Méheltávolítás - akinek elvégezték már ezt a műtétet, megosztaná velem a tapasztalatait? (tudásbázis kérdés)

Szia Ági.

Köszi, igyekszem gyógyulgatni. Én sem nagyon értem, hogy mi a fenének kellett egész nap bent lennem szerdán. A kaját meg már kínunkban elneveztük: "Minek nevezzelek-nek" így költőien

:-)

Nektek is ilyen nehéz nem csinálni egész nap szinte semmit? :-))) Mondjuk nem mondom, hogy nem tetszik az a mozdulat, hogy rámutatok valamire és ott felporszívózódik minden...de olyan furcsa :-)

Szia: Kata

Szia Szilvi!

Gondolunk rád, szorítunk neked. Várunk vasárnap.

Puszka:Kata

Sziasztok Lányok!

Reggel megyek,szerdán műtenek.Be vagyok sz...va!

Vasárnap vagy hétfőn jövök haza,megígérem jövök hozzátok.

Aki vezet autót közületek ,annak műtét után mennyi idővel sikerült újra vezetnie?

Puszi és jobbulást mindenkinek?

Szilvi

Hello Anyamaccs!

Megdöbbenve olvastam hogy mennyi bajon átestél már,én is csak ismételni tudom az előttem szólókat.

Nekem pár percem volt a felocsúdásból az UH-lelet után, mikor közölték hogy csak olyan gyógyszerekkel élhetnék tovább ami teljesen tönkreteszi a májamat és a szívemet,ha nem vetetem ki a méhemet.

Előtte való nap teljes mellszélességgel ragaszkodtam volna még hozzá,hogy nem engedem kivetetni!! Hiába, van az a helyzet amikor dönteni kell, ÉN NEM BÁNTAM MEG!

A további életem csak könnyebb lehet,rémálmomban se jöjjön elő több vérzés, még a betétreklámot is elkapcsolom!

A rákhajlam a családodban intő jel, vedd komolyan.

Nem akarlak rábeszélni,nekem már könnyebb,mert túl vagyok rajta,de számomra semmi sem szólna a te esetedben a méhed megtartása mellett.

Fontolj meg mindent alaposan amíg még esetleg választhatsz is a két módszer -hüvelyi és hason keresztüli eltávolítás között!

Üdvözöllek: Ági

Szia Kicsirigó!

Nagyon gratulálok, valóságos kis hős vagy,hogy ilyen ügyesen átvészelted a hasi vágást!

Remélem szépen gyógyulsz, és megőrzöd ezt a kedves vidámságot,nem terheled meg magad!

A szerdai napra vajon mi szükség volt a kórházban, ahogy leírod otthon is maradhattál volna, furcsákat mi is tudunk főzni néha:))))

Szerencsés vagy hogy ilyen jól átszunyáltad a rázós részét a dolognak,irigyellek érte!!

Engem epiduráltak, és a sok jövés menéstől sem éjszaka, sem nappal nem tudtam jól kialudni magam!

Most itthon duplán bepótolom:))

Gyógyulgass,pihengess és csak dirigálj ne csinálj semmit!

Szia :Ági

Szia Anyamaccs!:)

Én lelkileg nagyon nehezen tettem túl magam a műtéten, sőt többször hangoztattam, hogy számomra az élet azzal együtt volt kerek, mert hiszen a természet nem véletlenül adta. Nekem "csak" miómám volt és azon túl semmi "extra":) amivel annyi volt a baj, hogy gyors növekedésnek indult.

De Én most azt mondom Neked, hogy mindent összevetve, a hajlamot főként, a már kezdődő szöveti elváltozást, a miómát és az endometrózist gyorsan szabadulj meg tőle, amíg nem késő. A felsorolt tényezőkből egy is elég, nem hogy így komplexen. Méh nélkül is van élet. Számomra nem ugyan olyan, de jó, és annyit nem ér, hogy kockáztass. A műtét kibírható! Rossz mint minden a mi kórházzal kapcsolatos. Én rosszabbra számítottam, bár Nekem hüvelyi műtétem volt, és erre az oldalra is csak a műtét után találtam rá.

Minden jót Neked! És bármi kérdésed van...... csak nyugodtan!

Üdv. Rezeda

Szia Anyamaccs!

Megdöbbenve olvasom, mennyi bajod van! Hozzád képest nekem "csak" a miómáim voltak. Nem nagyok, viszont szaporodtak.

Tudom, hogy a végső döntést Neked kell meghozni de ha javasolhatom, minél előbb végeztesd el a műtétet! Az egészségnél és az életnél nem lehet semmi fontosabb! Főleg, ha hajlamod is van. Ahogy írod, szülni már nem akarsz, az összes többi dolog (sex) marad, nem hátrány a méh hiánya.

Nekem a norcolut halottnak a csók volt, szinte semmit nem használt pedig több mint egy évig szedtem.

A műtéttel kapcsolatos dolgokat itt mind elolvashatod, nagyjából ugyanaz, mégis mindenkinél más, hiszen nem vagyunk egyformák.

Végülis mindegyikünk túlélte és azt mondhatom utólag nem bántam meg! Így én azt mondhatom, nekem nem voltak rossz tapasztalataim, illetve a legrosszabbra én is csak úgy emlékszem mintha álmodtam volna.

Olvasgass vissza is, és ha valami nem tiszta vagy felmerül benned valami kérdés, tedd fel nyugodtan.

Mégegyszer mondom, ne halogasd, ennyi bajjal úgyis a műtét lesz a vége, akkor meg már jobb minél előbb. De a döntés a Tiéd.

Üdv: Szimi

Sziasztok lányok asszonyok, SORSTÁRSAK!

A napokban találtam erre a fórumra és nagyon sok hasznos tapasztalatot, tanácsot olvastam itt,....de mégis nagyon tanácstalan,BIZONYTALAN vagyok.KIVÁNCSI LENNÉK A VÉLEMÉNYETEKRE!

Az én NAGY PROBLÉMÁM a következő:(igyekszem röviden,érthetően megfogalmazni)Remélem sikerül!:):)...ha nem hát bocsika!:)

Fél éve egy hirtelen fellépő éltveszélyes méhvérzésnél állapították meg, hogy egy női öklömnyi MIÓMA van a méhemben, de ehhez társul még egy ENDOMETRIOZIS(megvastagodott méhszövet) és egy DYSPLAZIA(mikroszkóp alatt kórosnak látszó sejtek, de még nem rák) is.A hónap végén ismét eü gyi kaparást végeznek nálam,hogy megnézzék mennyit változott odabent a helyzet a félévig szedett norcolut kúra hatására.

Sajnos a dokim nem sok jóval biztat és a méheltávolítást hozta fel az elrákosodás megelőzésére végső megoldásnak.A méhszájról vett rákszűrésem kisebb gyulladásoktól eltekintve ez idáig még mindig jó volt.A helyzet az, hogy a hormonkúra után ilyen rendezett még nem volt a vérzésem mint most, de az ultrahang már megállapította, hogy a miómám is növekszik folyamatosan.44éves vagyok, született hajlammal.Nagymamám méhrákban halt meg, anyukámat ugyanezzel műtötték25éve.

Fogalmam sincs, hogy meddig tudom még megtartani a méhem és mi is lenne a jó megoldás.Gyermekeim nagyok, szülni sem áll már szándékomban mégis félek a következő vizsgálatok eredményétől annak ellenére, hogy itt elég sok pozitív dolgot olvastam a mütéttel kapcsolatban.

Mától szerintem rendszeres olvasotok leszek azt hiszem!:)Bátran írjátok le a legrosszabb tapasztalataitokat is a méheltávolítással kapcsolatban, de igyekszem visszaolvasgatni is.

Jó pap is holtig tanul......:):)

Sziasztok lányok. Végre szabadlábon :-)

Megpróbálom röviden leírni a történetét műtétemnek, mert amikor erre az oldalra leltem, én az összeset elolvastam, hogy tanuljak belőle.

Szerdán be kellett feküdni a kórházba, ahol semmi az ég világon nem történt, csak megkínáltak minket 3-szor olyan érdekes ételekkel, amiket még sosem láttam :-) Este kaptunk egy szem nyugtatót, majd másnap, a műtét napján beöntés , majd altató és infúzió bekötése. 11-kor toltak be a műtőbe, de arra már szinte nem is nagyon emlészem, annyira elaludtam már a Dormicumtól is :-)1-kor toltak ki. / Szobatársam ondta, hogy végig aludtam /Emlékfoszlányok vannak bennem, hogy ott volt a doktornő az ágyamnál, s arra is emlékszem kicsit, hogy ránéztem az infúzióra és halkan kértem fájdalomcsillapítót. Kaptam. Folyamatosan adták míg folyt az infúzió s amikor kivették, amikor szoltunk,már adták is. Hármunkat aznap műtöttek, nagyon jó kis társasággá nőttünk össze e pár nap alatt. Estig aludtunk, majd elindult a beszélgetés közöttünk :-)

Másnap reggel már ülve vártam az éjszakás nővért, hogy kimehessek fürdeni. Semmi gond nem volt a zuhanyozásnál. Megkérdezte a nővér, hogy megmossa-e a hátamat? Nagyon klassz volt, amikor újra frissen ledőltem az ágyikóba. Kivették délelőtt folyamán a katétert is és az elvezető csövet is. Sétáltunk. A következő nap viszont kellemetlenebb volt. Elkezdték a hashajtást és a belek míg visszarendeződtek kellemetlenebb érzésekkel láttak el, mint maga a seb. Vasárnapra annyira jól voltam, hogy délutánra hazaengedtek,/ feltétele volt hogy addigra kellett lennie székletnek / s csak hétfőn reggel 8-ra kellett menni. Ekkor beszéltem Páczai doktornővel, aki műtött. Levette a kötést, megtisztította a sebet ( nagyon kicsi vágást ) és szerdán megyek varratkiszedésre. Fantasztikus orvos.

Aki előtte van a műtétnek, csak annyit mondok, hogy az egészséges drukk az jó, de nem kell félni. Most 3 napos vagyok, nemrég érkeztünk haza a bevásárlásból / természetesen én csak dirigáltam :-)/, s most egy nagy alvás után kisétálunk az erdőbe.

Ne féljetek. Csak az első két nap az amit el kell viselni:-))))

Lányok! Köszönöm mindenkinek, aki gondolt rám!

/ Katának meg ezer köszönet azért, mert priviben végig fogta a kezem virtuálisan /

Szia!

Próbáld még a gondolataidból is törölni ezt! Én hasonlóan rástresszeltem, és persze elértem, hogy egy hetet csússzon a műtét. Légy pozitív, ne vonzd be!Nekem azt mondták, hogy a mensi első napjaiban nem szerencsés műteni az alhasi vérbőség miatt.

Szia Nudzika!

Tuti tippem nincs arra vonatkozóan, hogy tudnál kigyógyulni a bajodból.

A helikobakter nagyon komoly dolog, és ha az negatív akkor már van remény. Viszont az ismételt savas felböfögés nem sok jót mutat. Nevezetesen azt, hogy nem teljesen oldódott meg a dolog. Ebből a baciból nehéz meggyógyulni, mert hajlamos a kiújulásra. Mindenképpen a teljes életmód váltás az üdvözítő megoldás, azon felül, hogy kikezelik a helikobakter bacilusát.

Üdv Rezeda

A mozgás sokat segít, legyen az bármilyen jelegű.

Milyen Kedvesek Vagytok!

Máris egy kicsit jobban érzem magam. Én 36 éves vagyok.

Hallottam valami hasfogóról,amit a műtét után kell használni, de még nem vettem. Mi a véleményetek róla?

Szia Nudzika!

Most is azt tudom mondani mit az előbb ha a műtétet el akarod kerülni lényeges életmód váltást kell eszközölnöd. A panaszaid komolyak,

valóban bélösszenövésre gondol az ember. Feltételezem,hogy műttetni nem feltétlenül akarod magad.

A reflux és a helikobakter már önmagában is komoly probléma, műtét nélkül is. Törekedj annak a kiküszöbölésére. A férjemnek is volt és rendbe lehetett hozni. Ha rendbe jössz valószínű a más jellegű problémák is háttérbe szorulnak.A helikobekter a puffadás érzését sajnos nagyon éreztetti. Kezeltesd ebből ki magad és csak az után fordulj sebészhez a bélösszenövés miatt.

Lehet hogy a problémád teljesen független a műtéttől. nekem a műtét előtt is voltak ilyen gondjaim. Csomó vizsgálat és gyógyszer, de rendbejött. Kitartást és minden egyéb vizsgálaton ess túl, mielőtt műtétre szánnád magad.

Üdv Rezeda

Szia Adrika!

Teljesen megértjük a félelmedet, itt mindannyian átestünk rajta vagy előtte vagy utána, vagy egyfolytában,de a félelem nem szabad hogy elhatalmasodjon rajtad. Ha mindenképpen szükséges a műtét, akkor jobb rajta előbb túlesni, ne félj, a kórházban vigyáznak mindenkire.Csak mi nők érzékenyek vagyunk, több lelki támogatásra van szükségünk ilyenkor. Erre jó ez az oldal, itt minden kérdésedre akad aki válaszolni tud. Kérdezz bátran, bár én hüvelyi úton estem raja át másfél hete, kutya bajom, csak kímélem még magam.

Az orvosom a műtét tervezésekor kérdezte hogy mikor fog megjönni,ehhez igazította a legkorábbi időpontot, mert nekem sürgős volt a műtét.

Úgy tudom ilyenkor gyógyszerrel is le tudják állítani a vérzést ha nagyon muszáj.

Van köztünk több hasi műtéten átesett csajszi, ők tudnak tanácsokat adni,mert még kórházanként is mások a szokások.

Bátorság, és addig is kérdezz bátran!

Üdvözöllek :Ági

Sziasztok!

Április 12-én lesz a méheltávolító műtétem, és kezdek félni. Főleg attól, ha akkor lesz meg a vérzésem, attól ugye nem halasztják el a műtétet. Már szeretnék rajta túl lenni. Vágni fognak, mire kell számolnom?

Szia Nudzika!

Konkrétan milyen panaszaid vannak, amiből bélösszenövésre gyanakszol?

Ha orvosi beavatkozás szükséges a megoldásához, akkor az már nagyon gáz.

Egyébként a bélösszenövést nem bántják. Ahhoz, hogy a kellemetlen tüneteket enyhíteni tudd, sok folyadék, rost dús táplálkozás, nagyon jó a zabpehely, és rendszeres mozgás, és naponta széklet elegendő.

De nem tudom Te mit tapasztalsz?

Üdv. Rezeda

Szia Kati!

Kellemes kikapcsolódást!!!!!!!!

Üdv Rezeda

Szia Kati!

Örülök,hogy túl vagy a hatodik héten és jól érzed magad!

Gondolom ezt a kis kiruccanást mindketten nagyon várjátok a pároddal. :-)

Érezzétek nagyon jól magatokat,lubickolj sokat a vízben és a boldogságban is.

Puszi

Kata :-)

Sziasztok Lányok!

6 hetes lettem, minden OK, holnap "nászútra" megyünk Hajdúszoboszlóra. Mindenkinek jobbulást, az újaknak bátorságot kívánok!

Puszi: Kati

Szia Borcsa!

Amit írsz, azon Én is sokszor elgondolkoztam. Elhiszem, hogy 41 évesen nem könnyű egy ilyen műtétnek alávetni magadat, hiszen Én 47 évesen is nehezen viseltem.

A lelki megpróbóbáltatásaink??????......... mindenkinek megvan. Van aki könnyebben viseli,van aki kevésbé. Én az utóbbi kategóriába tartoztam. De ez nem szégyen úgy gondolom. Ha az ember beszélni tud róla az már fél siker. Nekem mindíg azt mondta a pszichiáter, hogy ha már sikerül megfogalmazni azt amit érzek, az már nagyon jó. Ha a megoldás sikerében is bízok akkor tuti.

Ennek ellenére azt mondom a hormonjaink sok furcsaságot tudnak produkálni.

Puszillak és jobbulást! Eda

Kedves Eda!

Szerintem ezekben a tudatalatti dolgokban az a legfontosabb, hogy legyen hitünk, az, hogy ki miben hisz szerintem már mindegy. A másik fontos dolog a szeretet és szerencsére én azt látom, hogy itt a fórumon szinte mindenkinek rendezett, szeretetteljes családja van, ez sok erőt ad. Mondjuk a műtét előtt én is ezen gondolkodtam, hogy miért pont velem történik ilyesmi, amikor rengeteg olyan nőt ismerünk, akiknek az erkölcs és hűség nem életelemük és mégsem ők bűnhődnek, hanem MI, akik normálisan élünk. A másik amitől sírva fakadtam és nehezen emésztettem, a korom volt, 41 évesen fiatalnak éreztem még magam egy ilyen műtéthez. Más ebben a korban, főleg a fiatalok a mai trend szerint, még most kezdenek el gondolkodni a szülésen, én meg már hol tartok.

Nekem egyébként kifejezetten jót, tett hogy láttam a miómámat, mert nem egy matyóhimzés volt, de így legalább kicsit megnyugodtam, hogy ettől a szörnyűségtől, mint ahogy az orvos is mondta, az utolsó pillanatban megszabadultam.Így a műtétbe is belenyugodtam kissé (igaz ez nekem is utólag sikerült).

Na de mostmár muszáj előre nézve élni.

Köszönöm, hogy a lelki gondjaimat is kiírhatom Neked, ez is jót tesz.

Üdv:Borcsa

Szia Kati!

Megnéztem, köszi! Most megyek szurira, aztán fodrászhoz.Pihengess!

Puszi:Kati