Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Cikkek » Lélek & Szerelem témák » Megváltozhatunk? cikk

Megváltozhatunk?


Gyermekkorunk emlékeit, mint láncra fűzött gyöngyszemeket egész életünkben viseljük. Bennünk van minden ajándék, karácsony, ölelés, puszi és kedvenc alvós babánk emléke is. De nem minden arany, ami fénylik! Annyiszor hallottuk már ezt és lehet, hogy kissé elcsépelt is, de minden esetre igaz!
Megváltozhatunk?

Régóta azon gondolkodom, hogyan tudnám eldobni minél messzebbre az én gyermekkori gyöngysoromat. Próbálkoztam sok mindennel, most arra jutottam, hogy ha kiírom magamból, talán az segít valamelyest. Nem várok sem sajnálatot, sem megértést, csak szeretném egyszer elfelejteni az első 16 évemet!

Az egész akkor kezdődött, mikor egy 16 éves fiatal, nagyon szép nő megismerkedett a nála 3 évvel idősebb munkatársával. Szerelem lett első látásra! Házasságkötés, esküvői torta, és baba a pocakban! Na, az voltam én! Akkor még senki nem sejtette, milyen kimenetelű lesz a történet. Fiatalon és naivan azt gondolták, hogy minden rendben lesz, hiszen szeretik egymást, van egy kisbabájuk, aki egészséges!

De a srác katona volt, amit nagyon élvezett. A lány pedig otthon volt a gyerekkel, akire úgy tekintett, mint egy élő játékbabára. Teltek-múltak a hónapok, évek, és a babából kislány lett, és elkezdte megjegyezni a vele történt dolgokat! Mikor először ment egyedül iskolába, mikor oklevelet kapott hangos olvasásért, mikor megkapta első kerékpárját, és bizony mikor először elverte az apukája. Utána persze jött a bocsánatkérés, és a megbocsátás. Mert nem akarta Ő. Neki amúgy is jobban fájt, mint a kislánynak. És a kislány elhitte. Először, másodszor...nagyon sokszor. Még ma is elhiszi, hogy Apu nem gondolta azt komolyan. Elhiszi, mert nem tehet mást, mert így szebbek az emlékek. Pedig szembe kell nézni a rideg valósággal. A kislány 8 éves volt, mikor Szülei külön költöztek. Anyu nem bírta elviselni Apu rendszeres kocsmázását. Na, akkor kezdődött el csak igazán a csúnya világ a kislány számára. Egy fizetésből élt Anyu, de a Mama ott volt a szomszédban, segített mindenben. A kislány nagyon boldog volt, mert kertes házban lakhatott, új iskolába járt, és mindig ehette a Mama főztjét! Anyu viszont nem volt annyira boldog. Apu hiányzott neki. A nagy szerelem soha nem múlik el nyomtalanul. Ráadásul a kislány nagyon hasonlított Apura.

Aput elbocsátották a munkahelyéről, mert ivott. Azért ivott, mert Anyu elment. Anyu pedig azért ment el, mert Apu ivott. Ördögi kör, ami soha be nem zárul.

Apu nagyon sokszor visszakönyörögte magát Anyuhoz, aki mindig engedett Neki. Hogy miért? Azért mert elhitte, hogy megváltozik. És tényleg! Bírta Apu hónapokon át, hogy egy csepp alkoholt nem ivott. Akkor sem volt rózsás a helyzet, mert most hárman éltek egy fizetésből. A kislányból időközben tini lett, lázadó. Tudta azt, hogy valamit tenni kell. Ha Anyu nem tesz semmit, akkor majd ő. 12 évesen elkezdett cigizni és természetesen elkapták a suliban, amiért megkapta a jól megérdemelt igazgatói intőt. Apu nagyon kiborult. Megivott egy sört, aztán még egyet, és bement az igazgató asszonyhoz veszekedni. A kislánynak ez nagyon kellemetlen volt, mert ott kellett lennie és végig kellett hallgatnia az egészet. Végül csak hazamentek. Akkor Apu azt mondta a lánynak, mikor Anyu hazaért, hogy szívjon el egy cigit előtte és nem lesz akkor semmi baj. A lány sírva, remegő kézzel gyújtotta meg a cigarettát, mert tudta, ha megteszi az is baj, ha nem, az is. Mikor a lány kezében elfüstölgött a cigi, Apu akkor pofont kevert le neki, hogy felszakadt a szája, de Apunak ez nem volt elég. Folytatta. Egészen addig, amíg a kislány nem bírta már és bepisilt a félelemtől. Utána persze Apu bocsánatot kért már sokadjára és a lány megbocsátott, mert nem tehetett mást. Szívében viszont ott volt a gyűlölet azért a képmutatásért. Egyszerűbb lett volna, ha nem szólnak egymáshoz. És hogy Anyu hol volt közben? Az udvaron beszélgetett telefonon egy nagyon kedves ismerősével, akivel akkor kerültek közelebbi kapcsolatba, mikor Apu nem élt velük. A kapcsolatuk nem szakadt meg még nagyon sokáig és Apu is és a lány is tudta ezt. Apu a mérgét mindig a lányon töltötte ki. A lány tisztában volt ezzel, Anyura mégsem haragudott soha, hiszen csak boldog akart lenni. Így teltek el évek, de a lány nem változott. Provokálta Aput, hogy igyon, hogy verje meg, mert abban bízott, hogy Anyu egyszer végleg elküldi. De nem tette. A lány középiskolás lett, szerelmes, és idejekorán elvesztette a szüzességét. Ezt persze sem Anyu, sem Apu nem tudták. A lánynak egyszer nagyon elege lett az egész életéből és elszökött. Iskolába sem ment, a rendőrök keresték. Mikor már nagyon hiányoztak a barátnői, bement a suliba, ahol első óra közepén az igazgató hívatta. Bement, de nem történt megrovás, csak beszélgettek. Eltelt 10 perc, mikor két egyenruhás rendőr lépett be az ajtón. A lány azt hitte leesik a székről. Bevitték a kapitányságra, felvették a jegyzőkönyvet, értesítették a szülőket. A lány hazament, és még aznap este elszökött otthonról ismét, de másnap visszament. Bár ne tette volna.

Utána még többször elszökött, de mikor Anyu elkapta egyszer, Apu a bőr nadrágszíjat szétverte a derekán. Így aztán másnap ismét elment a lány otthonról. Odaköltözött a Mamájához, nagyjából hivatalosan. Kijelentette kerek-perec, hogy nem hajlandó apjával egy fedél alatt élni.

Hogy mikor és ki értesítette a gyermekjóléti, családsegítő szervet, azt nem tudom.

A lány elkísérte a Mamát egy teadélutánra, mikor a Mama felküldte a lányt az emeletre, hogy keressen meg egy nénit, mutatkozzon be, és mondja el, hogy ki küldte. A néni tudni fogja, miről van szó. Tudta is. Hát a Mama a családsegítőhöz küldte fel a lányt. Nagyon kedves, fiatal hölgy volt az, még a nevére is emlékszem. Elbeszélgettek ketten nagyon sokáig. A lány kitárulkozott, megmutatta a belilult derekát, amit az öv okozott. Pár nappal később a lányt behívták a Polgármesteri Hivatalba. A jegyzőhöz kellett mennie, aláírni a vallomását. Megtette. Teltek a napok, hetek, hónapok, mikor Anyu jelentkezett. Mamával beszélt, és megkérte Mamát, hogy mondja meg a lánynak, hogy ha van kedve, akkor költözzön hozzá, elhagyta Aput végleg. A lány belement. Egy kedves kis többlakásos udvarban kaptak helyet, és normalizálódni látszottak a dolgok. Egyszer a lány elkérte magát bulizni, ahol megismerkedett egy nála 9 évvel idősebb férfival. A lány akkor volt 16.

A következő albérletbe már a srác is beköltözött. Azóta nagy boldogságban és nyugalomban telnek napjaik. Anyu újra családot alapított, lett még egy kislánya.

Apu iszik még mindig, egyedül él a kutyájával. Látogatja a lány, de a múltban felhalmozódott sérelmek miatt nem őszinte a kapcsolatuk. A lányra rányomta bélyegét a gyermekkora, amit egyszerűen nem bír elfelejteni...




Írta: Judyka001, 2010. szeptember 3. 10:08
Fórumozz a témáról: Megváltozhatunk? fórum (eddig 28 hozzászólás)

Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2020, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook