Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Megkérték a kezem. Segítség! fórum

Megkérték a kezem. Segítség! (beszélgetős fórum)


22. vacsa
2014. máj. 15. 13:41
Hahó:-) 2008-as fórum:-) A kiíró beregelt és soha többé nem lépett be...
2014. máj. 15. 13:38

a házasság szerintem nem vízválasztó az életben, azért érzel így, mert annak gondolod. az egy darab papír. meg elköteleződés, ami a papír nélkül is van.


úgy kell felfogni, h működik, ameddig működik, ersze addig mindent bele kell adni. Ha esetleg 50 évesen elmegy egy fiatal nővel, akkor hagyod elmenni. Papír nélkül is menne.


Amúgy szerintem azoknak van kapuzárási pánikjuk, és lécelnek le 50 évesen, akik nagyon hamar nősültek, vagy jöttek össze a párjukkal. aka 20-22 éves korban. Nyilván 50 évesen érezhetik azt, h ki szeretnének próbálni más kapcsolatot, de ha jobban belegondoslz, akkor ez érthető.

De ha szépen bánsz vele, akkor lehet, h nem lesz ilyen vágya.


Szóval hajrá!!

20. kriszta773 (válaszként erre: 1. - EdinaT)
2014. máj. 15. 13:28
választhatod azt is, hogy vénlány maradt, sosem szülsz, nem pasizol, nem szexelsz, akkor sok csalódástól, fáradtságtól és egyéb dologtól kíméled meg magad :) csak hát sok nagyon jó dologról is lemaradsz. ennyire nem kéne fosni az élettől :)
19. fa3d5b4d84 (válaszként erre: 18. - EdinaT)
2008. febr. 14. 08:45
Szép jó reggelt! Na..? Mi volt?
18. EdinaT
2008. febr. 13. 17:33
Köszi a hozzászólásokat. Most hazamegyek, este átjön... meglátjuk, mi lesz. :)
2008. febr. 13. 17:32
Sok boldogságot kívánok ! Tudod , ha tudnánk hogy fenékre esünk , előtte leülnénk!
2008. febr. 13. 17:22
Ha már valaki bizonytalan és gondolkodik rajta, akkor az már gáz, az nem az igazi.
15. Sylvee12 (válaszként erre: 8. - EdinaT)
2008. febr. 13. 16:56
"egyszer úgy is férjhez kell mennem," Ezzel azért nem értek egyet. Ha nem akarsz, nem kell. De ha szeretitek egymást, miért ne mennél. Teljesen természetes, ahogy érzel most. Annak ellenére, hogy a szüleim elváltak és én is, még mindig hiszek a házasságban. Egy jó házasság két emberen múlik, jóban-rosszban kiállnak-e egymás mellett, odafigyelnek-e egymásra.
14. EdinaT
2008. febr. 13. 16:35

Köszi newmoon! Meg fogom nézni a topicot.


Mikkamakka! Nagyon bíztató, amit írtál. Tényleg van ilyen? Én biztos, hogy tudnám őt szeretni az életünk végéig. Volt egy pár rövidebb-hosszabb kapcsolatom, de ilyen értékes emberrel még valóban nem találkoztam.


Egyébként ő is tudja, hogy mitől tartok, és szerencsére megérti. Tudja, hogy a gondolkodási időt nem azért kértem, mert bizonytalan vagyok az érzéseimben, és nagyon normálisan áll hozzá ehhez a kérdéshez... Hát, tényleg lehet, hogy ő az igazi... :)

2008. febr. 13. 16:26

Szia Edi!


"Szerintetek meddig életképes egy házasság? Meg lehet-e őrizni a szerelmet akár az örökkévalóságig?"


A szerelem tudatos odafigyeléssel, törődéssel bármeddig fenntartható. Sok férfi miért lép félre? Mert nem kapja meg a feleségétől a tiszteletet, a szeretetet. Apró-cseprő veszekedések elhidegítik a társakat, ellaposodik a szex, majd meg is szűnik. Megrendül az egymásba vetett bizalom. A férfi mindaddig izgalmasnak találja a feleségét, amíg az tesz arról, hogy izgalmas maradjon. Egy 40-50 éves nő is lehet vonzó, kívánatos, tökéletes szerető.

Figyelj oda a barátodra, és gondoskodj arról, hogy boldog és elégedett legyen.


Legjobb példának nagyszüleimet hoznám fel, akik őrülten szerelmesek voltak egymásba a házasságuk mind az 50 éve alatt, nagyapám haláláig. Asszem, a nagyi bele is őrült, hogy elveszítette. :s


Ha a párod értelmes, megbízható, hűséges, figyelmes, és az értékeket keresi a kapcsolatban, akkor tiéd a pálya. ;)

12. 749ede2517 (válaszként erre: 9. - EdinaT)
2008. febr. 13. 16:19

köszönöm!

Bennem is felmerültek ezek a kérdések mint benned, de szerintem, ha nem vág bele az ember akkor lehet, h késöbb bánni fogja! És akkor is csak a kérdések maradnak, hogy milett volna ha..........

11. fa3d5b4d84 (válaszként erre: 9. - EdinaT)
2008. febr. 13. 16:17
Na látod? Így is lehet fogalmazni. :-) Köszönöm. Neked pedig hajrá!
10. fa3d5b4d84 (válaszként erre: 8. - EdinaT)
2008. febr. 13. 16:16
Tudom, hogy miről beszélsz. Ha az ember már megégette magát, nem mindig tud a következő kapcsolatában elvonatkoztatni. Az, hogy esetleg X év múlva mi történik, hát lutri. Semmire nincs garancia, de a házasság sikere rajtad is múlik. Van itt egy "nőnek lenni" című topic, érdemes beleolvasnod. Mert nem egyszerű nőnek lenni. Mégis jó... :-)
2008. febr. 13. 16:13
bogyo02, newmoon! Gratulálok az eljegyzésetekhez. :) Talán a bátraké a szerencse?!
2008. febr. 13. 16:11

Igazatok van, egyszer úgy is férjhez kell mennem, ha csak nem akarok vénlány lenni, és tudom, hogy pozitívan kéne hozzáállnom, és repesnem a boldogságtól. De hát engem is csaltak már meg, amin elég nehezen tettem túl magam, pedig ott szó nem volt holtomiglan-holtodiglanról. Azon túl lehet lépni... de ha ez 15-20 év után történik házasság, és gyerekek mellet... Ááá... nem vagyok normális, hogy még csak mennyasszony lennék, és máris a váláson gondolkozom, de ez van..

És hát a kedvesem sem vetette meg a női nemet, mielőtt megismerkedtünk. Nem tudom, meddig tudom fenntartani az érdeklődését, meddig tart majd vonzónak, kívánatosnak, és meddig él az újdonság varázsa..

7. fa3d5b4d84 (válaszként erre: 1. - EdinaT)
2008. febr. 13. 16:08

Kedves Edina!


Jópár nő sokat adna egy ilyen lánykérésért. Nagyon sokan vannak egyedül, társ nélkül ebben a világban.

Én csak annyit tudok neked írni, hogy teljesen természetes, amit most érzel. Mindenki szeretne biztosra menni, garanciákat kapni, de ez lehetetlen. A boldog házasság is, mint sok minden más is, két emberen múlik. Annak ellenére mondom ezt, hogy én is elváltam, de mégis hiszek a házasság intézményében. Most úgy néz ki, nemsokára újra igent mondok valakinek.

Próbálj meg az érzéseidre hagyatkozva dönteni és ha igazán szereted őt, menj hozzá!

6. mandella (válaszként erre: 5. - EdinaT)
2008. febr. 13. 16:02

ne gondolj erre!

azok ők, te meg te vagy, ismered önmagad, és ismered a barátodat is, ugye?

fő a bizalom!

az én szüleim is elváltak... de nem gondolom, hogy ez befolyásol valamit is.

persze lehet, hogy mégis? ajjaj

5. EdinaT (válaszként erre: 2. - Mandella)
2008. febr. 13. 16:00

Szia! Köszi, hogy írtál, nagyon aranyos vagy!

Én is nagyon szeretem a barátomat, és hozzá szeretnék menni, és gyereket szülni neki stb. De a mai világban... A szüleim is elváltak, amikor apám 50, anyám 45 éves volt. Apám lelépett egy 30 éves nővel... :(

2008. febr. 13. 15:59

Kedves Edina!

Azt nyilván Te is tudod, hogy az élet így működik: vagy annyira félted magad,hogy "csukva" maradsz és nem tapasztalod meg a szépségeket sem az emberi kapcsolatokban, vagy kinyílsz és esetenként viseled a csalódást is ( a magam részéről ez utóbbira szavazok). A házasság is ilyen. Nyilván szeretnél családot, gyereket, ezt nyilván csak úgy lehet,h valakinek igent mondassz. Ez nem merészség kérdése, hanem az érzéstől függ, hogy vele le tudod/le akarod élni az életed.


Azt vajon tudod-e, hogy a negatív gondolatoknak is teremtő ereje van? A szép magyar nyelv ezt úgy mondja, ne fesd az ördögöt a falra, mert megjelenik. Szóval ne képzelegj elhagyatottságról meg ilyenekről.

2008. febr. 13. 15:58

Szia!

Nekem is most volt az eljegyzésem nov 11-én.

Amikor megkérte Tomka a kezem boldogság és félelem is volt bennem!

Azt hittem velem van a baj, mert ahogy átgondoltam az egészet, h mivel jár kivert a víz! De most pár hónap után mindent tisztábban látok és biztos vagyok benne, hogy nem fogom megbánni, h igent mondtam!

Az természetes dolog, h félsz hiszen egy egészen új korszak nyílik meg az életedben és ez bizony rémísztő!

2. mandella (válaszként erre: 1. - EdinaT)
2008. febr. 13. 15:56

Szia Edina.

Hm. Úgy látszik, ma ilyen cseverészős napom van, és olyan témákba is belefecsegek, amikben nincs is tapasztalatom.

Ebben sincs.

Csak azt gondolom, érzem, TUDOM, hogy ha nekem megkérné a kezem a pasim 3 év után, rögtön igent mondanék, persze ha szeretem, és hozzá tudnék menni.

Akkor nem kérnék gondolkodási időt, egy percet se, hanem boldogan mondanék azonnal igent.

De én lehet, hogy már öreg vagyok ehhez.

Csak le akartam írni a véleményem.

Majd az okosabbak segítenek neked...

2008. febr. 13. 15:51

Sziasztok!


Csak most regisztráltam erre a fórumra, mert már régóta olvasgatom az oldalt, és nagyon tetszik, ahogy az emberek itt csevegnek.


Lenne egy problémám, és a véleményetekre lennék kíváncsi. Remélem, minél többen elmondjátok majd, mit gondoltok erről a témáról.


A helyzet az, hogy van egy nagyon jól működő párkapcsolatom már lassan 3 éve. Teljes a harmónia, bizalom, szeretet, szerelem, minden 100%-os. Három nappal ezelőtt azonban a barátom megkérte a kezem. Persze nagyon örültem, hiszen imádom őt, mégsem tudtam azonnal igent mondani, mert úgy éreztem, ez egy olyan döntés, amit alaposan át kell gondolnom, hiszen a további életem múlik rajta. Az a baj, hogy nagyon sok házasságot láttam már zátonyra futni, félrelépő férjek és megcsalt, megöregedett feleségek tucatjainak ismerem a sztoriját. :S


Szerintetek meddig életképes egy házasság? Meg lehet-e őrizni a szerelmet akár az örökkévalóságig? Hogyan tudom elkerülni, hogy a férjem megcsaljon, amikor már nem leszek annyira fiatal?


Annyi kérdésem van, és annyira bizonytalan vagyok. Szeretem a barátomat, de nagyon félek attól, hogy 40-50 évesen megcsalt, megalázott feleség leszek. :( És én ezt nem akarom! Bármit megtennék, hogy ez ne történjen meg velem. Ezért félek a házasságtól.


Kérlek benneteket, segítsetek, mondjátok el a tapasztalataitokat, véleményeteket! Hamarosan választ kell adnom neki...


Köszönöm szépen: Edina


Ui: Én 27 éves vagyok, a barátom 31.

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook