Megint én rontottam el? (beszélgetős fórum)

Akkor legalább van minek örülni.:)

Ennyi erővel lehetett volna pocsék is.

Szerintem egyik fél részéről sem bocsánatos igazán a hazugság...Így nem lehet az ismerkedést elkezdeni...Nyomozás pedig, annyiból állt, h barátnőm kérte mutassam meg neki fb-n, megnézte, egy helyen dolgoznak a párjával....Így a pasi a kérésem nélkül utánanézett...Innen az, h nem az a munkaköre, amit nekem mondott...

Tudod, bárcsak azt mondanám, hogy már leírtam.....

Hát nézd...Én is voltam társkeresőn, közel két évig. Mások szerint jóképű vagyok, vasággyal együtt is több, mint 30 kiló, de...

...sosem mennék vissza többé. Hallani ugyan sikertörténeteket, de nem ez a jellemző.

A másik, hogy senki sem szereti, ha nyomoznak utána. Hazudott, rendben. és ennyi már elég is, hogy leírd? Ha egy nő hazudik a koráról, magasságáról, anyagi helyzetéről, társadalomban betöltött szerepéről az bocsánatos bűn, ha egy férfi, az már halálos vétek?

Az én esetemben olyan "vén" :))) hogy akkoriban még se telefon, se net nem volt. Viszont volt az én őrületesen nagy női büszkeségem (pici gyerekkorom óta). Aug 14.én találkoztunk Bpesten, szimpátia, tiniábrándok, ígéret, hogy aug.20-án ő jön le hozzánk, vidékre. Nem jött. Tini ábrándoknak annyi, büszkeségem nem engedte, hogy írjak neki... ő se írt. Éltem a kis életem tovább. Aztán elérkezett nov.28-a, anyámék 20. házassági évfordulója. Életem első keresetéből ajándékokkal felmálházva mentem haza. A szomszédban lakó nagyikám sietve jött értem, hogy vár valaki náluk. Aztán együtt szilveztereztünk, járt hozzám amikor tudott, még a koleszba is, leveleztünk. A következő szilvesztert már vele töltöttem "felnőttként" náluk, mert az anyukáját rá tudta venni, hogy leutazzon a vidéki testvéreihez az ünnepre. A köv. májusban esküvő... és így tovább.

Tehát türelmi idő? Inkább türelem, de magához az élet folyásához szükséges. Mindent megold az idő. Nem mindent nekünk kell meghatározni... elé, ha megéljük. Jobban járunk, mintha mindig azon erőlködünk, ami nem a sorsunk. Elég figyelni, hogy a következő lépés előtt milyen érzéseink vannak és eszerint lépni.

Jaj Teeee.... nőszemély!!! :)))

Nem egy pasiiiiií... és tényleg nem érdekel melyik nős, melyik nem!!!! :)))

Jó vele vagy sem, ez a lényeg... no, meg hogy rám akar-e telepedni "megszerelmesedésében". Használat, nem keresgélés a célom. Így nem csalódhatok... No, jó!... túl nagyot. Na, de az ágyban már én is függvénye vagyok a maximumnak. Az intelligensebbje hálás is érte.

... hát már néhány éve egy fórumon leledzünk. :)

A könnyebbik utat választottad, és nem a legnemesebbet... És nem hiszek Neked, hogy a lényeg a lényeg... :o) ... ciki kimondani... még magunk előtt is, ha vonzódunk egy nős férfihoz, és inkább ilyen hüleséggel áltatjuk magunkat, hogy "lényeg a lényeg"... :))) Írod Te ezt majd még másképp is... tuti biztos vagyok benn! :)))

Örülök, hogy ismersz...:)))) ...tényleg...:)))

Én inkább úgy jártam, hogy nem érdekel nős vagy sem. Lényeg a lényeg...:))) Azokat sem érdekli, hogy a gyerekeim apja nős-e, csak hogy jó legyen a szex. A pasit úgysem vállalják fel, ahogy én sem vállalom fel az ágyon túl... a problémáit vigye a nejének. A zén jó uramhoz sem fog bemenni vígasztalni, ápolgatni a jövő héten egyik p... sem. Bár, lehet, hogy én se. Valahogy így...

"hogy csak a kaland a lényeg. Végeztem a rámtelepedő, kihasználó, ostoba férfiakkal. Tudom mit akarok és mit nem. "

Ilyeneket akkor mond az ember lánya, ha nős férfival hetyeg... hm? ... így jártál?

Amúgy a nők nem így gondolkodnak, Te pedig pláne... (velem együtt) ...hehe...:))

Elég bonyolult mindezt megvalósítani, amit felsoroltál. Ha ilyen párod akad, nem hiszem, hogy előbb-utóbb ne jutna eszébe, hogy gyereket is szeretne tőled. Viszont ha erre a pontra közösen juttok el, az csak hab lesz a tortán. Tiszta szívből kívánom, hogy találj olyan párt, akivel teljesen egy húron pendültök és sok-sok évig tudtok boldogan egymás mellett élni.

Addig meg, ha jön még kaland, ne bánd! Meg van annak is a helye, ha már ennyire betüremkedik az életedbe, mint ez az utóbbi. Inkább élvezd, mint bosszankodj.

Teljesen egyetértek. Érthető, a Te korodban én is a család alapításon munkálkodtam... igaz, nekem nagyon hamar összejött, de nehogy irigyeljen érte bárki. Ez a pasi csak azért csapott le rám, mert épp elég mujának és kiszolgáltatottnak hitt a külsőségek alapján. De mindegy! A lényeg, hogy volt apjuk a gyerekeimnek és segítségem a felnevelésükben, de boldogság(?)... fogalmam se volt mit is kellene ezzel kapcsolatban elvárnom a sorsomtól.

Ma viszont már abban a helyzetben vagyok - lévén még nem kivénhedve!:)))) -, hogy csak a kaland a lényeg. Végeztem a rámtelepedő, kihasználó, ostoba férfiakkal. Tudom mit akarok és mit nem.

Bár akkoriban tudtam volna!... bár lehet, hogy így van jól.

Ne hallgass senkire. Próbáld megismerni a fiút, hiszen tetszetek egymásnak. Itt senki nem lát bele kettőtök életébe, csak a saját jó, vagy rossz tapasztalatát látja igazolva a veled történtek alapján és úgy kommentál.

Javaslom, hogy bízz benne, de ne vakon, és tölts vele minél több felhőtlen (agyalástól és gyanakvástól mentes) percet.