Megtartani vagy nem megtartani (beszélgetős fórum)

gratulálok a döntésedhez,

kivánok neked könnyű babavárást,

csak pozitivan állj hozzá ,

néha irjál ,hogy érzed magad,

szoritok neked,

Ha arra vársz, hogy ne legyenek félelmeid, akkor soha nem lesz alkalom nagyon sok mindenre. A félelem természetes, sőt, jó dolog: figyelmeztet a veszélyekre, nem enged vakmerőnek lenni.

De a félelem nem kell, hogy lebeszéljen mindenről. A félelem jelenléte nem ellenérv, hanem természetes.

Ülj le magaddal, és gondold végig a helyzeted: szeretnél-e a szerelmeddel családdá válni? Gondoskodó és boldog ember lenne-e ő ebben a helyzetben? És te? Ha a válasz igen, de félelem van, hogy nehéz lesz, akkor vállald be! Ugyanis nem lesz könnyű, de aki azt mondja, hogy könnyű, a hazug. De a nehézségek ellenére, azok sokszorosát kapjátok vissza a szülőség élményétől: örömet, boldogságot, feltétlen szeretetet, felfedezhetitek a másik eddig új, ismeretlen odalát, magatokban pedig a legtisztább és soha el nem múló szeretetet. Sokkal erősebbek lehettek általa, mint pár.

Két kereső, egymást szerető és segítő ember anyagilag és érzelmileg is képes egy gyerek felnevelésére. Nem kell hozzá "segítség", ketten vagytok egy kicsire. Az éppen ideális.

Ha azonban egyértelműen nem, soha nem akartok gyereket vállalni, akkor dönts aképpen. A védekezésed viszont reformáld meg, haladéktalanul!

Jó hogy írtál.

Ez tényleg nagy dilemma.

Ez az utolsó esélyed.

Anyának lenni maga a csoda..

Nem könnyű feladat az biztos de ha a párod támogat akkor ne félj semmitől.

Én úgy tudtam, hogy védőnőhöz akkor kerül egy kismama, ha már 10-12 hete állapotos, és eldöntött tény a gyermekvállalás.

A nőgyógyász is hasonló esetben beszél(get) a szülés mikéntjéről, bár még akkor is azt szokták mondani, hogy hol van az még, ráérünk.

A mai világban ez szép dolog volt mindkettőjük részéről, hogy olyasmivel foglalkoztak, amivel nem kéne. Legtöbbször az ember csak meglepődik, milyen hamar kívül találja magát az ajtón indokolt esetben is, pedig ezer kérdése lett volna még.

Köszönöm! Ez most nagyon jól esett...Igen, nem írtam múlt hét óta, mert elég nyüzsgő volt a hétvégénk,(és igen, valaki írta biztos koncert volt...Igen volt, jó nagy csalódás, de ez nem az a fórum) de amúgy inkább hétköznap szoktam csak ha van szabadidőm írni, a hétvége nem a gép előtt telik..

Az van, hogy tényleg van baba... 7 hetes.. a drágámmal egy hete folyamatosan erről beszélünk.Nem tudom mit tegyek/tegyünk, még mindig....Voltam védőnőnél, felhívta a figyelmemet a korom miatti kockázatokra, de azt is mondta nem száz százalék hogy bármi rossz történne..a szülést beszéltem a dokival, ha megtartjuk, hogy szeretném, a lehetőségeket gondoljuk végig nap mint nap..Bárki aki azt gondolja hogy milyen simán lazán veszem ezt az egészet, nagyon téved,... senkinek sem kívánom ezt a dilemmát amiben most vagyunk. A legelső félelmünk amiket írtam az anyagi, a másik hogy nincs senkink..az összes többi nem lényeg, de e kettő miatt félünk..(és nem csak én...)A héten ha el akarjuk vetetni, mindenképp időpontot kellene kérni, de mondták az utolsó pillanatig meggondolhatjuk.. Egyiknél sem éreztem azt amit most...(ill. a z elsőnél , de ez rosszabb, mert olyan emberrel vagyok, aki mindenben mellettem van, és őszintén szeretjük egymást...Tudom hogy ez az utolsó esély, de egyszerűen görcsbe vagyok a félelmeim miatt..

jobb így mindenkinek,de kár lenne ezt a témát tovább feszegetni!

Itt jól dönteni nem lehet,egy csöppnyi életről ne a itt a fórumon döntsön senki!

Ha menni-e kell elég nagy baj,ha marad akkor is!

Gondolom ha van baba, és megtartják, akkor már írta volna nagy örömmel.

Ha nincs baba (amit kétlek), akkor is elmondaná szerintem.

Ha van baba, de nem tartják meg, akkor gondolom nem fog vele dicsekedni azok után, amit itt kapott, szóval szerintem ez a helyzet.

Lehet, hogy csak volt egy koncert tegnap (pl. Karthago) és eszébe sem jut ide írogatni.