Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Megengedhető, hogy egy 15 hónapos baba hosszabb ideig nézze a Minimaxot? fórum

Megengedhető, hogy egy 15 hónapos baba hosszabb ideig nézze a Minimaxot? (tudásbázis kérdés)


1 2 3 4 5
149. homern
2011. máj. 12. 11:53
Azóta már 3 éves a gyerek ha jól látom :)
148. Tullzi
2011. máj. 12. 11:42
Szerintem egy 15 hónapos babának még nem való a minimax. Ha annyira tévéztetni akarod a babát és tudod fogni a csatornát a duck tv-t ajánlom.
147. Dorka29 (válaszként erre: 146. - Dorka29)
2009. márc. 6. 15:01
"A nem volt döntő, hogy hol helyezkedik el" úgy értem, hogy a pedagógusok hozzáértése szempontjából.:)
146. Dorka29 (válaszként erre: 140. - Banocska)
2009. márc. 6. 14:53

Megmosolyogtam a kiskacsás történetet, aranyos.:)



Az én kislányom is először elrakatta a könyvet, amikor látta, hogy a kiskacsa sír. Még nem olvastam fel neki úgy, ahogy a könyvben van, csak a saját szavaimmal meséltem, főként a képekről.


Szeirntem nemhogy nem baj, de szükséges is, hogy különféle érzelmekkel találkozzanak a mesék során is a gyerekek, hisz már az Ő kis életükben is történnek olyan dolgok, amik kiváltják/kiválthatják ezeket a "negatív" érzelmeket, mint pl. a szomorúság, a részvét, stb.



A másik téma: Csak azért, mert vidéken van egy óvoda (és a fővárosból nézve ugye minden más vidéknek számít, még a több százezres nagyvárosok is), attól még nem nyilvánvaló, hogy "gyengébb a minősége", ahogy fogalmaztál.

Igaz, még nem szülőként, de volt alkalmam megtapasztalni több város oktatási-nevelési intézményét, nem volt döntő, hogy földrajzilag hol helyezkedik el. A tárgyi felszereltség sem ilyen egyértelmű, manapság már akár egy egészen kicsi faluban is gyakori a kitűnően felszerelt óvoda, mert rengeteg pályázat van, amit egy kisebb település talán könnyebben elnyer akár a felzárkóztatás jegyében, akár azért, mert kisebb létszámú gyermek esetében kevesebb támogatást is kell igényelniük.

Abban már inkább egyetértek, hogy az "elitebb" kerületekhez képest több a hátrányos helyzetű vagy kisebbséghez tartozó gyermek, de ezek általában egy kisebb vidéki városban is egy óvodában csapódnak le - ha szabadna, hogy így legyen, ha nem...

145. Banocska (válaszként erre: 143. - Borbelya)
2009. márc. 5. 12:30

szia, úgy érzem kicsit félreértettél , de lehet én nem fogalmaztam elég egyértelműen.

Pont erről beszéltem, hogy nem gondolom azt hogy attól mert valami nem magán és pénzes, csak sz...r lehet, ha azt gondolnám , én is magánba vinném a gyerekem, mert rosszat ugyebár senki sem akar.


Ellenben igenis úgy gondolom, hogy egy bizonyos szintet megkövetel a magán (hisz azért fizetsz érte egy rakat pénzt), aminek a szintjét az államiak nem ütik meg (ha megtennék, nem lenne különbség a kettő között, ergo nem fizetne senki a magánért, vinné a simába) - kivételek persze mindenhol vannak, amik sajna a szabályt erősítik.


Az hogy más a kétfajta intézményben a közösség "szintje" , másból tevődik össze, roppant egyszerűen abból fakad, hogy általában (itt is persze megemlíthetjük a kivételt) azok a szülők engedhetik meg maguknak a magánovit stb (és az ezzel ugye szorosan összefüggő életmódot), akiknek vastagabb a pénztárcájuk. És kinek vastagabb? Akinek 'olyan' munkahelye van. És kinek van 'olyan' munkahelye? Aki diplomás, ill szellemileg megüt egy bizonyos szintet (és itt ismét a félreértések elkerülése végett a kivétel...)

de azért ezt ne vitassuk, az esetek döntő többségében ez így működik, és pont ezért tartom buroknak ezt a világot, mert sajnos magasan az átlag felett van, mind szolgáltatásilag, mind 'gyerekösszetételileg' (nem negatív értelemben persze)

Ezzel senki nem azt mondta, hogy aki nem diplomás az nem intelligens stb, isten ments, csak ugyebár a fent leírt összefüggések miatt én úgy látom hogy kevesebb felvilágosult és 'normális' (ami ugye relatív) hozzáállású szülő verbuválódik össze egy pl egy vidéki vagy kevésbé felkapott kerületi oviba, mint egy rózsadombi magánba.(kivétel...!!)

és az hogy a gyerekek nem különböznek?? oh,dehogynem.

egy 3 éves gyereket már 3 éve nevelnek ugyebár valamilyen szellemben, és hát tudjuk jól hogy nem mindegy milyenben. (és itt is megemlíteném hogy el lehet nevelni egy rózsadombit ugyanúgy mint egy vidékit..., csak ez nem erről szól)


senkit nem megbántani akartam, csak egyszerűen ez a véleményem.

144. cilus
2009. márc. 5. 10:31
A kisfiam is nézi a minimaxot/2 éves/kb.3 mese van amit szeret,és azt nézi.kb.tudom mikor van az a mese és akkor bekapcsolom neki.Vannak még kedvenc meséi amit dvdn néz.Természetesen nem egész nap,sokat játszik,sétálunk,énekelünk,babaklubba,játszóházba,kishaverhoz járunk.
143. borbelya (válaszként erre: 138. - Banocska)
2009. márc. 5. 09:06

Érdekes amiket írsz, nem akarom kiforgatni a aszavaidat, de a te benyomásod az, hogy ami már nem pénzes óvoda, vagy iskola ott a falak rohadnak, és rossz a kaja, és sorolhatnám? Dehogy!! Hol élünk már????

És a másik nem attól lesz egy anyuka intelligens, hogy több diplomája van! Semmi köze ennek a gyerekhez, és az iskolaválasztűshoz sem!

142. borbelya (válaszként erre: 136. - Dorka29)
2009. márc. 5. 09:03
Én sajnos erről tudtam, sokat olvasok marketingről - és tényleg így van ahogy írjátok, nem véletlenül kopiztam ide ezt a cikket ezzel kapcsolatosan!
141. Banocska (válaszként erre: 137. - Trapiti)
2009. márc. 4. 23:06

igen szerintem is a szelektálás jó erre a leginkább, ugyanúgy ahogy megtanítunk minden mást a gyerekünknek, ez is egy ilyen feladat.


én igazából nem tenném azt a gyerekkel hogy megengedem hogy elkezdjen nézni egy filmet, majd ha féluton ugy itélem meg hogy hopp, rosszul döntöttem, elküldöm szegényt a legizgalmasabb részeknél.... (gondoljunk bele ha minket hoznának ilyen helyzetbe....)


úgy gondolom ha "jól végeztük a dolgunkat" akkor egy 12-13 éves gyerek már nagyjából tuja mit nézzen, mi érdekli, tudja azt is mi az amit megengednek neki és mi az amit kérni is kár. következetesség kérdése az egész.

140. Banocska (válaszként erre: 139. - Dorka29)
2009. márc. 4. 22:47

igen, nálunk is ugyan ez a téma, bár nálam a párommal nincs gond, ő is azon a véleményen van h próbáljuk a lehető legjobbat megtalálni de túlzásba nem kell esni, nálunk a nagyik azok akik még a széltől is óvnák.

Egyébként attól is függ ez az egész hogy az ember milyen helyen lakik. Nyilván vidéken az óvodák minősége is gyengébb, inkább a szerényebb réteg képviselteti magát (több a hátrányos helyzetű, esetleg roma gyerek), mint mondjuk egy elitebb bp.i kerületben.


persze a szélsőséges példákra én sem vágyom...sőt. (de állami és állami intézmény közt is vannak különbségek...)


az meg hogy nem ott nő fel a gyerek... hát igen, a mi esetünkben talán nem.

Bár én úgy tervezem hogy bölcsibe is elviszem, csak napi 1-2 órára, akár úgy ogy ott vagyok vele, hogy igenis ne csak az én fejemet lássa napi 24ben, és ha megnézzük hogy így indul a folyamat, óvodában a gyerek reggel kb 8-9től ott van egészen délután 4-5ig, majd hazamegy, és otthon ébren tölt ca. 3-4 órát. Tehát láthatjuk hogy igenis a kisgyerek életében a legmeghatározóbb környezeti hatás ahol a legtöbb idejét tölti = az ovoda. majd később az iskola.


a gyerek elenyésző részben szocializálódik meséből, tévéből, nekik a minta, a viselkedések ismétlése számít.

Mesélhetünk neki rút kiskacsát, ha gyakorlatban még életében nem kényszerült ár arra hogy "alkalmazza".


jaj itt muszáj elmondanom , a sógornőmék kisgyereke amikor először hallotta ezt a mesét, odáig jutottak el, hogy ugye kiközösítették a rút kiskacsát és világgá ment, na itt véget ért a mese,mert olyan keservesen elkezdett sírni hogy ő sajnálja a kiskacsát, hogy végig se lehetett neki mondani,és az anyukája a végén azt találta ki hogy semmi gond, a kiskacsa most ott van a nagyinál, a nagyi befogadta és nevelgeti.

(nagyi szerencsére vidéken él).

pár hétre rá (addig szóba se került náluk ismét), lementek a nagyihoz, és a gyerek első szava az volt a nagyinak hogy hol a kiskacsa, aki (hihetetlen módon sejtette hogy ez lesz) és vett egy igazi élő kiskacsát a piacon, és azóta náluk így szól a rút kiskacsa meséje. tündéri :)


bocsi ha hosszú lettem de ezt muszáj volt elmesélni :)


jah: Waldorf: alapvetően ugyan ezt gondoltam csak ezek szerint bénán fogalmaztam meg :)

139. Dorka29 (válaszként erre: 138. - Banocska)
2009. márc. 4. 22:00

Azt hiszem, ez nagyon nehéz téma, és már nincs igazán köze az eredeti kérdéshez, de válaszolnék rá.


Eyetértek azzal, amit írtál, a párommal már most többször vitáztunk ezmiatt, mert Ő inkább olyan óvodába járatná a lányunkat, ahol lehetőség szerint a hátrányos helyzetű rétegből nem képviseltetik magukat, míg én úgy gondolom, hogy azért attól nem lesz semmi baja.


(Persze mindig vannak szélsőséges példák, hogy megvertek, kiraboltak, stb. egy gyereket a társai az iskolában, és nem arra gondolok, hogy ezt meg kell tapasztalnia gyerekként, sőt, még felnőttként sem..)


Viszont az is igaz, hogy nem az oktatási-nevelési intézményekben nő fel a gyerek, ezeken kívül is van élete, így ott is gyűjthet bizonyos tapasztalatokat. Létezik rengeteg játék, mese (pl: A rút kiskacsa, ami most épp a 21 hónapos lányom kedvence), ami gyakorlatilag szintén erről szól, ezekből is tanulnak a gyerekek anélkül is, hogy elmagyarázzuk nekik, hogy mi a tanulsága a mesének.


A Waldorf és az ehhez hasonló reformpedagógiák nem ezmiatt okoznak gondot a középiskolától felfelé, hanem azért, mert a tananyagukban, elvárásaikban is eltérnek a mezei gimiktől.

138. Banocska (válaszként erre: 134. - Drnéni)
2009. márc. 4. 21:47

igen, igazad van, mármint ami a megválogatott közösséget illeti, ellenben nem vagyok annak a híve hogy a gyerekem burokban nőjön fel. Nyilván próbálok neki a lehető legjobb dolgokat megadni, de tudom azt hogy vele teszek rosszat ha beleszokik egy olyan közösségbe, környezetbe ahol mindenki "tökéletes" (gazdag, vagy legalábbis lényegesen átlagon felül él, intelligens anyuka, sokdiplomás apuka stb, ennek megfelelő magas fokú igének.) Mert sajnos nem ez az élet.

És bár megengedhetnénk magunknak most, ki tudja mit hoz a holnap meg a holnapután, mi lesz ha már az általános iskolában a valósággal kerül szembe a gyerek, a menzakajával, a lepusztultabb körülményekkel, a hiányos felszereléssel, azzal a ténnyel hogy igen vannak hátrányos helyzetű gyerekek, akikhez meg kell tanulni viszonyulni, és én úgy gondolom hogy csak akkor tudja egy gyerek értelmesen kezelni azt hogy jobban él az átlagnál és nem elszállni ettől, hogyha van viszonyítási alapja, látja a társadalmi különbségeket, és megtanul velük együttélni, és nem veszi természetesnek, magától értetődőnek a saját kivételes helyzetét.


Igen,lehet mondani hogy ez nem egy óvodás dolga, én mégis úgy gondolom hogy a lehető legkisebb korban kell elkezdeni az ilyenfajta szocializálódást (is).


pl Waldorf iskola.

alapvetően egy nagyon jó és hasznos dolognak tartom, mégis annyira icipici kultúrája van ennek kicsi hazánkban, hogy bár kivaló waldorfista lesz a kicsikém 14 éves koráig, majd miután tovább nincs, elmegy egy "hagyományos" középiskolába, és meg fog halni. szó szerint.


én úgy gondolom hogy az átlagosból kell megkersni a legjobbat, a burokkal nem teszünk jót.

137. trapiti (válaszként erre: 131. - Banocska)
2009. márc. 4. 21:37

Nálunk egyelőre az a helyzet, hogy a tv-t nem kell tiltani, mert gyakorlatilag nem ismeri, illetve amennyit látott belőle, az nem érdekli.

Emellett tv nélkül is olyan tartalmasak a napjaink, hogy nehéz helyzetben lennék ha be kellene iktatni valamelyik napszakba a tv nézést :) Később nyilván lesz valamennyi igénye rá, amikor látja hogy a többi gyerek is nézheti, akkor majd próbálunk valamilyen elfogadható kompromisszumot kötni, de minél később jön ez el, annál jobb. A dvd-nek a reklámmentesség az egyik nagy előnye amellett, hogy így eldöntehetem mit nézzen.

Anno nálunk ez úgy volt otthon, hogy együtt 12-13 évesen együtt nézhettem mondjuk egy-egy krimit édesapámmal, de volt egy megállapodás: ha ő azt kérte, akkor elmentem lefeküdni (ha olyanná vált a film). Ezt be is kellett tartani, különben semmilyen tv nézés nem volt. Szerintem ez egy elég jó megoldás, ha muszáj néznie, akkor inkább velem együtt nézze, de nem hiszem hogy egyedül hagynám a tv-vel... és csak reménykedem, hogy amikorra akkora lesz, hogy szabadon rendelkezik az ideje egy részével (pl egyedül van otthon) addigra megtanul szelektálni...

136. Dorka29 (válaszként erre: 135. - Drnéni)
2009. márc. 4. 21:27

Ezt én is láttam még korábban, tényleg megdöbbentő volt.

Őszintén szólva, egészen addig, amíg nem láttam ezt a műsort, soha nem gondoltam volna, hogy létezik ilyen..

135. drnéni
2009. márc. 4. 21:22
A reklámról jutott eszembe, hogy láttam a Spektrumon egy gyerekmarketingről szóló filmet. Nagyon érdemes megnézni! Kiderül, hogy a cégek dollármilliókat (milliárdokat?) költenek el annak kutatására, hogy hogyan lehet a gyerekeket befolyásolni a reklámokkal és egyéb marketinggel. Gyerelpszichológusok (!) azzal keresik a kenyerüket, hogy gyerekeket faggatnak részletekbe menően, mindenféle teszteket csinálnak velük, átnézik a szobájukat, ruhatárukat egyetlen célból, hogy feléhasználhassák a szerzett infót a reklámkészítésben. Pl. tudatosan készítenek olyan reklámot, amiből a gyerek (egészen kicsik is!) megtanulhatják, hogyan kell hatékonyan kierőszakolni anyukából valaminek a megvásárlást (pl. földön fetrengős hiszti). Nem emlékszem a számra, de egyre magasabb az aránya a gyerekek követelésére elköltött összegeknek a családi költségvetésekben. Elég sokkoló volt a film.
134. drnéni (válaszként erre: 131. - Banocska)
2009. márc. 4. 21:14

Az általunk választott oviban egy bizonyos rétegből-közösségből kerül ki a gyerekek nagy része, feltehetően ezért alakulnak így a tévézési szokások. Igaz, nem olcsó, de nekünk megéri, ha tudjuk, hogy ott is biztonságban lesz a gyerek szellemileg-lelkileg.

Nem hiszem, hogy olyasmit írtam volna, hogy a tévénézés elsődleges szempont volna.

2009. márc. 4. 20:59

És még valamit:


Manipulálják a televíziós reklámok hangsávjait, ezért a hirdetések hangosabbak a műsoroknál - derítette ki egy internetes hírportál.


A gyermekeket fogják meg igazán a pergő képsorok, az egyszerűen megfogalmazott üzenetek. Civil szervezetek szerint a televíziós hirdetéseket is „korhatározni" kellene.


Sokan tapasztalták már, hogy ha bármely kereskedelmi televízióban jön a reklám, az általában dinamikusabban szól, hangosabbnak tűnik, mint az éppen megszakított televíziós műsor. Egy internetes hírportál utánajárt, vajon valóban felhangosítják-e a reklámfilmesek a hirdetéseket. Kiderült, a televíziós hirdetésekben a hangmérnökök igyekeznek szinte végig az engedélyezett hangerő felső határán mozogni.


A „kiabáló" reklámok elsősorban a gyermekekre hatnak. A gyerekek kritika és kontroll nélkül hisznek el sok mindent, ami a televízióból árad. A reklámok hangsávjának manipulálása miatt Hollandiában már törvényt is hoztak, mely szerint a gyerekeknek szóló műsorszámokat megszakító hirdetések esetében tilos ezzel a módszerrel élni. Magyarországon az ORTT nem szabályozza a reklámok hangerejét, s ezt célzó ajánlás sem létezik, ám civil szervezetek, illetve gyermekpszichológusok szerint nem ártana foglalkozni a kérdéssel. Még a reklámok korhatárral történő ellátása is felvetődött. Keszei Sándor, a Magyarországi Szülők Országos Egyesületének elnöke támogatna egy ilyen kezdeményezést.


De vajon valóban lehet-e káros hatása a reklámoknak a gyermekekre? – teszi fel a lap a kérdést. Dr. Ranschburg Jenő gyermekpszichológus szerint maga a reklám elhanyagolható mértékben hat a személyiségre, ám képes úgy manipulálni, hogy azzal szembeállítsa a szülőt és a gyermekét. – A gyermek majd úgyis eléri a szülőnél, hogy az adott terméket megvásárolja. Ezt azért tartom roppant veszélyesnek, mert a gyermek nem tud mérlegelni, mégis próbálják rávenni, hogy zsarolja ki azt a valamit, ami adott esetben ellenkezhet akár a családi büdzsé teherbíró képességével, akár a szülő elveivel. Ranschburg Jenő a reklámok korhatárhoz kötését betarthatatlan és értelmetlen követelménynek tartaná, de elmondta: ha rajta múlna a kérdés szabályozása, ő egészen biztosan nem engedélyezné azokat a hirdetéseket, amelyek közvetlenül a kiskorúakat célozzák meg.


Manipulálják a televíziós reklámok hangsávjait, ezért a hirdetések hangosabbak a műsoroknál - derítette ki egy internetes hírportál. A gyermekeket fogják meg igazán a pergő képsorok, az egyszerűen megfogalmazott üzenetek. Civil szervezetek szerint a televíziós hirdetéseket is „korhatározni” kellene.


Szinte mindenki tapasztalta már, hogy ha bármely kereskedelmi televízióban jön a reklám, az általában dinamikusabban szól, hangosabbnak tűnik, mint az éppen megszakított televíziós műsor. Egy internetes hírportál utánajárt, vajon valóban felhangosítják-e a reklámfilmesek a hirdetéseket. Nos, kiderült, a trükk az, hogy a televíziós hirdetésekben a hangmérnökök igyekeznek szinte végig az engedélyezett hangerő felső határán mozogni, a távolabbi, halkabb zajok is jobban hallatszanak, s ez a harsányság kelti fel a nézők figyelmét. A „kiabáló” reklámok elsősorban a gyermekekre hatnak. A gyerekek kritika és kontroll nélkül hisznek el sok mindent, ami a televízióból árad.


A reklámok hangsávjának manipulálása miatt Hollandiában már törvényt is hoztak, mely szerint a gyerekeknek szóló műsorszámokat megszakító hirdetések esetében tilos ezzel a módszerrel élni. Törökországban játékreklámokat már csak a késői órákban lehet sugározni, mert sok gyerekben a számára elérhetetlen szerkentyűk frusztrációt okozhatnak. Nálunk az ORTT nem szabályozza a reklámok hangerejét, s ezt célzó ajánlás sem létezik, ám civil szervezetek, illetve gyermekpszichológusok szerint nem ártana foglalkozni a kérdéssel. Még a reklámok korhatárral történő ellátása is felvetődött. Keszei Sándor, a Magyarországi Szülők Országos Egyesületének (MSZOE) elnöke támogatna egy ilyen kezdeményezést.


- Léteznek olyan reklámok, amelyek hátrányosan befolyásolják a gyermekek személyiségfejlődését - jelentette ki. - Nem gondolom, hogy egy kiskorúnak vacsoraidőben, egy televíziós hirdetésből kellene megtudnia, mi is az a tampon. Akárcsak a filmeknél, a reklámok esetében is meg lehetne határozni, hogy mely korcsoporthoz szólnak, s eszerint lehetne időzíteni a sugárzásukat.


A szülőket képviselő civil szervezet vezetője szerint bizottság állapíthatná meg, mely reklámok milyen mértékben befolyásolják a kiskorúak személyiségfejlődését, s ez a grémium dönthetne a besorolásukról is. Hozzátette: még a jelenlegi 12, 16, illetve 18 éves kategóriákhoz sem kellene mereven ragaszkodni, lehetne ennél „finomabb hangolású” szabályozás is.

De vajon valóban lehet-e káros hatása a reklámoknak a gyermekekre? A gyermekpszichológus szerint maga a reklám elhanyagolható mértékben hat a személyiségre, ám képes úgy manipulálni, hogy azzal szembeállítsa a szülőt és a gyermeket - állítja dr. Ranschburg Jenő.


- A gyermeknek nincs vásárlóereje, mégis nagyon sok reklámozó őt szólítja meg - mondta a gyermekpszichológus. - A gyermek majd úgyis eléri a szülőnél, hogy az adott terméket megvásárolja. Ezt azért tartom roppant veszélyesnek, mert a gyermek nem tud mérlegelni, mégis arra próbálják rávenni, hogy zsarolja ki azt a valamit, ami adott esetben ellenkezhet akár a családi büdzsé teherbíró képességével, akár a szülő elveivel.


Ranschburg Jenő a reklámok korhatárhoz kötését betarthatatlan és értelmetlen követelménynek tartaná, ám elmondta: ha rajta múlna a kérdés szabályozása, ő egészen biztosan nem engedélyezné azokat a hirdetéseket, amelyek közvetlenül a kiskorúakat célozzák meg.


- Mondják el a szülőknek, hogy miért jó ez vagy az a termék, ne az érzelmi zsarolás eszközeit vessék be - jelentette ki. - Ebből a szempontból jó ötletnek tartanám, ha egy zsűri véleményezné a reklámokat.


A reklámok megregulázására lenne okunk, csak éppen a megvalósításnak kevés a realitása - állítja Antalóczy Tímea médiaszociológus. Szerinte nehéz lenne reklámok esetében korhatárokat szabni, vagy a tartalmát értelmezni, mivel a gyerekek esetében is eltérő, hogy ki mit ért meg s hogyan reagál.

- Rengeteg múlik azon, hogy a gyerek milyen közegben nő fel, van-e olyan felnőtt a közelében, aki elmagyarázza neki, hogy mit lát. A baj az, ha a gyermek egyedül marad a tévével. A reklám ugyanis nem magyaráz, csak üzen, s az általa közvetített mondandót egy kiskorú könnyen félreértheti.


A reklámszakma persze nem igazán rajongana bármiféle szabályozásért. Sas István reklámpszichológus szerint a korhatárt jelző számok nem jelentenének megoldást, hiszen nehezen képzelhető el, hogy egy gyorsan pergő reklámblokkban azt bárki figyelembe venné. A problémásnak ítélt hirdetések késői sugárzását sem tartja jó ötletnek.


- Szerintem a reklámszakma önszabályozásában kellene bízni, nem pedig végrehajthatatlan jogszabályokban - mondta. - Elismerem, hogy bizonyos életkor alatt a gyermekek védtelenek a reklámokkal szemben, olykor összekeverik a valóságot a médiából érkező üzenetekkel, de ezt nem a reklámiparon kell számon kérni! Azért vannak a felnőttek, hogy a gyerekek számára segítsék értelmezni a világot. Ha mindenki - reklámozó, szülő, pedagógus - tisztességesen végzi a feladatát, nem kell tartanunk semmitől. - számol be a Vasárnap Reggel

2009. márc. 4. 20:57

Találtam nektek mégvalamit:


„A tévé ne legyen elektronikus póráz”


Áldás vagy átok a tévézés? Ha mértékletesek vagyunk, akkor hasznos is lehet. A televízió, a számítógép és az internet a modern világ szellemi táplálékai.

Nélkülük nemcsak ízetlenebb az élet, de olyan tápanyagokban is könnyen hiányt szenvedhetünk, amelyek az egészséges mentális fejlődés nélkülözhetetlen elemei. De – akárcsak a valódi táplálék esetében – a túlzott fogyasztás vagy a silány minőség könnyen ártalmassá is válhat. Ezt vallja dr. Ranschburg Jenő pszichológus, aki legújabb könyvében azt kérdezi: áldás vagy átok a gyereknek a televíziózás? A szerző meg is válaszolja: áldás. Persze mértékletességre és odafigyelésre inti a szülőket.

Sok kritika éri a televíziót, internetet abból a szempontból is, hogy milyen hatással van a gyermekek fejlődésére. A pszichológus azonban egy érdekes felütéssel kezdte beszélgetésünket (szerdán délelőtt a Miskolci Egyetem Továbbképző Központjában, ahova a Fruska Regionális Hatáskörű Módszertani Gyermekotthon által rendezett konferenciára érkezett) : „Ezeknek a technikai vívmányoknak vannak persze negatívumaik, de sok pozitívumuk is. Szakmai kutatások kimutatták, a mértékkel, illetve a jó ízléssel kiválogatott tévéműsorok jó hatással vannak a diákok iskolai fejlődésére.”

Zombik?

– A gyermekek fantáziáját nem öli meg a tévézés, számítógépezés – mond ellent a pszichológus annak az állításnak, miszerint a készen kapott képek miatt sérül a gyerekek fantáziavilága. Mint mondta: ha a gyermek mellett van egy felnőtt, aki a tévéműsor továbbjátszásában partner, akkor a gyermeki fantáziavilág nem sérülhet. Sőt, ilyen esetben a tévézés a gondolkodást is fejleszti.

A televízió nem, csak a rossz tévézési szokás nevelhet zombikat – hangsúlyozta a pszichológus. Ha a televízió elektronikus póráz, azaz ezzel kötik le a gyereket, hogy a szülőnek ne kelljen foglalkoznia vele, akkor ártalmas – tette hozzá.

Manapság azonban bűnbak a televízió, és hajlamosak vagyunk rákenni mindent – folytatta. Igaz, felelős az agresszivitásért, de ettől nem lesz a világ agresszív, csak agresszívabb. A veszély azonban az, hogy a gyermekekben kialakul egy attitűd, hogy ne tanúsítson érdeklődést mások fájdalma iránt. Ranschburg Jenő példaként említette a Tom és Jerry mesefilmeket: ha átlövik az egeret, nem érez fájdalmat, csupán azt veszi észre, hogy a víz átfolyik a testén.

Mit nézessünk?

Mégis: mit nézzen a gyerek? Ranschburg Jenő szerint a régi, klasszikus mesefilmekre lenne szükség. „Nagyszerű hazai meseíróink vannak, de őket meg kellene fizetni, amire a csatornák manapság nem hajlandóak.” Így maradnak az olcsó mesefilmek – vélekedik – , amelyekben a gyermekek számára szükséges mozgalmasságot agresszióval helyettesítik.

A számítógépes játékokat a tévéműsoroknál veszélyesebbnek ítélte a pszichológus: „A gyerek ebben az esetben nem passzív nézője, hanem aktív előidézője a történéseknek. Az interneten keresztül csöpög az erőszak. De ott a világháló másik oldala, hiszen ez a gyermek szellemi fejlődésének különleges tárháza – vélekedett.

131. Banocska (válaszként erre: 126. - Drnéni)
2009. márc. 4. 20:03

igen tudom, bár az ovodaválasztás nálam alapvetően nem ott indul h néznek e tévét, inkább az olyan szempontokat veszem figyelembe hogy milyen a koszt, milyen foglalkozások vannak, milyenek az ovónénik, milyen a rendszer, a felszereltség, az udvar, különprogi stb.

ha emellett a sok igény mellett még azt is felsorakoztatnám elvárásként hogy a "csoport 80%a ne nézzen lehetőleg tévét..." hát nem tudom.

szerintem maradjunk a realitások talaján, így is örülök ha találok egy olyat ami ezeknek a feltételeknek többé kevésbé megfelel, és még bejárható közelségben van és nem a világ végén, na meg persze nem megy rá a gatyánk...


én úgy vagyok egyébként ezekkel a vitatott dolgokkal mint édesség, tévé, ölbevevés és egyebek, hogy mindent lehet csak mértékkel. Nem értek egyet az olyanfajta szélsőségekkel hogy "nem engedem tévé elé ha tehetem soha életében, nem ehet cukrot semmilyen formában, nem veszem fel feleslegesen mert elkényeztetem stb).

Mindenben az arany középutat kell megtalálni, mégha közhelynek is tűnik és néha nehéz kivitelezni.

A gyekerünk igényeihez kell igazítani az elveinket és nem fordítva. (nyilván az egészséges mértékre gondolok csak)


egyébként ráidozni mi is szoktunk, főleg apával szeret táncolni, de van hogy mi is szoktunk gyerekdalokra, angol gyerekdalokat is szereti nagyon.

130. borbelya (válaszként erre: 129. - Trapiti)
2009. márc. 4. 18:38
Teljesen egyetértek veled, mi is pontosan ugyan így csináljuk. Inkább hangoskönyvet és zanéket hallgatunk!
129. trapiti
2009. márc. 4. 15:51

Szerintem egyáltalán ne nézzen tv-t még jó ideig.. Az én 16 hónaposom sosem nézi, amíg ébren van, addig nem kapcsoljuk be a tv-t. Ha alapzaj kell, akkor zene szól, ha mese kell, akkor olvasunk. Amíg nem megy oviba, addig biztosan nem fog tv-t nézni, de reménykedem hogy tovább is távol tudom tartani tőle. Ha már nagyon nem lehet megtagadni, akkor szerintem az általunk megválogatott dvd a megoldás, semmiképp sem a minimax vagy más csatorna.

Ha elmegyünk valahová ahol szól a tv, rápillant, de nem köti le, nem érdekli - ennek örülök, mert nagyon kártékonynak tartom, felnőttnek sem használ, de az ilyen kicsiknek kifejezetten árt!

128. SF (válaszként erre: 126. - Drnéni)
2009. márc. 4. 15:26

A barátnőm gyerekei egy fantasztikus oviba jártak a 8-dik kerületben. Sok oviban jártam gyerekért, de olyanban még soha! Ha délután 5-re értem oda, a gyerekek akkor is éppen mesét hallgattak egy óvónő szájából, rajzoltak, ragasztottak, nyugodtan játszottak. Kint, az öltözködésnél beszéltek csak hangosan, és a tévéműsorok említésekor az én két pártfogoltamat hurrogta le a többi.

Mert ezek otthon örökké tévéztek..

127. SF (válaszként erre: 123. - Drnéni)
2009. márc. 4. 15:23
:-))) Bevallom, engem se kötött le igazán:-))
126. drnéni (válaszként erre: 122. - Banocska)
2009. márc. 4. 14:40
Hát, nem árt megválogatni, hogy hova viszed a gyerekedet. A kollégám kislánya abba az oviba jár, ahová mi is vinni szeretnénk a lányunkat, és azt mondja, hogy a csoport fele - az ő gyerekéhez hasonlóan - nem néz tévét, egyeltalán nem téma ez. Úgyhogy én is reménykedem.
125. drnéni (válaszként erre: 119. - Borbelya)
2009. márc. 4. 14:35
Az énrégi mesekönyveim sajna használhatatlanok, elengedte magát a ragasztó. Azért ajánlgattam a verseket, mert azok rövidek és zeneiek, jobban lekötik a kicsiket (bár ezt nyilván már mindenki észrevette).
124. drnéni (válaszként erre: 118. - Banocska)
2009. márc. 4. 14:34
Miért nem hallgattok inkább zenét? Az én lányomat azzal általában le lehet szerelni. Nagyon cukin táncol (mint egy medve).
123. drnéni (válaszként erre: 115. - SF)
2009. márc. 4. 14:32
Hát Kádár elvtárs vagy Nyers elvtárs feltehetően ma sem sok minikorút ültetne tévé elé.
122. Banocska (válaszként erre: 120. - Borbelya)
2009. márc. 3. 21:35

hát minden relatív, az én véleményem szerint a "mi a jó a gyereknek" szorosan összefügg azzal hogy "jól neveled e,", ergo "jó szülő vagy e". én legalábbis így gondolom.

És hidd el, amikor majd egy gyereknek nincs társasága, lenézik amiért ő ilyen "tájékozatlan",nem tud belefolyni a társalgásba, majd emiatt a játékba sem, először majd csak panaszkodik: dehát a pisti meg a julcsi nézi, én mért nem, később meg már ott fog tartani hogy inkább nem is akar oviba menni mert vele nem játszanak meg ők folyton erről beszélnek stb... és hidd el van ilyen, a szomszédunk ilyen helyzetben van, bár nem pokemon miatt, sztem az még azért oviban nem divat, de van egy nagyobbik ált.iskolás gyerekük is, akit meg azért közösítenek ki mert nincs "nintendo st"-je vagy mi az isten,( drága kütyü, és majdnem mindenkinek ennek ellenére van). és ő sem azért nem vett a gyerekének mert nem tudott, hanem úgy volt vele mint te: nem érdekli ha kinézik, nem kell elkényeztetni a gyereket alapon stb... hát eljutott ez a dolog olyan szintre hogy az iskolai pszichologus mondta anyukának hogy vegyenek neki egy ilyet mert szinte szégyelli magát a többiek előtt, csökken az önbizalma stb, ez megmutatkozott a tanulmányi eredményén stb.

nyilván nem lehet ilyen helyzetekben általánosítani, van olyan ovoda és iskola ahol ez nem ütközik ki ennyire jelentősen, kívánom hogy a Te gyereked is ilyenbe járjon majd, amúgy nehéz dolga lesz.

nehéz helyzet és nem egyszerű megfelelően kezelni. És nem csak a pokemonról szól ez.

emlékezz a mi időnkben a jojóra... nem járt olyan gyerek az iskolába akinek ne lett volna.

És bár igen tudom, a pokemon káros, a jojo nem, a gyerek szemszögéből teljesen egyforma a két helyzet. Győzd neki megmagyarázni hogy a te szigoru szülői elveid miatt nem lehet "olyan mint a többiek". mert ő ezt bizony így éli meg.


de a rádio okos gondolat volt, osztom :) , bár én nem feltétlen arra vagyok kiváncsi hogy reggelente 3 műsorvezető hogy röhögi össze magát, és a gyereknek van azért füle, inkább az elefántot hallja mint Boros Bocskort amint bulvár pletykát elemez... :)

121. McKenzi
2009. márc. 3. 20:56

Az alapzajról jutott eszembe, nemrégiben vettünk egy csomag pelenkát és adtak hozzá egy cd-t. Ezen az almaegyüttes néhány dala volt rajta, a szöveget anyukák írták, és tényleg jobbnál jobbak.

A kisfiamnak nagy kedvence lett, rengetegszer meghallgatta már, sokszor a délutáni alvása előtt kéri - egyébként altatódalok a címe.

Hallgassátok meg :)


[link]

120. borbelya (válaszként erre: 118. - Banocska)
2009. márc. 3. 20:31

Ha olyan nagy az alapzajigényed, miért nem hallgatsz rádiót?

És nem a jó anyaságról szól ez a topic, hanem arról, hogy mi a jó a gyereknek! És tudod mit, engem nem érdekel, hogy kinézik a gyerekemet, inkább ne tudja mi az a Pokemon, most hogy miért azt hadd ne magyarázzam meg, inkább olvasd el a könyvet amit ajánlottam lentebb....

1 2 3 4 5

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook