Megváltozott a gyerekem (beszélgetős fórum)

Kedves Chiara !

Messze nem vagyok tökéletes , a gyerekeim se azok / mégha én annak is látom őket . / Nem voltam soha hisztis , ahogy a gyerekeim se , hálistennek ez elkerült / de 1-2 emberkét azért ismerek a környezetembe ilyet is , szerencsére nem sokat / Nyögdíjas vagyok , a gyerekeim , ha a 77 a születési éved , akkor még idősebbek is Nálad , de tényleg soha nem volt velük ilyen téren se problémám / a kivételek + erősítik a szabályt /

Bocsánat a belekotyogásért , nem kellett volna , sajnálom , csak véletlenül került a szemem elé .

Kedves Forrest (mivel nekem címezted a "raplit csap a gyerek a multinál" hozzászólást.

Ne haragudj, nem tudom, mennyi idős vagy, én is közel a 40hez, de igenis emlékszem, hogy én magam is hisztiztem és azt hiszem az ilyen korú gyermekek 99,9%-a is. Így van ez rendjén.

A normál személyiségfejlődés része- ezzel nem azt mondom, hogy öröm látni vagy végigélni ezt a viselkedést- hiszen leírtam, hogy én sem teszem.

...ha épp a te tökéletes fiad vagy te kiváló szülőként kivételesen pont a 0,1%-ba tartozol, akkor az valószínűleg tényleg a statisztikai hibahatár- vagy tényleg tökéletesen tudsz mindent- ezesetben kérlek oszd meg velünk... és ha nem gond azt is, hogy miért egy kisgyermekek hisztijével foglalkozó fórumon futunk össze, ha ez téged semmilyen módon nem érint? :)

Szerintem NEM BAJ a hiszti, ennek az életkornak a része, ahogy az újszülöttnek a hascsikarás, a tininek a szájalás- az a nem mindegy, hogy mi szülők hogyan reagálunk, hogyan segítjük a gyerekeinket. Mennyire az "itt és most"-ot akarjuk kezelni/letudni és mennyire vagyunk képesek az adott pillanatban tovább is látni, hogy ez egy idegen helyen csapott kellemetlen szituáció.

Nem érzem magam kevesebbnek nálad, mert a te gyermeked sosem hisztizett- sőt. Ezért nem is értem a lesajnálást- a gyermekem nem MŰVELI ezt és én pedig nem szoktam KIAKADNI rajta (más gyermekén sem).

A hiszti az akarat próbálgatásának az eszköze is- ebből az aspektusból pedig igenis örülök annak, hogy a gyermekemnek van akarata- egyelőre életkorának megfelelő. Idővel majd hozzátanulja a módot is, amivel annak az elfogadható kereteken belül érvényt tud szerezni vagy megtanulja, hogy kontrollálja az AZONNAL-t. Ebben szeretnék a segítségére lenni és iránymutatást adni neki a számomra elfogadható értékrend szerint.

Ha ez kimaradna az életéből, akkor később valószínűleg nagyon sajnálnám, hogy ESETLEG egy önmagáért kiállni csak korlátozottan képes, elnyomott fiatal is lehet belőle.

A fiad lehetséges, hogy az én kisfiamat láthatta már hisztizni- de én emiatt nem szégenlem magam- lehet, hogy épp ő volt az az eladó legutóbb, aki mélységesen lesajnált és még be is szólt délután 5kor, hogy "inkább haza kellene vinni a gyereket lefeküdni" :)

Hidd el, semmivel sem fordul elő sűrűbben a mai világban, mint a "régi szép időkben", eleve kevesebb a gyerek is :)

Nem muszáj egyetértenünk, de azért ha legközelebb a kedves multinál dolgozó felnőtt fiaddal futnánk össze vásárlás közben, akkor roppant hálás lennék, ha segíteni nem tud, akkor ne legyünk témák az édesanyjával való meghitt beszélgetésekben :)

Ha majd neki lesz ilyen korú gyermeke és látom, hogy zavarban vagy gondban lesz egy üzletben, akkor lehet, hogy kedvesen megkérdezem, hogy tudok-e segíteni. Mert néha ez is jól tud esni.

Addig is minden jót.

Egy nem tökéletes édesanya, az időnként hisztiző kisfiával :)

A hiszti az teljesen normális dolog, úgyhogy valamennyire a tieid is biztosan műsoroztak. A mostani mutatványok azért feltűnőbbek, mert manapság a gyereket sokkal több helyre viszik és sokkal több inger éri őket, amiket nem vagy csak nehezen képesek feldolgozni.

Gondolj csak arra, hogy 20-30 évvel ezelőtt milyen volt az utcán a forgalom és ma milyen. Vagy hány csatornán, milyen műsorokat lehetett nézni. Számítógépet és mobiltelefont még a legtöbb felnőtt se igen látott, nemhogy napi szinten használt volna. Ma ezek mind a gyerekek körül vannak. Ráadásul a szülőket is elveszik tőlük, hisz régen nem tévéztek, telefonálgattak a felnőttek ennyit - sokaknak még telefonjuk se volt , levelet is csak párat kaptak és nem 24 órán keresztül érkeztek folyamatosan az üzenetek, hanem reggel hozta a postás, amit egyszer átnéztek valamikor, aztán azzal el is volt intézve.

És akkor még nem is említettem a különféle marketinges trükköket, amik egyre csak a fogyasztásra ösztönöznek.

Még a felnőttek se mindig tudják ezeket a dolgokat a helyükön kezelni. Többek között ezért látsz sorba állni nem tudó, hangoskodó, személyeskedő vevőket, figyelmetlen sofőröket vagy a neten különféle fórumokon "dühöngőket" stb.

Azota most jottem erre eloszor. Sok minden valtozott es ennel a bejegyzesnel dontottem ugy, hogy reagalok.

Nem tudom, te mivel foglalkozol, de olyan egyszeruen fogalmazod meg, ami a gyerekekben lezajlik, vagy megtortenhet, hogy csodalkozom azon, mennyire igazad van es hogy ennek igy kell tudatosodni.(az elso es utolso bekezdesrol irok)

Sziasztok, én is leírom, nálunk hogy zajlottak/zajlanak a dolgok, hátha valakinek hasznos lesz.

Nemtudom a tuti megoldást és lehet, hogy nem csinálom/csináltam jól.

A kisfiam 3 éves volt nyáron, már ovis.

2 éves kora körül neki is voltak ilyen földhöz verős, ordítós hisztijei (gondolom mindannyian voltunk már úgy vásárlás közepén, hogy ott tombolt a csemeténk, a vásárlók beszóltak, végignéztek, lesajnáltak...)

Az én taktikám a következő:

- ha idegen helyen vagyunk (bolt, játszótér, utca, vendégség stb.) akkor egy hajszálnyival határozottabb vagyok- max. itt is 3szor szólok, odamegyek hozzá, megfogom a kis kezét (nem szorítom, csak fogom- néha olaj a tűzre, néha nem), megpróbálom kiemelni abból, amit csinál (odébb vinni, beültetni a kosárba, ha jött vagy kivenni a kocsiból, ha eddig ott ült). Ha nem használ (ez 3 perc alatt kiderül), akkor nincs más megoldás, megyünk haza. Ezt szépen elmondom többször is, pl. így: Szeretnél még játszani/vásárolni/enni stb? Ha a válasz igen, akkor mondom, hogy OK, de akkor be kell fejezni a hisztit, gyere szépen játszani/vásárolni stb.- ha nem tudsz, akkor nincs más választás menni kell haza és sajnos nem tudunk többet játszani/vásárolni. Néha bejön, legtöbbször nem, mert annyira belelovalja magát. Akkor szépen (nem dühösen, pedig szét tudnék robbanni) összeszedem a cókmókot, a boltban ott hagyom a kosarat és bizony kimegyünk a boltból és egyenesen haza.

Közben fapofával vezetek, nem könyörgök, nem kedveskedek, de nem is kiabálok, nem tartok "erkölcsi oktatást", elmondom, hogy ez szerintem nem a legjobb választás volt, de te döntöttél kisfiam.

Otthon általában lenyugszik. Ha nem, akkor azt csinálom, amit az otthoni hisztiknél.

Nálunk valamiért a fürdőszoba a büntisarok.

Elmondom, hogy ha így viselkedik (toporzékol, ordít stb.) akkor be kell menni- akkor is, ha tiltakozik, szépen nyugodtan kézenfogom és bekísérem (volt már, hogy behúztam :)

Nem csukom rá az ajtót, de behajtom és megyek a dolgomra- 2-3 perc múlva ránézek, ha nem jönne elő magától. Általában rájön, hogy senkit nem érdekel a cirkusza (ezt kell vele elhitetni) és akkor okafogyottá válik az előadás.

Odamegyek, kihajtom az ajtót és akkor már jön oda potyogó könnyekkel. Ilyenkor, ha látom, hogy a dühe csillapodott, bizony én felveszem, megszeretem és elmondom neki, hogy anya mindig szereti, de sokkal könnyebb szeretni, ha jól viselkedik és nagyon örülnék, ha legközelebb nem tenné.

2 évesen ennyi volt. Most 3 évesen annyival bővült a repertoár, hogy ha előjön, akkor odajön hozzám, várja, hogy megszeretgessem (akármilyen ideges is vagyok, érdekel módon rám is csillapító hatással van, ha megszeretem, felveszem, meghallgatom)- és megkérdezem, hogy szerinte miért kellett büntetésbe menni. Meglepő, milyen értelmesen elmondja, hogy pl. mert köpködtem, mert hisztiztem. Néha, ha nem tudja a büntetés okát vagy nem tudja kifejezni magát, akkor elmondom neki ilyenkor is (előtte is mindig).

Szerintem fontos, hogy tudja, mit miért kap.

Mostanában drasztikusan lecsökkentek a hisztik, havonta-kéthavonta van egy-egy ilyen roham- szerintem ezzel is kicsit kiereszti a gőzt- bár valószínűleg ez a tombolás neki sem jó.

Ma már úgy fogom fel, hogy egy szükséges rossz, túlesünk rajta és megy minden tovább.

Nekem nagyon bejött az, hogy ilyenkor átváltok robot üzemmódba- csinálom a dolgom, nem dühítem magam, azt hajtogatom magamban, hogy mindjárt megnyugszik. Határozottan megfogom a kis kezét, ha a szitu olyan, akkor öltöztetem, mert kell, megyünk, mert kell és akkor tényleg mint egy robot és nem érdekel, hogy közben vergődik.

Ha eljutottunk haza vagy olyan helyre, ahol van lehetősége elkülönülten kitombolni magát, akkor eleresztem és majd előjön magától, ha befejezte.

A kisfiam végtelenül erős akaratú és kitartó kisfiú (ami alapvetően egy nagyon jó tulajdonság, kár, hogy a hisztiben is). Az elején volt, hogy fél órákig képes volt vergődni, jött utánam, hogy lássam a bömbölést stb- pedig egy ilyen kicsinek a fél óra rengeteg idő. Nekünk a fürdőszoba büntihellyé történő kinevezése és a teljes érdekletenség látszata oldotta meg a helyzetet.

Ne értsetek félre, ilyenkor is érdekel mi van vele, résen vagyok (csak ne lássa), hogy nehogy valamit magára borítson vagy kárt tegyen a kis fejében pl- de nem szabad érzékelnie, hogy irányul rá figyelem, mert akkor megy a színház tovább :)

Minden jót, tényleg a következetesség a kulcs és idővel kinövi, nincs rá recept. Gondolj arra, hogy max. 1 óra múlva már magad mögött tudhatod az aktuális hisztit :)

Szép napot

Másfél éves, nem tizenöt, hogy már olyan sok lehetősége lett volna :)

Mondjuk a te dolgod, ha csak együtt vagy hajlandó elengedni őket.

Nem értetted: anyósom kizárólag a naggyal hajlandó foglalkozni! A kicsit még soha sehova nem akarta külön vinni. Pedig 1,5 éves,a pelenkázáson kívűl nincs vele plusz "meló". Igaz,nem beszél,de pillanatok alatt megérteti magát bárkivel (nem csak én értem). De anyósom a saját gyerekeit is így nevelte,csak ott épp a kicsi az isten.

Mivel a kicsi itthon van velem,mikor a nagy az oviban "dolgozki",ezért vele én nem csinálok külön programot. Ha megoldható akkor viszont viszem a nagyot,vagy apa viszi,vagy 3-an is eljárkálunk. Sajnos a párom állandóan dolgozik,így ez ritkán fordúl elő,de igyekszik,csak élni is kell valamiből.

Az előző hsz-ben leírtam a neked (is) szánt mondandóm egy részét.

Nagyon tetszik,hogy a pici vigyen a nagynak valami nasit,ezt ma az oviban ki is próbálom!!!

Nálunk viszont pont fordítva van: mindenki a nagynak hoz ajándékot,csokit,gyümölcsöt. Pont a minap küldtem el anyósomat,mikor beállított 1 darab banánnal,hogy a nagynak hozta. Ő kizárólag a nagyot vinné át magához,azt viszont nem engedem,mert a pici nemm érti még. Augusztusban pl cirkuszba vitte volna a nagyot a sógorommal,közöltem,hogy vagy megy mindkét gyerek,vagy egyik sem. Nagy szájhúzva elvitték mindkettőt-apici bírta jobban!

A türelemről annyit,hogy sokszor még a számomra szükséges 4 órás alvásom sincs meg,mert a nagyfiam keresztben alszik a helyemen. Nyilván pihentebben könnyebb lenne,viszont nem akarom tőle még ezt is elvenni,inkább kivárom,míg a saját ágyában is tud aludni!

Biztosítom számára a választási lehetőséget,épp úgy,ahogy írtad is: ruha választás,cipő választás,még fogkrémet is választhat (a pici miatt 2 van). Hidd el,nem gátolom semmiben,ha éppen porszívózni szeretne,megteheti,mint ahogy fel is moshat,ha KEDVE ven,etetheti az öccsét. A házimunkába igyekszem bevonni,de nem kötelező (berakja a ruhát a mosógépbe,segít teregetni,sütit sütünk,stb),az öccse körüli teendőket nem is kérem,ha felajánlja,elfogadom a segítségét. Ha balhéznak,mindig őt kérdezem,mi történt,mert tudom,hogy a rosszat is bevállalja akár,de ha a pici kezdte,akkor a picivel beszélek,hogy mit hogyan kéne!

A naggyal szervezek külön programot (állatkert,játszóház,vonatozás,bkv-zás),és megkapja a babusgatást is,mert velünk alszik,így "lámpaoltás" után mindketten csak az övéi vagyunk.

Ugyhogy hidd el,van itt döntési lehetőség,és igyekszem sokat vele lenni,és apa is. Viszont hiszti után nem fogom megölelni!

Látod tudod, hogy egy nagy adag türelem hiányzik.

Ezen biztosan lehet segíteni. Legelőször fogadd el, hogy a féltékenység normális, fogadd e la nagy érzéseit. Hiszen a nagytesó helyzete is érthető, berontottak a világába, elvett téged, aztán elveszi a játékait, mi marad neki? Mivel még visznylag kicsi, segíthet, hogy kizárólag kettesben töltök annyi időt amennyit csak lehet, babusgasd, ringasd mitnha pici volna. Kaphat nagyoknak való feladatot, edények elrakása, tölthet gyümölcsélt a mosogató fölött, stb. A pici vihet ajádékot a nagynak, valami ehetőt, azt később a pici nem tudja 'visszavenni'. A nagy segíthet a pici ellátásban, ő választ neki ruhát, pelust.

Adj igazat a nagynak is, a picinek is meg kell tanulnia, hogy nem veszünk el minden játékot. kérd meg a barátokat rokonokat, akikkel találkoztok, hogy ne csak a cuki picivel foglalkozzanak, ha visznek valami apróságot, akkor a nagynak adják először.

Szerintem még messze nem késő.

Szerintem félni fog tőled. Jó kisgyerek lesz, de belül marja a keserűség. Lehet alternatívát kínálni és szívesen részt vesznek a saját 'sorsuk' apró alakításában. Ha választhat, hogy mit vesz fel, akkor nem elszenvedő alanya az öltözetetésnek, hanem aktív részvevője, akinek saját akarata és döntése lehet. Nekik nagy dolog, ha eldönthetik, hogy a dínós vagy kutyás pulcsit vegyék fel. Fogmosás előtt vagy után akar öltözni. Választhat, hogy bedobja a pelust kukába vagy pizsijét a szennyesbe/ágyba teszi.

A mai tizenévesek nem azért olyanok amilyenek, mert a szüleik nem nyomták le őket erővel.

A feltétlen szeretet nem majomszeretet jelent. Az a szeret ami nem feltétlen - különösen az anyai - az nem szeretet. Olyan nincs, hogy ha jól viselkedsz szeretlek, ha nem, akkor nem. Nézz körül, a fiatalok húznak el az országból (nem politizálni akarok), ez minden csak nem életképtelenség. Metroszexuális sem azért lesz valaki, mert mindent megengednek neki, annak lenni sem örgötől való, nem is értem hogyan jön ez ide, miért ne törődhetne a külsejével egy férfi. 25-30 éve még izzadt bozontok villantak a metrón magasan kapaszkodó nők hónalja alól, ma már ciki, ettől még nem vagyunk rosszabbak. A fiúk sem lesznek kevésbé férfiak, ha pl. ápoltak a kezeik.

Hiszti után nem azért 'jár' az ölelés, mert ezzel megdícsérjük. A hiszti célja amúgy sem az ölelés, az öleléssel nem kapja meg amit akart. Azt kapja, meg, hogy elfogadják és szeretik. Segít megnyugodni, tiszta lappal folytatni a napot, tovább lépni szülőnek gyereknek egyaránt.

Ja, lehet, hogy sokat nem te generálsz, de azért ha túl sok a hiszti valakinél, akkor ott érdemes azon is elgondolkodni, hogy minden annyira fontos-e, hogy a felnőtt akarata érvényesüljön állandóan vagy lehet-e máshogy is csinálni.

Ne hidd, hogy azt gondolom magamról, hogy tökéletesen csinálom! Sőt, elég sokáig tartott, hogy egy picit máshogy nézzem a saját viselkedésemet is. Van, akinek ez könnyebb, másnak nehezebb.

A lényeg, hogy az ember mindig törekedjen, hogy a legjobb formáját nyújtsa és folyamatosan bővítse az ismereteit.

Nem is tudom igazán. Azt,hogy most így,ahogy csinálom,jól csinálom-e,majd csak az idő válaszolhatja meg. Nem tudom,mi a jobb a gyereknek,az viszont biztos,hogy rámférne még egy nagy adag türelem!

Ahogy már írtam is,természetesen meg szoktam ölelni a fiaim,de soha nem hiszti után. A türelmemet is leginkább olyankor vesztem el! Tehát ne gondold (más se),hogy nálunk folyamatos fegyelmezés,parancsolgatás folyik! Ez a kijelentésem leginkább a hisztire vonatkozott!

" Sajnos én nem az ölelgetős,türelmes anyukák táborába tarozom:"

Szeretnél ölelgetős, türelmes lenni?

Olyasmire gondolok, hogy nem mindegy, hogy mi váltotta ki a hisztit. Persze, nem azt jelenti, hogy ha hisztizik, akkor a szülő hátráljon meg, hanem inkább azt, hogy nem kell feltétlenül belemenni olyan szituációba, ami biztosan hisztit vált ki.

A kötelező katonaság arról szólt, hogy feltétel nélkül engedelmeskedni kell, mindegy, hogy milyen baromságot talál ki a felettes. Ebben semmi csodálni való nincs. Azt a célt szolgálta, hogy ha szükség lenne rá, akkor egy irányba menjenek és ne ne önálló gondolatok vezéreljék őket.

Én örülök, hogy nincs kötelező katonaság. Sokkal jobb a hivatásos, mindenkinek.

Ha erőből lenyomásnak számít,hogy hiszti ellenére is felrakom a pelenkázóra,és felöltöztetem,a válaszom: igen! Az,hogy ennek milyen következményei lesznek eszembe jutott már,persze: szót fogad,és megérti,hogy ha teteszik,ha nem,azt csinálja,amit én mondok,mikor arra szükség van. Sosem értettem az olyan szülőket,akik mindig a gyerek óhajának megfelelően cselekszenek,csak a következményét látom. Nézd meg a mai tizenévesek nagy többségét: tekintély tisztelet,segítőkészség,felelősségtudat,stb nulla. 2 fiam van,mégis sajnálom,hogy már nincs kötelező katonaság,mert annó,a nagy öregek onnan valóban férfiként tértek haza (nem 10 éve!). Sajnos azt látom,hogy azok a fiatalok,akik szabadságot,egyenlőséget,feltétel nélküli szeretetet kaptak otthon,mire felnőttek életképtelen,metroszexuális nyálgépek lettek. Na,én nem szeretnék ilyen fiúkat nevelni.

Mindemellett természetesen imádom őket,és megkapják az ölelést,de nem hiszti után,hanem pl.,ha ügyesek,okosak voltak,vagy csak úgy,mert jól esik nekik is,nekem is.

Egyébként még ennek ellenére is sokszor túl engedékeny vagyok,mert szerintem,amibe nem sérül,azt nyugodtan csinálhatja (nem érdekel,ha kipakolják a szekrényből a pelenkát,vagy szétszedik a fotelt,hogy a párnán ugráljanak),de a hiszti az nem ebbe a kategóriába tartozik!