Megérteni egy beteg embert (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Megérteni egy beteg embert
Nekem apukám volt gyógyíthatatlan beteg. Több mint évig, és az állapota folyamatosan romlott. Aztán(már több, mint tíz éve)öngyilkos lett. Ő is elviselhetetlen volt, bár nem volt agresszív. Minden érdekelte, mindig láb alatt volt, mindent jobban tudott, mint mindenki más... Túl kevés szeretetet kapott. Pedig szerettük, csak nem mutattuk. Ezt a mai napig nagyon bánom. Lehet, hogy könnyebb lett volna úgy... A múltkor álmomban ölelgettem, és puszilgattam.Amit életében nem tettem. Nagyon jó érzés volt. Még mindig fáj, hogy már nincs köztünk.
Szóval szerintem csak sok-sok szeretet kell egy ilyen embernek,és társaság.Amíg nem késő....
Aki beteg az sem élhet ezzel vissza,mert mindenkinek
egy élete van,rádásul párhuzamosan eggyütt!!!!
Szerintem sajnos ilyen az alaptermészete, nem tudtok változtatni rajta!
Próbáld ki mikor morog veletek, kezdj el nevetni!
Ha látja hogy nem vagy vevő a morgására lehet ogy abba hagyja!
Kitartást neked hisz nem könnyű a betegekkel való ténykedés!
Ma nekiláttunk kifesteni a szobáját; hátt egy rossz főnöknél is rosszabb volt amit csinált.
Egyfolytában morgott, mondta a magáét hogy mennyire lassan haladnak, meg hogy neki mennyire nem tetszik semmi amiket a lakásnál csinálunk, stb...
Hátt a pozitív szemléletnek a festéssel kapcsolatban lőttek.
A vitákat remekül produkálja, abban nagyon jó partner.
Csak az a sok gyűlölet ami sugárzik belőleés beszédeiből... nem kellene
Igen idővel rájöttem, de akkor és ott nagyon fájt és nagyon egyedül voltam.
Köszönöm szépen:)
Nekem a nagymamám rákos. Sajnos 2002 óta ez csak rosszabbodott. Akkor még csak az a bal mellében volt daganat, 2008-ban a jobb mellében is lett, akkor már hármas stádiumú volt a rák. Itt már kapott kemoterápiát is, nemcsak sugarat. Kihullott a haja ( Szenteste) én meg sírógörcsöt kaptam, mert annyira sajnáltam, h ezt végig kell csinálnia. De mindig biztattuk a családdal, h ha ezen túl lesz meggyógyul végre. Egy évig volt az. Most áprilisban kiderült, hogy már áttétes csontrákja van, sajnos mindenhol a testében. (Fejétől kezdve a lábujjáig) Szörnyű volt ezt megtudni, de sajnos ilyen az élet. Most ott tartunk, h morphyumot kap tapaszban a fájdalmai ellen. De némelyik napon elviselhetetlen csontfájdalmai vannak.
De ezek ellenére nagyon nyugodt és kedves maradt, mint egész életében. Ennek nagyon örülünk, mert így nekünk is könnyebb dolgunk van.
A legrosszabb ha az ember gyerekével történik valami.
Engem mellrákkal kezelnek, túl vagyok a kemoterápián most járok sugárra. Én is úgy gondolom, hogy a betegség hozzáállassa sokat számít. Amikor rosszul voltam, nagyon sajnáltam a körülöttem levőket, hogy rosszul érzik magukat,nekem ez egy plusz teher volt, mert csak sajnálkozva néztek és éreztem, hogy tehetetlenek, én akkor meg mondtam, hogy engem ne sajnáljanak mert ez a rosszullét segít abban hogy meggyógyuljak és nekem rossz őket így látni. Azt is kijelentettem a betegségem elején , hogy most ne hogy megváltózzon a viselkedésük, mert az nekem nem tesz jót a gyógyulásomban. Igaz ez miatt megmaradtak a konfliktusok amit nehezebben tudok kezelni, mivel a toleranciám csökkent. Tudom milyen nehéz lehet látni, hogy valaki szenved mellettünk, de csak szeretni kell és ősszintén el mondani mit érzünk. Nem gondolom, hogy egy beteg emberrel másként kell viselkedni csak azért mert beteg. Öt is lehet kritizálni, megmondani mi fáj , miért érezzük rosszul magunkat stb. És nekem fontos, hogy a halálról is tudjak beszélgetni, ami sajnos süket fülekre talál.
Ígazából nem tudjuk!
A főnöke azt nondta 11 db MDF lapot tartott amíg a munkatársa kihuzta a 13.-dikat!
Az orvosok szerint kizárt, hogy ugy történt ahogy elmondták!
Mindig arra vártam talán majd beszél és elmondja!
De ez idáig hiába!
De ha a naplómba be mész ott megtalálhatod ha érdekel, vagy szívesen el olvasnád!
Tudod szerintem édesanyád nagyon büszke rád!
De hidd el csak az ad erőt neki ahogy te állsz a betegségedhez!!
Bennünk csak ez tartja az erőt, hogy legyen erőnk segíteni Nektek!
Hogy mit érzünk mikor tehetetlenül kell néznünk a fájdalmatokat, azt le írni nem lehet!
Minden eggyes eset után kicsit bele halunk!
Pedig az igazi szenvedés a tietek! Már bocsáss meg hogy így írom, mert mi csak aszisztálunk!
Nállunk is van nem szégyellem , hogy ki kell szaladnom pár percre mert nem tehetem hogy össze omoljak, hiszen akkor kiből merítenétek erőt!
Hiszen Ti értünk mi pedig értetek vagyunk akarunk erőssek maradni!!
Azt hiszem ezért van az hogy mi már sok mindent másképpen látunk!
Köszönöm, hogy vagytok és hidd el nagyon büszkék vagyunk rátok!!
Abban viszont biztos vagyok hogy csodálatos orvos válik majd belőlled, hiszen másképpen látsz mindent !!!
Mi történt a fiaddal? Borzasztó lehet, amikor egy szülőnek a saját gyermekén kell tapasztalni a szenvedést, a betegséget. Engem édesanyám egyedül nevelt és bár van egy bátyám, mondhatni csak mi vagyunk egymásnak. És fokozatosan a teher alatt ő is összezuhant... Pedig próbáltam nem elmondani mindent, hogy kíméljem, nem szólni csak ha már nagy a baj...stb De még ígyis mindig attól fél, hogy bármikor elveszíthet. Sajnos nem egyszer hívták már úgy, hogy siessen ha még élve akar látni, vagy közölték vele, hogy hamarosan meghalok... Nem vagyok könnyű eset mert folyton pengeélen táncolok, kemény rohamaim voltak, volt aminél kómába akartak már tenni, volt amiből nem keltem fel magamtól, és ha erre rákontráz a többi bajom, akkor már a mentősökön, orvosokon és rajtam kívül hatalmas szerencse is kell, hogy megússzam.
A legrosszabb az egészben, hogy semmi befolyásom nincs rá, és az a sok minden amit elvett.
Én az őszinteségbe és a bizalomban hiszek, hogy mindenki elmondhassa az érzéseit és a gondolatait.
Ha saját döntésed volt, hogy részt veszel az ápolásban és mellette akarsz lenni akkor könnyebb elviselni, ha kötelességből az nagyon nehéz lehet ebben a helyzetben mindenkinek.
Én nem szeretnék teher lenni ha azt érezném, hogy az vagyok és fájdalmat sem szeretnék okozni ha valaki nem bírja el, de ezt csak akkor tudhatom meg ha tudom hogy a másik mit érezz és gondol. Én szeretném ha a családom mellettem lenne, úgy hogy közbe élhessék a maguk életét.
De nem tudhatott, hogy igazán milyen leszek ha nagyon beteg lennék, remélem nem fog senki szenvedni miattam és ha egyszer meghalok nem akarom, hogy bűntudatuk legyen azért mert nem voltak mindig mellettem. Szerintem mutasd ki a szeretettedet és él a saját életed.
Minden jót kívánok neked.
Köszönöm, hogy meg osztottad érzéeidet amit át éltél!
Sajnos nekem 27 éves volt a fiam mikor üzemi balesetet szenvedett! Sajnos ő nem tudja elmondani, mi játszhat a lelkébe!
De így talán kezdem eg érteni! Régóta keresgéltem aki el tudná mondani mi zajlik bent!!
Ígaz a tekintet sok mindent el árul!
Azt tudom nagyon nehezen fogadja el a baleset következményeit, évekig még mosolyogni sem volt képes, demint írod is sajnos akik segíthetnének kissé elviselni a helyzetét a barátok munkatársak, mind-mind el tünt nállunk is!
-Meg kell vallanom nekem mint szülőnek kegyetlenül fáj, hogy a nagy barátok a munkatársak hátat fordítanak ilyen esetekbe!
Főleg azért mert olyan fiatalember volt a fiam, hogy ő mindig és mindenben ott volt segített másnak! Most pedig rajtam kívúl nincs senkie!
Na de ez csak a barátok, de nézzük csak tovább!!
ami még nehezebb, hogy akikkel eggyütt nőttek fel még azok sem tudnak mit kezdeni a helyzettel!
Nagyon jó testvérek voltak a lányommal is és nem tudja ő sem kezelni ezt a helvzetet!!
Ugyan így az onoka testvérek sem, mert nem tud beszélni, nem tud válaszolni!
Mind arra vár hogy egy nap véget ér a rémálom!
Így nem marad más csak én , csak akkor mi lessz ha velem valami történik?
Nagyon sokan vannak azt hiszem ilyen helyzetbe !
Sajnos én is gondoztam 21 évesen anyósomat, de ő egy tünemény volt rákos beteg volt, de végtelen szeretet volt benne!
Sokkal jobban szeretett mint a fiát!
Az anyukám viszont nagyon nehéz eset! Őt a hugom gondozza és minden tiszteletem az övé, mert bizony akaratos és indulatos!
Sokszor terorozálja hugomékat!
Kedves forum olvasók,én beteg ember vagyok/dializál-
nak/Döncse el ki-ki mijen komoly dolog ez,gyökeresen
megváltozott az életem-életünk.Két honap volt a leg-
rosszabb/még a szex sem ment/de rákelett jönnőm hogy
a világ nem körülöttem és nem értem forog.Minden
mérgem,dühöm,és elkeseredésem csak nekem árt,az élet
nem "igazságos" az embereket inkább elijesztem,én
pedig nem szeretnék egyedül maradni.Nagyon szeretek
élni ami addig természetes volt,ma már ajándék egy
gépnek,nővéreknek,orvosoknak és a társadalmi
szolidalitásnak köszönhetek mindent!!!Remélem ha
kapok vesét és felépülők, valamit törleszthetek.
Én igyekszem nem terhének lenni senkinek.
Nekem apósom 15 év alatt épült le. Ő nem állandóan volt agresszív, csak amikor rájött az öt perc :-(. Az utolsó két hónapot kórházban töltötte, mert addigra már állni se tudott, állandó orvosi kezelés alatt állt. Én nem tudnám végigcsinálmi, amit az anyósom véghezvitt. A 15 év alatt, egy óránál többre nem hagyhatta magára, mindig keríteni kellett valaki mellé. Mindig azon aggódot, mi van, mire hazaér. 100%-ig ki kellett szolgálni.
Apum a betegségéből kifolyólag lett az utolsó napjaira iszonyú agresszív (agresszív tüdőrák, mely már minden belső szervére, így az agyára is átterjedt). Olyan gyenge volt, hogy felülni nem bírt, de ha agreszív lett, akkor szinte ember feletti erővel csapkodta a rákötött gépet :-((( - az utolsó napján már altatták, mert folyamatosan őrjöngött (így elköszönni se tudtam tőle).
Minden elismerésem a tied. Aki nem lát bele egy igazán beteg ember gondozásának a hátterébe, annak fogalma sincs az egészről. Ezt lehet kívülről magától értetődőnek felfogni, de én nem lennék rá képes. Bennem nincs akkora türelem, megértés...
További ajánlott fórumok:
- Mi az, amit képtelenek vagytok megérteni egy férfiban? (csak csajoknak)
- Segítségre, ötletre, tapasztalatra van szükségem, valamire, ami segít megérteni őt és eligazodni ebben a számomra idegen világban
- Mi az, amit képtelenek vagytok megérteni a nőkben?( nem csakférfiaknak)
- Amikor egy beteg magatehetetlen embert vernek
- Segítenétek megérteni az álláskeresési járadék milyenségét? :)
- Ha ismertek olyan embert aki szereti a bélyegeket, szegénysorsú, esetleg mozgáskorlátozott beteg kérem írjatok nekem privibe!