Megütött a gyerek... (beszélgetős fórum)

Úgy van.nem ütni -verni kell,hanem egy határozott mozdulattal-legyinteni.

A bölcsiben volt egy kisfiú,aki rendszeresen harapta a kisebbeket.

A dada mondta a szülőnek,addig nem fog le szokni róla,amíg a szülő meg nem harapja -persze kicsit-nem nagyon:)

Hiába beszélsz egy olyan gyereknek, akit abszolut nem érdekel, hogy jár a szád:-( Az én fiammal kb. 2,5 éves kora óta lehet megbeszélni a dolgokat, de még most sem mindig. Nem minden gyerek egyforma. Még a két saját gyerekemnél sem tudtam egyformán kezelni ezt a problémát (meg mást sem). Viszont azzal, hogy meglegyintettem, ráébresztettem, hogy mit tett. Idegeneket, főleg más gyerekeket nem ütött még meg soha, csak velünk próbálkozott.

Egyszer történt meg még tavaly, hogy egy kisfiú el akarta venni a játékát a játszótéren, és nem adta oda, ezért a kisfiú elkezdte ütni őt, akkor visszacsapott. De azt is bevallom őszintén, nem szeretném, ha majd egyszer nagyobb korában meg találnák ütni, csak bambán állna és nem védené meg magát, hagyná magát, mert "verekedni nem szabad!". Sajnos az élet nem erről szól.

Azt viszont nem tűröm el, hogy ő ütögessen másokat, ezért is szoktattam le róla. Őt így sikerült. A másik gyerekemmel elég volt egyszerűen megbeszélni.

Nem erővel kell megütni:-) Csak odalegyinteni egy csöppet, hogy meglepődjön.

Nálunk a kicsinél ez vált be. Ő egy eleven fiú, akit sajnos nem hat meg a szép szó. A nagynál a megbeszélés vált be, és a lelki ráhatás, ő egy érzékeny kislány.

Mindenki ismeri a gyerekét/gyerekeit és ki kell tapasztalni, hogy mi az a módszer, ami eredményre vezet.

Igen, a hisztibe is belekóstoltunk már, de eddig asszem annak is csak a lájtosabb formáját kaptuk, nem bánom, ha ez lenne a csúcs.

De az melyik neveléses könyvben van leírva, h a gyerek üti az anyját-szüleit?

A visszaütés biztos beválik vkinél, én egyelőre visszafogom magam, utána biztos mardosna a lelkiismeretem is.

És hogy büntessek meg egy ekkora gyereket?

Szinte minden gyerek elkezdi a "verekedést" a szülővel, nagyszülővel. Miért?

Talán pont azért, hogy lássa meddig mehet, vagy mert úgy hiszi ezzel többet ér el.

Hiába nem látja otthon, vagy játszótéren, bölcsiben.

A nagyfiam is elkezdte 2 éves kor körül.

Otthon egyszerűen lefogtuk a kezét, elmondtuk, hogy nem szeretjük, persze nem értette, kicsi,honnan is értené, sőt mondtuk az is, hogy nem szabad.

Anyukáméknál is hasonló volt a helyzet, Ők sem engedték, megmagyarázták, hogy nem szabad.

De anyósom azt gondolta, hogy ez csak játék, majd elhagyja. Nem így a gyerek. Hiába szóltunk, rá, vagy anyósomra, hogy ne engedje, ők jól elvoltak.

Egyszer valamit nem engedett neki, erre jó nagyot húzott Rá az apró kezével. Na lett is csetepaté, hogy milyenekre tanítjuk a gyereket :)

erre közölte Vele a fia, hogy mi szóltunk, Te hagytad.

Szóval ezt csak azért meséltem el, hogy mindenhol előfordul ez, meg a hiszti is.

Azt például nem szabad észrevenni :DD

Nálunk a lányom szokott csapkodni.

Apja természetét örökölte-hisztis,raplis.

Mikor megüt,visszacsapok-persze nem dúrván.

Azóta ritkábban fordul elő-viszont benne van a génjében,úgyhogy elképzelhető,ha felnő-Ő fogja megvédeni a bátyját-és nem fordítva:))

Nálunk felnőttet szinte soha, csak a náluk kisebb gyerekeket bántották. Valamiféle erőfitogtatás lehet ez, mindketten fiúk.

Fiti, jó hogy a rokon ilyen ügyesen kezelte. Profi!

Ha megkérdeztél Én is válaszolok:)

Az Én fiam igaz, hogy Ő már 3 éves körül volt, egy nagyon kedves rokonunkat megrúgta! Akkor az történt, hogy (Én azt hittem elájulok!) Ő visszarúgta! Na ne képzeljétek, hogy valóban nagyon fájt a gyereknek, mert még csak nem is pityergett, de, megdöbbent! Akkor azt mondta Neki a rokon, hogy édes Kisfiam, ahányszor Te valakibe belerúgsz, annyiszor kapod vissza! Ha nem Tőlem, akkor mástól, ha nem most, akkor máskor, de jobb, ha megtanulod, hogy jót tenni, jót cselekedni ugyanannyi energiába kerül és mennyivel kellemesebb, ha mosolyognak rád a társaid, mintha utálnának!!!

Tudom, hogy a Te babád még pici, de, a gyermekek nevelését már ilyen kicsi korban el kell kezdeni, mint ahogyan azt látom, hogy Te is próbálod:)

Annyit még, hogy a facsemetékről is le kell vágni az úgynevezett vadhajtásokat és ez az embercsemetéknek is hasznára válik :):):)

Sok sikert kívánok Neked ehhez a nemes, nagyszerű de nehéz feladathoz :)

Nekem is 1.5 éves volt a nagyfiam, mikor egyszercsak verekedni kezdett. A játszótéren a nagyobbaktól szépen ellesik. Sajnos nekünk beletelt 1-2 évbe mire leszokott róla. Tipikusan a nála kisebb fiúkat bántotta, sokszor minden ok nélkül. Volt egy idő, mikor úgy jártunk játszótérre, hogy megbeszéltük, hogy ha verekszik megyünk haza, s egy hétig 5-10 percnél tovább nem maradtunk, amint megtámadott valakit, indultunk haza. Aztán szépen elhagyta.

A kicsi lassan 2.5, vele most nyár elején voltak ilyen gondok, mikor a bátyjának megkezdődött az oviban a nyári szünet. Féltékenység, vagy mi jöhetett ki rajta, hiszen eddig egész nap az övé voltam, most pedig hirtelen egy tesóval többen lettünk a mindennapokban. Mostanára lökdösődéssé szelidült. Ő a nála kisebb lányokat bántja érdekes mód. Ha valaki kartávolságon belül jön, akár csak ha azt nézi hogy mit rajzol a járdára, akkor ellöki.

Sokat beszélgettünk róla, minden egyes alkalommal átvesszük, volt már hogy nála nagyobb gyerekkel találkozott a játszón aki hasonlóan lökdösődött, persze ő is zokon vette, de valahogy nem sikerült még lenevelni róla.

Lehet mi rontottunk el valamit, vagy az elején nem jól kaptuk el a problémát, de nálunk azért idő kellett hogy rendeződjön a kérdés. Idővel biztosan a te lányod is kinövi, ha azt látja, hogy ti nem viselkedtek így.

Amikor engem először megütött a lányom, ő is kb. másfél éves lehetett. A keresztanyám azt mondta, természetes emberi ösztön ez, nem kell, hogy bárhol lássa, de meg kell tanítani, hogy nem elfogadott módszer. A lányommal elég volt beszélgetni róla, úgy csinálni, mintha fájna, nagyon megbántott, adott rá puszit, ahogy én szoktam neki oda, ahol fáj. Párszor fordult csak elő, aztán el is maradt.

A kisfiam nehezebb eset volt, vele nem lehetett erről beszélni, nem hatotta meg, hogy "sírok". Aztán egyszer, mikor a karomra csapott, visszaadtam neki. Legközelebb is. Persze ne valami oltári nagy verésre gondoljatok, csak odalegyintettem neki, hogy lássa, mit csinált. Vele ez jött be. A mai napig időnként elveszíti a kontroll és odacsap, ha nem tetszik neki valami, de most már a hangulatától függően "sírok", beszélgetek, csúnyán nézek, vagy ha már nagyon hisztis, akkor én is ugyanoda visszacsapok.

De szerencsére most már ritkán fordul elő.

Nem járunk olyan nagy társaságba, vagy a szomszéd kislánnyal játszik, vagy az unokatesójával.

Másfél éves.

Biztos más gyerekektől látta.

Ne legyél tanácstalan, hanem nagyon szépen beszélgess el vele.

Apropó. Mennyi időp?