Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Szépség & Egészség fórumok » Meggyógyultam a pánikbetegségből! fórum

Meggyógyultam a pánikbetegségből! (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő cikkhez nyílt: Meggyógyultam a pánikbetegségből!

1 2 3 4
2013. febr. 6. 21:17

Kedves Beszélgetőtársak!


Én mintegy tíz éve voltam pánikbeteg, de időről időre később is előjött. Én már 2000-ben is tudtam, hogy ez agyi diszfunkció, és dolgozni akartam ellene. Nekem a zsufolt járműveken jött elő, illetve sorbanálláskor a boltban, vagy ha csak úgy egy helyben kellett sok ember közt állni. Vagy ünnepélyen, rémes. Rosszuil lettem a himnusz alatt... Aztán koncentráltam: nem vagy rosszul, csak képzeled, nem vagy rosszul, nyugi, ez csak képzelgés, mély levegő, szív lassul, nyugi! Nemrég voltam egy temetésen. Egyre több ember vett körül és őrülten kezdett kalapálni a szívem, majdnem halálfélelmem volt. És vissza tudtam fordítani. Most már nem félek semmitől!

69. eszter10 (válaszként erre: 52. - F3ef3e826b)
2013. febr. 6. 09:25
Sziasztok! Egyetértek Lady V. üzeneteivel. 15 évig voltam pánikbeteg és gyógyszer arzenált szedettek velem, persze attól még jobban sülyedtem lefelé, 15 év után arra az elhatározásra jutottam, hogy vége, mert élni szeretnék és nem egy lakásba zárva tölteni az életem. Innentől szinte naponta csökkentettem a gyógyszereim és amikor már minden tablettát sikerült leraknom onnantól lettem ismét ember aki mostmár hosszú évek után élni is tud nem csak pánikolni. Itt a legnagyobb dolog az AKARAT, de azt a gyógyszert még nem találták fel! Magam a mai eszemmel büntetném azokat akik fiatal szervezeteket nyugtatókra itélnek. Bántani senkit sem szeretnék csak azt akartam leírni, hogy a gyógyulásom sikere azon múlt, hogy le tudtam rakni a tablettákat és teljes életet akartam élni. SIKERÜLT!
2013. febr. 5. 22:45

Én 2001-ben lettem pánikbeteg. Pszichiáterhez jártam, antidepresszánst kaptam, amitől elmúlt minden panaszom, vígan tudtam közlekedni, emberek közé menni. Előtte maga volt a pokol, egy évig kínlódtam.

5 évig szedtem a gyógyszereket és további 4 gyógyszermentes évig nagyon jól voltam. Aztán csőstül jöttek a tragédiák és kezdődött minden elölről.

Ma már tudom, a gyógyszerek NEM gyógyítanak meg, csak tompítják a tüneteket, mivel múlnak a rohamok, elhiszed, hogy jobban vagy, magabiztos leszel, de az csak átmeneti segítség. Lehet, hogy sosem múlik el véglegesen a dolog, de lehet, hogy talál az ember egy olyan kapaszkodót (barát, kineziológus, gyógyteák, pszichológus), amik/akik lelkileg megerősítenek és soha többé nem jönnek a rohamok. Az biztos, a probléma gyökerét kell megtalálni, mert ok nélkül nincs rosszul az ember, belül rendet kell tenni.

Aki lelkizős és szorongó alkat, annak nagyon nehéz talpon maradni.

Én azt tudom javasolni minden rohamokkal küszködőnek, hogy inkább természetgyógyászhoz forduljon, vagy bármilyen olyan módszerhez, ahol nem alkalmaznak tudatmódosító szereket/gyógyszereket, mert azok nem hoznak végleges megoldást. Én is az alternatív gyógyászatban találtam segítséget.

Azt kívánom mindenkinek, hogy gyógyuljon meg, tudjon teljes, boldog életet élni!

67. Enissa (válaszként erre: 66. - Balazs40)
2013. febr. 5. 21:49

Kedves Balázs, amit a pánikbetegség kezelésére adnak gyógyszert, sajnos nem azonnal hatnak. Nem olyan, mint egy fájdalomcsillapító beveszed és elmúlik a fájdalom. Ha Te bevetted és jól érezted magad, az inkább az lehetett, hogy a tudatod azt diktálta, jól vagy, de nem voltál jól, ezért jelzett a szervezeted. Ezek a gyógyszerek az idegrendszerre ható készítmények, hetek, hónapok alatt fejtik ki a hatásukat többségükben, és még akkor is lehet, muszáj kipróbálni akár 3-4 fajtát is, mire valamelyik hatásosnak bizonyul.

Próbálj arra gondolni mitől félsz a sötétben, mi lesz akkor, ha vizet iszol? Lassan rájössz, hogy semmi bajod nem lesz tőle. Ha gyógyszert szedsz azt rendszeresen kell szedned, ha nem segít akkor van olyan Klinika ahol gyógyszer nélkül próbálnak kigyógyítani a félelmeidből. Minél előbbi teljes gyógyulást kívánok!

2013. febr. 5. 20:36

Kőszőnőm hogy kűldtétek a betegségről szolo ciket.

már nagyon régota pánik beteg vagyok,sokáig nem tudtam hogy mi is a betegségem,csak félek a sőtétségtől,félek vizet inni,ami a legnagyobb baj hogy félek lefekűdi áludni,voltam mindenfelé(orvosnál,ideggyogyász,szphiologusnál)és csak nem értik hogy mi is okoz enyi fajta betegséget,kaptam valami féle orvoságot,de csak 3-4 napig haszált az után ujbol kezdődőt minden előről,egyelőre nem segit seni amit mondanak az orvosok,ki probálom a cik ironak a tapasztalát is hátha bejőn valami jo dolog,reménytelen vagyok a sok szenvedéstől.Balázs,

2013. febr. 5. 19:46

Sziasztok,

Nem olvastam végig a fórumot, mert rengeteg a hozzászólás. Én a saját tapasztalatomat szeretném leírni a kérdésben.

Tavaly nyáron mentünk a párommal egy happeningre, ahol rengetegen voltak.Akkor kezdődtek a szokásos tünetek: levert a víz, remegtem, nehezen kaptam levegőt. Mondtam a páromnak, hogy rosszul vagyok,menjünk haza(2 hónapja vártuk az eseményre), természetesen elindultunk haza. Ahogy már mentünk hazafelé éreztem,hogy javul az állapotom és mire hazaértünk elmúlt a rosszullét. De attól kezdve bármitől képes voltam bepánikolni. Azt hiszem gyorsan leesett, hogy miről is van szó: pánikbeteg lettem. Nem vagyok az az orvoshoz járó típus és kibeszélni sem tudtam volna, mert szégyelltem magam. Mivel éppen nem volt munkám, ezért én is otthon voltam egész nap, szerencsére ettől a helyzettől nem pánikoltam, sőt csak otthon éreztem magam biztonságban. De tudtam, ha ki kell mozdulnom otthonról végem van!Persze tudtam, hogy ezt a súlyos problémát meg kell oldanom, hangsúlyozom én magam próbáltam megoldani a gondom. Nekem egy könyv rengeteget segített. Nem tudom hallottatok-e a Titok című könyvről. Lerövidítve a gondolat hatalmáról, erejéről szól. Ezt olvasgattam és gyakoroltam.Minden nap. Volt egy tök béna dal is (elnézést attól aki szereti) Éliás Juniortól a Jól vagyok című opusz. :)

Amikor rámjött a roham erősen másra gondoltam és ezt a dalt dúdolgattam magamban.

Azóta rendben vagyok, bár metróra azóta nem mertem szállni, de hamarosan azt is kipróbálom. Persze már van munkám, ami sokat segített, mert az is tereli az ember lányának a figyelmét.

Szóval sok sikert mindenkinek, ne adjátok fel!

2013. febr. 5. 17:36

Most azon gondolkodom hogy lehet voltam pánikbeteg?

Pár éve, szívdobogás, torokszorítás szédülés néha fuldokló érzés.Volt egy időszak mikor a tacskóba érve sarkon fordultam, kerestem más helyet ahol nem volt tömeg.Kézremegés, némi depresszió. Elmúlt ahogy jött, szerencsére.

2013. febr. 5. 15:22
Nem lehetne ezt abbahagyni mar csajok?
62. f3ef3e826b (válaszként erre: 61. - Enissa)
2013. febr. 5. 14:53
Komolyan. Beszéljük meg és amiben nem volt igazam, azért majd elnézést kérek. Priviben leírtam mit akarok kibeszélni.
61. Enissa (válaszként erre: 60. - F3ef3e826b)
2013. febr. 5. 14:49
:)
60. f3ef3e826b (válaszként erre: 58. - Enissa)
2013. febr. 5. 14:41
Vagy tudod mit? Nyiss ennek egy topicot! elejétől a végéig másolj oda mindent és ha téged igazolnak a többiek, én elfogadom. Ha neked kell a közönség... De ne ide szemetelj. Hányszor írjam még le hogy itt ez szerintem mindenkit hidegen hagy? Vagy talán még idegesít is...
59. f3ef3e826b (válaszként erre: 58. - Enissa)
2013. febr. 5. 14:37

Sokadszorra is megkérlek, hogy privátban írj, mert ez itt szerintem SENKIT SEM ÉRDEKEL.


Majd ott érvelsz te is, én is. Ennek nem itt van a helye.

58. Enissa (válaszként erre: 57. - F3ef3e826b)
2013. febr. 5. 14:33

Fogalmad sincs mit írsz, ezt is, azt is.


Ezzel nyitottál: "13. Lady V. 2013-02-03 13:46

Semmiképp se szedjetek gyógyszert! Egy idő után nem tudsz nélküle élni és a gyógyszerelvonási tünetek még rosszabbak, mint egy pánikroham. Erősnek kell lenni és nincs mese, gyógyszer nélkül kell legyőzni."


Ezzel vívtam ki a haragodat, hogy ilyet nem lehet leírni, van akinek bejön, de van akinek nem.

Minden téren próbálok természetes, gyógyszermentes gyógyulást, de van amikor elkerülhetetlen.

Ha ezzel én égetem magam szerinted,hogy más véleményen vagyok, mint te az a te bajod. Nem én kérdőjeleztem meg az értelmi képességed cinikusan. És tényleg részemről lezárva az eszmecsere veled, mert fogalmad sincs mire próbáltam felhívni a figyelmet.

57. f3ef3e826b (válaszként erre: 53. - Dóri)
2013. febr. 5. 13:42

Igen, tudod pont emiatt szoktam kiemelni, mennyire veszélyes tud lenni. A figyelmeztetéssel csak jót teszünk.


Ahogy alább is leírtam, tény, hogy van akinek szüksége van rá, de sokak feleslegesen szedik VAGY (és ez történt pl. az én anyukámmal is) túl sokáig szedik, mert az orvos csak írja, írja... Anyukám is gyanútlan volt annak idején, aztán olyan gyorsan rászokott, hogy azóta sem tudta letenni. Aki pl. öngyilkos hajlamú, annak kifejezetten veszélyes is. Nálunk volt olyan, aki beszedte az összeset. Nehéz ügy.

56. f3ef3e826b (válaszként erre: 54. - Enissa)
2013. febr. 5. 13:36

Nem sunyi vagyok, úgy gondolom, én érthetően leírtam miért privátban írok.


Nézd, nincs semmi titok abban, amit leírtam. Azzal hogy ''ideszemetelsz'' (amit én el szerettem volna elkerülni), magadat égeted.


Elnézést a többiektől, én nem szerettem volna belerondítani a fórumba...

55. Kelly5
2013. febr. 5. 10:56

sziasztok,


gondoltam leirom, hogy velem mi volt, hatha tullendulunk az alabbiakon.


szoval en kb. 24 eves koromban talalkoztam eloszor a panikzavarral/agorafobiaval, egy nyaralas alkalmaval.

azt sem tudtam, hogy mi van…kulfoldon voltunk, es annyira rosszul voltam, hogy azt

hittem meghalok. nem tudtam, hogy mi bajom van.

elmeseltem a baratnomnek, aki azt mondta, hogy menjek orvoshoz, es mivel az o ismeretsegi

koreben volt egy pszichologus azonnal volt kihez fordulnom.

ott - kisebb megszakitasokkal – eltoltottem 1-2 evet…nagyon nehez volt, de hala Istennek

az en orvosom egybol latta, hogy mi a gond. sok-sok hosszu talalkozas utan egyszer azt gondoltam

eleg lesz, megallok a labamon egyedul is, abbahagytuk a kezelest, de a visszateres eselyet termeszetesen

meghagytuk. azota eltelt kb 6 ev, es eddig egyszer mentem Hozza vissza (total telitett a doki, de mikor irtam

neki, hogy gond van kb. masnap mar ott is lehettem, szoval nagyon rendes), nagyjabol 2 alkalommal.


amit sajat tapasztalatbol tudok irni: en nem szedek, nem is szedtem gyogyszert. kertem a dokitol egyszer

Xanaxot, azt mondta, ha akarom akkor gond nelkul ir, mert ugyis tudja, hogy nem fogom beszedni.

ebben igaza volt, nem szedtem be, de azota volt ra pelda (eddig kb. 3-4 alkalommal), hogy repulore kellett szallnom, es attol nagyon felek, ugyhogy beszedtem. nyilvan 1-2 tabletta haszontalan, csupan placebo hatas.


en erosnek erzem magam, mindennel szembe megyek. szoval a doki pl a 10. emeleten volt,

nyilvan utalok liftbe szallni, de minden alkalommal lifttel mentem. igy van a repulessel is. aztan ott van meg

a munkaba jaras kocsival. es az orias bevasarlokozpontokban vasarlas (na jo, azt azert nem mondom, hogy a

legutolso sarokban - ahol semmilyen kijarati lehetoseg nincs - tul sokat idozok:D). es meg sorolhatnam. jobban felek attol, hogy mi lesz, ha egyszer mondjuk nem szallok be a liftbe, vagy fel a repcsire, nem megyek

be dolgozni…ugy hiszem, hogy azutan mar soha nem tennem…es azt pedig nem akarom, a leheto legnormalisabb

eletet akarom elni.en ugy gondolom, hogy meggyogyulni nem fogok…egyutt elek ezzel a dologgal….magammal.


el kell fogadni, hogy igy alakult, es kihozni a legjobbat a helyzetekbol. persze ez sokszor nehez, lehetetlennek

tunik, de probalkozni kell, mindenkit erre biztatok.

ezekkel a dolgokkal itt mindenki tisztaban van. az en tanacsom csak annyi, hogy szalljatok szembe a dolgokkal.

ami nem ol meg az megerosit, ezt tudjuk. es azt is, hogy ez nem ol meg 


szoval hajra itt mindenkinek!!!


+ a doki nelkul idaig nem jutottam volna el, nagyon halas vagyok neki.

54. Enissa
2013. febr. 5. 10:16

Válasz egy privát levélre:

Mivel Te támadsz folyamatosan, és sunyi módon privátban írod le, "hogy nem akarsz alpári lenni", a te gondolatoddal élve írom így. Kérlek ne tedd privátban sem, főleg ne ilyen fellengzős, lekezelő stílusban!

És még mindig azt gondolom, hogy másokat ismeretlenül lebeszélni a gyógyszerről felelőtlenség. Mindenki leírhatja a sikersztoriját, főleg ha tényeken alapul, hogy neki gyógyszer nélkül sikerült meggyógyulni. Nem is vitattam, hogy ez nem járható út egyeseknél....de nem mindenkinél. Vigül mindenki azt tesz,amit akar tenni magával, de nagyon nagy az internet hatása, nem mindenki méri fel egyformán a betegsége súlyosságát. Neked késztetésed volt leírni, hogy ne szedjék a gyógyszert, ez a te véleményed, én meg leírtam az ellenkezőjét, az én tapasztalatom és meglátásom szerint. Aki meg elolvassa majd eldönti szintén, tapasztalata és habitusa szerint melyik a jobb megoldás számára.


Van tapasztalatom nekem is bőven és nem egy eset, és azért érint érzékenyen a gyógyszerről való lebeszélés, mert úgy gondolta valaki, elég erős lesz hozzá, hogy gyógyszer nélkül legyőzze a betegségét, kudarc és végül befejezett öngyilkosság lett a vége. És nem ez az egyetlen sajnos. Megesik, hogy a mindennapos "meghalásból" inkább a véglegesbe menekülnek.

xxxxxxxxxx


Kitôl: Lady V., 2013-02-05 08:56

Téma:

Üzenet: Szia. Nem szeretek privátban írni, de nem szeretek annyira alpári lenni hogy másnak beszólogassak nyílt fórumon. Attól, hogy nem szólítasz meg név szerint, még egyértelműen reagálsz a hozzászólásunkra. TE magad írtad, hogy mindenki véleményének helye van. Ezt nagyon szépen leírtad, csak épp te nem tartottad be. (Rajtad kívül mindenki.) Mi leírtuk a véleményünket, de te ahelyett hogy leírtad volna a sajátodat, a MI hozzászólásunkra reagáltál, rögtön egy- bocs a kifejezését, de- b*nkó beszólással. Ne is haragudj, de nem vagy te egy kissé ellentmondásos?


/Itt kitörlöm amit magadról írtál./ majd ha akarod nyilvánosságra hozod.


Egyébként miért nem a saját tapasztalataidról írsz? Mindenki ezt teszi.Miért másét támadod? Mert ne is haragudj, de egy használható mondatot sem írtál. Írd le TE mit tapasztaltál (ha egyáltalán van fogalmad erről) és ne másokat sértegess. És nem kell megsértődni, ha visszaolvasol láthatod, hogy előtted senki nem szólt be senkinek.


Igen, érzékenyen érint a téma, a többiek gyógyulását is szívügyemnek érzem és ha tudnál szöveget értelmezni, tudnád miket írtam és nem mondanál hülyeségeket. Igen, zavar az, hogy van pár kommentelő akivel nem értesz egyet és a tapasztalatok, javaslatok megosztásába belerondítasz azzal, hogy ''orvost játszunk''.


Szép napot!

53. dóri (válaszként erre: 36. - F3ef3e826b)
2013. febr. 5. 09:30
A baráti körömben van pánikbeteg. Pszichiáter gyógyszert írt fel neki. Ennek 15 éve. 15 éve szedi nap, mint nap. Nemrégen sikerült kideríteni azokat a kísérő jelenségeket és mellékhatásokat, amikről az orvosok sosem beszélnek. Hosszú-hosszú ideig tartott, míg elfogadtattam vele, hogy meg kéne próbálni leszokni, lejönni a gyógyszerről. Szándékosan használom ezt a szót. Ezek a gyógyszerek ugyanolyan veszélyesek, mint a kábítószerek. Ugyanolyan elvonási tünetek vannak a leszokáskor is. 1,5 év alatt sikerült eljutni oda, hogy szedi még a gyógyszert, de jelentősen csökkentett adagban. Sajnos nem áll mellette egy olyan szerető társ, aki inkább a szeretetével, gondoskodásával támogatná. Állandóan fáradt, egyik megfázásos tünetet a másik után produkálja. Tudjuk, ez az immunrendszer legyengülése, a stresszhelyzetek nem megfelelő kezelése miatt van. Azaz én tudom. Valahogy rá kéne rávennem, hogy sportoljon, mozogjon. Tudom, hogy ez könnyítené az életét, a helyzetét.
52. f3ef3e826b (válaszként erre: 46. - 4c1a787e8f)
2013. febr. 5. 09:09

Tudod azért nehéz erről általánosságban beszélni, mert ahány eset, annyi megoldás. Ez a betegség nem általánosítható. Mindenkinél más tünetek jelentkeznek, más intenzitással, tehát beteg és beteg közt is különbség van.


Ezért is gondolom azt, hogy a legjobb, ha mindenki leírja a saját történetét (és itt elsősorban gondolok azokra, akik átestek rajta vagy benne vannak), mert így tud a beteg ötleteket kapni, felismeri kiére hasonlít az esete.


Persze én kiállok a gyógyszerellenesség mellett, egyrészt az itthon tapasztaltak miatt, másrészt mert sokkal- sokkal több beteg szedi, mint kellene. Nyilván nem mindenkinél kerülhető el, de annak is nagyon szeretnek gyógyszert írni, akinek csak egy kis lelkizésre vagy életmódváltásra lenne szüksége.


Szerintem a legtöbb, amivel egymásnak segíthhetünk, hogy leírjuk, mi személy szerint mit tapasztaltunk.

2013. febr. 4. 14:57

Naomi, nem tudom elküldeni az üzidet, de ide beírom, remélem elolvasod!!!


Szia!

Munkahely elvesztése, magánéleti gondok, legalábbis én így gondolom. Nem biztos, hogy előjön,. Én is szedtem gyógyszert, és vlt hogy elfelejtttem bevenni, és csak észrevettem, hogy hm,.,.nem is vettem be, és nem jött elő. Akkor ezt újra kipróbáljuk. Volt mikor úgy ébredtem, hogy éreztem hogy be kell vegyem, de akkor bevettem, Aztán megpróbáltam, hogy megint nem veszem be. És szép lassan tudatosan elhagytam a gógyszert. :)

2013. febr. 4. 14:44

Nos, először is szeretném megköszönni, hogy ennyien elolvastátok a cikkem. Ne haragudjatok hogy nem válaszolok mindenkinek egyesével, de aki priváton kér tanácsot annak tudok szemény szerint is segíteni.

Én ebben nagyon csúnyán benne voltam. Pl. párom 12 órás műszakban dolgozott, és csak úgy bírtamki az időt mig nem jött haza, hogy végig édesanyámmal beszélgettem telefonon. CSAK ÍGY!

Vagy. volt hogy otthon voltam édesanyáméknál és elindultam haza kocsival, és félúton kapott el. Hívtam párom hogy meghalok, ő dolgozott. Hívtam szüleimet, hogy el fogok ájulni, nem bírom megcsinálni, és ők rakták belém a lelket, hogyí de igen, képes vagy, nyugodj meg, nagy mély levegőt kell venni. Volt, hogy figyelmemet kellett elterelni. pl ha egész vezetés közben rágcsálok, akkor az eltereli annyira a figyelmem, még eljutok a-ból b-be.

Pl. Nem mentem emberek közé, se buszon, se gyalog. Sőt. a meleget nem bírtam elviselni, ( azt hittem ez is kiváltja) így az egész nyarat a házban töltöttem, és esténként mertem kimenni a teraszra.

Teljesen elszigeteltem magam.

Az hogy ne szedjünk gyógyszert.... Én szedtem ataraxot, én is. De csak egy negyedet. Mert nem a gyógyszer nyugtat meg. Hanem a tudat, hogy bevettem, és az hatni fg, és így tuti nem lesz roham.

Mindent ki kell próbálni. DE! AMINT ELKEZDED ÉREZNI, NAGY LEVEGŐ, ÉS hangosan " EZ CSAK PÁNIKROHAM, NEM LESZ SEMMI BAJ!!! NINCS SEMMI BAJ" És igen, ezt hangosan!!!! Hogy meghallja az eszed is. Ismételgesd, közben mély levegő.

Lehet hülyén hangzik, de higyjetek nekem.

Aki szokta olvasgatni a naplómat, az tudja, hogy babát is tervezünk már lassan 6 hónapja. Tudni kell, hogy pl, míg beteg voltam egyfolytában pánikot kaptam emiatt is, hogy tuti belehalok a szülésbe, vagy meghal a baba, mert én rohamot kapok, elájulok, és nem tudom majd ellátni.Na ezt is az agyam produkálta. Hiszen ITT VAGYOK, és kisbabát szeretnék,és tudom, hogy az ő legjobb mamija leszek. :)

Köszönöm mégegyszer mindenkinek a gratulációkat, remélem tudunk egymáson segíteni, és minél több embernek gratulálni.

ÉS igen, MEG LEHET GYÓGYULNI!

49. Enissa (válaszként erre: 38. - 4c1a787e8f)
2013. febr. 4. 13:03

Igen, nagyon lényeges, hogy milyen orvossal hoz össze a sors. Mindig a legjobb orvosra kell törekedni minden betegségnél, tudom ezt nem teheti meg mindenki az anyagiak miatt, mert nem mindenki van olyan helyzetben, hogy esetleg a körzetét ellátó orvost letudja váltani, mert lehet nem olyan településen él, ahol ezt megtehetné, vagy anyagi gondok miatt.

Tünet mentes éveket kívánok!

48. Enissa (válaszként erre: 36. - F3ef3e826b)
2013. febr. 4. 12:58

Nem személyeskedtem, senkit nem szólítottam meg név szerint, őszintén fogalmam sem volt, hogy te is azok között vagy akik ezt a tanácsot adták, mert nem néztem a nickneveket, csak olvastam.

Ha érintett vagy és te is látatlanban ajánlod, hogy ne szedjenek gyógyszert, elítélem. ez a véleményem, ha tetszik, ha nem. Nem, nem tűnt fel, hogy gyógyszert erőltetne minden orvos.

Tapasztalatot lehet leírni, csak nem szabad arra ösztönözni, hogy csak a Te megközelítésed a jó. Azt mindenki leírhatja hogyan sikerült leküzdeni, abban nincs semmi, de azt állítani, hogy az mindenkinél járható felelőtlenség.

Írhatod, hogy nincs igazam és személyeskedek, de már nem fogok válaszolni, mert nincs értelme ezen vitatkozni.

47. 2545157c39 (válaszként erre: 44. - 4c1a787e8f)
2013. febr. 4. 12:20
A szüléstől most még abszolút nem félek, viszont a koraszüléstől abnormálisan tartok :( Ezért gondolom, hogy ez nem normális terhességi velejáró már :(
46. 4c1a787e8f (válaszként erre: 45. - F3ef3e826b)
2013. febr. 4. 11:27

Ebben is van igazság. De ugyanannyi van abban is, hogyha viszont még időben kezdik a kezelést egy súlyos esetnél, akkor eleve kevesebb gyógyszerrel is helyreállítható.. Ha meg előtte próbál ezt is, azt is, nem segít, akkor még mélyebbre zuhan, holott nem kellett volna.


Talán valahogy azt lenne jó előre látni, hogy valójában hol mekkora a baj, és ki az, aki alkalmas a saját magától való gyógyulásra.. De ezt nehéz, a törődés ehhez kell mindenképpen.


Az lenne a legeslegjobb, ha az emberek -amíg egészségesek- addig tudnának erről többet, fognák magukat vissza, amikor kell, lennének határozottak, amikor kell, kilépnének, amikor kell.. És akkor sokkal kevesebb esetben lenne ez eleve téma..

45. f3ef3e826b (válaszként erre: 42. - 4c1a787e8f)
2013. febr. 4. 11:15

A legtöbb orvos nem igazán foglalkozik a dologgal, csak írja a gyógyszereket, mint az őrült.


Én mondjuk azt gondolom, hogy nem mindenkinek jó a gyógyszeres kezelés és sokan meggyógyulhatnának anélkül is, de ehelyett csak gyógyszerfüggők lesznek. Én először mindenképp a természetes dolgokkal próbálkoznék, de ma már egyből hasraütés szerűen gyógyszert írnak. Csak akkor javasolnám a gyógyszert, ha mással nem megy.

44. 4c1a787e8f (válaszként erre: 43. - 2545157c39)
2013. febr. 4. 11:11

Mielőtt azon pánikolsz, hogy ez "pánik", azelőtt tudd- bár nyilván nem most hallod először :-))- hogy a terhességnél ez természetes is. Egyrészt az amúgy is jellemző hangulatváltozás - ami egészséges esetben is járhat a baba elvesztésének félelmével és halálfélelemmel, másrészt meg a szüléstől való tartás..

Próbáld meg nem túlpörögni, és mindenképpen - ha mást nem pszichológiai jellegű segítséget kérni. Az én orvosom mindig nagyon figyelt ezekre is, imádtam. Engem nagyon tudott kezelni, azért is tartottam ki mellette mind a 3 gyerekkel..


Még legalább 6 hetet ki kéne bírni..

2013. febr. 4. 11:08
Na most én már 26 hetes leszek és a terhesség elején jobb is volt, ez tény, jó kedvem volt, nem voltak rohamok, most pár hete előjött nagyon erős szorongás és már teljesen kész vagyok tőle :(
42. 4c1a787e8f (válaszként erre: 40. - F3ef3e826b)
2013. febr. 4. 11:07

Nekem valahogy olyan érzésem van erről, hogy nem igazán értenek ehhez az orvosok. Amikor apámnak kísérletezték ki a gyógyszereket, akkor a prof hónapokig szívvel-lélekkel foglalkozott a problémával, tényleg akarták a gyógyulást mindketten, időt és energiát szánva rá, és bízva a hatásban..


Nem beszélve arról, hogy rengeteg egzakt vizsgálat, adatok, számok elemzése előzte meg a döntést..


Ehhez képest ma már a háziorvos is ír fel antidepresszánst két szó után, vagy pármelyik fáradt pszichiáter az "sztk"-ban.. Az nem csoda, hogy ezek nem használnak, csak ártanak, és ez is az általános vélekedés..

41. 4c1a787e8f (válaszként erre: 39. - 2545157c39)
2013. febr. 4. 11:03

Nekem terhesség alatt nagyon visszamentek ezek a dolgok. Sokkal jobban voltam, nem is kellett gyógyszer.


Ez persze nem azt jelenti, hogy Neked se fog semmi kelleni, de adjon pozitív energiát, hogy azért a természet tényleg tudja, mi a dolga, és amit teszel -babát vársz- az a természet parancsa, ajándéka..


Bízz ebben, de azért tartsd szárazon a puskaport, ha baj van, legyen felkészült szakember, ahova tudj fordulni, ne az ügyeleten magyarázgasd 28 hetesen az álmos adatfelvevőnek, hogy éppen rohamod van...


Szülés után meg ne hanyagold el magad, vigyázz magadra, ne légy maximalista, és keress egy jó pszichológust.


Azért ne hagyjuk itt a lelki sík ápolását ki, mert a mélyforrása ezeknek mégis csak ez.

1 2 3 4

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook