Megoldás? (beszélgetős fórum)

ő is sokáig ilyen volt.. a suliban is kilógott emiatt a sorból.. de 2.osztályban már megjött az önbizalma és az "esze" is,sokkal önállóbbá vált,és már nem tudja úgy befolyásolni az anyja.

mivel szereti az anyját és nem akarja szomorítani,dühíteni,úgy próbál viselkedni ahogy az anyja elvárja de nem lesz ez mindig így.. apuka folyamatosan biztosítsa őt a szeretetéről és igyekezzen ő lenni az okosabb,higgadtabb.. bár tudom h nehéz..

kitartás,nagyon drukkolok!!!!!!

Valóban, onnantól már a gyerek dönthet, de ha addig elrontja szegényke személyiségét...Már így is problémái vannak az ismerkedéssel. 7 éves, de ha valami idegen akar vele barátkozni, teszem azt a család egy barátja, sírni kezd és hisztizik. Sajnos nagyon sok múlik a gyerekkoron.

Igen, most ez van folyamatban. Az apuka küzdeni fog a kicsiért, amíg csak tud.

a régi barátnőm is ezt csinálta a volt férjével.. a gyerek folyton lázas volt,meg fulladt ha mennie kellett,és zokogott addig amig anyu ki nem került a látókörből. onnantól felszabadult volt. náluk is ment h apád egy szemét,nem szeret,kurvázik stb és persze az ordibálás a gyerek előtt. ha kapott valamit nem vihette haza.

ha anyuka nem adja,rendőrrel menjen. sajnos a gyereknek mindenképp rossz,de megoldás kell. kötelezni kell rá h odaadja a gyereket. de apuka kérvényezheti a megosztott,vagy a kizárólagos felügyeleti jogot. talán aynuka észbe kap h el is veszítheti a gyerekét. és még az idő segíthet. a gyerek egyre okosabb lesz,és el kezd távolodni az anyukájától-ezt úgy értem h egyre önállóbb lesz-és akkor már nem tudja visszatartani. egyébként meg úgy tudom 12éves kortól a gyerek is dönthet. de remélem addig nem húzódik az úgy.

mindenképpen menjen gyámügyhöz,rendőrhöz,űgyvédhez,bírósághoz.

Az anyuka a szüleivel él. Egy kalap alá lehet venni őket nyugodtan... Szerintem egyébként ez a normális! Egy anyukának örülnie kellene, hogy az apa nem hagyja magára a kicsit, nem megy el kocsmázni, meg minden. A pszichológiai vizsgálatra, mint írtam korábban, az anyuka nem volt hajlandó elmenni. Mit érdekli őt, hogy ez esetleg a kisfiú érdekeit szolgálná...A kicsit viszont akkor még el tudta vinni az apuka a pszichológushoz és az is megállapította, hogy a gyerek nagyon apacentrikus. Ez még idáig a jó irányba is terelné az ügyet, viszont azt hogy magyarázza ki az ember, hogy a kicsi miért mondja azt, hogy nem akarja látni az apját? Nincs rá bizonyítékunk, hogy az anyuka mondja neki, vizont 1000 és egy százalékig biztosak vagyunk benne. Korábban például az anyuka azon volt felháborodva, hogy nem abban a ruhában küldték vissza a kicsit, amiben pénteken elvitték. Ugyanis közben azt összesározta és még nem száradt meg. Na meg hát nehogy az legyen már a baj, hogy tiszta ruhát kap a kisfiú. Volt már olyan is, hogy a kicsi magával vitte haza a kisautóját, amit az apjától kapott. Következő alkalommal megkérdezte az apuka a kicsit, hogy hol van a kisautó, miért nem hoztad?

- Mert kidobták.- Mondta a kicsi.

Nem értem, komolyan az ilyen helyzeteket. Én is elváltam. Nálunk a bíróság megkérdezte mindkettönket, hogy akarjuk a gyerek-láthatást. A bevett szokást irattuk be, anyáé a felügyelet, és kéthetente láthatás..Nálunk ez sehogy nem lett betartva, mert mindennap engedem- és engedtem is a találkozást. Egyszerűen így láttam jónak.Nem akartam, hogy a gyerek elszakadjon az apjától.

Pedig mi sem tudtunk kommunikálni egymással. De a volt férjem ennek ellenére , mindig ügyelt arra, hogy a gyerekkel ne szakadjon meg a kapcsolata. És ez jó!!

Megjegyzem, ha a biroságon úgy kéri akkor közös felügyeletet is meg lehet állapitani!! De ő bizott bennem, és tudta, hogy nem akadályoznám a találkozást. Én felfogtam , hogy nem birnám csak két hetente látni a gyerekemet, és nem is várhatok el ilyet, a másik szülőtől sem! Persze a mi esetünk se könnyű, mert nekem sem kényelmes amikor apuka mindennap a kapunkban áll, ilyen-olyan ürüggyel, de nekem speciel örül a szivem, hogy a gyerekemnek megmaradt mindkét szülője! Én biztos harcolnék a gyerekemért, és ha kellene akkor addig-addig erőltetném az anyával a beszélgetést amig nem jutunk düllőre.

Nekem van családterapeuta ismerősöm és sokat beszélgettem vele, Ő is azt mondta, hogy a két szülőnek kell rendbehozni a kommunikációt, mert a gyereknek az a legfontosabb!! Esetleg érdemes a net-en ilyen cikkeket összegyűjteni és eljutaattni a másik félhez, hogy elgondolkodjon rajta. Talán belátná , hogy mennyit árt a gyerekének az a szülő aki tilt a másiktól!!!

fuuuh, nehéz dió!

Ez nálunk pont fordítva van, az apuka akkor jönne, amikor csak akar, mégsem jön!

Bár már nem is bánom!

Amúgy az a baj,h. a gyerek még csak 7éves, szóval őt még egy darabig nem fogják erről megkérdezni...

Esetleg pszichológus kikérdezhetné a Csöppet, és akkor talán valami tisztázódna, vagy az ügyvédhez fordulás? Vagy beszélni erről nagyszülőkkel, stb, többen lenni, hivogatni az "anyukát", h. ez így nem mehet tovább?

Én mondjuk nem ismerem ezeket a lehetőségeket, de tuti ,h. minden eszközt megragadnék ahhoz,h. tudjak a gyerekemmel kapcsolatban maradni!

Sok sikert az ügyhöz!

Amint látom ez az apuka igazán megérdemelné!:))

Moslék egy helyzet és az tudja igazán, aki benne van... Sajnos hasonló a történet nálunk is és a bíróság teljesen anyapárti...

Mindig is arra törekedtem, hogy megbeszéljem gyermekem Anyukájával Levente jövőjét, de elzárkozott, ráadásul még feljelentett zaklatásért is...

Önérzetében sérült emberrel-nemtől függetlenül-nagyon nehéz bármiféle kommunikáció. Exemnél nincs más, csak a bosszúvágy, harag, gyülölet és sajnos az sem számít neki, hogy ezzel főként a gyermekének árt.

Szerintem amúgy a kéthetenti láthatás is egy semminél picivel több valami, de az apukáknak semmi joguk nincs sajnos...

Kicsit fura a történet..mert 3 hete nem látja apuka a gyereket. Addig minden rendben volt?? Meddig éltek együtt? Apuka közben újra nősült?

Ráadásúl nem az a lényeg, hogy a gyerek szereti-e az új feleséget, vagy anyuka új férjét. Itt az a lényeg, hogy a gyereknek ne szakadjon meg a kapcsolata a szüleivel. Ezért az apának kell áldozatot hozni. Sokan próbálják úgy erőltetni ezt, hogy a következő párjukat fogadja el a gyerek.Szerintem ez addig ráér, amig nincs normalizálva minden. Egy új feleségnek meg megkell értenie egy ilyen helyzetet.Nem a felnőttek egójával kéne foglalkozni, meg a sértettséggel..Csak a gyerekkel. Mégegyszer mondom, láttatnia kell magát az apukának, időt és energiát kell áldozni arra , hogy ott legyen Ő is az iskola előtt amikor végez a gyerek, elmehet a szülői értekezletekre..Új pert indithat, mert gondolom lemondott a gyerekfelügyeletről.Lehet kérni , közös felügyeletet!! Nem csak a gyámhivatalhoz lehet fordulni hanem a birósághoz is! Anyuka véleménye is hamar megváltozna..Nem tilhat el egy apát senki sem!! Bár én nem vagyok a háborúzás hive!! Én mindenképpen azt tenném, hogy ott állnék a suli előtt mindennap, vennék a gyereknek egy mobiltelefont és nap, mint nap érdeklődnék, hogyléte felől..Megpróbálnám hétvégén egy moziba vagy egy gyerekprogramra elhivni a kicsit, erőlködni kell!! És nem az a lényeg, hogy az új feleség ,hogy áll a gyerekhez hanem az, hogy először apuka tanulja meg éreztetni a gyerekkel, hogy számithat rá, és mindig ott van ha kell!

Pszichológiai vizsgálat volt itt is. Az apuka elment, kifizette a pénzt, végigülte az egy órát, mindent megtett. Az anyukának viszont eszében sem volt elmenni.

Sajnos ez a beszélgetés már kilőtt dolog. Próbálták, de nem ment. Az apukának már van felesége, az anyukának pedig egy barátja volt, de azt is elüldözte maga mellől. Egyébként az apuka feleségét szereti a kisfiú. Teljes mértékben elfogadta és hogy ne kelljn magyarázkodni neki, megkímélték az esküvő látványától is. Nagyon jól elvoltak/vannak. Az anyuka viselkedését már nem tudjuk máskép megmagyarázni, mint hogy féltékenység és gonoszság egyvelegye. Mindemellett megemlítendő, hogy az anyuka hagyta ott az apukát, de még előtte a férfi édesanyjára is kezet emelt.

Szerintem, mindenképpen erőltetni kell a két felnőtt találkozását.

Bármennyire is bunkó, önző, az anya, valahogy muszáj vele leülni.

Megkell érteni miért is vált ilyenné a viszonyuk, hisz valamikor szerették egymást. Biztosan sértettség van benne, vagy le nem tisztázott dolgok, és sajnos a gyereken keresztűl próbál bosszút végrahajtani. Én apuka helyében elmennék mindennap az iskolához, és láttatnám magam...Becsöngetnék a lakhelyükre és próbálnék beszélgetni. Okosabbnak kell lenni az anyukánál, hagyni kell, beszélni, dühöngeni, nem szabad vele vitába szállni. Nagyon nehéz, de előbb- utóbb megpuhúl! Még esetleg családterapeutára is szükség lehet aki ügyesen moderálná ezt a helyzetet. Nekem is volt ismerősöm ilyen helyzetben, Ő ügyvédhez fordúlt s a végén az apuka kapta meg a gyerekeket..Hoszú folyamat volt, pszihológiai vizsgálat és stb..Egy biztos nem szabad feladni..Én mindenképpen először az anyukával ülnék le beszélni, és kinyomoznám miért ilyen!!

Születési év: 444 (1565 éves)ű

ne hari nem ide tartozik,de ez vicces komolyan...no comment.. tovább

még 1x bocsi :DD

Van egy nő és egy férfi, akik korábban összeházasodtak és született egy gyerekük is. A gyerek természetesen az anyukának lett odaítélve, azonban a nő...hát enyhén szólva is utálatos, önző, rosszindulatú, bunkó, ostoba, álnok kígyó, aki mindent elkövet azért, hogy a gyermekét szerető apukát eltávolítsa a már 7 éves kicsitől. Évekig tartott a huzavona, míg végül ez a dög megtalálta a "megoldást", miszerint "beoltja", bebeszéli a gyereknek, hogy: Nem akarok apuval találkozni! Nem akarok apuval beszélni!

Szegény apuka már három hete nem látta a kisfiút, mert ugyebár az "nem akart" vele semmiféle módon kommunikálni. A gyámhatósághoz hiába fordulnak az ügyben, ugyanis az anyukának van kapcsolata a városival és ha a megyeihez küldik a dolgot, akkor az visszahelyezi a városihoz, mert hát hogy ez a városi gyámhatóság dolga. Van megoldás? Mi a megoldás? Nagyon sürgős lenne, ugyanis egy nagyon jó ember szenved emiatt az egész miatt. Ezenkívül valószínűleg a kicsit is nagyon megviselheti a dolog, ugyanis imádja az apját, de fél az anyától. Ha nem lesz megoldás, akkor nagy valószínűséggel lesz félrenevelve szegény fiúcska. Önző, bunkó lesz, magyarán mondva, olyan, mint a "drága" anyukája.

Nagyon örülnék megoldásnak, ugyanis ez nagyon fontos dolog.