájön, hogy nincs egyedül, h ogy másnak is pont olyan tünetei-gondjai vannak, mint neki, ami természetes, ilyen műtét után szokásos, meg "belefér" mégis megijedünk tőle mikor magunkon észrevessszük. És mindig jól jön a nálunk "idősebbek" (= előbb műtöttek) megnyugtatása, hogy ezen bizony ők is túlestek.

Sokat lehet tanulni mások tapasztalataiból,vagy megosztani a sajátunkat, hogy abból mások merithessenek erőt, infót.


Kivánok kellemes napot, minden szépet-jót Neked is, és mindenkinek aki túlvan már rajta, és annak is aki még nincs, de sajnos sorstárs lesz.

Puszi

2011. febr. 2. 13:41

Elég szomorúan olvasom,hogy egy páran azt írják,hogy: ön sajnálat,siránkozás!!!???

Úristen!Ennyire nem kéne el ítélni és le szólni senkit!!Szerintem mindenki örüljön annak,akinek sikerült elég hamar túl tennie magát ezen a dolgon!

Nem azt mondom,hogy mindenki sajnáltassa magát éveken keresztül,de könyörgöm:Hála nem vagyunk egyformák!!

És azért nem semmi műtétek ezek amiken át mentünk!

Úgy érzem most magam mint az oviban:o))

Sajnos nekem is ehhez a fórumhoz kellett csatlakozzak gondolva majd hátha itt adok-kapok biztatást!!Mert lássuk be azért jól esik az embernek,ha azt írja itt valaki:Minden jó lesz!!Hidd el!!

Szerintem ez jobban esik az embernek mint amikor azt írják:Ne rinyálj!!!!Én sem tettem!!!!!

Csak más szavakkal öntve!Nem értem.....

7678. Neskee
2011. febr. 2. 13:15
Én is örülök egy ismételt pozitív gondolkodásnak. 5 hét után kezdtem el dolgozni, hasi műtétem volt a vágást már a kórházban a kötözésnél láttam. Az én testem, miért idegenkednék tőle! Nem hagytam el magam, igyekeztem gyógyulni, most múltam 3 hónapos műtött. Még táppénzen voltam mikor a konyhai mosogató dugulását megcsináltam, alul kibontottam a szifont.
7677. szuzo (válaszként erre: 7665. - Imisz)
2011. febr. 2. 12:17
Ez az lányok,örülök,hogy végre van aki pozitívan gondolkodik.Szoktam olvasni a hozzászólásokat és meg kell, hogy mondjam rengeteg siránkozást önsajnálatot olvasok.Lehet,hogy én vagyok más de akkoriban amikor én is szembesültem a sajátproblémámmal, hogy nincs más kiút csak a műtét egyáltalán nem azt éreztem, hogy én innéttől ne NŐ lennék.Sőt, siettem meggyógyulni, hogy újra dolgozhassak, és azóta is remekül érzem magam,és szuper a férjemmel is.Megszüntek a fájdalmaim,felszabadultabb lettem, mert szerintem kívülről senkinek nincs az arcára írva, hogy neki nincsen méhe, de uram bocsá'csak az lenne NŐ akinek mind ez meg van?? Mert szerintem NEM!!!!
7676. Saci-maci
2011. febr. 2. 12:11

Köszi LÁnyok a biztatás, vigaszokat,és a jeleket!


Jade10: Ne izgulj, szorítunk érted, remélem nem marad el a műtét, ha már igy rákészültél lelkileg. Aztán várunk majd vissza. Talán még időben vagyok... nekem jól jött egy ruhazsepi a műtét után kértem, vizezzék be, mert hányingerem volt, azzal törölgettem a nyakam, az ereket, hogy a hányinger elmúljon. Amikor nem volt melettem nővér sem, akkor a poharamból töltöttem rá vizet. Jó szolgálatot tett:-))


Benita Anyuka: lógó-löttyedt has??? Na ezzel sem vagy egyedül. Én sem bántam volna, ha kissé kisebbre veszik, de nem tették. :-(

Heg körüli duzzanat, zsibbadás természetes.

Nekem először műtét u. zsibbadt a bőr, érzéketlen volt. Aztán pár nap múlva érzővé vált, akkor meg oylan volt, mintha tűpárnára feküdtem volna.:-)) Aztán elmúlt. Majd másutt lett ilyen. aztán az is elmúlt. Godolom, ahogy a belső varratok -hegek is igazodnak-gyógyulnak azzal lehet kapcsolatban.

VAgy mit tudom én.


Vigyázzatok magatokra ,mindenkinek szép napot.

Saci

7675. Saci-maci (válaszként erre: 7662. - Imisz)
2011. febr. 2. 11:59

Szia Szimi!


Igen, igaz. Most már én is tudom, hogy ha a szervezet jelez- mert jelez!!- szót kell neki fogadni, mert aztán lesz nekünk ne mulass! Kicsit kibabráltam magammal, hogy akkor mikor kellett volna nem engedtem el mindent, és nem feküdtem le pihenni, de úgy kell nekem. Most még annyi a gond, hogy húzódik, fájdogál a hasam. és már nagyon unom. Na meg a köhögés-tüsszögétől hasizomlázam van, de már javul a köhécselés is, meg ezzel együtt a hasam is. Nem igazán birok még napi 6-8 órát ülni, de mit tehetek? _Irodista vagyok, már dolgozom, birni kell. (ez még csak nem is nehéz fizikai munka, ugyhogy nem sírok-rívok. Nyilván az sem lenne könnyebb a műtét után.)

Azért javulok ám, alakulok, csak már a türelmem van fogytán magammal szemben. :-)


Kellemes, szép napot Neked, és Mindenkinek.

Saci

7674. jade10 (válaszként erre: 7673. - Imisz)
2011. febr. 2. 11:01

Szia!

Köszönöm a jókívánságot és a tanácsokat, hogy mit vigyek. Valahogy nem fog az agyam:((

Már hasmenésem van napok óta gondolom az idegtől.

Jó lenne már túlesni rajt.

Szia!

7673. Imisz
2011. febr. 2. 10:33

Sziasztok!

Jade! Szorítok, hogy ne maradjon el a műtét, ha már muszáj, akkor minél előbb! Ne izgulj nagyon, nem lesz semmi baj! Alapcuccokon kívül szénsavmentes víz, szívószál, mosdószivacs, intím törlőkendő, wc ülőkére papír, betét pár db normál és tisztasági. Hirtelen ez ugrott be.

Várunk vissza ha hazaengedtek!


Üdv: Szimi

7672. briszeisz (válaszként erre: 7669. - Nino63)
2011. febr. 2. 09:53

Szia Nino63!

A hőhullámok engem is piszkálnak kb 10 napja.

Először csak azt gondoltam nagyon fűtünk. :P

A doki írt fel dörzsikés Divigélt, pár napja használom és remélem be is válik.

Ha már annyi mellékhatása van legalább használjon!

Majd beszámolok, hogy tényleg jó-e.

Te szedsz valamit?

üdv Bri

7671. briszeisz (válaszként erre: 7670. - Jade10)
2011. febr. 2. 09:49

Szia Jade10!

Ne izgulj minden rendben lesz, látod mi is már milyen jól vagyunk :)

Szorítok Neked és várunk vissza.

üdv Bri

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook