Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Meghalt a nagymama... fórum

Meghalt a nagymama... (beszélgetős fórum)


1 2
2012. jan. 12. 11:39

nagyon= nagyok!


viszonylag nagyok mármint a gyerekek

2012. jan. 12. 11:39
Részvétem!Viszonylag nagyon mond el amit kell nekik és majd kérdeznek,ha akarnak ... szerintem elmehetnek nyugodtan a temetésre is , készítsd fel őket, sztem nem baj ha beszéltek róla sokat,könnyebb feldolgozni..
36. vakri (válaszként erre: 35. - 9b10f3d7ff)
2012. jan. 12. 10:37
Nos, nem vagyunk vallásosak, mellesleg teljesen más vallási környezetből jöttünk, én amúgy keresztény lennék a férjem egész más, ezt nem részlezetném. Nem igazán hiszünk istenben sem, a túlvilágban sem, bár szeretnénk.
35. 9b10f3d7ff (válaszként erre: 2. - Vakri)
2012. jan. 12. 10:32

Mielőbbi gyász feldolgozástkívánok Nektek!


láttam mikor megnyitottam a fórumot, hogy többen írtak már, most szándékosan nem olvastam bele, hogy semmi ne befolyásoljon.

Hat éves volt az öcsém amikor édesanyánk "elment"

én elmondtam neki, ő már nem lesz többé velünk, de a család vigyázni fog rá. Temetésre nem vittem el, hogy ne az az emlék maradjon benne, hogy a földbe helyezik a testet. Öcsém mindig mondja hálás érte, hogy megkíméltük ettől.

Nagyon nehéz úgy tanácsolni bármit, hogy nem ismerjük, előtte hogyan áltatok a témához. Vallásosak vagytok-e, él-e bennetek a túlvilági további lét?

A legidősebb az biztos ilyen szempontból már érett, a kisebbek határesetek.

Én egyébként nem járok temetésre, nem gyászolok feketében, az elvem, addig adjam meg a szeretet, tiszteletet amíg él a személy, ha ilyen szempontból tiszta a lelkiismeretem, a sírra már tehetek milliókat akkor sem tudom visszahozni.

Nehéz lesz biztos, sok-sok erőt kívánok a gyász feldolgozásához!!!!

34. vakri
2012. jan. 12. 10:28
Kaptam priviben is több egymással teljesen ellentmondó tanácsot, Nem volt jobb ötletem, felhívtam a nevelési tanácsadót. Van ott egy nagyon kedves pszichológus hölgy, mindhárom gyerekkel foglalkozott anno, aki a mai napig emlékszik ránk, köszön az utcán, nevén szólítja a gyerekeket. Megbeszéltem vele, hogy ma ha lesz egy kis ideje, bemehetek hozzá és segít, hogy mit mondjunk, hogyan. Ha neki nem lesz ideje egy másik kolléga fog segíteni. De azt hiszem, akármit is mondunk, akárhogyan is, nagyon fog fájni nekik. Is. Én is nagyon szerettem, szerintem az is sokat elmond a jelleméről, hogy amikor hétfőn már agyhalottként bementünk hozzá látogatni, a másik menyével egymás vállán sírtunk. Tudom, akkor kellett volna elkezdeni felkészíteni őket, hogy nincs jól a Mama. Annyit mondtunk csak, hogy lélegeztetőgépen van és altatják. De a reakcióik alapján szerintem nekik az jött le, hogy nemsoká jobban lesz. Csak azt mondták, még akár hetei lehetnek hátra és meg akartuk várni a felvételit. Ki gondolta volna, hogy csak 3 nap...
33. Lencsy (válaszként erre: 32. - 5751a2a59f)
2012. jan. 12. 10:09
Értelek én :) A szétlövés szó azért kissé (nagyon ) zavaró ..mert guggoló helyzetben az urnából szép lassan beleönteni vízbe a hamvakat azért messze áll egy szétlövéstől ..tehát nem hiszem ,hogy a traumát az okozta volna hogy esetleg a dédipapa kering a levegőben ..mert nem ez történt .
32. 5751a2a59f (válaszként erre: 27. - Lencsy)
2012. jan. 12. 10:03
persze értem, olvastam, hogy ez volt a kérésre. Csak annyit akartam kihozni az előző hozzászólásommal, hogy feldolgozni talán könnyebb azt, hogy eltemetik, mint azt, hogy szétlövik. Nem tudom...csak így gondolom.
31. 2a4132b70e (válaszként erre: 2. - Vakri)
2012. jan. 12. 09:59

szia! őszinte részvétem... :(

igazából a 2. kérdésre szeretnék válaszolni, én is ilyen korú gyerek voltam, mikor elvesztettem a nagyszüleimet, akiket én is imádtam... szerintem kérdezed meg tőlük, szeretnének-e elmenni... meg tudják mondani szerintem, nálunk is ez volt... én elmentem, de azt is el tudom képzelni, hogy úgy érzi a gyerek, könnyebb lesz neki, ha nem megy... de ráerőltetni az akaratával ellentétes dolgot semmiképp sem kellene szerintem...

2012. jan. 12. 09:58

2 évre rá viszont elment az apukám :-(

Egyértelműen jelen voltam a temetésen.

Viszont ezt már teljesen másképpen éltem meg.

Mama temetését úgy mond jesztőnek találtam.

Apuét viszont... ott már éresztem azt a fájdalmat.

teljesen másképpen éltem meg.

egyáltalán nem éreztem félelmet.

mondom itt 12 éves voltam.

A fene tudja talán ennyit számít az a 2 év.

29. Kriwy
2012. jan. 12. 09:53
Őszinte részvétem!
2012. jan. 12. 09:50
Én mindenképpen vinném a fiaimat. Kislány voltam még mikor tata meghalt és jó érzés volt, hogy én is elbúcsúzhattam tőle. A legjobb barátnőm temetésére sajnos nem állt módomban elmenni, mert nem tudtam volna kire hagyni a fiamat és azóta is hiányérzetem van, valahogy nem tudom elengedni.
27. Lencsy (válaszként erre: 24. - 5751a2a59f)
2012. jan. 12. 09:50
Ez volt a kérése ..és ha szabad ilyet mondani egy temetésre , szép és megható volt ..igazi családias ahogy kérte is ! Nyilván a koporsós temetés más ..de nem tudhatom az mást váltott volna e ki .
26. 5751a2a59f (válaszként erre: 21. - Zsakagi)
2012. jan. 12. 09:49
Így van! Ha nem viszitek el őket, akkor meg csak azon fognak agyalni, hogy vajon miylen lehet, mi történik, hol a Papa. Talán könyebb feldolgozni ha tudják, látják, hogy mi történik
25. Lencsy (válaszként erre: 20. - 859d1d62c0)
2012. jan. 12. 09:48
Igen épp ezt mondom én is , hogy egy gyerek ezt a dolgot másként éli meg, mint ahogy mi felnőttek azt gondolnánk ..
24. 5751a2a59f (válaszként erre: 17. - Lencsy)
2012. jan. 12. 09:47
nem csodálom, hogy ilyen temetés mély nyomot hagyott bennük. Fura érzés lehet tudni, hogy éppen "szétlövik" a Papát. A "rendes" koporsós temetés talán finomabb verzió, már ha van iylen egy temetésnél....
23. R75 (válaszként erre: 20. - 859d1d62c0)
2012. jan. 12. 09:47

Részvétem.

Én is hasonló élményeket éltem át, én 9éves voltam. Szinte sokkoló volt látni, ahogy apukám sírt az édesanyja (nagymamám) temetésén. Mai napig előttem van.

Viszont legalább ezzel a dologgal is megismerkedtem. Utólag nem tudom megmondani, hogy jó-e, hogy ott voltam, vagy sem, de ezek után legalább már számítottam arra, hogy milyen is úgymond egy temetés.. :-(

Sajnos az élethez hozzá tartozik.

2012. jan. 12. 09:47
Őszinte részvétem Nektek!
21. zsakagi (válaszként erre: 19. - Vakri)
2012. jan. 12. 09:46
Biztos összezavarja őket, de a helyzet-sajnos-változatlan marad. Az őszinteség nem árt...és ha rosszul viselik, akkor sok-sok beszélgetés és türelem kell, de feldolgozzák.
2012. jan. 12. 09:42

sya.

Részvétem.

Én a saját tapasztalatomat mondom el.

Kislány koromban volt a mamám temetése.(10 éves voltam)

engem elvittek.megmondom öszintén hát... bennem maradandó "élményeket" hagyot.

én nagyon sokáig féltem utána.nem tudom olyan jesztő volt számomra az egész!...

egyépként a mai napig ha eszembe jut olyan fura érzés kap el.

19. vakri
2012. jan. 12. 09:41
Köszi mindenkinek! Az a fő probléma, hogy még eddig soha senki családtag akik ismertek nem halt meg. Olvastam, hogy a gyászfolyamat egyik lépése a temetés, ez is segít a búcsúban. Én is úgy szeretném őket elvinni a temetésre, a férjem viszont nem. Főleg a jövő heti felvételi a nagylánynak ami bezavarhat, azért akár a továbbtanulás az élet egyik mérföldköve. A kisebbik lány, a középső, nem tudjuk miért pár hónapja kezdett kérdezősködni a halálról, nagyon fél a mi halálunktól. Múltkor azt mondta, ha mi meghalunk ő sem akar tovább élni. Körülbelül azóta van, hogy többször is feljön éjjelente, hogy nem tud aludni. Nem volt beteg a nagymama, egy rutinműtét után halt meg hirtelen, tehát nem tudhatta/tudhattuk, hogy ez a téma aktuális lesz.
2012. jan. 12. 09:41

Őszinte részvétem!


Az egyik nagymamám 99-ben hunyt el, akkor 12 éves voltam. Szoros kötelék volt közte és köztem. A temetésen összeroppantam. 12 évesen fogtam magam, és haza szaladtam, sírtam és sírtam, fulladás kerülgetett. Nem mertem kimenni a sírjához évekig. 20éves voltam és akkor éreztem úgy, hogy ki tudok menni a temetőbe, temetésre is. A két idő között - abba a 8évbe nem voltam egy temetésen sem. Bennem ilyen nyomot hagyott az apai nagymamám elvesztése.

Az anyai mamát, 2011 nyarán temettük el, de már így 24évesen könnyebb volt feldolgozni.


Kívánom, hogy ne járjatok így. Engem nem erőltettek a temetéssel akkor, magam döntöttem így, hogy menjek. Mégis vissza fordultam.

Mindenesetre először leülnék beszélgetni velük, és az igazat mondanám.

17. Lencsy
2012. jan. 12. 09:40
Tavalyelőtt februárban halt meg a nagyapám . Nálunk is 3 gyerek van , hasonló korúak ..a 12 ,9 és 6 évesek voltak akkor ! A nagyapám kérése az volt ,hogy a hamvai szét legyenek szórva egy Balaton közeli nádasban és minden családtagja legyen ott aki őt szerette . Teljesítettük az utolsó akaratát és elvittem a gyerekeimet ! Gondoltam ..eddig nem éltek át halállal , elmúlással kapcsolatos dolgot , itt az ideje , hogy felfogják mi is az elmúlás . Iszonyatosan megviselte őket , így utólag elgondolkodtam jól tettem -e ? Hiába tudták a tényt és látták a szóródó hamvakat , még sem értették és fogták fel úgy ahogy vártam .. A középső fiam aki akkor 9 éves volt üvöltötte hogy ne szórjátok oda a papát ,mert fázni fog ...szörnyű volt , én nem biztos hogy ebben a korban még egyszer kitenném őket ennek a látványnak ! A döntés a tiéd és egyszer valóban szembesülniük kell a ténnyel ..de azt gondolom majd, ha erre érettek, és egy kis gyermek nem az ! Azt hogy meghalt el kell mondani hisz titkolni nem lehet a végtelenségig ..de a temetést én nem tenném meg ..
16. ee1dc9ba06 (válaszként erre: 2. - Vakri)
2012. jan. 12. 09:39

Szia! Őszinte részvétem!

Szerintem a gyerekeknek mondjatok el mindent, ne titkolózzatok. Gyerekek, de nem olyan kicsik már, és feltételezem, meg fogják érteni, hogy mi történt.

A halál az élet velejárója...

Nemrég voltam egy temetésen (szintén egy nagymama), és az unokák nem voltak jelen... pedig már nagyobbak voltak, mint a tiétek. A legtermészetesebb, hogy hagyjátok: búcsúzzanak ők is el a nagymamájuktól! Eszembe nem jutna, hogy ne vigyem el őket!

2012. jan. 12. 09:35

Részvétem!


Szerintem mindenképp vidd a gyerekeket. Nem olyan kicsik már. Elmondani pedig biztos, hogy nehéz lesz, de ha őszinték vagytok az a legegyszerűbb, egyikük sem oylan kicsi már, hogy mese kelljen a lényeg köré.

14. nana00 (válaszként erre: 10. - Nana00)
2012. jan. 12. 09:33
Nálunk nem volt temetés, hazahoztuk a mamát. Ez volt a kérése. A másik mamám temetve volt a 3 és a 7 évest nem vittük,de a nagy fiam eljött.
13. cel (válaszként erre: 2. - Vakri)
2012. jan. 12. 09:33

Szia!

Őszinte részvétem.

A gyerekeitek már nem kicsik, nyugodtan, már amennyire nyugodt lehet az ember ilyen helyzetben, de őszintén mondjátok el a gyerekeknek a szomorú hírt. Tudják miről van szó, hisz valamilyen formában már találkoztak vele. A temetésre feltétlenül vigyétek el őket.

Ez a szomorú esemény alkalmat adhat arra is, hogy erről a témáról bővebben kapjanak információt, a gyászról, annak megéléséről. Legyetek partnerei a gyerekeknek ebben. Ne tabuként kezeljétek.

12. zsakagi (válaszként erre: 2. - Vakri)
2012. jan. 12. 09:29

Őszinte részvétem :(


Szerintem vigyétek el őket a temetésre, mert akkor tudatosul bennük, h tényleg az a búcsú.

A szomorú hír elmondásához-hiába nagyok-jó a menyország variáció, mert egy kis vígaszt nyújt: Ha az angyalok trombitálnak, a halottak feltámadnak.

Ezzel nem tűnik olyan visszavonhatatlanul véglegesnek a fájdalom.

A gyerekeimnél bevált. Elég sokszor kérdezték, mikor trombitálnak már? Én meg mondtam, h lassan készül, mert olyan hangosnak kell lennie, hogy minden temetőben hallani lehessen.

2012. jan. 12. 09:28

Az elengedés egyik fontos velejárója a temetés.Ha nem mennének el a gyerekek,később hiányérzet alakulhat ki.


Részvétem.

10. nana00 (válaszként erre: 2. - Vakri)
2012. jan. 12. 09:28

Szia!

Részvétem.

Nekem októberben halt meg a nagymamán, 4 kis dédunoka van. Nekem felnőtt fejjel is nehéz feldolgozni, nem kisgyerekként. Úgy gondolom, nálad már elég nagyok a gyerekek ahhoz, hogy eldöntsék, szeretnének-e elmenni a temetésre. Elmondani nagyon nehéz. A nagy fiam 15 éves, ő állt a 4 dédunoka közül a legközelebb mamához, egy héten keresztül tombolt. Nem kellett elmondanom, mert reggel, mikor felébredtek látták rajtam. Első pár nap nem beszéltünk róla, de azóta minden nap emlegetik.

2012. jan. 12. 09:27

Szia!


Szerintem ők már nem számítanak kicsinek. Kíméletesen, de az igazat kell nekik elmondani. Én azt gondolom, hogy ebben a korban már van fogalmuk a halálról, tudják, hogy aki elment, már nem jön vissza. A temetésre mindenképpen vigyétek el őket, így tudják majd "lezárni" a dolgot.


Hidd el, nem a levegőbe beszélek. Édesapámnak sajnos már csak nagyon rövidke élete lesz itt a földön /rákos, és az orvos megmondta hogy menthetetlen/. A fiam 8 éves, és tudja hogy mi fog következni. Soha nem vittem el egyetlen temetésre se, de majd a papánál mindenképpen ott lesz.


Nagyon sok erőt kívánok Nektek!

1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook