Méheltávolítás - akinek elvégezték már ezt a műtétet, megosztaná velem a tapasztalatait? (tudásbázis kérdés)

Sziasztok!

3 és fél hetes vagyok, holnap próbálkozunk autóvezetéssel. Hétfőtől nekem kell vinnem a lányomat az oviba. Párom főnöke még megengedte, hogy ha gondom lenne elvinni a gyerkőt az oviba, mehet a férjem egy eltolt műszakba, nem reggel 6-ra, hanem fél 8-ra a jövő héten, így tudja hozni is, vinni is. Egész jól tolerálták a helyzetemet.

Torna? Örülök, hogy nem pingvinként mozgok már, és sétálni egyben jó háromnegyed órát tudok. Nekem nagyon hamar jelez még a hasam. :-( Nagyon úgy néz ki, nem tudok 5 hét után visszamenni, lehet, hogy 6 lesz belőle, ahogy a doktor úr mondta...

Sziasztok!

Summer én a műtét előtt jártam intimtornára, de sajnos a problémáimon nem segített. Ezzel nem lebecsülni akarom a tornát, szerintem szükségünk lesz rá, én még várok egy kicsit vele. Majd a 6 hetesen rákérdezek, az orvos mit ajánl.

Kerékpárra még gondolni nem merek, autót vezettem, de eléggé nehezemre esett a pedál nyomása... A jövő héttől dolgozom, egyenlőre sétálni fogok...

Igen, nekem is érzékenyebb a területem. És nekem is szúrkál egy kicsit. Ma nagyot aludtam dél felé, jól esett!

Összevetve a helyzetemet az egy hónappal ezelőttivel, lényegesen jobb, megszüntek a fájdalmaim, jobbat alszom, lassan rendeződnek a dolgok.

Pihenjetek ti is egy kicsit!

Szia Móni! Én a jövő héten leszek 4 hónapos, nagy hasi műtétem volt, mindent kiszedtek. Még mindig nem emelhetek 4-5 kilónál többet és nagyon nyújtózkodni sem tudok, mert belenyilall. Kb.fél évig kímélni kell magad. Mivel több és nagyobb méretű miómád van, gondolom a méhed is nagyobb a normálisnál, biztos, hogy vágni fognak, tehát hónapokig nagyon figyelned kell magadra.

Ha lesz segítséged a lányod ellátásában, ne várj a műtéttel. Ilyen komoly vérzés és ennyi mióma mellett nem lehet kérdés a műtét. A körzet szerinti nőgyógyászati szakrendelésre kell menned, csinálnak citológiát, ultrahangot és ott kapod meg a beutalót a Veszprémi kórházba. Időpontot fogsz kapni, lehet, hogy több hónap, de az lenne a legjobb, ha nem kéne sokat várnod. Semmi sem fog történni, ha nincs fogadott orvosod, sokszor még jobb is. Határozottnak kell lenned, ha már magadban eldöntötted. Kérdezz bátran, segítünk, ötleteket adunk, veled vagyunk. Kriszti

Én is már alig várom, hogy túl legyek rajta. Itthon vagyok a kislányunkkal gyesen, meg még valószínűleg maradok is egy darabig. Na nem mintha olyan szuperül állnánk anyagilag, de pont két hónappal azelőtt rúgtak ki, hogy megtudtam: úton van a kisasszony. A munkaerőpiacon meg nem igazán kapkodnak egy 44 éves kisgyerekes anyukáért, szóval egyelőre marad a gyereknevelés. Nem sok segítségre számíthatunk, talán a gyülekezetünkből a segítőegyleti nőtestvérek tudnak időnként besegíteni a hétköznapokban. Nem is a háztartás zavar igazán, a kislányom ellátását lesz nehéz megszervezni (pelenkázás, esti fürdetés, öltöztetés...stb) Kétéves múlt, 11 kiló, gondolom, jó darabig nem emelgethetem majd. Esetleg rokonokhoz tudna költözni, de ők olyan távol laknak, hogy hetekig nem láthatnánk. Nekem is szükségem van a gyógyuláshoz arra, hogy ott rohangáljon körülöttem, hogy naponta lássam a mosolyát. Neki sem lenne jó, ha egyik napról a másikra eltűnne mellőle az anyja, az apja és a megszokott környezete is. Ehhez még túl kicsi. Na de ezen majd akkor fogunk gondolkodni, ha már tudjuk az időpontot.

Jó éjt!

Mónika

Sziasztok. Az enyém is sajog. Egész héten. Meg viszket. Meg szurkál. Nem tudom, mi van, eddig nem csinálta.

Nem voltam valami aktív az utóbbi időben, de minden nap olvaslak ám Benneteket!

Szia, Mónika! Nálunk is "családi örökség" volt a mióma. Nekem annyival könnyebb volt a helyzetem, hogy már nagyok a gyerekeim.

Ha visszaolvasol itt bennünket, kiderül, hogy mindenhol máshogy kezelik, ha pont a műtéti időre jön meg. Mondjuk erről nincs saját tapasztalatom.

Hiába mondjuk egymásnak, hogy ne félj, azért jön a para rendesen. De túl leszel rajta, és utána már csak jobb lesz. Annyi mindentől megszabadulsz!

Lesz, aki segítsen utána nektek egy kicsit? Pici a lányod, akkor Te még otthon vagy vele?

Jó éjt.

Annamari

Kedves Lányok!

Köszönöm a biztató szavakat, nagyon jól esnek. Veszprémben lakom, a fogadott orvost sajnos egyáltalán nem engedhetem meg magamnak. A régi orvosomhoz is csak egy vizsgálatra mentem el, csak azért, mert őt ismerem, benne megbízom. Mielőtt belekezdek az állami tortúrába, tudni akartam, mi is a baj pontosan, mik a lehetőségeim, ki tudjak állni az érdekeimért. Igen, lélekben már régóta felkészültem, sokat mérlegeltem a lehetőségeimet, előnyöket, hátrányokat. Az eredmény mindig ugyanaz volt: ez így nem mehet tovább. Az utolsó lökést édesanyám halála adta, pontosabban azok az iratok, amik a holmijai rendezése közben kerültek elő. Ő 41 éves volt, amikor dec.28-án megszült engem, én 41 évesen szültem Esztikét, dec 29-én. Anyu 44 éves volt, mikor elájult az utcán, három hónapos méhen kívüli terhességgel azonnal műteni kellett. Csak a most előkerült kórházi papírokból tudtam meg, hogy egyben ki is kellett pakolni, mert egy ökölnyi daganat volt a méhében. 44 éves vagyok, kísérteties a hasonlóság, mindenkinek az lesz a legjobb, ha nemcsak a miómákat veszik ki, hanem az egész méhemet. Amúgy sem csak az erős vérzés a gond, az összevisszaság is. Hol három hétre jön meg, hol késik egy hetet, de a legtöbbször csak max 2 hét "szabadidőm" van, aztán már jön is a következő adag. Tényleg, mi van, ha kitűzik a műtét napját és pont addigra megjön? Vagy adnak valamit, amitől előbb megjön, hogy addigra elmúljon? Ti hogy voltatok ezzel? Sajna a szövettant lehet, hogy kicsit halasztanom kell, kislányom beteg, a hasmenése már elmúlt, erre elkezdett köhögni meg folyik az orra, éjjel nehezen alszik a sok takonytól. Amíg nem lesz jobban, nem szívesen hagyom másra, még egy napra sem. Majd bombázlak még benneteket kérdésekkel, ha nem bánjátok, sok erőt kapok tőletek. Be vagyok...rendesen, de aki nem fél ilyenkor, az szerintem hazudik.

Álmodjatok szépeket!

Mónika

Kedves Esztimanó!

Nem tudom, melyik kórházba készülsz, és mennyire engedheted meg magadnak a fogadott orvost. Nálam az idegtépő várakozást és bizonytalanságnak (meg a többit dolognak, amit sajna már Te is ismerhetsz tapasztalatból), hogy - na. Kezdem elölről. A kisműtét után az első szövettan 3 hét múlva lett meg, és 5 hétre rá kerülhettem volna be a szakrendelőbe. Ezért bejelentkeztem annak az orvosnak a magánrendelésére, akihez várhatóan úgyis kerültem volna. Ez volt 1 hét. A magánrendelésen megnézte a papírokat, megvizsgált, megkérdezte, felkészültem-e lélekben, mert akkor holnap reggel éhgyomorra várnak a kórházban a műtét előtti vizsgálatokra. Ez volt csütörtökön, pénteken megvoltak a vizsgálatok (kb. 2-3 hétre adnak oda is időpontot mifelénk, EKG, mellkas rtg. labor, stb.) Hétfőn táskával becuccoltam, kedden műtöttek, ennyi. Minden rendben volt. A magánrendelői vizsgálat díján felül persze utólag volt boríték is, de azt mondom, megérte.

Sajnos ez nagyon sokszor így működik. Előtte soha nem volt semmik bajom, és igen elleneztem - most is ellenzem - a borítékot. Nem vagyok milliomos, és minek fizetünk TB-t?

Melyik kórházba készülsz?

Most hogy vagy?

Gyere nyugodtan privátban is kérdezni, de a honlapon is mindig találsz valakit, aki biztat vagy segíteni próbál, vagy akár csak jól kipanaszkodod magad, már az is valami.

Üdv

Annamari64

Sziasztok!

Kedves Esztimanó!

Egy évvel ezelőtt ilyenkor én is ilyen riadt és tanácstalan voltam mint Te!De idetaláltam és nagyon sok erőt, pozitív energiát kaptam innen.

Pont ma egy éve volt a műtétem,azóta is sokat gondoltam Rátok és azokra az ismeretlen nőkre,asszonyokra akik ezen keresztül kell hogy menjenek. Nekem is rövid időm volt feldolgozni,hogy milyen műtét vár rám,de úgy érzem jól döntöttem ,hogy beleegyeztem. Nem értem a kórház álláspontját,hiszen ahogy írod nagyon erősen vérzel:( Nálam fel sem merült más lehetőség sajnos,még egy menzeszt nem akartak megvárni. Sokan voltunk így ezzel, rosszabbul jártak akiknél valami miatt halasztani kellett a műtétet.

Úgy érzem hogy Te már lélekben felkészültél ,és szerintem jobb lenne az életed utána. Próbálj határozott lenni,vagy másik kórházat keresni ha lehetséges.A műtét fájdalmas de kibírható, sajnos a gyógyulás sem sétagalopp ,de sokkal jobb életminőség vár utána rád!A kislányod felneveléséhez sem mindegy,hogy örökké hullafáradt az anyukája a vérveszteségtől...

Ez az én véleményem,nekem gyökeresen megváltozott azóta az életem, újra tudok mozogni,több erőm van az élet minden területén!

Nagyon sok erőt,kitartást kívánok mindenkinek ,a műtét után lábadozóknak pedig jó gyógyulást-további egészséges szép éveket!

Sziasztok! Jó, hogy itt vagytok, már régóta olvaslak benneteket, nagyon sok erőt kaptam (és remélem még kapok is) tőletek. Sokáig gyűjtöttem a bátorságot, hogy én is írjak, pedig sokszor már az is segít, ha valaki meĝallgatja és megérti a másikat. Márpedig a mi problémáinkat, az érzéseinket az értheti meg legjobban, aki maga is átélte azokat. Nálam három éve merült fel először, hogy ki kell venni a méhemet. Tízévnyi próbálkozás után végre megjelent a teszten az a második csík is. pont anyák napján tudtam meg, hogy anya leszek. Aztán jött a hidegzŭany. Az első vizsgálatnál közölték, hogy van ugyan szívhang, de egy tízcentis mióma növekszik bennem. El kell távolítani, ezt a babát nem szülhetem meg. Különben is mit akarok munkanélküliként negyvenévesen? Azt a pár percet nem kívánom senkinek. Ennyi időt kaptam a döntésre, miközben feküdtem az asztalon és hallgattam, ahogy a kisbabám szíve dobog. Nem engedtem az abortuszt, kaptam is érte rendesen. Kislányom most múlt kétéves, egészségesebb, mint bármelyikünk. Már a szüléskor ki akartak pakolni, de aztán úgy döntöttek várjuk meg, míg visszaáll a szervezetem, aztán eldöntjük, mi legyen. Na itt tartunk most. Sajnos olyan erős a vérzésem, hogy az első napokban aludni sem tudok, másfél óránként irány a wc. Három nagy meg sok kicsi miómám van, a nagyobbak kívülről is látszanak. A magánorvosom javasolta, hogy az egész méhemet ĉélszerű lenne kivenni, mert babát már úgysem tudnék kihordani. Én sem merném már vállalni negyvennégy évesen, szeretnék minél előbb túllenni mindenen. Azt hittem ez ilyen egyszerű, de nem az állami egészségügyben. Hiába van szakvéleményem a megye legjobb nőgyógyászától (sajnos ő már nem műt)a kórház nem fogadja el. Jövő csütörtökön megyek szövettanra, a többit majd utána döntik el, de még kísérletezni akarnak. Én viszont már eldöntöttem, nem volt egyszerű, de ha már úgysem szülhetek, nem akarom, hogy most megműtsenek, aztán ha még mindig erősen vérzek, két-három hónap múlva kivegyék a méhemet is. Szerintetek mennyit számít az, hogy én mit szeretnék? Így is húzós lesz megoldani a kétéves kislányom felügyeletét nagyszülők híján, a párom sem tud sokáig szabin lenni. olyan jó lenne már túllenni mindenen!

Bocsi, hogy ilyen hosszú lett a mondandóm, csak olyan jó volt végre elmondani, mit érzek. Majd még jövök, csak a kisasszony már türelmetlen, hiányolja anyucit. Szép napot mindenkinek!

Sziasztok!

Szofi, sajog a sebem... És punnyadós a hangulatom. Nektek? Többiek?

Mit jelent ez pontosan?

Írd meg, mi lélekben veled leszünk!

Ildi

Napfényvirág! Ha jól olvastam, azt írtad egy korábbi hozzászólásodban, hogy 5 éve volt a műtéted (méh, petefészek, nyirokcsomók). Akkor mi volt az eredmény és milyen kezelést kaptál? A méhnyakat meghagyták? (ún. Chrobak-műtét)Azt lehet tudni, hogy hol van az áttét? Mit mondott az orvos?

Bocsi a sok kérdésért, de mellbe vágott a hír, gondolom nem csak engem. Most nagyon fontos, hogy ne add fel, veled vagyunk. Ha nem onkológiai centrumban kezelnek, biztos tudunk ajánlani intézményeket, hiszen a szélrózsa minden irányából fórumozunk. Feltétlen írjál! Kriszti

Sziasztok!

Klárinak teljes mértékben igaza van. Muszáj kímélni magad a műtét után, mert az egészség drága kincs. Nekem is nagyon nehéz megállni, hogy NE csináljak eddig megszokott dolgokat rutinból a háztartásban vagy a kertben.

Tegnap voltam 3 hetes, egész jól sikerült betartani, most már lassan több mindent csinálhatok...