Megesz a magány (beszélgetős fórum)
"Bárhogy filozofáljon is az ember, a magány szörnyű dolog galambom."
Csehov: A három nővér
figyi, nem tudom, hogy hol élsz! én pesten élek, 36 vagyok, szóval egykorúak, ha gondolod irj rám. Elég nyitott emberke vagyok, sok mindenről szeretek beszélgetni, de tudok kikapcsolni is, már amikor sikerül.
szivesen ismeredek személyesen is, mert szerintem elég nehéz barátkozni emberekkel, mert ahogy látom, mindenki csak szalad, és minél idősebbek vagyunk, annál nehezebben nyitunk új barátságokra.
:)
Én megértelek, én is érzem igy magam néha. Én is a 40 hez közeledem, és nincs se férjem se gyerekem.
Ha gondolod én szivesen meghallgatlak, én nem itéllek el amiért ilyen helyzetben vagy. Nyilvánvalóan akinek ennyi idősen férje és gyereke van -köztük akik negativ véleményt irnak-, át se tudják érezni milyen lehet a mi helyzetünk.Hogy is tudnák hiszen nekik automatikus hogy van aki meghallgatja.)
Az ilyen"mondások" viccesek,de ne vedd kp-nek.
Ha így állsz a "bejövős" dologgal,tényleg ilyen kevés önbizalommal,akkor pláne szükséged van valaki külső,objektív szakemberre,aki a helyére tudja tenni az önbecsülésedet,pontosabban hozzásegít,hogy reálisan lásd magad,és meglásd az értékidet.
Nem azért nem találsz párt, mert 35 évesen nem lehet találni. Ez baromság. Akkor nem lehet, ha elhiszed, hogy nem lehet. Márpedig te elhiszed, úgyhogy neked nem is lehet. Nem tudom érted-e mire akarok kilyukadni.
Bár valójában azt gondolom, hogy talán jelen állapotodban nem is biztos, hogy valóban akarsz kapcsolatot, illetve, hogy alkalmas vagy rá.
Egyébként 40-50 évesen is szülnek manapság, úgyhogy még ne mondj le semmiről, próbálj meg pozitívabb lenni kicsit.
De mindehhez feltétel, hogy magadat rendbe tedd.
Igen, pont ezt írtam, hogy nem tudom milyen problémáid vannak...
Ha leírnád egyszerűbb lenne, de az, hogy csak panaszkodsz, nem fog semmit segíteni.
Kedves Napfény_35!
Elolvastam a fórumindítódat és a hozzászólásokat. Néhány dologban magamra ismertem, néhány dologban nem. Jártam és járok hasonló cipőben, bár történetünk különböző, úgy hiszem, a lényeg talán mégis ugyanaz.
Sokan leírták itt a véleményüket, én kiegészíteném egy olyan felajánlással, ami itt még nem hangzott el. Szívesen felajánlom a segítségemet, bár nem vagyok szakember. Ha gondolod, vedd fel velem a kapcsolatot privát üzenetben. Nyitott lennék baráti kapcsolat kialakítására, ha van kedved. Megbeszélhetnénk jót, rosszat, hátha tudunk egymásnak segíteni. Gondold át és jelentkezz, ha érdekel !!!
10 évvel idősebb vagyok Tőled, talán némileg több élettapasztalattal rendelkezem. Szívesen segítek, ha elfogadod a feléd nyúló kezemet !
Nem, nem új kapcsolat kell ehhez, hanem az, hogy tiszteld a régi kapcsolataidat!
Milyen dolog az, hogy mindig a problémáidat zúdítod a környezetedre? Milyen az, hogy csak panaszkodni tudsz és még tudnál többet is? Erre sajnos senki nem kíváncsi, mert van mindenkinek problémája.
Nem tudom van e gyereked, nem tudom, hogy milyen problémáid vannak, de azt gondolom, hogy a te problémáid lehet csak vélt problémák? Van egy kolléganőm, aki semmi mást nem tud csak a problémáit ecseteli. neki minden rossz, vele csak rossz történik. utazás közben direkt nekimennek, vagy lökdösik. Ha nem kap meg valamit, akkor az azért van, mert vele akarnak kiszúrni. Most nem lett főnök, mert nem alkalmas rá, így azt gondolja, hogy az a probléma, hogy ő gyereket szült, tehát a gyereke hibás mindenért és még sorolhatnám. Már senki nem áll vele szóba, mert elszívja az energiánkat. Nekünk is van gondunk, de nekünk valósak, neki meg mondvacsinált problémái vannak, azon nem lehet segíteni.
Nem lehetne, hogy ne arra használd az ismerőseidet, hogy panaszkodj nekik?
Köszi, ha összekaparom magam, utánamegyek ennek a témának is.
Párt találni 35+ évesen, erre van egy mondás, ami nem tudom kitől származik, de kb. úgy hangzik, hogy ennyi idősen nagyobb esélyed van arra, hogy egy terrorista felrobbantson a bombájával, minthogy társra találj.
Ja, meg az önértékelés, önbizalom, az nekem nincsen. A múltkor az egyik kollégám furán kezdett viselkedni, elkezdett kacsintgatni és kétértelmű megjegyzést is tett, valamint szemezett velem. Első gondolatom az volt, hogy ez az ember nem látja hogy hogy nézek ki?!? A helyzetet jól jellemzi, hogy nem tudtam mit kezdeni azzal a megnyilvánulással, hogy bejövök neki.
Nem voltál sok.:)
A barátnőm igyekszik, tudom, és szeret, ezt is tudom. Csak nem tud velem mit kezdeni, és talán nem is feladata, helyettem nem oldhat meg gondokat, főleg úgy, hogy a döntő többségét, ami engem érint, soha nem élte át. Így azért kicsit nehéz neki is, hiába a jó szándék.
Társaságot kerestem, és találtam is, néha kimozdulok velük, és néha még jól is érzem magam.:)
Szakember, csak ingyenes jöhet sajnos szóba, van ilyen egyáltalán? Nem jártam utána még, hogy ez hogyan megy.
Komoly trauma, hát néhányszor kihúzták már a lábam alól a talajt, de kinek nem... sajnos sok rosszat tanultam és tapasztaltam, de ki nem... szóval ez olyan relatív, hogy "komoly trauma ért", mindenesetre sorstársaim ha vannak is, mert biztos vannak, nem ismerem őket.
Párom nincs, gyerekem sincs, és 35 éves elmúltam, szóval maximum az első jöhetne csak össze, amihez csoda kéne azt hiszem. Nagyon rossz tapasztalataim vannak a férfiakkal, amellett persze, hogy társra vágyom talán a legjobban az életben (a saját kiegyensúlyozottságom mellett), de egyre inkább meggyőződésem, hogy egyik helyzet hozza a másikat. Vagyis, amíg én nem vagyok magammal harmóniában, addig hiába is várom a szőke herceget, mert nem fog jönni.
Na, most én is sok voltam azt hiszem.:)
Ja, és mivel itt többen biztattak hogy írjak naplót, ezért lesz ami lesz, elkezdtem egyet, aztán meglátjuk kinövi-e magát valahová?
Akkor írj zárt naplót,és akit kedved van,azt engedsz be.
Pszichológushoz be lehet jutni az sztk-ban időpontot kérve,ingyen.Nem biztos,h jó,de hátha szerencséd lesz.
A kineziológust én is javaslom.
Azt nem értem,h 35 évesen mért hiszed szinte lehetetlennek,h párt találj?
Egyéb hasznos dolgok:tanulj meg sütni-főzni,kézimunkázni..(hastáncolni..mittudomén),masszírozni..olyan dolgokat,aminek jó hasznát veszed majd,ha emberek lesznek a közeledben.
Ez nagyon nagy:D :nem vagyok s..gg,le tudom szedni egyedül is a szifont:D Megalapoztad a mai jó napomat.
De összességében is igazad van.
2 gondolat jutott eszembe:
(ha ennyire nincs kinek mondani és nem akarod terhelni a bnődet)
-ha anyagilag meg tudod engedni magadnak, valahogyan ki kellene sajtolnod a rávalót mindenképpen(!) szerintem MENJ SZAKEMBERHEZ, mert őrá 'rázúdíthatsz' minden bajod és még jó esetben tanácsot is tud adni.
-a Magyar Vöröskereszt nem csak netes munkát ad, ha még mindig Önkénteskednél keresd őket, habár nem tudom hol laksz, de ott 'kifoghatnál' akár egy jó kis csapatot is.
/hidd el azért adok tanácsot, mert tudom miről beszélsz, már nekem is voltak olyan gondolataim, h. ennél az életnél még a halál is jobb, azt mondtam az életemre, h. 'élettelen életem' van (melóm sem volt 1 ideig) aztán melóm és párom lett - remélni sem mertem, h. találkozom 1 normális, szerethető ffi-vel, aki viszontszeret/.
Kívánom, sikerüljön társaságra (ha akarod szerelemre) lelned!
Szerintem, a gödör aljáról már csak felfelé vezet az út, még akkor is, ha nem igazán hiszel ebben mostanában!
:-*
Akkor mitől félsz?
Szeretnéd a problémáidat megosztani másokkal, de még névtelenül sem tudsz írni róluk senkinek, így nem fog változni semmi.
Légy bátor és nézz szembe azzal, amitől félsz. Nem a világ vége, ha elismered és kimondod, hogy gondjaid vannak. Sőt, inkább éppen valami jobbnak a kezdete...
Isten ments, hogy rinyagép legyél, és utálsz panaszkodni, de az első hsz. arról szól, hogy milyen egyedül vagy és szétfeszít az ideg, hogy nem tudod kivel megbeszélni a problémáidat...
Legalább magadhoz légy őszinte kérlek. Igenis panaszkodni akarsz, csak aki van, annak nem mersz, mert nem vevő rá, másnak meg nem tudsz. Ezzel kezdted a fórumot.
Az jo jel,ha van humorod:) Egyebkent a naploiras tenyleg sokat segit,sokkal kiegyensulyozottabba valtam tole :)
Masreszt,amit tobben is irtak a kineziologus,azert tegy egy probat,mert ezeknek ( mint mindennek) van egy? gyokere.
A problémákat így is, úgy is neki kell megoldania. A leírtak pár nappal későbbi elolvasása talán arra is rávilágítana, hogy a hétfői probléma szerdán már nem is az esetleg... Gyakran előfordul hogy ugyanarról a dologról pár nappal később teljesen mást gondolunk, szinte rácsodálkozunk arra hogy mi izgatott minket...
Én is baromi kattogós típus vagyok. Szerencsére én majdnem mindent megbeszélhetek a férjemmel és egy-két barátnő is akad...
De azért ha valami nagyon nyomaszt, akkor az írás a legjobb... Nekem legalábbis:)
Azért javasoltam,hogy inkább itt a hoxán írd.Itt elolvassák,vagyis olyan,mintha meghallgatnának.Sokszor válaszolnak,olyan,mintha már-már beszélgetnétek.:)
Nagyon sok barátság alakult ki már itt a hoxán:)Talán találsz olyan valakit,akinek ugyan az a problémája,és alaposan kibeszélhetitek magatokat egymásnak:)
További ajánlott fórumok:
- Ha Te is magányos huszonéves vagy, akkor itt a helyed!
- Van itt valaki aki itt lesz karácsonykor és szilveszterkor és a két ünnep között, akivel a magányosok beszélgethetnek?
- Negativitás, magányosság, üresség
- Szűzies életet élő, magányos (és emiatt örökké panaszkodó) lányoktól miért kap kosarat az ember?
- A magány az agyamra megy
- Hogyan lehet elviselni a magányt?