Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Megváltozhatunk? fórum

Megváltozhatunk? (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Megváltozhatunk?

28. Judyka001 (válaszként erre: 27. - Ade3888e36)
2011. okt. 29. 18:09
ez kemény. ilyen nyersen leírni valamit, ami ennyire fáj. Viszont nagyon igaz. Talán ezért fáj...
2011. okt. 23. 00:42

Úgy hiszem itt leginkább anyuka a hibás. Az alkoholizálás és az agresszió az amihez a sikertelen emberek folyamodnak hogy jobban érezzék magukat.

Én azt mondom: Tegyél rosszat egyszer. A te szégyened. Másodszor, már az enyém. Anyuka újra meg újra beengedte az életébe azt az embert aki megverte a lányát és boldogtalanná tette őt is. Nézte ahogy a kislány elzüllik, mégsem tett semmit. Végül nagymaminak kellett külső forrásból segítséget kérnie. És mi van ha nincs nagymami? A kislány narkón nő fel és prostitúcióból tartja el magát? Vagy neurotikussá válik és hidegvérrel kivégzi az apját?

Sosem értettem mi a francért várnak tizenéveket egyesek a végleges szakítással. "mert annyira szerettem" A nagy lósz@rt.

2011. okt. 23. 00:10
A cikket olvasva.Hasonlatosan v_rt az apám minket.Szörnyű gyerekkorom volt.De mosolyogtam akkor is.Most nevetek az életen.Felnőttem.Egy hete hívtam fel apámat 10 év után.Nem haragszom.De az eltékozolt időt amit nem úgy töltöttünk mindnyájan ahogy kellett volna na azért nem én vagyok hibás.Az akkori tragédiákon anyukámmal ma már minden karácsonykor keserűen nevetünk.De nevetünk......élünk.
25. Judyka001 (válaszként erre: 24. - Anonimitas)
2010. okt. 11. 07:18

Nagyon soxor hallottam ár ezt a zenét, de még soha nem értékeltem így....

Köszönöm :D

2010. okt. 10. 01:15

"Minden állomás könnyen elfelejthető,

az az egyetlen,ami mélyről tőr elő

indig megmarad"

23. c7a878c6b5 (válaszként erre: 13. - Lolita7)
2010. szept. 5. 13:20
És így van, én is az én tapasztalatom alapján írom....
22. 388b941089 (válaszként erre: 21. - Judyka001)
2010. szept. 5. 11:15

akár a kislányod is lehetne ez a leányzó! :)))

én 19 voltam mikor szültem... :-)))))

21. Judyka001 (válaszként erre: 19. - 388b941089)
2010. szept. 5. 11:11
Köszönöm!!! :D
2010. szept. 5. 10:57
Elfelejteni sosem lehet az ilyet, de megbocsájtani igen. És ezzel a saját szívedet is nemesebbé teszed..
19. 388b941089 (válaszként erre: 18. - Judyka001)
2010. szept. 5. 10:52

:)))))


nagyon édesek vagytok a tesóddal!

18. Judyka001 (válaszként erre: 5. - Dinuss)
2010. szept. 5. 10:48

Anyukám képe nincs fent.. :)

Az anyucival című kép én vagyok a "fiacskámmal"!

Azért köszönöm! Mindjárt teszek fel képet Anyciról is! :D

2010. szept. 5. 10:47
Köszönöm a hozzászólásokat, aranyosak vagytok! Most egy gyorsétteremben dolgozom, és bejött egy csajszi, akit én ismertem. Ő nem tudta, h honnan ismer én meg nem mondtam meg neki. Régen vele jártam bulizni, mikor elszöktem otthonról. Csak olyan társasága volt, akik erősen drogoztak, ezért a lányt hanyagoltam. Most ő teljesen le van harcolva, és kinéz kb30nak, pedig 2 évvel fiatalabb nálam. Péntek éjszakára egyébként biztonsági őrünk is van, aki rendőr, ő is ismeri a csajt, és nem az utcáról..... Erről ennyit. Még jó, h nem foglalkoztam a csajszival többet.
2010. szept. 4. 21:36
nagyon sajnálom, ami veled történt és minden jót kívánok neked és kívánom h innentől kezdve boldog életed legyen, mert megérdemled!!!!!
2010. szept. 4. 15:10
Nem kis dolog ezeket átélni ami veled történt.Azt hiszem te megerősödtél,megkeményedtél közben.Te már tudod hogy milyen nem lesz az élete a te gyermekednek...nagyon sok boldogság,és szépség vár még rád az életed során! Sok szerencsét hozzá!
14. rozsa13 (válaszként erre: 13. - Lolita7)
2010. szept. 4. 08:40

Nem minden esetbe!

Nállam pont az ellenkezője lett, mert így sokkal nagyobb erőt és kitartást adott, hogy másképp éljem az életet!

Sokkal erőssebé váltam és sokkal kitartóbb lettem! Lehet, ha igzi szeretebe nőhettem volna fel, nem lenne erőm a gondjainkat elviselni!

13. lolita7 (válaszként erre: 9. - Eb2a9af90b)
2010. szept. 3. 20:08

Sajnos ez nem ilyen egyszerű! Ezek a gyermekkori szörnyű dolgok örök sérüléseket okozhatnak az emberben és sokkal nehezebb lesz a felnőtt életben megállni a helyét, kezelni különböző helyzeteket stb. mint azoknak a felnőtteknek, akiknek szeretetben és békességben telt a gyermekkoruk.

Saját tapasztalatom alapján mondhatom:(

2010. szept. 3. 20:01

Nagyon szomorú a történet.


Ne kövezzetek meg érte, de én legjobban az Anyára haragudtam. Hogy lehetett ennyiszer ilyen önző, hogy a saját gyermekét nem nézte egyszer sem!!!!

Az apa beteg, mert az alkoholizmust sajnos betegségként kezelik, így egy beteg ember cselekedete áll szemben egy egészséges DE önző anyáéval.


Örülök, hogy a vége boldogra sikeredett!!!

2010. szept. 3. 16:50
NAgyon megértem, hogy mi zajlik benned! Átéltem,a sajátomat!Sőt!
2010. szept. 3. 13:38
Szomorú a történeted,de dícséretes,hogy már megoldódott az életed,és van egy csodálatos párod:)
9. eb2a9af90b (válaszként erre: 1. - Judyka001)
2010. szept. 3. 13:08

Nekem nagyon tetszik egy mondás :Nem az a lényeg ,hogy honnan hozod a dolgaidat,hanem ,hogy merre viszed:)

Nem sokat lehet befolyásolni a gyermek éveket hanem jó ,hát nem jó:( De jelenen mindig tudunk változtatni és kell is .Szép napot kívánok!

2010. szept. 3. 11:50
:*(
7. Tandi25 (válaszként erre: 1. - Judyka001)
2010. szept. 3. 11:08

Kedves Judyka!


Megkönnyeztem az írásodat, borzasztó lehetett!!! Fantasztikusan erős vagy, hogy mindezt túlélted!!! Nem találok szavakat, sajnláom, hogy gyerekként ennyi szörnyű dolgot át kellett élned...

2010. szept. 3. 10:43
Az én sztorim hasonló de szerencsére hamarabb megoldódott a dolog,apu ivott 3éves voltam mikor anyut megverte külön váltak anyu erős volt nem ment vissza hozzá anyu ekkor volt 21 mikor én 3,6éves voltam mikor párt talált és nagyon szeretem jobban mintha igazi apám lenne tesóm nem lett,de szépen boldogságban felneveltek,azóta is együtt vannak,és nem tartom az igazival a kapcsolatot pár éve megpróbáltuk nem jött össze..
2010. szept. 3. 10:39
Kemeny dolgok ezek de a lenyeg,hogy boldogsagban eltek most es nyugodt korulmenyek kozott!!Az anyukad meg tenyleg gyonyoru!!!
2010. szept. 3. 10:33

Ige, szomorú történet, de a lány a rossz hatására mégiscsak egyre erősödött. Főleg az a gondolat, hogy nem kell neki az az élet.

Feledni nem lehet sajnos, de a múltunk visz előre, a múlttal vagyunk azok, akik. A jelenünket és a jövőnket mi formáljuk.

Örülök, hogy a sok zűrös év után nyugalom ült Rád.

2010. szept. 3. 10:28

Sajnos szomorú ez a történet, de fő hogy a vége jó lett!

Ne rágódj a multon, próbálj tul lépni rajta, tudom nem könnyű, de legyen ez tanulság neked, hogy így soha nem szeretnéd hogy éljen a te gyermeked!

Sajnos édesanyád épp ugy hibás volt, mert neki kötelessége lett volna meg védeni a gyermekét!

Én is magam mögött hagytam annó mindent, csak a két gyermekem hoztam magammal , a semmiből kezdtem ujra, és nem volt könnyű!

Nem tudnám eltürni egy férfinek sem , hogy üsse verje a gyermekem!

_Bármikor ujra megtenném!

2010. szept. 3. 10:18
Bevallom megkönnyeztem a cikket. Sajnálom, hogy így alakult a lány és az anya élete. Sajnos nem sokunknak adatik meg a boldog gyerekkor ami pedig nagyon fontos és meghatározó. Nekem is van hasonló rossz tapasztalatom. Idővel talán meg tud bocsájtani őszintén az apjának és akkor nagy terhet fog letenni. Ez a gesztus egyfajta "megváltás" a szülő felé aki elrontotta a dolgokat, de nagyon.
2010. szept. 3. 10:08
Gyermekkorunk emlékeit, mint láncra fűzött gyöngyszemeket egész életünkben viseljük. Bennünk van minden ajándék, karácsony, ölelés, puszi és kedvenc alvós babánk emléke is. De nem minden arany, ami fénylik! Annyiszor hallottuk már ezt és lehet, hogy kissé elcsépelt is, de minden esetre igaz!

Ugrás a teljes írásra: Megváltozhatunk?

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook